Magyar Holnap, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám

1977 Július-Augusztus hó. MAGYAR HOLNAP A MARXIZMUS RÖVID TÖRTÉNETE, VEZETŐI, ELŐRETÖRÉSE. John K. Jessup fejtegetése alapján. II. Rész Folytatás lapunk előző számából. MARX NEM AJÁNLOTT TERVET CSAK “PÓT­VALLÁST". A tervet magát Marx nem készítette el. Bizo­nyos dolgok teljes előretörésének a szükségességét megjelölte úgy mint magántulajdon, pénz­­ , adás—vétel, város és falu közötti különbség és a munkamegosztást is (az ő kommunizmusában min­denki képes lenne megcsinálni minden fajta kitű­zött munkát ). Megígérte az állam végleges elsor­vadást is. Az emberek nemessebbek szabadabbak lennének és kevés, vagy éppen semmi korlátozásra nem lenne szükség a bőség ezen korszakában. A munkát mindenki képessége szerint végezné és a javakat mindenkinek a szükséglete szerint adnák. Marx ezen víziója az emberi béke és bőség álma, mely olyan öreg mint bármelyik vallás, melyet he­lyettesíteni szándékozik. Eltörli a vallást mivel Is­ten csupán az ember saját szükségletének a vissza­tükröződése és amint az ember elérkezett a nyomo­rúságból a szabadságba, nem lesz többé szükség a nyomorúság ezen “visszaverődésére". Ebből kifo­lyólag nincsen Isten. Ez az állítás adta a marxiz­musnak a néha használt (ersatz) “pótvallás" meg­határozást. Mint közgazdasági “tudomány" a marxizmus nagyon rossz képességet mutatott már Marx életé­ben is. A korai angol kapitalizmus legcsúnyább korszakának tanulmányozásából azt jósolta, hogy a bérek süllyedni fognak, egyre közelebb az életfen­­tartási pontig (“a tömegek elnyomorodása"), hogy minden kis üzletember tönkre megy és a proletari­­átus soraiba kerül a nagy monopóliumok miatt, hogy a munkanélküliség és depresszió, melyet ál­landó túltermelés okoz, egyre rosszabbá és rosszab­bá válik. De az 1850 utáni hosszú üzleti fellendü­lés, a törvényes részvénytársaságok felállítása, a politikai demokrácia terjedése mind “összeeskü­dött" ezen jóslatok ellen. Ilyen előre nem látott fejlemények zavart okoz­tak a marxistáknak, akik akkor a kontinens mun­kásmozgalmait vezették forradalmi jelszavak alatt. Egyikük, Eduard Bernstein, elvégezte Marx tanai­nak revizionálását, rámutatott hibáira és egy új kur­zust állított fel az úgynevezett “Evolúciós Szocializ­must", 1899-ben. Henry Ad­ams (a dilettáns társ­utas prototípusa) sóhajtozott: “Ő (Berstein) elvette az évszázad egyedüli eredeti ideáját és egy halom hibás statisztikává csökkentette". De Bernstein és a józan ész fokozatosan rávették a legtöbb nyugati marxistát, hogy elhagyják forradalmi céljaikat (bár nem apokaliptikus retorikájukat) és a parla­menti politikát használják, hogy a munkásosztály helyzetét javítsák a törvényhozáson keresztül. E­­zek a marxisták, akik ma szociáldemokratáknak hívják magukat, Marx leginkább ragaszkodott a munka érték­­termelő elmélete eszméjéhez. Ezen teória szerint lehetetlen az üzletben profitot csinálni, kamatot keresni annélkül, hogy ne a munkástól lopnák azt el, mivel feltételezte, hogy a munka termel min­den értéket. Legtöbb modern gazdasági szakember ezt nagyon túlegyszerűsített dogmának tartja. Engels maga is, kinek Marx halála után feladata maradt az értéktöbblet elméletét bemutatni, nyo­morúságosan képtelen volt erre. Mindamellett az azóta eltelt évek során az értéktöbblet elmélet arra szolgált, hogy széles körben kétségeket keltsen a profit törvényességéről és bármilyen bérrendszer igazságosságáról. Maga Marx, elkeseredett áldozata az önmaga okozta szegénységnek és beteg szervezetének, azt mondta: “remélem okot adtam