Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

S9 természetes és megtámadhatlan végzésnek, ez idei közgyűlésen az egylet életében a legfontosabb módosítványok minden előzetes ki­osztás nélkül tárgyaltattak. Mondhatná ugyan az igazgatósági ha­talom, hogy hiszen az egyletben 3 nappal előbb mindenki átve­hette, de ez épen a felállított szabálysértés mellett szól, mert min­dennemű módosítás a tagoknak megküldendő, a­ki hozzá akar szólni, az a közgyűlésen megjelenik vagy valakit felhatalmaz, de hogy értesítetten 1400 tag legfontosabb érdekeiben 200 esetleg ér­tesített tag határozzon, ezt már úgy hisszük nyugodtan nevezhet­jük a legnagyobb jogsértés, önkény és méltatlanságnak. Az egylet működési körébe felvette a takarékpénztári műve­letet, de az erre vonatkozó javaslat oly primitív és félszeg alakban terjesztetett elő, hogy a közgyűlés és a nagy­közönség még arról sem értesült, minő kamat szándékoltatik a takarékbetétek után fizettetni. Nagy gyorsan és értelmetlenül olvastatott fel e fontos módosítvány, mire a közgyűlés egynémely hozzászólni akaró tagja felemelkedett volna, már el is volt fogadva. Hasonló fontos változtatásokon ment át az alapszabályok 31—36. §-sa, szintén minden előleges közlés és indokolás nélkül; a tagok egynémelyike most már nyerhet kétévi kölcsönt is, de hogy mily körülmények között, azt nem tudhatni, ez sem előadva, sem indokolva nem volt, a tagok jogaikra nézve tájékozást nem nyertek, fel­olvastat­ott, elhallgattatott, mert a dologhoz rögtöni előterjesztésénél fogva senki nem szólhatott. Nagyra becsüljük mi az igazgatóság és választmány bölcsességét, de szeretnék ha azon testületnek is hagynának valamit fenn a kormányzásra nézve, a­melyből származnak, mert rövid idő múlva már úgy leszünk, hogy nem a válasz­mány az egylet végett, de az egylet van a vá­lasztmány végett. Nem kevéssé fontos módosítást tartalmazott a 70. §-ra vo­natkozó javaslat, a­melyről a közgyűlés szintén nem tudta meg, hogy azt a választmány, vagy valamely egyleti tag terjesztette-e elő. Tény az, hogy a választmány eddigi száma még kettővel, t. i. a főjegyzővel és jogi tanácsossal szaporítatott, és e szaporítás ellen felszólalásunk nem leendett, ha annak szükségessége indokolta­­tott volna, de épen az egyletnek nagyon is lassan emelkedő for­galma e szaporítást sehogy sem igazolja, mert hogy a földhitelin­tézetnek , municipál banknak, és egyéb, milliókkal foglalkozó bankintézeteknek jogi tanácsossuk van, ennek értelmét még fel­­bírjuk fogni, de hogy a mi intézetünknél mert nem lehetett elég­séges egy az egylet érdekét jól felfogó és értő ügyész, ki a vá­lasztmány kebelében minden jogi kérdésben hivatva volt úgy is tanácsot adni, ezt magyarázzák meg azok, kik az ügyész mellett a jogi tanácsosi állomást megteremtették, de annak teendői körét körül nem írták. Történt ugyan némi erőlködés a 75 §-nak gyors és nem várt felforgatására, de midőn az elnök maga figyelmeztette volna a közgyűlést önalkotta szabályainak megtartására, egy sajtó mortaléval megnyugtattattunk, hogy a §. nem megváltoztatni, csak magyaráztatni fog. Ezen bámulni azonban nem lehet oly testületnél, melyben az igazgatóság — a­mely egyidejűleg a vá­lasztmány elnöke is­­— javaslattal lép elő a közgyűlésen a vá­lasztmányi végzésnek megváltoztatására !! megtörtént! így és ek­ként döntetett halomra a m. é. közgyűlés V. számú végzésének 4-ik pontja is, a­mely pedig szabályszerűtt két évre leendett kötelező, ha a szabályok egyátalán tiszteletben tartatnának, és nem azért hozatnának hogy meg ne tartassanak. Az egylet egyik alosztálya, a temetkezési költséget biztosító, az évi jelentés szerint működését beszüntette, igen hosszasan in­dokoltazok kimúlása, pedig röviden szólva nem is igen élt, de halva született, mert nem volt önálló mennyiségtani alapja, és életrevalósága, hasonlított a már korábban elhunyt önálló élet­biztosítási alaphoz. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül az egylet egy érdemteljes tagja által tett abbeli indítványt, hogy a megbu­kott temetkezési osztályba lefizetett pénzek a jó­hiszemű tagoknak visszaszolgáltassanak, mely indítvány határozattá is emeltetett, csak hogy ismét azon ígérettel, hogy e körülmény miatt az oszta­­léki összeg és kiosztási idő változás alá esik, holott a kiadandó 166 főt minden fenakadás nélkül irattatok volna a jövő üzletévi kiadások számlájára. Az ecsetelt események után következik az esedékes válasz­tás, a­mely ismét nem folyhatott le az alapszabály 16. § III. pont­jának élénk megsértése nélkül; mert mig Bonis Sámuel és Re­viczky Sándor lelkesedéssel választattak meg alelnökökké, — ellenőrző tanácsba ismét becsúsztak ik oly — egyébkint igen tisz­telt egyének, kik az egyletnek tagjai nem lévén, sem választói, sem választhatói joggal nem birtak. Az annyira égető szükséggé vált jogi tanácsosságra megvá­lasztatok Török Árpád honv. m. fogalmazó, Névy ig. n. m. colle­­gája ellenében. — A főjegyzői állomásra három jelölt fűzetett, Keltner Iván, Tamássy Gyula és Titkaim Sándor, névszerinti szavazás alá ke­rülvén a választás, túlnyomó szótöbbséggel győztes Vilhalm Sándor honv. m. számtiszt maradt, a Tamássy párt, a mikénti sza­vazás kérdésénél kissebbségét látván, a küzdtérről levonult. E közben a terem folyvást üresedett, és a legfontosabb indít­ványok ideje mindinkább közeledett, és midőn a tagok száma 22-re olvadt, le, (határozathozatalra érvénytelen szám lásd: alapszabály 82. §.) megkezdődött az évi fi­zetések fényes szavazása, a­melynek eredménye ismét csak a jövő évi osztalékban lesz észlelhető, mert egy ily kis forgalommal és csekély alappal rendelkező intézetnek lehetetlen oly nagy számú fizetéses tiszti kart eltartani,­­ de beszéljenek a számok : Évi fizetés vezérigazgató részére .... 600 frt. „ „ két aligazgató.............. 400 „ „ „ főjegyző......................... 400 „ r * aljegyző......................... 300 „ „ „ jogtanácsos......................100 „ „ „ könyvelő ) „ „ pénztárnok )............... 900 „ „ „ ellenőr ) „ „ szolga ........ 300 „ „ „ helyiség......................... 600 „ Még a szükséges kezelő személyzet száma és fizetése a leg­csekélyebb, addig a sinecura állomás szerfelett sok, és jól fizetett. Budapesten a legnagyobb bankintézményeknél nem találunk több igazgatót egynél (hoho!) nekünk hármat is adott a gondviselés, utalványozási napot hetenkint csak kettőt.­­ Az egylet 31. §-a a kölcsönöktől 16% kamatot engedélyez szedetni, azonban a tagok más­nap már együttvéve mintegy 16% fizetnek, az úgynevezett „tőke­biztosításon kívül,“ a­mely saját­­szerű intézményről szintén külön szólandunk, ha tehát a befolyó kamat 16, a kiadott osztalék pedig 7%, valóban legnagyobb ideje annak, hogy a kezelésre kiadott 9% magassága ellen felszólal­junk, és visszatereljük az egyletet azon egyszerű de nemes idő­szakra , midőn magát önsegélyző egyletnek büszkén nevezhette. Egy egyleti tag. *) Egyszerű kérdések. I Kiké a dicsőség és jutalom, és II. kiké a mellőzés és nyomor ? Az első azoké, kik 1849-ben a forradalom teljes lenyomása után külföldre menekültek, a véres boszúnak útjából kitértek, és Amerikába költöztek, hol életük, fejük biztonságban volt, minden­napi kenyerüket igaz ugyan nehezen keresniük kellett, de meg­éltek, nem féltvén életüket, távol voltak az akkori kormány bün­tető kezétől. Hazájukba vissza­érkezvén panaszolták országszerte fanek­­"fának külföldi sanyani viszontagságaikat, szenvedéseiket — az ország nagy bájával őket felkarolva, szép, jövedelmező állásokkal, "hivatalokkal s fizetésekkel ellátta, most nevetik a világot, van mit fejükbe apritniuk. *) Adtuk ezen kissé csípősen itt jelentést a nélkül, hogy a fele­lőséget magunkra vállalnék, sőt azon esetre, ha alanyi szempontból itt­­itt hiba csúszott volna be, szívesen nyújtunk tért a helyreigaz­ításra.

Next