Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
298 a) Földadóra. Ha a telekkataster elkészül, a telekjövedelem megyék szerint csoportosítandó, s a megye jövedelemnek 30%-a adóquantumképpen minden egyes megyére külön felosztandó. Ezen az egyes megyékre eső adóquantum községek, ugyan azon folyó tételek és összegek szerint előírandó, éspedig a központban az egyenes adóosztályban, megyében a bevételi osztályban — a minden egyes község számára vezetendő B tabellában. Ezen B tabella 5 rovatból áll: előírási, apadási, kiigazítási, lerovási és hátraléki rovatból. Teszem X megye földadója 6.000.000 van 1000 községe, minden községre esik —■ általánosságban — 6000 frt. Az adózók sorba hozatnak, adóösszegük előiratik, még pedig folyó tételek, egyének és összegek szerint a megyében és ugyanazon tételek és összegek szerint a központi adóosztályban. Ha a községi elöljáró beszedte az összeget, ezen összeg a B tabellának lerovási rovatába iratik, ha adóelengedés, kiigazítás vagy hátralék forogna fenn, ez ugyan e czért a nyitva álló rovatokba vezettetnék. Világos, hogy az előírt és lerótt összegnek össze kell egyezni, mert különben hátralék, kiigazítás vagy apadás forogna fen. b) Fogyasztási adóra. A fogyasztási adó előírása és lerovása három módon történhetik. Vagy úgy, hogy pénzügyőrségre bizatik, vagy a községekre átalány kivettetik, vagy az átalány bérbe adatik. Mi a második esetet legczélszerűbbnek tartjuk. Az átalány meghatározására az eddigi átlagos jövedelem szolgálhatna sinórmértékül, mely összeget azután vagy azon községi tagokra lehetne kivetni, kik bizonyos fogyasztási czikk termelésével vagy eladásával foglalkoznak, pld. kik bort mérnek, húst vágnak, pálinkát, sört főznek, czukrot gyártanak, vagy pedig a községi tagokra, miáltal egyszersmind a fogyasztási adók ellenőrzésével és bevételezésével összekötött pénzügyőrségi alkalmatlanságokat, megvesztegetéseket és költségeket elhárítani lehetne. Természetes, hogy a 3000 személyt felülhaladó pénzügyőrség, fogyasztási adóbeli teendőjének megszűntével pusztán kugadohány és vámügyekre szorítva, tetemesen apasztható. A beszedés, zitás, lerovás, hátralék úgy mint a földadónál, különösen e czélra vezetett fogyasztási lajstromban a központban és megyében volna vezetendő. c) illeték-egyenértékek. Miután az illeték-egyenértékek hoszszabb időre és állandóan megállapittatnak, központi és megyei előírásuk és lerovásuk szinte oly módon vezethető s behajtható, mint az egyenes és fogyasztási adó. 2) Könyvelés változó összegekre. Miután a változó összegek az illetékes közegeknél (dohány, vám, lottó, pénzügyi felügyelő, járásbíróság stb.) hatnak elő, mind a megyei, mind a központi előírás könyvelése csakis ezek előírásainak alapján történhetik. Ez okból ezen illetékes közegek — mint jelenleg az adóhivatalok — havonként küldenék be számadásaikat az előírt összegekről, mégpedig a megyei bevételi osztálynak tételek, nap, tárgy és összeg szerint, a központi 6. számosztálynak csak tételek és összegek szerint, következő módon: a) Jövedelmi adó. Mi a jövedelmi adót oly nagyon fontosnak, de jelenlegi kezelését oly silánynak tartjuk, úgy helyes kipuhatolás, mint igazságos megadóztatás szempontjából, hogy a jövedelmi adóügy kezelésére egy különös e czélra kerületenkint felállítandó pénzügyi felügyelőre s kerületi és községi jövedelmi adó bizottságra bízni már más lapok hasábjain is kívántuk. Ugyanis semmi sem változik oly gyorsan és sűrűen, mint a jövedelmi adó alá eső adóforrások. Ezek folytonos nyilvántartásra szorulnak, ami czélszerűen és természetesen csak helyütt a kerület és községben érhető el. Léteznek most is jövedelmi adóbizottságok, de azok olyanok, hogy mindegy akár léteznek akár nem. Az adóhivatal pénztárnoka összeül kéthárom, történetesen kéznél lévő emberrel, minden alapos összeköttetés nélkül a községgel, légből és önkénye szerint alapítja meg a hivatal adóterületéhez tartozó adózókra a jövedelmi quantumot. Ezen eljárás egyiránt ellenkezik az adózók és államkincstár érdekével. Hol az mindent önkénye szerint végezhet sine nobis de nobis, ott sem az adózó érdeke, sem az igazság elve nem lesz megóva. Ami pedig az államkincstár érdekét illeti — nem akarunk némely részlelkű tisztviselő manipulációjára utalni, ezek kivételek — de nagy kárt szenved az államkincstár különösen azáltal, hogy mindazon jövedelmek, melyek a kereskedelem, ipar, közkereseti s bankári üzletből erednek, nagyban a fiscus körein kívül maradnak. Innét azon nevetséges anomália, hogy jóllehet a tőke urai nagyobb jövedelem felett rendelkeznek, mint a földbirtokos, kiskereskedő, kisiparos osztályok együtt véve, államadójuk, mindenféle