Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
Fogyasztási egyletekről M edlich Adolftól. Azon eszme, hogy Budapesten fogyasztási egylet alakíttassák, nemcsak hogy e lapokban már behatólag tárgyaltatott, de az által, hogy az I. általános hivatalnok-egylet hitelintézetének f. évi áprilikán tartott közgyűlése, maga az egylet által hivatalból életbeléptetendőnek találta a tervezett fogyasztási egyletet, az eszme a valósulás alakját ölte magára. Tudvalevőleg itt egy ily egylet már fennállott és miután én nemcsak szervezésébe folytam be, de az utolsó időben elnöke is voltam az egyletnek, majdnem erkölcsi kötelességként ösztönöz arra, hogy a kérdés megvitatásában én is részt vegyek és ez után a múltnak tapasztalatait a jövő törekvései számára érvényesítsem. A fogyasztási egyletek célja: azon nyereményeket, melyeket a kereskedő a termelők és fogyasztók közti közvetítésért húz, a fogyasztók számára megtakarítani. Miután pedig más részről a fogyasztási egylet mint intézmény nem egyébb mint közvetítő a termelő és fogyasztó tagjai között, jobban nem felelhet meg céljának, mintha a közvetítést minden jutalom nélkül teszi, azaz, ha a költségek fedezése után, netán fennmaradó tiszta nyereséget megfelelő formában a tagoknak juttatják. Ami már most a czélhoz vezető eszközöknek helyes megválasztását illeti, az leginkább a következő kérdések szerencsés megoldásától függ: 1 - szer. Váljon az alakítandó egylet csupán bizonyos körre szorítkozzék — vagy pedig általánosan a nagyközönségre terjedjen ki ? 2 - szor. Váljon az egylet csupán bizonyos üzletágakat vonjon működésének körébe, vagy pedig a tagok minden szükségletéről gondoskodjék? - szor. Honnét és mily után szereztessék meg a szükséges üzleti tőke ? 4 - szer. A tagok részesüljenek-e hitelben vagy nem ? 5 - ször. Az egylet a közvetlen, vagy közvetített bevásárlás rendszerét fogadja-e el, vagy pedig egy kombinált rendszer alkalmazását találja jónak ? 6 - szor. Miként vétessék annak eleje, hogy az egylet előnyei a kezelés nehézkessége, vagy a régió költséges volta, avagy a bevásárlás kényelmetlensége által nemcsak paralizáltassék, de túlszárnyaltassék ? 7 - szer. Mily ellenőrzési szabályok által kellene az egyletet károktól és visszaélésektől megóvni ? Szakemberek első pillanatra belátják, hogy a fent elősorolt kérdések oly nemzetgazdasági problémát képeznek, melynek egyes részei többszörösen egymásba kapcsolják. Midőn e kérdések megoldásába bocsátkozom, csupán azon szabadságot veszem igénybe, hogy a kérdések sorrendjét nem tartom szem előtt, hanem inkább akként tárgyalom a kérdéseket, a mint azoknak megoldását a tapasztalatok nyomán, lehetségesnek vélem. Igyekezni fogok azonban miszerint a t. olvasó előadásomból megfelelő képet állíthasson össze magának a szükséges fény- és árnyékoldalakkal. Mint már fentebb mondom, a fogyasztási egyletek a közvetítés szerepét viszik termelő és fogyasztó között és ennél fogva ezen egyletek alá vannak vetve mindazon gazdasági és kereskedelmi törvényeknek, melyek a kereskedelmet általában szabályozzák. A kereskedelmi világban elfogadott szabály az, hogy az oly vevőnek, aki nagyobb quantumot vásárol a termelőtől, bizonyos előnyben részesül, azaz olcsóbban vásárolhat, mert a termelő a nagyobb mennyiségű tömeges eladásoknál nemcsak saját maga kezelési költségeit, de a közvetítő kereskedőét is megtakarítja és így bizonyos százalékot tiszta nyereségnek tekinthet. Miután tehát a kettős előny, t. i. az olcsóbb bevásárlás és a csekélyebb kezelési költség a tömeges fogyasztástól, illetőleg a tetemesebb forgalomtól