Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-02-23 / 8. szám
S9 természetes és megtámadhatlan végzésnek, ez idei közgyűlésen az egylet életében a legfontosabb módosítványok minden előzetes kiosztás nélkül tárgyaltattak. Mondhatná ugyan az igazgatósági hatalom, hogy hiszen az egyletben 3 nappal előbb mindenki átvehette, de ez épen a felállított szabálysértés mellett szól, mert mindennemű módosítás a tagoknak megküldendő, aki hozzá akar szólni, az a közgyűlésen megjelenik vagy valakit felhatalmaz, de hogy értesítetten 1400 tag legfontosabb érdekeiben 200 esetleg értesített tag határozzon, ezt már úgy hisszük nyugodtan nevezhetjük a legnagyobb jogsértés, önkény és méltatlanságnak. Az egylet működési körébe felvette a takarékpénztári műveletet, de az erre vonatkozó javaslat oly primitív és félszeg alakban terjesztetett elő, hogy a közgyűlés és a nagyközönség még arról sem értesült, minő kamat szándékoltatik a takarékbetétek után fizettetni. Nagy gyorsan és értelmetlenül olvastatott fel e fontos módosítvány, mire a közgyűlés egynémely hozzászólni akaró tagja felemelkedett volna, már el is volt fogadva. Hasonló fontos változtatásokon ment át az alapszabályok 31—36. §-sa, szintén minden előleges közlés és indokolás nélkül; a tagok egynémelyike most már nyerhet kétévi kölcsönt is, de hogy mily körülmények között, azt nem tudhatni, ez sem előadva, sem indokolva nem volt, a tagok jogaikra nézve tájékozást nem nyertek, felolvastatott, elhallgattatott, mert a dologhoz rögtöni előterjesztésénél fogva senki nem szólhatott. Nagyra becsüljük mi az igazgatóság és választmány bölcsességét, de szeretnék ha azon testületnek is hagynának valamit fenn a kormányzásra nézve, amelyből származnak, mert rövid idő múlva már úgy leszünk, hogy nem a válaszmány az egylet végett, de az egylet van a választmány végett. Nem kevéssé fontos módosítást tartalmazott a 70. §-ra vonatkozó javaslat, amelyről a közgyűlés szintén nem tudta meg, hogy azt a választmány, vagy valamely egyleti tag terjesztette-e elő. Tény az, hogy a választmány eddigi száma még kettővel, t. i. a főjegyzővel és jogi tanácsossal szaporítatott, és e szaporítás ellen felszólalásunk nem leendett, ha annak szükségessége indokoltatott volna, de épen az egyletnek nagyon is lassan emelkedő forgalma e szaporítást sehogy sem igazolja, mert hogy a földhitelintézetnek , municipál banknak, és egyéb, milliókkal foglalkozó bankintézeteknek jogi tanácsossuk van, ennek értelmét még felbírjuk fogni, de hogy a mi intézetünknél mert nem lehetett elégséges egy az egylet érdekét jól felfogó és értő ügyész, ki a választmány kebelében minden jogi kérdésben hivatva volt úgy is tanácsot adni, ezt magyarázzák meg azok, kik az ügyész mellett a jogi tanácsosi állomást megteremtették, de annak teendői körét körül nem írták. Történt ugyan némi erőlködés a 75 §-nak gyors és nem várt felforgatására, de midőn az elnök maga figyelmeztette volna a közgyűlést önalkotta szabályainak megtartására, egy sajtó mortaléval megnyugtattattunk, hogy a §. nem megváltoztatni, csak magyaráztatni fog. Ezen bámulni azonban nem lehet oly testületnél, melyben az igazgatóság — amely egyidejűleg a választmány elnöke is— javaslattal lép elő a közgyűlésen a választmányi végzésnek megváltoztatására !! megtörtént! így és ekként döntetett halomra a m. é. közgyűlés V. számú végzésének 4-ik pontja is, amely pedig szabályszerűtt két évre leendett kötelező, ha a szabályok egyátalán tiszteletben tartatnának, és nem azért hozatnának hogy meg ne tartassanak. Az egylet egyik alosztálya, a temetkezési költséget biztosító, az évi jelentés szerint működését beszüntette, igen hosszasan indokoltazok kimúlása, pedig röviden szólva nem is igen élt, de halva született, mert nem volt önálló mennyiségtani alapja, és életrevalósága, hasonlított a már korábban elhunyt önálló életbiztosítási alaphoz. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül az egylet egy érdemteljes tagja által tett abbeli indítványt, hogy a megbukott temetkezési osztályba lefizetett pénzek a jóhiszemű tagoknak visszaszolgáltassanak, mely indítvány határozattá is emeltetett, csak hogy ismét azon ígérettel, hogy e körülmény miatt az osztaléki összeg és kiosztási idő változás alá esik, holott a kiadandó 166 főt minden fenakadás nélkül irattatok volna a jövő üzletévi kiadások számlájára. Az ecsetelt események után következik az esedékes választás, amely ismét nem folyhatott le az alapszabály 16. § III. pontjának élénk megsértése nélkül; mert mig Bonis Sámuel és Reviczky Sándor lelkesedéssel választattak meg alelnökökké, — ellenőrző tanácsba ismét becsúsztak ik oly — egyébkint igen tisztelt egyének, kik az egyletnek tagjai nem lévén, sem választói, sem választhatói joggal nem birtak. Az annyira égető szükséggé vált jogi tanácsosságra megválasztatok Török Árpád honv. m. fogalmazó, Névy ig. n. m. collegája ellenében. — A főjegyzői állomásra három jelölt fűzetett, Keltner Iván, Tamássy Gyula és Titkaim Sándor, névszerinti szavazás alá kerülvén a választás, túlnyomó szótöbbséggel győztes Vilhalm Sándor honv. m. számtiszt maradt, a Tamássy párt, a mikénti szavazás kérdésénél kissebbségét látván, a küzdtérről levonult. E közben a terem folyvást üresedett, és a legfontosabb indítványok ideje mindinkább közeledett, és midőn a tagok száma 22-re olvadt, le, (határozathozatalra érvénytelen szám lásd: alapszabály 82. §.) megkezdődött az évi fizetések fényes szavazása, amelynek eredménye ismét csak a jövő évi osztalékban lesz észlelhető, mert egy ily kis forgalommal és csekély alappal rendelkező intézetnek lehetetlen oly nagy számú fizetéses tiszti kart eltartani, de beszéljenek a számok : Évi fizetés vezérigazgató részére .... 600 frt. „ „ két aligazgató.............. 400 „ „ „ főjegyző......................... 400 „ r * aljegyző......................... 300 „ „ „ jogtanácsos......................100 „ „ „ könyvelő ) „ „ pénztárnok )............... 900 „ „ „ ellenőr ) „ „ szolga ........ 300 „ „ „ helyiség......................... 600 „ Még a szükséges kezelő személyzet száma és fizetése a legcsekélyebb, addig a sinecura állomás szerfelett sok, és jól fizetett. Budapesten a legnagyobb bankintézményeknél nem találunk több igazgatót egynél (hoho!) nekünk hármat is adott a gondviselés, utalványozási napot hetenkint csak kettőt. Az egylet 31. §-a a kölcsönöktől 16% kamatot engedélyez szedetni, azonban a tagok másnap már együttvéve mintegy 16% fizetnek, az úgynevezett „tőkebiztosításon kívül,“ amely sajátszerű intézményről szintén külön szólandunk, ha tehát a befolyó kamat 16, a kiadott osztalék pedig 7%, valóban legnagyobb ideje annak, hogy a kezelésre kiadott 9% magassága ellen felszólaljunk, és visszatereljük az egyletet azon egyszerű de nemes időszakra , midőn magát önsegélyző egyletnek büszkén nevezhette. Egy egyleti tag. *) Egyszerű kérdések. I Kiké a dicsőség és jutalom, és II. kiké a mellőzés és nyomor ? Az első azoké, kik 1849-ben a forradalom teljes lenyomása után külföldre menekültek, a véres boszúnak útjából kitértek, és Amerikába költöztek, hol életük, fejük biztonságban volt, mindennapi kenyerüket igaz ugyan nehezen keresniük kellett, de megéltek, nem féltvén életüket, távol voltak az akkori kormány büntető kezétől. Hazájukba visszaérkezvén panaszolták országszerte fanek"fának külföldi sanyani viszontagságaikat, szenvedéseiket — az ország nagy bájával őket felkarolva, szép, jövedelmező állásokkal, "hivatalokkal s fizetésekkel ellátta, most nevetik a világot, van mit fejükbe apritniuk. *) Adtuk ezen kissé csípősen itt jelentést a nélkül, hogy a felelőséget magunkra vállalnék, sőt azon esetre, ha alanyi szempontból ittitt hiba csúszott volna be, szívesen nyújtunk tért a helyreigazításra.