állítólagos nemzetgazdászati eleveknél fogva, csupa kíméletből oly törpe és semmit mondó, hogy koldusoknak gondolná az ember pénzkirályainkat. A jövedelmi adó azért oly kicsi, mert először a tőke jövedelmeit nem lehet — mint jelenleg czéloztatik — állandó katasterek útján, nem a pénzügyigazgatósági kerületből, nem is az adóhivatalból megadóztatni. Másodszor azért, mert ugyanazon összegek után különböző kulcs alkalmaztatik, képzelt és szokássá vált nemzetgazdászati fikttók következtében. Teszem a földbirtokos évi tiszta jövedelme 6000 frt, fizet 30% , 1800 frt; a házbirtokos 6000 frt után 24—20—16%-ot · 1440—1200 — 990 frt; iparos tiszta jövedelme 6000 frt, fizet 5%-ot · 300 frt; kamatélvező 6000 frt után 10%-ot · 600 frt; kereskedő 6000 frt évi tiszta jövedelme után 5%-ot — 300 frt. Harmad- ra i o z v. A Modocok harcza. A G—L német eredeti közleménye után.................... A kitűzött büntetés végrehajtása természetesen már más kérdés volt. Itt nem arról volt szó, hogy „akarom,“ hanem arról „lehet“- e. Gillem tábornok fönnti sürgönyei igen hatásosak ugyan, de a legújabb események ismételve azt bizonyították, hogy egy ravasz és vitéz ellenfél ékes szavakkal még le nem győzhető, és Jack kapitány megmutatta, hogy kis ujjában több vezéri tehetség van, mint az öszszeset ostromló urakban, kik eddigelé még mindig véres fővel hátráltak meg a sziklavártól. Csak a szegény katonákért kár, kik hívatlan vezetők által biztos romlásba űzettek. Az april 14—26-iki csaták leírása a mondottakat igazolni fogja. Azon nap estéjén, melyen Canby tábornok és Dr. Thomas leölettek (Meacham csak súlyosan megsebesült, de ismét felüdült,) egy lovas modoc csapat Mason ezredes előőrseit támadta meg, de visszavezetett. A vadak mintegy másfél mértföldnyire eső táborukba űzettek. E tábor, mint eléggé biztosan tudva volt, a Lavabett egy barlangjában üttetett fel, és tulajdonságairól sok mesés dolgot lehetett hallani. A tábort magát, vagy az ellent, az első szakaszban e szikla tömkelegről mondottak után látni sem lehetett. Ott voltak kétségkívül az asszonyok és gyermekek is, nemkülönben az élelmi és lőszerek; a barlang volt tehát a főpont, mely ellen a legközelebbi támadást intézni kellett. De miként? ez volt a nagy kérdés, mely azon uraknak, kik előre megesküdtek, hogy Canby gyilkosai közül egyet sem hagynak menekülni, igen sok fejtörésébe került. A vár mely előttük állt, nem oly természetű volt, hogy azt a modern hadi tudomány szabályai szerint ostromolhassák meg; a daczos vulcani mű helyrajzi fekvéséről pedig egyiküknek sem volt tiszta fogalma. Szerencsére a veszélynek homályos sejtelme visszatartóztatta a bosznr szomjas vezetőket attól, nehogy az átkos barlangot homlokegyenest megrohanják, mert ez esetben alig maradt volna közülük csak egy is, ki a pusztulás hírét megvihette volna. Bármily hihetetlennek látszik is, még sincs sok mondva azzal, amit egy tiszt, ki az eddigi csatákat végig harczolta, állít, nevezetesen, hogy ötezernyi gyalogsága létszámának felényi vesztességével nem képes az indusokat e szikla tömkelegből kimozdítani. Elhatároztatott tehát a Lavabettet a lehetőségig megközelíteni, és az első támadást Jack hírhedt barlangjára, — melynek fekvését meglehetősen ismerték — ágyúzással intézni. Minek folytán Thomas kapitány vezérlete alatt egy mozsár üteg szereltetett fel, és az ágyúzás ápril 15. megkezdettén, több napig folytattatok. A lövések hatását ugyan megfigyelni nem lehetett, az azonban észrevehető volt, hogy a szikla repedésekbe nyomult robbanó lövegek végre oly kényelmetlen helyzetbe hozhatták az ostromlottakat, hogy ezek végre kényteleníttettek állásukat feladni, és a Lavabett tekervényei közé mélyebben benyomulni. Következtetni lehetett azt azon nagy tüzekből, melyek 17-ének estéjén a barlang körül észlelhetők voltak, miért is rászánták magukat előnyomulni, és legrosszabb esetben a barlangot rohammal bevenni. Nem sokára el is érték azt, és bebizonyult az ellen tovavonulása. Öt személyből álló indulítócsapat ugyan visszamaradt, és az előnyomuló csapatra búvhelyeikről erős tüzelést kezdtek, de csakhamar elnémíttattak. Bevonulva a barlangba azt találták, hogy annak belseje a hírek által terjesztett mesés díszítések helyett nem egyébb, mint egy hoszszú hasadék, mely északtól délre másfél mértföldnyi hosszúságban nyúlik el, melynek mentében számos kút alakú mélyedés van, egészen arra teremtve, hogy egy kis csapatnak nagyobb sereg általi megtámadtatása esetére bevehetően védhelyül szolgáljon. A bombák a szakadozott és kivájt szirtek között iszonyú pusztítást vittek véghez; szikladarabok hevertek egymáson zord rendetlenségben; a mélység