Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

3/6 Adria sponte Tuum venit ad obsequium. Quodue mage optaui; Titan sua Tela retraxit, Aestiferumque loco iussit abesse Canem. • Ergo ades , et Patriae rebus Te redde secundis PRINCEPS, Augustae certa Columna Domus; Exultent Montes, Budensia Pergama plaudant, Hunnigenae saluum Te rediisse sciant. Te redeiinte noui currant longo ordine Soles , Assumatque suam Patria laeta Togam. Dicantur grates ad Puluinaria Diuum. Ardeat in sacris Spica Cilissa Focis. Carmina Musarum fundat ,. Phoebique Sacerdos ; Carmina, qua^ nullo sunt moritura die. Lantosdal. A’ Keszthelyi Georgikont tárgyazó híradásra: Honnyim! merre zajog tért Balaton tava ’S hol hullámit hegyek’ szirtaihoz löki, Édesb­álom-e ? vagy várt orom hajnalunk, Már egys­zer tsak ugyan kezd pirosúlnia, ’S a’ szentebb ragyogás­ fénnye között hasad.— Honnyim nem tünemény, úgy vagyon ez hiszem Csillogtatja ama szent Koronát FERENT­! — Mint a’ napnak arany bársonyi lepleje A’ bértzekre borúl, és jelesíti a’ Reggel kellemeit, tiszta időt ígér A’ gazdáknak ; — ezüst bóltozatú eget; Úgy ránk, tapsra Hazám! olly deli fényt lövell Keszthely , melly szanaszért szórja zomántzait, *S bóldogságot igér nyomdokainknak is. — Munkásság lobogó szent tüze, Festetics, Látom már is hevít sok Hazafit, ’s Tzires Egygy mindig ragyogó zöld koszorút kötöz A’ Hűség ligetes völgyeiben neked. Rajts Péter.

Next