Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

243 Felelet: No­ha nem tudja, elmehet isten hírével, én sem tudom. Bizony pedig a vevő igazságtalanul van terhelve, mert a vett száz hold föld nem mind első, de nagyobb része második és har­madik osztályba vétetett a becslő által, de már azt nem képes kimutatni sem az eladó, sem a vevő, sem a perceptor úr, de még a volt becslő úr sem, mert sem az adóhivatalnak, sem a község­nek nincsenek térképei, melyekre az osztályozott térségek be vol­nának rajzolva, s annak segedelmével a feleknek igazságot szol­gáltathatnának. Hogy mily igazságtalan terhet visel e szerint Pál, mint vevő, azt csak az nem érti, a­ki nem tudja, mily nagy különbség van az első és a harmadik osztályú földadó között Itt Pálnak az a szerencsétlensége, hogy elkésett, és nem ő ment előbb a földadót magára íratni,­­ különben Péteren, az eladón követtetett volna el az az igazságtalanság; de hogy vagy egyiken vagy másikon meg kellett történni, az bizonyos. Ezen hiányon is segíthetne a törvényhozás, ha nem csupán a magasabb pénzügyi műveletekre, de a részletekre és kezelésre is kiterjesztené figyelmét, és ha nem azért fogja meghozni az új törvényeket, hogy legyen új törvény ... de azért, hogy a hiányokat pótolja, a sérelmeket orvosolja és az igazságtalanságokat meg­szüntesse. A fentebb jelzett hiányon pedig csak a katastrális felméré­sek által lehet segíteni, de akkor is csak úgy, ha a törvényhozás intézkedni fog, hogy­ minden a földbecslők által, a katastrális mérnök közbejöttével, a helyszínen véghezvitt becslésnek eredmé­nyét a katastrális mérnökök fölmérjék, térképre rajzolják és azok­­nak mérnöki kiszámítását eszközöljék. Ha ez megvan, akkor Pál, mint vevő, könnyen eligazodhatik, mert a mérnök minden adás-vevés bejelentése következtében, a birtok­változást felmérés nyomán a térképre berajzolja és abból egy tekintetre meglátja, minő osztályú földeket vett a vevő, mivel a térképen már eleve be vannak rajzolva külön az első, külön a második és külön a harmadik osztályú földek, rétek sat. és cse­kély munkával kiszámítja : hány hold első, második, vagy harmadik osztályú föld vagy rét foglaltatik a vett birtokban. Ennek nyomán aztán a perceptor ur pontosan és igazságosan leírhatja Péterről Pálra a földadót. Ezen földadó leiratásánál tapasztalt hiányról, amennyiben a birtokos osztályt közelebbről érdekli, voltam bátor szerény észre­legtöbbnyire alkalomszerű beszédekből állanak, a­mint ez mai napig is az iparos egyesületeknél szokásban van. A felvételek­ és a kiléptetéseknél a jelölt ünnepélyesen a gyülekezetbe vezettetik, fogadást tesz, hogy a társu­ltnak mindenkor hű tagja lesz, és kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti. A­mit az ily alkalmaknál szokásban levő borzasztó eskü formákról, és az esküszegők iszonyú megbüntetéséről beszélnek, az nem egyéb nevetséges mesénél, mely többnyire az avatatlanok képzelő erejéből veszi eredetét. A szabadkőművesek páholygyűlésein nem ritkán tudományos és művészi előadások is tartatnak, melyeknek czélja a tagokat jó szándékaikban megerősíteni. A titkos formaságok közé tartoznak végre az ismertetési jelek, melyek az általánosan elfogadott három fokozatnál (inas, legény és mester) különbözők, és rendesen egy elejtett szóból, jelből, vagy sajátságos kézszorítási módból állanak. “Valamint a formák, úgy az egyesület czéljáról, és a czél mikénti eléréséről­ való nézetek is a különféle szabadkőműves csopor­toknál éltér­ek. Általában véve és a legrégibb okmányok szerint az egyesület czélja: az emberiség keblében, a vallási és nemzeti­ségi különbségeket a felebaráti szeretet és humanitás egyetemes érzetének alárendelni. Tény az, hogy ez­által minden vallásfele­kezeti és államisági szűkkeblűség ki van zárva, miért is a sza­badkőművesek egyes létében bárminemű vallási vagy poli­tikai vitatkozás már elvi szempontból sem türetik meg. Az egye­sület ellenségei sokszor csiripelik, hogy a vallási, politikai, de