Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
III. évfolyam. 1874. Budapest november 22. 47. szám. *»«—— — — -------------------*8 Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél évre .... 3 n — „ Negyed évre. . . 1 » 50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 kr.-val szállíttatnak petitsoronként. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek te- te kintetbe. «*›«— ---------- fi HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő. HETI KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrényen. ^ Felelős szerkesztő: Tamássy Gyula. jSzERKESZTŐSÉG és Kiadóhivatal, Budapest, IX. kerület nagy főntcza 11. szám, a hova, az összes kéziratok, a lap szellemi részére vonatkozó adatok, elöflzetéBek£és reclamátiók küldendők. TARTALOM . Egy magyar Arnim ügy. Magyarország beteg embere a kincstári bányászat. Tisztviselői egyleti és intézeti ügyek. A magy. hivatalnokok hitelés biztosító-intézete kebelében alakult fogyasztási hiteltársulat szabályzata. A bécsi osztrák-magyar általános I. hivatalnok-egylet. A magyar tisztviselők országos egyesületébe eddig ete belépett összes tagok névsora és állása, beiratkozásuk és tagsági jegyeik sorrendje szerint. Ajánlat. Adakozás. Trvszéki csarnok. Irodalmi hírek. Heti krónika. Hivatalos rovat. Szerkesztői mondanivalók. Tárcza. (Az apagyilkos.) Hirdetések. Egy magyar Arnim-ügy. Még le sem gördült a berlini okmány-sikkasztási dráma fölött a függöny, és már egy újabb, hasonló bűntény felmerülése előtt állunk, a mely minket annál fájóbban érdekel, mert ezúttal a cselekvény hazai tisztviselőségünk körében játszik, mely pedig ekkoráig az ily súlyos vétségektől menten, és a megbiztatóság kellő magaslatán állott. Ugyanis Andrássy gróf külügyérünk az orosz kormánynyal vámegyességet kötött, és ezen egyességnek egy-egy példányát a lajthántuli és inneni kereskedelmi miniszereknek is megküldötte, még pedig külön jegyzék kíséretében, a mely jegyzékben az orosz állami ügyek fölött — pro domo — sajátszerűleg nyilatkozott, és ebben még nem is lett volna semmi baj, de csodálatos módon a bécsi „Neue Freie Presse“ előbb birtokába jutott ezen jegyzéknek és közölte is azt, mielőtt még Pétervárott az egyezmény aláíratott volta, megvolt ezzel a discretio támadva, de egyúttal egy titkos állami okmány látott napvilágot, ami pedig súlyos okmánysikkasztás folytán történhetett csak meg. A gyanú egy időben esett a bécsi és pesti kereskedelmi ministériumokra, és fájdalom, ez utóbbin rajta is maradt, mégpedig egész fekete terhével. A combinatiok egész tömkelege állott be, és már 18-kán ez ügyben következő nyilatkozat jelent meg a lapokban: „Tisztelt szerkesztő úr! Matlekovics Sándor, tiszt, osztálytanácsos és Mihók S. segédhivatali aligazgató azon vád folytán függesztettek fel, hogy a „N.Fr. Presse“ levelezőjének ők, vagy közölük valamelyik adta át a jegyzéket. Ez ügyben a vizsgálat már folyamatban van s biztosan mondhatom, hogy Matlekovics Sándor, ki a „N. Fr. Presse“-nek rendes munkatársa is volt — fog lakolni. Azonban egy körülményre hivom fel figyelmét. A ministeri hivatalnokok körében s onnan tovább hatol az a hir, hogy valamint Ghyczy javaslatai s londoni memoranduma, úgy e jegyzék is egyenesen a közlekedési minister, Zichy József kezéből ment a „N.Fr. Presse“ levelezőjéhez.“ Matlekovics Sándor betegsége még bonyolultabbá tette az ügyet, és a gyanú alá fogot Mihók Sándor helyzetét nagyon megnehezítette. Hogy a „N. Fr. Presse“ pesti levelezője Rothfeld úr, azt mindenki tudta, de nyílt kérdés maradt, miként került az államokmány birtokába. Mihók S. nem is késett a „Presse“ levelezőjét a forrás megnevezésére hírlapok útján a következőkben felszólítani: „A „Neue Freie Presse“ budapesti t. levelezőjéhez ! A magy. kir. kereskedelmi miniszer azon állítólag bebizonyult ténykörülmény alapján, hogy a „Neue Freie Presserben folyó hó 10-én megjelent, és az orosz vámtárgyalásokra vonatkozó közlemények az általa vezérelt ministeriumból kerültek volna ki, — két tisztviselőjét a vizsgálat tartamának lefolyása alatt, — hivatalától függesztette fel. Feltételezek önnél, uram ! annyi lovagiasságot, — becsületet és jogérzetet, hogy az illetőnek nevét mielőbb meg fogja nevezni, nehogy a kettő egy harmadikért, — avagy egyik a másikért a sértett hivatalos kötelesség pellengérén tovább állani köteles legyen. Budapesten, november 15-én. Mihók Sándor s. h. aligazgató. Ezen lovagias felszólításnak azonban gyakorlati eredménye nem lett, mert Rothfeld úr ugyancsak a lovagiasság, becsület és jogérzet alapján kijelentette, hogy a forrást meg nem nevezheti. Bizonyosnak csak azt látjuk, hogy a budapesti ministériumok egyikében történt, és ez elég volt arra, hogy az itteni közvéleményt felizgassa. Eközben Matlekovics és Mihók felfüggesztése annál nagyobb sensatiót csinált, mert sok körülmény arra mutatott, hogy ez urak az okmány közzétételében ártatlanok. Mi úgy halljuk több hiteles forrásból, hogy a közzététel eszközlője ezúttal koránt sem alsóbb rendű hivatalnok, hanem a közlekedésügyi ministériumnak egyik legelsőbb rendű tagja, aki a „Neue Fr. Presse“ budapesti levelezőjével, Rothfeld úrral, szoros s gyakori összeköttetésben áll. Ez előkelő állású úr révén kapta volna a „Neue Fr. Pr.“ a magyar adójavaslatokról már akkor a közléseket, midőn azok még a miniszertanács legintimebb körén túl sem voltak ismeretesek; s ugyanez a forrás szolgált Ghiczy Londonban közlött expozéjával a „Neue Fr. Presse”nek már akkor, midőn a expozénak csak két példánya volt: egyik a Londonba küldött, másik, melyet Ghiczy miniszertársaival közölt. Eközben a hir sok nevet és sok egyént hozott combinátióba. A vizsgálat Matlekovics és Mihók ellen folyton tart. A „M. Áll.“ Schnierer ministeri tanácsos nevét említi, a „P. N.“ óvakodik az ügy személyoldalához szólni, bár Matlekovicsot, ki veszedelmesen beteg, nagyon védelmezi. Azon föltevésünk, hogy a kérdéses okmány hivatalból áttétetett a közlekedésügyi ministériumhoz is, s hogy így a közzététel onnét került volna ki, mind inkább előtérbe lép, bár másrészt egy olyan osztálytanácsos, ki a közlekedésügy