Magyar Holnap, 1976. március-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1976 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM /NO.l. VOL. I./ MI VEGRE VAGYUNK A FÖLDÖN? Kezdeményezésünk — tiszteletadás egy korábbi próbálkozásnak. 1947 március 15.—én otthon Magyarországon — 1848 nagyszerű vértelen forradalmának 99. évfordulóján a magyar szabadságeszme egyik legnagyobb ünnepén Budapest utcáin és szerte az or­szágban egy új politikai napilap látott napvilágot HOLNAP címen, amely az orosz megszállás ideje alatt az első igazán szabad sajtóter­méknek számított. Szegényes külsővel és minden indulással együtt­járó egyéb kezdeti fogyatékosságokkal, de negyvenezer példányban jelent meg, de csak azért nem több példányban, mert nem futotta többre a kommunisták által szűkösen kimért újságpapír. Az új lap — az első szám — akkori vezércikkét a Szbadság Párt elnöke, né­hai dr. Sulyok Dezső írta: MI VÉGRE V ÁGYUNK A FÖLDÖN ? címmel és az igen figyelemre méltó cikkben a volt pártelnök meg­világította pártjának egész politikai koncepcióját. A lap munkatár­sai valamennyien a lehető legjobb cikkeket írták. Az akkori lap bemutetkozása kitűnően sikerült. Az olvasó kö­zönség kapkodta a lapot és egy szakadatlan crescendó következett és folytatódott volna Magyarország történetében — szinte soha nem látott erővel, ha mindjárt a kezdet kezdetén a nyers erőszak meg nem fojtotta volna a lapot. A Holnap már a tizedik számnál elérte a hatvanhat ezer pél­dányszámot — ez azért volt igazán nagy szám, mert ezzel a szám­mal elérte, részben meg is haladta az ország többi napilapjának példányszámát — azon lapokét, amelyek évek óta beállított rend­szeres propagandával és kitűnően kiépített terjesztő szervezettel dolgoztak. Összesen tíz szám tudott csak ebből a lapból akkor megjelenni, a tizenegyedik számnál már a szerkesztő gárdába fojtották a szót. A kiadott példányszámokból egyetlen egy “remittenda" sem került vissza a kiadóhivatalba, sőt az újságárúsoknál egészen szo­katlan jelenetek zajlottak le. Az emberek már a hajnali órákban felkeltek és várták, hogy mikor érkezik meg a Holnap az árúsokhoz. Felárral kezdték árulni a lapot 3 — 4 forintos áron. Az első példány zugforgalmi ára néhány nap után elérte a 40 forintot. A lap rövid élete példátlan és diadalmas volt és örök dokumen­tuma annak, hogy mennyire szomjazza a nép lelke az igazságot. Pedig a szerkesztők “hangfogóval" írtak az orosz hadsereg jelenlé­tében és az Andrássy út 60 árnyékában, egy példátlan kommunista terror uralma alatt. A szerkesztőknek meg kellett gondolniuk min­den szót mielőtt papírra vetették.-Csak részigazságokat tudtak ad­ni az annyira áhított igaz és egész helyett, de a részigazság is olyan volt akkor a kommunista hazugság tengerében, mint a Szahara utasa számára az oázis. Rettenetes távlatok nyíltak meg. Távlatok, amelyek megmu­tatták, hogy milyen mérhetetlen indulatok tudnak kavarogni tíz millió ember lelkében — .szédítőek voltak a mélységek! folytatás a 3. oldalon/ 1976 Március 15 BEKÖSZÖNTŐ. I A Magyarok Istene nevében in- Is dítjuk útjára ezt a lapot: a Magyar 1 Holnapot és első szavunkkal köszönt- S jük Olvasóinkat. Szeretnénk remél- I ni, hogy olvasó táborunk lapról— i- lapra növekedni fog, mert csak az ■ igazságot — a magyar igazságot a- B karjuk megírni. Más egyéb kezde- 1] ményezéseink meggyőztek bennün- I két arrói, hogy nem légvárakat épí- | tünk, amikor olvasó táborunk nőve- I kedésére számítunk, mert rádió a- I dásaink hallgatósága is folyvást nö- I vekedett, amíg csak belénk nem főj- E tották a szót — éppen a magyar i- I gazságok kinyilvánítása és nyílt han- I goztatása miatt. Ezt ott megtehet- ■ ték velünk, mert csak albérlők vol- I