Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-26 / 4. szám

Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre.....................3 frt Negyed évre . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petit­ A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő H­ETI­ KÖZLÖNY. CMegjelenik­ minden vasárnap egy nagy negyede étíven. Kiadó tulajdonosok: Vanicek Vincze és Rózsaági Antal. Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PIST, Ország­ út 39. szám I. emelet VII. szám. hová minden kül­demény intézendő. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek tekintetbe. II. évfolyam. Pest, 1873. január 26. 4. szám. Egy kis budgetvita. Ne ijedjenek meg tisztelt olvasóink, nem vezetjük, vagyis inkább nem kurczoljuk végig azon szótengeren, mely most Ma­gyarország államháztartása érdekében a sándorutczai nagy ház folyosóin kívül és belül oly magas hullámokat vet­­nem, ezt mi nem tesszük, noha sok tekintetben igen tanulságos olvasmányt nyújthatnánk, de nem tehetjük, mert egyrészről nem rendelke­zünk annyi papirossal, a­mennyit maga Schwarcz Gyula és hason­­lóbeszédű képviselők igénybe vennének, másrészről pedig gyakran odáig jutnánk, a­honnan a polgármesteri hivatal ajtónállója is visszakergetne a cautióért! Hogy azonban ezúttal mégis belenyúlunk a hasábtöltő anyagba, annak oka egyszerűen az, hogy a költségvita folyama alatt a hivatalnoki kérdés is sokszor szőnyegre kerül, és eh­ez már nekünk is van egy-két szavunk. A január 20-diki ülés alkalmával Zsedényi Edward képvi­selő volt oly szíves a hivatalnoki testületre egy futó pillantást vetni; nem azért ugyan, hogy ezen kérdést, mely nálunk még mindig a függő kérdések közé tartozik, behatóan tárgyalja; nem azért hogy a hivatalnoki kar jogi és anyagi helyzetét illetőleg egy normatívum létrehozását kezdeményezze; nem azért, hogy a hiva­talnoki testület messzeható érdekeinek körvonalazásának szüksé­gét megpendítse, hanem azért, hogy a­­ háznak tanácsot adjon, miszerint a 35 milliónyi deficit helyrehozását azzal kezdje meg, hogy a hivatalnokok felét bocsássa szélnek, a másik felét, t. i. a jobb felét —­­félremagyarázások kikerülése tekintetéből szüksé­gesnek tartom megjegyezni, hogy a j­ob­b­ fel­é­t nem a többség­hez hajló részre alkalmaztuk, tehát a mint mondok, a jobb felét tartsa meg, az elbocsátottak fizetését pedig fordítsa a deficit fede­zésére ! Ha ezt valamely ellenzéki képviselő mondaná, nem volna ellene szavunk, mert hisz már megszoktuk, hogy az ellenzéki szó­nokok politikai ingerültségüket a szegény hivatalnoki testülettel éreztetik ; de midőn a jobboldal egyik kitűnősége nyilatkozik ily felületesen, mondhatni könnyelműen, akkor a hivatalnokban, a ki tudja, hogy mennyire megérdemli azt a nyomorult fizetést, mely­ben részesül; a ki tudja, hogy hivatalnok nélkül, még csak a defi­cit kiszámítása is a lehetetlenségek közé tartoznék ; mondjuk akkor a hivatalnokban méltán felforr a vér, és büszke öntudattal kérdezheti: váljon a képviselő,­ vagy a tisztviselő érdemli-e meg jobban fizetését? Biztosíthatom Zsedényi urat, hogy ezen sorok írója nem hivatalnok, és így nem saját érdekében szólal fel; de felszólal sok képviselő azon ferde felfogása ellen, mintha a hivatalnok tevé­kenysége az államra nézve egészen improductív volna. Az ily térfogalmak elméleténél fogva, igen sok egyetemi ta­nár működése sokkal improductívebb, mert összes hallgatóinak száma egyre terjed, sőt tudunk egyetemi tanárt, a­kinek egyetlen egy hallgatója sincs. S mégis váljon ki állíthatná, hogy a tudomány apostolai fe­lesleges fizetésben részesülnek? Egyetlen egy üdvös eszmének terjesz­ése, valamely positív, vagy abstract tudománynak tovább­vitele, sokkal fontosabb az emberi társadalom morális alapjára, mint számtalan sallangós beszéd, melynek tartalma az újságok lomtárában is feltalálható. Mi magunk is felszólaltunk a hivatalok szaporítása ellen, sőt a reductio ellen sincs kifogásunk, de csak akkor, ha a meg­maradt hivatalnokok existentiája legalább is o­z biztos alappal bir, mint Zsedényi úr inasáé. Mi magunk is ostorozzuk a protectio­ alkotta sinecurákat, de váljon azonos-e ezen ostorozás Zsedényi urnak azon nézetével, hogy legalább felét a jelenlegi hivatalnokoknak el kell bocsátani, de a­nélkül, hogy az elbocsátottak fizetése a megmaradottak ja­vára esnék. E szerint azon derék, szorgalmas és képzett hivatalnokok, kiket még Zsedényi úr is megtartana, azon kitüntetésben része­sülnének, hogy szorgalmuk jutalmául az elbocsátottak munkáját kellene végezniük, a­nélkül, hogy anyagi helyzetük valamivel ja­vulna ! Valóban furcsa indítvány. A hivatalnoki kérdést uraim nem oly könnyű megoldani,, mint sokan hiszik, mert az elkergetés theóriása nem megoldás, hacsak azt nem akarjuk, hogy a legfontosabb ál­amügyek sziket képezzenek azon augias-istállóban, melyet az ily indítványok el­fogadása maga után vonna. Rendezett, állam mindenekelőtt jó administratiót és gyors igazságszolgáltatást tételez fel, ezen feltétel pedig megfelelő kép­zettségű, szorgalmas és becsületes hivatalnoki testületet igényel. A deficitek fedezése tehát nem ott kezdendő, hogy az álam­­élet sarkalatos feltételeit — gordiusi csomóként egy kard — vagyis vörös czeruzacsapással kettévágjuk, hanem ott, hogy a valóban improductív kiadásokat szüntessük meg ; képezzük a népet, ne­hogy minden lépten-nyom­on rendőr, pénzügyőr és királyi biztos legyen szükséges ; neveljük a népben a morális alapot, nehogy egy képviselői választás sikerétől függjön politikai létünk ; ébresz­­sz.Mik a munkakedvet és tegyük megvetésünk tárgyává a gyors meggazdagodás elvét; száműzzük a semmittevést, ne építsünk ol­tárt a kiváltságoknak, és süssük a megvetés bélyegét a corrup­­tióra , akkor államgazdálkodásunk nem szorul majd arra, hogy elpazarolt milliók pótlására , az éhezőktől filléreket erőszakol­jon ki. Ezt a nemét a közgazdaságnak a tudomány el nem ismeri, és ha elismerné, nem dicsekedhetnek azon igazi becsesei, mely minden tudományban benne rejlik, t. i. azzal, hogy az ember, mint az összszellem látható kifejezésének értékét gyarapítsa, még akkor is, midőn anyagi szükségleteit szolgálja. Az oly tudomány, melynek nem az a czélja, csak daemoni

Next