van feltételezve, igen természetes, hogy a fogyasztási egyleteknek nem kell mesterkélt határvonalat húzni, sőt nagyon is óhajtandó, hogy a Budapesten alakítandó fogyasztási egylet működését a társadalom minden osztályára terjeszsze ki, mert felfogásom szerint nevetséges volna a fogyasztási egylet előnyeit csupán egy, bármily jelentékeny osztály számára is monopolizálni. Itt az egyedáruságnak ép oly kevéssé volna értelme, mint bárhol másutt. A forgalom nagyságával aránylag növekedő nyereség a fogyasztási egyletekre nézve, még más irányban is mérlegbe esik. Az associatio üdvös hatása folytán lehetségessé válik, hogy az egyes, bármily csekély fogyasztással is a nagyobb forgalom előnyeiben részesüljön, és így igen természetesen, hogy óhajtanunk kell, miszerint ezen előny minden szükségletre nézve tétessék élvezhetővé és így az előny mintegy többszörösíttetnék. Csakis ezen óhajtás kielégítésében rejlik a mód, a fogyasztási egylet hasznát az egyesekkel is megismertetni és azon vonzerőt kölcsönözni, mely nélkül ezen intézmény sohasem válhatnék közügyi vagy közös érdekűvé.em szabad felednünk, hogy ez ügyben leginkább háziasz.N TÁRCZA. A nazarénusok. in. Azért már az 1840-ik év vége felé elhatározta az uj hitvallás szövegezését s megírását s elhatározásának végrehajtását rögtön meg is kezdé, még pedig oly hévvel és odaadással, hogy a következő év végére, daczára nagy elfoglaltságának, gyakori utazásainak s csaknem mindennapi levelezéseinek, már az egész munkát befejezhető. Ő az egész munkát csak egyes levelekben, egyes kisebb részekben, őzikékben irá meg s a mint egy-egy czikk készen volt, azt lemásolás végett társainak azonnal átadá. Elnyomatásról szó sem lehetett, erre költség sem volt, de ezt akkor a sajtóviszonyok sem engedték volna meg. Különben ő maga sem akart, hogy ekkor már napvilágra jöjjenek, nem ok nélkül sejtvén, hogy a különböző egyházak ellentörekvései az ő kisded gyülekezetét már bölcsőjében elnyomni készek és képesek is volnának. Czikkei később postán, vagy a vándorló iparost segédek által küldözve bejárták az országot. Hívei mindenütt leírták s tanulták és megtanulták ezeket. Ő e czikkeket magával vivé később a külföldre és nem egy jelből azt hiszem, hogy rendszeres egészet ezekből csak Svájczban alkotott. Mind e czikkek, az uj hitvallásnak összes könyvei özvegy Nipp Anna házában készültek. Vájjon megvan-e még e ház és vajjon, kik annak mostani lakói? Emlékeznek-e a régen porló özvegy asszonyra, s emlékeznek-e az ifjú hittérítőre ? A hitvallástól, melyet Hencsei megállapított, ma már mind a magyarországi, mind a külföldi nazarénusok hittételei sokban eltérnek. A katonáskodás és fegyverviselés ellen Hencsei könyvében egyetlen szó sem emeltetik, pedig a mai nazarénusok a katonakötelezettséget ma már csak vagy anyagi kényszerből, vagy annak elkerülhetése végett pusztán szenvedőlegesen fogadják el. Hencsei tanítja ugyan, hogy igaz életet folytatni, istennek rendeléseit híven teljesíteni s az örök élet udvét elnyerni, csaló az ő tudományának hűséges követésével lehet, de e tanon kívül, melyet egyébiránt minden egyház felállított kisebb vagy nagyobb szigorral, egyetlen felekezet ellen soha egy kárhoztató szó az ő könyvében elő nem fordul. Gyűlöletet, megvetést, félelmet és erőszakot ő egyetlen idegen vallás ellen sem hirdet. Közleményeink folyamában lesz még alkalmunk Hencsei hittételeit alkalmilag bővebben ismertetni. De most már szükségesnek véljük röviden megemlíteni, hogy ő, ép úgy mint a protestánsok, két szentséget ismer el, tudniillik a keresztséget és az árvacso- 122