tünk a Balkán Echó Rádiótársaság- I nál, ahol a magyar nép ellenségei ■ fölös számban voltak. De reméljük B ezt net „^telheti meg velünk sen- f ki a Magyar Holnappal, mert füg- fc getlen orgánum vagyunk és addig I szeretnénk jelentkezni a lappal, a- I míg olvasóink igénylik azt, remélve, ■ hogy nem csak itt az emigrációban, I hanem egyszer otthon is a felszaba- I dúlandó M agyarországon... I Lapunkkal missziót kívánunk be- I tölteni — a magyar aszkéták és a- I postolok misszióját, akik csak a szent I cél — Magyarország felszabadítása I érdekében élnek és írnak, hogy min- I den magyar példát, vehessen róluk I az önzetlen nemzetszolgálat terén... p Jól tudjuk, hogy vannak más jó I lapok is az emigrációban, mégis azt I kell mondanunk, hogy kevés olyan ■ lap van, amely fenntartás nélkül I meri képviselni a magyar nép élet- I érdekeit. Mert, valljuk be: szinte I minden magyar lapnál van egy vagy I több tabu, amiről nern írni kötelező, I mintha az a probléma nem is létez- I ne. Ezt a TABU-RENDSZERT I akarjuk lapunk megjelenésével meg- I szűntetni. Mert mi igenis MINDEN I problémáról írni fogunk, amely ■ összefügg a magyar sorskérdésekkel. I ' Már most megmondjuk, hogy nem I leszünk tekintettel senkire és semmi- I ! re, aki, vagy akik bűnöznek a ma- I ^ gyár nép ellen... I A teljes magyar igazság hangja I kívánunk lenni — magyar lelkiis- I 1 meret — akiket nem téríthet el sen- I ‘ ki a magyar jövő útjának kikövező- I [ sétől... I J A Magyarok Istene minket úgy I 1 segéljen. I ( Kezében óriás rostával I Áll az Idő és rostál egyre, f Világokat szed és rostál ki | Vidáman és nem keseregve I S búsul csak az, akit kihullat. í ARA/PRICE/ 50 CENT. ‘A rend helyreállítása Magyarországon.1 A MAGYAR ÖNTUDATRÓL S aki kihull, megérdemelte, Az ocsút az Idő nem szánja. Ady: Minden ország csak addig virágzik, amíg polgá­rai megtartják nemzeti öntudatukat. Különösen vonatkozik ez a megállapítás reánk magyarokra. Ha megvizsgáljuk a magyar nép többezeréves történelmét, azt látjuk, hogy a sors kereke mindig akkor vitt bennünket magasba, amikor nemzeti ki­rályaink, vagy más vezetőink kötelességüknek tar­tották a magyar öntudat ápolását alattvalóik sorá­ban. És ebből következőleg a nemzet sorsának ke­reke mindig akkor volt lenn, amikor idegen, vagy zsoldos vezetői irtották a magyar öntudatot. Sajnos ez a probléma nem akadémikus kérdés, mert a magyar nép léte vagy nemléte forog kockán és ezért tartjuk fontosnak, hogy felvessük ezt a problémakört. Szeretnénk már az elején kihangsúlyozni, hogy magunkat nemzeti érzésű — sőt tovább megyünk — SOVINISZTA magyarnak tartjuk — természetesen a szó igazi értelmében, ami azt jelenti, hogy a ma­gyar nép létérdekeinek védelmét minden más érdek főié helyezzük — beleértve ebbe egyéni érdekein­ket is. Ebben a magatartásunkban nem gátol meg ben­nünket az sem, hogy a nemzeti és soviniszta jelzőket a történelem során már sokat lejáratták, sőt éppen ezért szeretnénk megtisztítani ezeket a jelzőket a rá­juk rakódott máztól, hogy eredeti értelmükben maradjanak az utánunk következő magyar generá­ciók hosszú sorára, mint az 1956-os magyar szabad­ságharcosok történelmi hagyatéka. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mit fejeznek ki ezek a jelzők eredeti értelmükben? A történelem során, amikor egy nép nemzetté kovácsolódott össze, abban a pillanatban elkezdő­dött a nemzeti érzés és ezzel párhuzamosan a nem­zeti öntudat kialakulása is, amely egyfajta nemzeti büszkeséghez vezetett. . folytatás a 2. oldalon MAGYAR HOLNAPA HUNGÁRIÁN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖZPONTI LAPJA A MAGYAR EGYSÉG SZGEGÁEATÁBAN ________1956*t9/6

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék