Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyed évre. . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petitsoronként MAGYAR A hivatalnokok és szellemi munkások összes érdekeit képviselő HETI KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. Kiadó-tulajdonosok: Vanicek Vince és Rózsaági Antal Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. SZERKESZTŐSÉG : PEST, Aldunasor 16. sz. 3. em. "VII. sz. Kiadóhivatal: váczi út 57. szám, III-dik emelet. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek tekintetbe. Budapest, 1873. október 19. 42. szám. II. évfolyam. Előfizetés a „Magyar hivatalnokok lapja“ czimű heti közlöny oct.—decz. folyamára 1.50 Egy hóra . ..50 Az előfizetések legczélszerűebben postautalványokkal eszközölhetők. „A Magyar hivatalnokok lapja“ kiadóhivatala váczi út 57. sz. Kezdünk ébredni. A szédelgés napjaiban a gyors meggazdagodás szelleme anynyira erőt vett az embereken, hogy az élelmesek ostromszerű tevékenységükben még csak annyi időt sem vettek maguknak, hogy saját vagyoni helyzetükről héke korban egy kis mérleget készítsenek, de annál kevésbé, hogy állami háztartásunk főkönyvének szenteljenek néhány pillanatot, kiderítendő : tulajdonképen hogyan állunk. A két bő esztendő után azonban bekövetkezett a krach és az aszály mely egy pár milliót leperzselt pénzügyminiszerünk jegyzettáblájáról, a könnyű speculatiók fejős teheneinél is végkép kiszárita a tejet úgy, hogy most hiában törekednek előre — csak előre, mert elől a helyzet ép oly kevéssé mosolygó mint hátul: itt sincs, ott sincs! Szomorú kép ez uraim, de tanulságos is, mert kétségtelenül bizonyítja azon ős igazságot, hogy nem csak a harctéren, hanem a gazdálkodási rendszerben is a meglepetések zavart okoznak, mert a számításon kívül esnek. Fájdalom, nálunk a jelen zilált viszonyok meglepően hatottak, legalább a látszat azt bizonyítja, mert az a tapogatódzás, az a bizonytalan keresése a mentőszereknek, az a határozatlanság, mely kormányunk minden tettéből kirí, világosan mutatják, hogy az eshetőségek ily véletlen találkozására nem voltak elkészülve. Pedig az egészben nem valami új, nem valami természetfeletti tünemény, hanem olyasmi történt, minek bekövetkeztetését a lehetőségek közé számítják azok, akik a gazdálkodás terén az elemek befolyását nem tagadják. Nem termett és nem tudunk miből megélni és még kevésbé adót fizetni, már t. i. azok akik nem szédelegtek, akik nem gründoltak és concessiókból és államkölcsönök után nem lettek hirtelen gazdagok, hanem fizették szépen adójukat, és amennyire a pénzügyminiszer számítása csalhatlannak mondható , megfeleltek a budgetvita alkalmával hozzájuk kötött reményeknek. Bezzeg most hogy ez a forrás kissé bedugult, fenhangon jajgatnak már, mert a millionárok, kik az ország és az adófizető nép zsírjánt híztak meg, félrevonulnak, minthogy a fizetés nem tere az ő tevékenységüknek, legfelebb ha egy kis reclámra akarnak szert tenni — áldoznak néhány száz forintott oly czélokra, melyek rendesen meghozzák nekik a jó kamatot, szerezvén maguknak egy kis olcsó népszerűséget, mit valamely udvari journalista néhány nyájas mosolyért! örömmel kürtöl aztán a nagy világnak. Elég az hozzá, hogy most mindenki takarékosságot ajánlgat a kormánynak és közigazgatási reformokat — rendszerváltozást hoznak javaslatba, holott nekünk, pardon! kormányunknak nem is volt közigazgatási rendszere, — hanem volt egy, a legszélesebb hasisra fektetett apparátusa, melynek kerekeit a politikai hullámok hajtották — kények és kedvek szerint. Az ily apparátust tódozni foltozni igen hálátlan egy munka, de nagyon drága is. Itt csak egy az alternatíva, vagy eldobni az egész apparátust mely rosznak bizonyult be, vagy a régi helyébe néhány új gépészt állítani, aki a folytonosan sipoló szelepezéket elnémítani vagy szabályozni képes legyen. Sajnáljuk, hogy csak képletekben kell szóllanunk, de felteszszük. olvasóinkról, hogy a képleteket meg tudják maguknak fejteni. Annyi azonban tény, hogy a közadministráczió ma hazánkban a legfontosabb kérdés, mert ehhez fűződik a lét vagy nem lét kérdése. Be is kezdik ezt látni a kormánykörökben ép úgy, mint a sajtó képviselői között, és nincs nap, mely e thémáról nem hozna kisebb vagy nagyobb czikkeket. Legbehatóbban foglalkozik e kérdéssel a „Reform“, mely erősen küzd a közigazgatási rendszer változtatása mellett. A nevezett lap egyik legközelebbi vezérczikkét emigy kezdi: „A közigazgatás javítása egyik legfontosabb feladat Magyarországon, mert előfeltétele a haladásnak , de a legégetőbb kérdés mégsem az administráczió, hanem a pénzügyi és közgazdasági helyzet. Az nyom mindenkit, hogy nem tud miből megélni, nem képes eleget tenni családja igényeinek, nem gondoskodhatik gazdasága vagy üzlete költségeiről, nem bírja megfizetni az adót. Ezután jön a panasz, hogy nem tud végére járni pörös ügyének, nem érzi vagyonát biztosítva a tolvajok elől, rendetlenséget tapasztal a postán, járhatlan utakon kénytelen közlekedni stb. stb. Szóval az anyagi helyzet súlyosabb mint a politikai és közigazgatási nyomorúság. Ezért Magyarországra jelenleg a közgazdasági és pénzügyi