Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1874-03-08 / 10. szám
Lapszemle. Dr. Löw Tóbiás által szerkesztett „Igazságügy“ czirati folyóiratban dr. Weinmann Fülöp kir. táblai bíró terjedelmesebb értekezést közöl a köztisztviselők fizetésének bírói lefoglalása tárgyában. Abban felemlíti, hogy a korábbi törvényhozási intézkedéseket, melyek szerint a végrehajtás a köztisztviselők fizetésére nem volt kiterjeszthető, a most érvényben levő polgári perrendtartás megváltoztatja s azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a helyes jogpolitika elodázatlanul azt követeli, hogy a köztisztviselők hivatalos fizetése a végrehajtás alól egészen kivétessék. A hivatalos fizetések, amint azok nálunk rendszeresítve vannak, csekély kivétellel alig ütik meg azon mértéket, melyet a hivatalnok s illetőleg családja physikai szükségleteinek fedezésére igényel. Mindaddig tehát, míg a hivatalos fizetések ezen mértékét jóval felül nem haladják, a hivatalos fizetés habár legcsekélyebb részének lefoglalása is tényleges megcsonkítása leend a hivatalnok physikai szükségleteinek fedezésére rendelt vagyoni alapnak ; mindaddig ezen lefoglalás közvetlenül magát azon állami intézmény működését is hátráltatja, melyre az illető hivatalnok rendelve van; mindaddig tehát a közhivataloskodás szakadatlan és szabályszerű folytonosságának érdeke kívánja, hogy a hivatalos fizetések a végrehajtás alól elvonassanak. — A fizetés le, vagy le nem foglalhatása nem függ az illető hivatalnok tetszésétől, miért is következetesen a fizetés bármely részének a hivatalnok részéről történendő átruházását, vagy magán elzálogosítását is el kell tiltani. Értekezőnek nem állanak ugyan elegendő és kétségtelen statistikai adatok rendelkezésére, de meggyőződésévé vált, hogy a fizetéseknek a végrehajtás alóli elvonása a forgalom igényei szempontjából sem esketik alapos kifogás alá. 1853. jan. 1-től 1869. június 1-ig fönállott nálunk ezen állapot és egyetlen egy hang sem szólalt föl ezen idő alatt oly értelemben, mintha ez akár magára a hivatalnokra, akár pedig a hitelezőre nézve káros hatással lett volna. Sőt az 1868. t. sz. életbeléptetése óta a hivatalos fizetések lefoglalása alig számbavehető csekély arányban történik. Az ország fővárosában, sajnos, más eredményt kell ugyan konstatálni, azonban a viszonyok félreismerése volna ebből azt következtetni, hogy a fizetés lefoglalása a fővárosban forgalmi tekintetekből nélkülözhetetlen volna. Értekező tehát mindezeknél fogva meg van győződve, hogy a hivatalos fizetéseknek végrehajtás alóli elvonása közügyi szempontból elutasíthatlan szükség, és mert az, jogos is. Vegyes hírek. A 9-es albizottság eddigelé 14 millió megtakarítás lehetőségét mutatá ki részletesen. Ebből a „P. N.“ szerint 5 millió az összes állami közigazgatás reformjára esik, az igazságügyet is ide értve, 2 millió a delegációknál fogna bekövetkezni, több mint 3 millió az államvasutak czélszerű üzemvitele s a tariffa fölemelése által, végre körülbelül ugyanannyit a vasúti személyjegyekre vetendő adó által éretnék el. Ez adó Francziaországban különösen gyakorlatinak s kevéssé terhelőnek bizonyult. A vitelbérnek körülbelül 10 percentjére terjedne ki. Az összes magyarországi vasútigazgatóságok a „Középpárt“ értesülése szerint kérvényt intéztek a kormányhoz azért, hogy a vasúti hivatalnokok fizetése, ép úgy, mint az állami szolgálatban levőké, csupán 300 forintig legyen lefoglalható. Tekintetbe véve azon komoly meggondolásra okot adó demoralizációt, amely vasutainknál, fájdalom, mindennapivá lett, s azon körülményt, hogy a vasúti hivatalnokokhoz nagy pénzkezelésük miatt még közelebb esik a kísértés; s végül azt, hogy a vasúti hivatalnokok is a közönség szolgálatában állván némileg közszolgáknak is tekinthetők , mi azt gondoljuk, hogy ezen kérelmek teljesítése elé semmi komoly akadály nem gördíttethetik. Mérnöki választások. A