Magyar Holnap, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1-3. szám
1977 Március hó. 1977 A Rabnemzetek éve folyt, az első 6.-ról helyzete tűrhetetlenné vált. Az úgynevezett utódállamok népirtást (genocidum) követnek el rajtuk. ..“ “De alig van jobb helyzetben a csonkaország területén élő tízmilliós magyarság is, amelyen a Szovjetunió követ el népirtást, több mint harminc éve, különösen az abortusz rendelet érvényben tartásával - amellyel eddig négy millió magzatot öltek meg az anyaméhben - pusztítják a magyarságot, amely ilyen tempójú népirtással néhány emberöltőn belül teljesen kipusztulna." “Az 1956-os október-novemberi dicsőséges forradalom és szabadságharc az egész magyar nép egységes akciója volt a szovjet megszálló hadsereg és magyarországi (jórészt idegen vérű) cselédei ellen. A forradalomban és szabadságharcban megnyilatkozó magyar hősiesség példa nélkül áll a világtörténelemben. Sorsunk mégis a bukás lett, amelyért a nyugati szabad világ kormányainak felelőssége egyenlő méretű a Szovjetunióéval." “A magyar ügyben az Egyesült Nemzetek Szervezete tizenhárom határozatot hozott, amelyekben felszólítja a Szovjetuniót Magyarország területének azonnali elhagyására. A szovjet hadsereg mindezek ellenére ma, több mint húsz évvel az első elítélő határozat után is változatlanul Magyarország területén tartózkodik, sőt Magyarországot építette ki Nyugat-Európa ellen tervezett támadó hadjáratának főtámaszpontjává (nukleáris rakétakilövő telepek felállításával a Bakony hegység térségében)..." “Ezért arra kérjük az Egyesült Nemzetek Szervezetét tűzze újra napirendre a magyar ügyet és zárja ki sorai közül a megszálló Szovjetuniót és annak magyarországi hatalombitorlóit egészen addig, amíg végre nem hajtják az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének ebben az ügyben hozott többségi határozatait. De arra kérjük azokat a hatalmakat is - köztük elsősorban az Egyesült államokat - amelyek ebben a kérdésben a Szovjetunió ellen szavaztak szüntessenek meg minden kereskedelmi kapcsolatot a Szovjetunióval és a csatlós kormányokkal, amíg a Szovjetunió vissza nem vonja haderejét arabországok területéről, így elsősorban Magyarországról..." “Felkérjük a szabad világ kormányait arra is, hogy minden más konferencián, ahol a Szovjetunióval együtt részt vesznek hozzák annak tudomására, hogy addig nem lesz béke a földön amíg a Szovjetunió fel nem adja az egész világ meghódítására irányuló terveit és amíg más népeket igája alatt tart... megtagadva ezzel más népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, amelyet pedig a Szovjetunió is elismert az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának és más nemzetközi okmányok és szerződések aláírásával. “Mi szabad földön élő magyar szabadságharcosok, akik egész rabságban élő magyar népünket képviseljük arra kérjük tehát az illetékeseket, így elsősorban az Egyesült Államok elnökét Jimmy Cartert, hogy legyen segítségünkre a magyar nép önrendelkezési jogának visszaállításában. A legsürgősebb teendőket az alábbiakban soroljuk fel: 1. A Szovjetunió haladék nélkül vonja ki megszálló hadseregét Magyarország területéről, beleértve Ruszinszkót is, amely Magyarország integráns része. 2. Az Egyesült Államok kormánya (más kormányokkal együtt) ismerje el Magyarország semlegességét, amelyet Nagy Imre miniszterelnök 1956 november 1. -én kinyilvánított. 3. Magyarországon (semleges államokból rekrutálandó) nemzetközi ellenőrző szervek közreműködésével tartsanak szabad, titkos választásokat mindazoknak a pártoknak részvételével, amelyek a magyar nép érdekeinek tiszteletben tartását programjukba foglalják. 4. Az ekként megalakulandó új magyar kormány foglalja el helyét a nemzetközi szervezetekben és kezdjen tárgyalásokat a trianoni palotában elcsatolt magyar területek visszaszerzésére és más kérdésekre vonatkozólag. Az elmúlt hetek eseményei fényben igazolták megérzésünk helyességét, hogy az 1977-es évet a rabnemzetek évévé nyilvánítottuk. Ugyanis, ami világpolitikai esemény ez évben de különösen az amerikai elnöki beiktatás óta történt, az mind a rabnemzetek sorsával kapcsolatos. Ezek az események azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió végleg elvesztette a játszmát a rabnemzetekkel szemben, különösen amióta megszűnt az az aljas amerikai külpolitika, amelyet Kissinger vezetett be és amely a Sonnenfeldt doktrinával tetőzött. Az első meglepetést a csehszlovákiai 77-es cikkely (Charta 77) szolgáltatta, amelyet háromszáz csehszlovák intellektuel írt alá (szinte kivétel nélkül kommunisták az egykori Dubcsek éra magas beosztású pártfunkcionáriusai). Ezt az okmányt Nyugaton hozták nyilvánosságra és bombaként robbant a vasfüggönyön túl. A második jel a lengyelországi úgynevezett tizennyolcas bizottság megalakulása volt. Ez a bizottság a múlt évi lengyelországi lázadás bebörtönzött munkásvezetőinek támogatására alakult. Követeléseit a letartóztatott munkások kiszabadítása és a lengyelországi szabadságjogok visszaállítása érdekében szintén eljuttatta Nyugatra, amit minden valamire való lap közölt is. A State Department két egymás után való napon is (jan 26 és 27) hallatta hangját a rabnemzetek ügyében. 26.-án Csehszlovákiát figyelmeztette Helsinkiben vállalt kötelezettségére, 27.-én pedig Szaharov érdekében szólalt meg. Bár ezekről a state-departmenti nyilatkozatokról sem Vance külügyminiszter sem Carter elnök nem tudott előzőleg, de utólag mindketten csatlakoztak ezekhez a nyilatkozatokhoz. A bomba azonban január 28.-án robbant, amikor megérkezett Szaharov levele Carter elnökhöz, amelyben a rabnemzetek nevében is kéri Amerika segítségét. Carter elnök első fehér házi sajtóértekezletén meg is ígérte, hogy Amerika a rabnemzetek emberi szabadságjoga mellett foglal állást a jövőben mindig. Ezzel indult útjára az általunk meghirdetett RABNEMZETEK ÉVE. Hóka Ernő NEMES ÖRÖKSÉG folytatás az első oldalról Az akkori lap bemutatkozása kitűnően sikerült. Az olvasó közönség kapkodta a lapot és egy szakadatlan crescendo következett és folytatódott volna Magyarország történetében - szinte soha nem látott erővel, ha mindjárt a kezdet kezdetén a nyers erőszak meg nem fojtotta volna a lapot... Összesen tíz szám tudott csak ebből a lapból akkor megjelenni, a tizenegyedik számnál már a szerkesztő gárdába fojtották a szót... A lap rövid élete példátlan és diadalmas volt és örök dokumentuma annak, hogy mennyire szomjazza a nép lelke az igazságot. Pedig a szerkesztők “hangfogóval" írtak az orosz hadsereg jelenlétében és az Andrássy út 60 árnyékában, egy példátlan kommunista terror uralma alatt. A szerkesztőknek meg kellett gondolniuk minden szót mielőtt papírra vetették. Csak részigazságokat tudtak adni az annyira áhított igaz és egész helyett, de a részigazság is olyan volt akkor, mint a Szahara utasa számára az oázis. Rettenetes távlatok nyíltak meg. Távlatok, amelyek megmutatták, hogy milyen mérhetetlen indulatok tudnak kavarogni tíz millió ember lelkében - szédítőek voltak a mélységek! A látnokok már akkor beleláttak a magyar munkás és magyar paraszt lelkébe, amely a legkisebb mértékben sem volt és soha sem lesz kommunista. Ez a tudat a felelősség érzetének valami egészen szokatlan fokát keltette föl a Holnap című lap szerkesztőiben, mert érezniük kellett azt, hogy ha a magyar munkás és paraszt tömegek annyira hozzájuk tartoznak, akkor ők felelősek lettek azoknak sorsáért is. Annyi hosszú év után - egy évvel ezelőtt - szándékosan választottuk lapunk a MAGYAR HOLNAP első számának megjelentetési idejéül egy politikában nevezetes jubiliumi év első hónapjait lapunk megindítására, mert bennünket magyar szabadságharcosokat a nevezetes évfordulók különös emberi helytállásra és nemzetszolgálatra köteleznek és párhuzamosan ezzel ki akartuk fejezni szolidaritásunkat az 1947-ben történt lapindítással és érzékeltetni akartuk történelmi küldetésünk sokvonatkozású azonosságát... Magunkról is szóltunk akkor eképpen: “Lapunk bemutatásakor meg kell mondanunk, hogy a lap szerkesztő gárdája nem új alakulás csak szorosabbra és céltudatosabbra fogott felzárkózás. Hosszú két évtizedre kiterjedő közösségi munka áll már mögöttünk az emigrációban, mert nem csak részesei, de irányítói és legfőbb kivitelezői voltunk a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség, valamint a Magyar Október 23 Mozgalom történelmi értékű nemzetszolgáló munkájának. Ha az úgynevezett emigráns magyar sajtó nagy része Júdás-pénzért agyon is hallgatta munkánkat, kemény fizikai munkával megkeresett dollárjainkból kisarjadt, élt és él egy időszaki folyóirat a FÁKLYALÁNG, amelyben időről-időre számot adtunk önzetlen nemzetszolgálati munkánk fájdalmas stációiról és örömteljes fejezeteiről is. A nemzethű emigráció felismerte és a magamódján támogatta is ezt a munkát akkor, amikor a hatalmi szorítások marka engedett. Egy egy kiadvány tartalma, avagy a Magyar Október 23 Mozgalom Magyarságtudományi Társaságának egy-egy alkalmi rádió műsora fellebbentette a fátylat és a magyar igazságokat a maguk valójában bemutatta a jobbsorsra érdemes magyar százezreknek, akiket rabjául ejtett és mindig megtévesztett az emigrációs média. Ez ellen a média ellen álltunk egy évvel korábban zártabb sorokban talpra, mert tudtuk - szent meggyőződésünk volt -, hogy csak az önzetlen hazaszolgálat értéke örök és a magyar média politikai köderőinek zavaros és gyáva véleményeitől meg kell védenünk a becsületes és nemzethű honfitársaink lelkivilágát és emberi értelmét... Mint mondottuk programmunk továbbra is az 1956-os dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc hősi vérrel megpecsételt programmja, amelyet az Október 23 Mozgalom külön kiadványban, mint közösségünk programmját még 1962-ben nyomtatásban megjelentetett. NEMES ÖRÖKSÉG EZ! De még nemesebb azzal a kiegészítéssel, hogy a jelenlegi példányszámunkkal örökbe vesszük az 1947-ben megjelentetett “A HOLNAP" évfolyamszámát, hogy még nagyobb erővel inspiráljon bennünket a nemes múlt. Harminc év múlt el azóta és fájdalom hazánk Magyarország azóta a szovjet imperializmus kiszolgáltatott rabszolgája. A mindenkori helytartók hitványsága, nevezzük azokat Rákosi- Róthnak, vagy Kádár-Kreszinger-Czermanik- Barna Jánosnak mindent elkövettek annak érdekében, hogy generációk nőjjenek fel a tények ismerete nélkül, megfertőzve a nemzetközi kommunizmus minden baktériumával. Mi pedig azért követünk el mindent, hogy ez a piszkos árulás minél előbb megszűnjön. Hitünk megingathatatlan győzelmünk tudatában, de azt is tudjuk, hogy munkánk nem könnyű. Azt mondjuk ismét: Tehát a magyarságot 1920-ban ért sérelem jóvátételéért küzdő alakulat (lap) vagyunk. Amikor ezen hosszú évekkel korábban bejelentett célunkat ismét kinyilvánítjuk, nem hisszük, hogy legyenek becsületes magyarok, akik elfordulnak tőlünk. Ebben a nézetben egész jelentéktelenné válik, hogy valaki jobboldali volt-e, vagy baloldali, mert most már csak egy kérdés van, amit magyar testvérünk hozzád intézünk: akarsz-e népünk integritásáért a trianoni gaztett jóvátételéért harcolni, igen vagy nem? Ha igen tégy félre minden neheztelést és nyújtsd ki kezedet azon honfitársaid felé, akik már régen közösséget alkottak, hogy ezt csinálják. Kötelességszerűen magunkra vállaljuk, hogy lapunk fenntartása mellett módot keresünk arra, hogy a hiányzó évfolyamok történelmét a kor folytatás a 6. oldalon MAGYAR HOLNAP 3. oldal.