a burzsoáziának, hogy emlékezzenek daganataimra". Követőinek is oka van ,hogy emlékezzenek rájuk". Tradícióként erőszakos, heves nyelvezetet, erkölcsi felsőbbrendű­ségről való meggyőződést, hajlamot elvi és szemé­lyes tusakodásokra és olyan eszme­rendszert ha­gyott rájuk, mely legjobb esetben is Sidney Hook kifejezésével élve: “keveréke az igazságnak, bizony­talanságnak és valótlanságnak". Nem kétséges, hogy az eszmék legzavarosabbjai idővel szétszóró­dásukat okozták volna ugyanabban az életerős eu­rópai intellektuális klímában, mely produkálta őket. De egy elme és akarat Európán kívül meg­ragadta és kikristályosította őket, egy elme mely egyáltalában nem volt zavaros. Ez Vladimír Ilyich Uljanov szelleme volt, jobban ismerve az illegális mozgalomból nyert nevén: Nikolaj Lenin. A kom­munizmus történetének folyamata vele gyorsul fel. LENIN MEGERŐSÍTETTE A DIALEKTIKUS MATERIALIZMUS MISZTIKUS TANÁT. Marxhoz hasonlóan Lenin sem volt proletár. Apja iskolafelügyelő volt, adományozott nemesi címmel Szimbirsk­ben (a Volga-mentén). Múltja nagyon hasonló volt Kerenszkyéhez, aki Oroszor­szág rövidéletű liberális rezsimjének vezetője volt és ugyanabból a városból származott. Mindkettő a köztársasági tanok befolyása alatt állt, melyeket a cár az 1880-as években oly zsarnoki erővel pró­bált elnyomni. A cári rendszer nem tűrt meg sem­milyen felvilágosult, 19-­ századi demokratát és mivel a cár “komolyan vette a játszmát", a cárelle­nes küzdelem természetes részei voltak az összees­küvések és erőszakos tettek. Ez a hatalmas, csendes, “a kísérteties eszmék és unrealisztikus vágyódások országa" volt az egyetlen ország a világon, ahol már azt az állapotot sem lehetett “jónak venni, mi­kor" “semilyen hír sem érkezett", mint ahogy Conrad írta (lengyel-orosz származású angol író) egyformán­­jellemzője volt az orosz önkényuralom­nak és orosz forradalomnak." A cár elleni harcosok illegális szokásait és vad odaadását vitte tovább Lenin egész életén át, egy egészen más ellenség, a burzsoázia elleni harcában. Lenin megerősítette a marxi tanok minden elemét, melyeket először 1888-ban olvasott, anélkül, hogy valamit is megtagadott volna belőlük. Ezt ő marx­ista társaival folytatott küdelem sorozatban vitte végbe, melyekből Lenin­ frakciója (a bolsevikok) mindig egységesebben emelkedett ki mint riválisa­ik. Lenin még a legmisztikusabb marxi-filozófiai doktrínának, a dialektikus materializmusnak is több határozottságot, ha nem éppen precízséget adott. Lenin a marxizmust egy “szilárd acéltömb­­egyetlen alaptételt sem­, anélkül, hogy ne hullana a “polgári-reakciós csalás ölébe". Ő vezette be a Marxtól és Engelstől való betűszerinti idézés Szov­jet-módszerét (saját munkái most szintén az “írás“ részét képezik) mint a vitaérvek helyettesítési mód­ját. Ő méginkább ragaszkodott ahhoz, hogy az igazság egyetlen próbája a tett. A “dramaté­ma az, amit Orwell kettős gondol­kozásnak hívott. Ennek lényegét jól írta le a len­gyel kommunista mozgalom egy volt funkcioná­­rusa Czeslaw Milosz, ezzel a példával: megjósolom, hogy a ház le fog égni, és akkor benzint öntök a kályhára. A ház ég, a jóslatom beteljesült. Következő számunkban folytatjuk. EB URA FAKÓ folytatás a 3. oldalról A Free Europe nyíltan Trianon szellemében mű­ködött, és ehhez kormáltak hozzá az egykori alkal­mazottak, akik most már, hogy nyugdíjasok kiok­tatják azokat, akiknek a magyar nép szolgálata életük egyedüli értelme és hivatása. (Alkalom ad­tán erről a témáról még írni fogunk.) A fentebbieken kívül még azt szeretnénk meg­jegyezni, hogy Flórián