sőt még a társadalmi reformpártok előkelő vezérei is szabadkőmű­vesek, és hogy általuk az egyesület a napi eseményekre erős­ Tisztviselői egyleti és intézeti ügyek. A­ magyar hivatalnokok hitel- és biztosító intézete ugyancsak derekasan kezdi az őt megillető tért mind­inkább elfoglalni. Alig, hogy a nagyváradi sikerdús működés híre a fiók­intézet megalakulását illetőleg elhangzott, már ismét ha­zánk egy nem kevésbbé magyaros szellemű és történeti neveze­tességű városából kell a beérkezett örvendetes hírt registrálnunk. Ugyanis Schwimmer József — a fent említett intézet központi szer­vezője — f. hó 13-án Eger városába rándulván egy fiók­intézet alakítása érdemében, — rövid 14 napi ott időzése alatt sikerült neki, az egri társadalom minden rétegében, nevezetesen az egy­házi, megye- és városhatósági, állami, köz- és magán-hivatalnoki, végre a tudományos körökben oly 60 tagot gyűjteni, kik az inté­zetnek nem csak gyarapodására, de erkölcsi szempontból véve díszére is válnak. A 60 tag összesen 93 részvényt jegyzett alá, az első befizetést 5—5 fttal mind teljesítették, és legközelebb fog­ják fiók­intézeti alakuló gyűlésüket megtartani. Az alájegyzett tagok névsora a következő: — Ur. S­a­mássa József egri érsek, — Danielik János püspök és sz. e. kanonok, — Begovcsevich Róbert ka­nonok, — Babics János kanonok, — Kovacsóczy István kanonok, — Pánti E­n­d­r­e kanonok, — Frank Alajos tszéki orvos, — Hanák Sándor tszéki biró, — Tóth Mór tszéki főügyész, — Kölner Lőrincz gyógyszerész, — Öllé László tszéki biró, — Kobza Lajos tszki biró, — Zsen­­dovics József kanonok, — Zay Ábrahám s. könyv­vezető, — Jekelfalusy Kálmán tkönyvvivő, — Székely János tkönyvvezető, — Tilkovszky Fridolin tkönyv­­vezető, — Okolicsányi József megy. főpénztárnok, — Szalay László tszéki jegyző, — Zsendovics Endre tszéki biró, — Isaák László megy. alispán, — Simáczius Gusztáv megy. jegyző, — Mirtet Antal vas. áll. főnök, — Szentkirályi Kázmér megy. főorvos, — Éliási Ferencz iparintézeti könyvelő, — Katinszky Gyula képezdei tanár, — V­i­n­c­z­e Alajos ig. tanár u. o., — Kacsera Ágoston postamester, — Babocsay György megy. főszámvevő, — Nagy György ipar­banki pénztár nők, — Békeffy Alajos nyomást gyakorol. Csakhogy ez egyátalán nem áll. A szabadkő­művesek sokkal inkább mondhatók igen csendes embereknek, és közöttük jelenleg nem igen ismerünk valami kitűnő mozgalmi férfiút. Mindazonáltal nem tagadható, hogy a szabadkőművesség iránya és czélja meglehetős merész, és hogy e czélok kiküzdésére a társulat egyes közegei nagy működés térrel rendelkeznek. Egész­ben véve elmondhatjuk, hogy jelenleg a legtöbb szabadkőművesi kör czéljai elérésére csak egyetlen egy eszközzel rendelkezik, és ez a­ gyakorlati jótékonyság. Ezt azonban köztudomásúlag szám­talan más oly egyletek és egyesek is gyakorolják, a­kik nem sza­badkőművesek, és így az egyesület e tekintetben a más hasonló czélok után törekvő egyénektől csak is az említett formaságok által különbözik. Azt hihetnők most már, hogy miután a szabad­kőművesek és más egyéb művest és magasabb czélok után törekvő emberek között csak az alakra nézve van különbség, az előbbinek létezése fölösleges, vagy, miként sokan állítják, legyőzött állás­pont. Ezen állítás, illetőleg érvelés ellenében azonban igen fontos tények harc­olnak , ugyanis először a szabadkőművességnek nap­jainkban gyors és folytonos terjedése, úgy a magas és irány­adó körökben szerzett nagy tekintélye,­­­ másodszor pedig az egyesület beléletében lábra kapott élénk és pezsgő tevékenység. A szabadkőművesség jelenleg az egész földön el van terjedve , és minden egységes szervezet vagy közös főnök nélkül gyökerei az öt világrész minden országában elágaztak. Ez idő szerint az el­tiltva már csak az orosz birodalomban és Ausztriában van, míg Mararhonban fejlődésének útjában mi sem áll­ védelemet megtenni! Vajha az adó reformjára vonatkozó törvény intézkednék az említett hiány pótlásáról. Lőrinczfy János.

Next