Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

Fogyasztási egyletekről M­ edlich Adolftól. A­zon eszme, hogy Budapesten fogyasztási egylet alakíttas­sák, nemcsak hogy e lapokban már behatólag tárgyaltatott, de az által, hogy az I. általános hivatalnok-egylet hitelintézetének f. évi ápril­i­kán tartott közgyűlése, maga az egylet által hivatal­ból életbeléptetendőnek találta a tervezett fogyasztási egyletet, az eszme a valósulás alakját ölte magára. T­udvalevőleg itt egy ily egylet már fennállott és miután én nemcsak szervezésébe folytam be, de az utolsó időben elnöke is voltam az egyletnek, majdnem erkölcsi kötelességként ösztö­nöz arra, hogy a kérdés megvitatásában én is részt vegyek és ez után a múltnak tapasztalatait a jövő törekvései számára érvénye­sítsem. A fogyasztási egyletek c­élja: azon nyereményeket, me­lyeket a kereskedő a termelők és fogyasztók közti közvetítésért húz, a fogyasztók számára megtakarítani. Miután pedig más részről a fogyasztási egylet mint intézmény nem egyébb mint közvetítő a termelő és fogyasztó tagjai között, jobban nem felel­het meg c­éljának, mintha a közvetítést minden jutalom nélkül teszi, azaz, ha a költségek fedezése után, netán fennmaradó tiszta nyereséget megfelelő formában a tagoknak juttatják. A­­mi már most a czélhoz vezető eszközöknek helyes meg­választását illeti, az leginkább a következő kérdések szerencsés megoldásától függ: 1 - szer. Váljon az alakítandó egylet csupán bizonyos körre szorítkozzék — vagy pedig általánosan a nagy­közönségre ter­jedjen ki ? 2 - szor. Váljon az egylet csupán bizonyos üzletágakat von­jon működésének körébe, vagy pedig a tagok minden szükségle­téről gondoskodjék? - szor. Honnét és mily után szereztessék meg a szükséges üzleti tőke ? 4 - szer. A tagok részesüljenek-e hitelben vagy nem ? 5 - ször. Az egylet a közvetlen, vagy közvetített bevásárlás rendszerét fogadja-e el, vagy pedig egy kombinált rendszer al­kalmazását találja jónak ? 6 - szor. Miként vétessék annak eleje, hogy az egylet előnyei a kezelés nehézkessége, vagy a régió költséges volta, avagy a bevásárlás kényelmetlensége által nemcsak paralizáltassék, de túlszárnyaltassék ? 7 - szer. Mily ellenőrzési szabályok által kellene az egyletet károktól és visszaélésektől megóvni ? S­zakemberek első pillanatra belátják, hogy a fent elősorolt kérdések oly nemzetgazdasági problémát képeznek, melynek egyes részei többszörösen egymásba kapcsolják. M­időn e kérdések megoldásába bocsátkozom, csupán azon szabadságot veszem igénybe, hogy a kérdések sorrendjét nem tartom szem előtt, hanem inkább akként tárgyalom a kérdéseket, a mint azoknak megoldását a tapasztalatok nyomán, lehetségesnek vélem. Igyekezni fogok azonban miszerint a t. olvasó előadásom­ból megfelelő képet állíthasson össze magának a szükséges fény- és árnyékoldalakkal. M­int már fentebb mondom, a fogyasztási egyletek a közve­títés szerepét viszik termelő és fogyasztó között és ennél fogva ezen egyletek alá vannak vetve mind­azon gazdasági és keres­kedelmi törvényeknek, melyek a kereskedelmet általában sza­bályozzák. A kereskedelmi világban elfogadott szabály az, hogy az oly vevőnek, a­ki nagyobb quantumot vásárol a termelőtől, bizo­nyos előnyben részesül, azaz olcsóbban vásárolhat, mert a termelő a nagyobb mennyiségű tömeges eladásoknál nemcsak saját maga kezelési költségeit, de a közvetítő kereskedőét is megtakarítja és így bizonyos százalékot tiszta nyereségnek tekinthet. M­iután tehát a kettős előny, t. i. az olcsóbb bevásárlás és a csekélyebb kezelési költség a tömeges fogyasztástól, illetőleg a tetemesebb forgalomtól van