Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „­­ Negyed évre. . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petit­­soronként MAGYAR A hivatalnokok és szellemi munkások összes érdekeit képviselő H­ETI­ KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. Kiadó-tulajdonosok: Vanicek Vince és Rózsaági Antal Felelős szerkesztő : Rózsaági Antal. SZERKESZTŐSÉG : PEST, Aldunasor 16. sz. 3. em. "VII. sz. Kiadóhivatal: váczi­ út 57. szám, III-dik emelet. Kéziratok­ nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vé­tetnek tekintetbe. Budapest, 1873. október 19. 42. szám. II. évfolyam. Előfizetés a „Magyar hivatalnokok lapja“ czimű heti közlöny oct.—decz. folyamára 1.50 Egy hóra . .­­.50 Az előfizetések legczélszerűebben postautalványokkal eszkö­­zölhetők. „A Magyar hivatalnokok lapja“ kiadóhivatala váczi út 57. sz. Kezdünk ébredni. A szédelgés napjaiban a gyors meggazdagodás szelleme any­­nyira erőt vett az embereken, hogy az élelmesek ostromszerű­ te­vékenységükben még csak annyi időt sem vettek maguknak, hogy saját vagyoni helyzetükről héke korban egy kis mérleget készít­senek, de annál kevésbé, hogy állami háztartásunk főkönyvének szenteljenek néhány pillanatot, kiderítendő : tulajdonképen hogyan állunk. A két bő esztendő után azonban bekövetkezett a­­ krach és az aszály mely egy pár milliót leperzselt pénzügyminiszerünk jegyzettáblájáról, a könnyű speculatiók fejős teheneinél is vég­kép kiszárita a tejet úgy, hogy most hiában törekednek előre — csak előre, mert elől a helyzet ép oly kevéssé mosolygó mint hátul: itt sincs, ott sincs! Szomorú kép ez uraim, de tanulságos is, mert kétségtele­nül bizonyítja azon ős igazságot, hogy nem csak a harc­téren, hanem a gazdálkodási rendszerben is a meglepetések zavart okoz­nak, mert a számításon kívül esnek. Fájdalom, nálunk a jelen zilált viszonyok meglepően hatot­tak, legalább a látszat azt bizonyítja, mert az a tapogatódzás, az a bizonytalan keresése a mentőszereknek, az a határozatlan­ság, mely kormányunk minden tettéből kirí, világosan mutatják, hogy az eshetőségek ily véletlen találkozására nem voltak el­készülve. Pedig az egészben nem valami új, nem valami természetfe­letti tünemény, hanem olyasmi történt, minek bekövetkeztetését a lehetőségek közé számítják azok, a­kik a gazdálkodás terén az elem­ek befolyását nem tagadják. Nem termett és nem tudunk miből megélni és még kevésbé adót fizetni, már t. i. azok a­kik nem szédelegtek, a­kik nem gründoltak és concessiókból és államkölcsönök után nem lettek hirtelen gazdagok, hanem fizették szépen adójukat, és amennyire a pénzügyminiszer számítása csalhatlannak mondható , megfelel­tek a budgetvita alkalmával hozzájuk kötött reményeknek. Bezzeg most hogy ez a forrás kissé bedugult, fenhangon jaj­gatnak már, mert a millionárok, kik az ország és az adófizető nép zsírjánt híztak meg, félrevonulnak, minthogy a fizetés nem tere az ő tevékenységüknek, legfelebb ha egy kis reclámra akarnak szert tenni — áldoznak néhány száz forintott oly czélokra, me­lyek rendesen meghozzák nekik a jó kamatot, szerezvén maguk­nak egy kis olcsó népszerűséget, mit valamely udvari journalista néhány nyájas mosolyért! örömmel kürtöl aztán a nagy világnak. Elég az hozzá, hogy most mindenki takarékosságot ajánlgat a kormánynak és közigazgatási reform­okat — rendszer­változást hoznak javaslatba, holott nekünk, pardon! kormányunknak nem is volt közigazgatási rendszere, — hanem volt egy, a legszélesebb hasisra fektetett apparátusa, melynek kerekeit a politikai hullá­mok hajtották — kények és kedvek szerint. Az ily apparátust tódozni foltozni igen hálátlan egy munka, de nagyon drága is. Itt csak egy az alternatíva, vagy eldobni az egész appará­tust mely rosznak bizonyult be, vagy a régi helyébe néhány új gépészt állítani, a­ki a folytonosan sipoló szelepezéket elnémítani vagy szabályozni képes legyen. Sajnáljuk, hogy csak képletekben kell szóllanunk, de feltesz­­szük­­. olvasóinkról, hogy a képleteket meg tudják maguknak fej­teni. Annyi azonban tény, hogy a közadministráczió ma hazánkban a legfontosabb kérdés, mert ehhez fűződik a lét vagy nem lét kérdése. Be is kezdik ezt látni a kormány­körökben ép úgy, mint a sajtó képviselői között, és nincs nap, mely e thémáról nem hozna kisebb vagy nagyobb czikkeket. Legbehatóbban foglalkozik e kérdéssel a „Reform“, mely erősen küzd a közigazgatási rendszer változtatása mellett. A nevezett lap egyik legközelebbi vezérczikkét emigy kezdi: „A közigazgatás javítása egyik legfontosabb feladat Magyar­­országon, mert előfeltétele a haladásnak , de a legégetőbb kér­dés még­sem az administráczió, hanem a pénzügyi és közgazda­­sági helyzet. Az nyom mindenkit, hogy nem tud miből megélni, nem képes eleget tenni családja igényeinek, nem gondoskodhatik gazdasága vagy üzlete költségeiről, nem bírja megfizetni az adót. Ezután jön a panasz, hogy nem tud végére járni pörös ügyének, nem érzi vagyonát biztosítva a tolvajok elől, rendetlenséget ta­pasztal a postán, járhatlan utakon kénytelen közlekedni stb. stb. Szóval az anyagi helyzet súlyosabb mint a politikai és közigaz­gatási nyomorúság. Ezért Magyarországra jelenleg a közgazdasági és pénzügyi

Next