fővárosi tanács mai ülésében a mérnöki hivatal szervezését a mérnöki állomások betöltésével megkezdő, Szakosztályvezető mérnökökké megválasztottak. A földmérési szakosztály vezető mérnökévé Halácsy Sándor, ki a főváros, valamint több vidéki város háromszögű fölmérései után szélesebb körökben elismerést nyert; a közlekedési és szépitési szakosztály vezető mérnökévé Heutfel Adolf volt pestvárosi kövezési mérnök; végre az építés és épitésrendőri szakosztály vezetőjévé Máltás H. főrajztanító választattak meg. Első rendű mérnök7 — Hogy holnap sem a vidékre, sem pedig a villára, hol a delnő rád vár, rá ne ismerhess, szól egyikök, meg fogod engedni, hogy kis időre bekössük szemedet. — Valami roszban töritek fejeteket, mond a szakács. — Még egyszer, de többször is mondom, istenemre mondom : ne félj, mi bántalmad sem lesz. — Mire való hát a titokteljes eljárás, kérdi a remegő szakács. — Egyedül arra való, felelé az egyik álczás, mivel a szép delnő, ki rád várakozik, óvatosságból óhajtja, hogy föl ne fedeztessék. Bekötött szemmel csaknem két óra bosszant keresztül-kasul hordozgaták a konyhahőst, míg éjfél utáni egy órakor a város túlsó részén emeletes ház előtt állapodtak meg. Folyvást bekötött szemmel lépcsőkön vezették őt fel kevéssé kivilágított oly szobába, melynek egész bútorzata csupán székek, asztal és két nagy pamlagból állt. Itt leoldván szeméről a selyemkendőt, az álczas két férfi eltávozott és maguk után rázárák az ajtót. Nemsokára tetőtől talpig fekete gyászruhába öltözött bájos szépségű nő lépett be egyik kárpitozott mellékajtón, s hozzá igy szólt: — Meg ne ijedj földim, hogy velem ily titokteljes után találkozol. Kénytelen voltam használni e cselt, hogy könnyebben nyerjelek meg tervemnek. De azért legkevésbé se aggódjál, mert ha velem egyetértesz, hajszálad sem görbül meg. E tárca 500,000 frank értéket tartalmaz hiteles angol bankjegyekben, ez annyi mint fél millió frank. E nagy összeg pénzt fáradság nélkül birtokodba ejtheted, ha nekem, illetőleg hazámnak és hazádnak hasznos szolgálatot tenni akarsz. — És minemű szolgálatot? kérdé a szakács. — Oly szolgálatot, melyért Itália s Francziaország, sőt az egész Európa téged áldani fog. -- Nem értem kegyedet, szóla a szakács. — Itt egy porocska, mondá a szép delnő, esküdjél meg a feszületre, hogy holnap ezt a császár reggelijébe kevered. Ila, a nélkül, hogy fogadásodat teljesítnéd, elfogadod a pénzt, kész gyilok vár rád jutalomul. Ha esküt tenni vonakodnál, úgyis halál fia vagy, mert azon férfiak, kik ide vezettek, döfnék szivedbe a gyilkot. Most szabad választásod van, halál, még mielőtt átlépnéd e küszöböt, vagy egy egész millió frank, kezem s vele együtt szivem, és mi még fődolog: hazád megmentése a zsarnoktól. Válaszd emezt, szabadítsd meg hazámat, hazádat s evvel egész Európát, egy oly birkózos zsarnoktól, ki megbuktat minden trónt, megaláz minden törvényszerű királyi családot, és rákfekélyként terjed maga körül. E zsarnok Olaszország koronáját is három nap múlva magához fogja ragadni. E perezben kezeid közé helyezem Európa sorsát. Tőled függ most határt szabni a zsarnok dölyfös diadalmenetének. E porocskát reggelijébe keverve mit sem félhetsz a téged fenyegető veszélytől. A zsarnok néhány percz múlva léleknélküli lesz, minek Európa törvényszerű fejedelmi örülni fognak. Zöld borostyánnal körülövezni fogják halántékidat, s hangoztatni az utóvilággal dicső nevedet, mely fogadmányi hálául föl lesz függesztve a világ történelme fényes templomában. Szólj, akarod-e? — Megmérgezni jó császáromat? Nem vétek ez? szól a szakács. Én vagyok a vezető kéz, te csak a kés, felelé a szép delnő, saját lelkemre szálljon a bűn súlya. Fogadd itt e fél jutalmat s vele e feszületet. Esküdjél meg az élő istenre, hogy e porocskát a császár reggelijébe fogod keverni. Ha holnap a császár ily tájon még életben van, tudhatod, mily sors vár rád. (Vége következik.)