feltételezve, igen természetes, hogy a fogyasztási egyleteknek nem kell mesterkélt határvonalat húzni, sőt nagyon is óhajtandó, hogy a Budapesten alakítandó fogyasztási egylet működését a társadalom minden osztályára terjeszsze ki, mert felfogásom szerint nevetséges volna a fogyasz­tási egylet előnyeit csupán egy, bármily jelentékeny osztály szá­mára is monopolizálni. Itt az egyedáruságnak ép oly kevéssé volna értelme, mint bárhol másutt. A forgalom nagyságával aránylag növekedő nyereség a fogyasztási egyletekre nézve, még más irányban is mérlegbe esik. Az associatio üdvös hatása folytán lehetségessé válik, hogy az egyes, bármily csekély fogyasztással is a nagyobb forgalom elő­nyeiben részesüljön, és így igen természetesen, hogy óhajtanunk kell, miszerint ezen előny minden szükségletre nézve tétessék él­vezhetővé és így az előny mintegy többszörösíttetnék. Csak­is ezen óhajtás kielégítésében rejlik a mód, a fogyasztási egylet hasznát az egyesekkel is megismertetni és azon vonzerőt kölcsö­nözni, mely nélkül ezen intézmény sohasem válhatnék közügy­i vagy közös érdekűvé.­em szabad felednünk, hogy ez ügyben leginkább háziasz­.­N TÁRC­Z­A. A nazarénusok. in. A­zért már az 1840-ik év vége felé elhatározta az uj hitval­lás szövegezését s megírását s elhatározásának végrehajtását rög­tön meg is kezdé, még pedig oly hévvel és odaadással, hogy a kö­vetkező év végére, daczára nagy elfoglaltságának, gyakori utazá­sainak s csaknem mindennapi levelezéseinek, már az egész mun­kát befejezhető. Ő az egész munkát csak egyes levelekben, egyes kisebb részekben, őzikékben irá meg s a mint egy-egy czikk készen volt, azt lemásolás végett társainak azonnal átadá. Elnyomatásról szó sem lehetett, erre költség sem volt, de ezt akkor a sajtóviszonyok sem engedték volna meg. Különben ő maga sem akart, hogy ek­kor már napvilágra jöjjenek, nem ok nélkül sejtvén, hogy a kü­lönböző egyházak ellentörekvései az ő kisded gyülekezetét már bölcsőjében elnyomni készek és képesek is volnának. C­zikkei később postán, vagy a vándorló iparost segédek által küldözve bejárták az országot. Hívei mindenütt leírták s tanulták és megtanulták ezeket. Ő e czikkeket magával vivé később a külföldre és nem egy jelből azt hiszem, hogy rendszeres egészet ezek­ből csak Svájczban alkotott. M­ind e czikkek, az uj hitvallásnak összes könyvei özvegy Nipp Anna házában készültek. Vájjon megvan-e még e ház és vaj­jon, kik annak mostani lakói? Emlékeznek-e a régen porló özvegy asszonyra, s emlékeznek-e az ifjú hittérítőre ? A hitvallástól, melyet Hencsei megállapított, ma már mind a magyarországi, mind a külföldi nazarénusok hittételei sokban eltérnek. A katonáskodás és fegyverviselés ellen Hencsei köny­vében egyetlen szó sem emeltetik, pedig a mai nazarénusok a ka­tonakötelezettséget ma már csak vagy anyagi kényszerből, vagy annak elkerülhetése végett pusztán szenvedőlegesen fogadják el. H­encsei tanítja ugyan, hogy igaz életet folytatni, istennek rendeléseit híven teljesíteni s az örök élet u­dvét elnyerni, csaló az ő tudományának hűséges követésével lehet, de e tanon kívül, me­lyet egyébiránt minden egyház felállított kisebb vagy nagyobb szi­gorral, egyetlen felekezet ellen soha egy kárhoztató szó az ő köny­vében elő nem fordul. Gyűlöletet, megvetést, félelmet és erőszakot ő egyetlen idegen vallás ellen sem hirdet. K­özleményeink folyamában lesz még alkalmunk Hencsei hittételeit alkalmilag bővebben ismertetni. De most már szükséges­nek véljük röviden megemlíteni, hogy ő, ép úgy mint a protestán­sok, két szentséget ismer el, tudniillik a keresztséget és az árvacso- 122

Next