fent említett cikkében még egy mellékvágással agyondicséri az álszabadsághar­cosok “szervezetét" (én dicsérlek téged, te dicsérsz engem, mi dicsérjük minket­­magunkat), mintha 11. oldal. sohasem hallott volna arról, hogy az egykori sza­badságharcosok a Magyar Szabadságharcos (Nem­zetőr) Világszövetségben tömörülve végzik áldoza­tos munkájukat a magyar nép felszabadítása érde­kében. Régi közmondás, hogy a madarat tolláról... Flóriánt Pogányról... lehet megismerni, mert min­denki a hasonlónak örül. Jó mulatóst kedves Flórián Tibor. Egy 40 oldalas brossúra látott napvilágot Po­gány (kutyuló) András szerkesztésében “A Magyar Szabadságharcos Világszövetség története 1956- 1976“ címen. Sajnos az egész füzet tartalmával most nem tudunk foglalkozni, mert ezidáig még nem jutott el hozzánk (következő számainkban pótoljuk ezen mulasztásunkat) ez a brossúra, de valaki telefonon felolvasott egy paragrafust ebből a füzetből így most csak azzal foglalkozunk. (Idézet): “ezekben a keserű emlékű harcokban elsősorban ott voltak sokan, akik ma is lelkes tagjai a Világszövetségnek, vagy támogatóink közé tar­toznak: Dr. Jenőffy Nándor, Szeredás Jenő, Lovas (Lőwy — szerk.), Laping Ferenc, Dr. Szimonisz László, Lehotay (Lehoczky a szerk.) Attila, Dr. Lehotay (Lehoczky — a szerk.) Judit, Bácskai (H.) Béla, Dolinszky János, Török Endre, Néhai Lég­­rády József Amerikában, Szőcs Pál, Gyóni Pál, Walter István, Tímár András, néhai Debreczeni Sándor, Marosán Sarolta Kanadában, Kecskés Tollas Tibor, Dr. Töttösy Ernő, Oltványi László, Légrády László Európában, hogy csak néhány hir­­telenében összeszedett nevet említsünk — örökre beírták nevüket a szabadságharcos évkönyvbe." (Idézet bezárva.) Ez mind szép és jó mondhatná valaki, csak két kis szépséghibája van ennek az egész “sztorinak". Az egyik az, hogy ezeket az ura­kat (szinte kivétel nélkül) a 10 éves évfordulón Ma­gyarországra visszaszökött ÁVH-s ügynök Dr. Mi­­kófalvy lajos “szervezte be“ a szövetségbe. A másik az, hogy ezek közül az urak közül mutatóban is alig van, aki részt vett volna a forradalomban és szabadságharcban. Teljesen logikus tehát, hogy szabadságharcosoknak tekintik magukat. Vagy nem? A fentebbi paragrafus a következő mondattal fejeződik be (idézet): “ A Pongrátz testvérek és a Hóka testvérek neve is ehhez a listához tartozik (Isten ments* , szerk) akik sajnos 1961-ben és 1962-ben elhagyták szer­vezetünket, amelyet túlságosan “intellektualizált"­­nak találtak" (idézet bezárva) Ne, te ne...! Ehhez az aljas mondathoz csak azt fűzzük hozzá, hogy bár a Magyar Szabadság­­harcos (Nemzetőr) Világszövetség tagsági viszo­nyának elnyeréséhez nem szükséges egyetemi dip­loma, vezetői és tagjai között számosan vannak egyetemet végzett személyek (a hat Pongrátz fiú közül négynek van egyetemi diplomája, a Hóka testvérek mindketten egyetemi hallgatók voltak, amikor 1950-ben az ÁVH letartóztatta őket) E so­rok írója bár nem fejezte be (szándékosan) egye­temi tanulmányait, de 6 éves kora óta megszakí­tás nélkül napi öt-hat órát tanul, mert erre lelki kényszert érez. Micsoda strébernek kell lenni ah­hoz, hogy a fenti mondatot leírja valaki! (Főleg a forradalom és szabadságharc halhatatlan érdemű harcosairól.) Ami pedig azt illeti, hogy a “Pongrátz testvé­rek és a Hóka testvérek elhagyták volna a Szabad­ságharcos Szövetséget alávaló hazugság. A Pong­rátz testvérek és a Hóka testvérek alapítói tagjai a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszö­vetségnek (amelynek csak szabadságharcosok le­hetnek tagjai). Ezt a Szövetséget fentnevezettek soha el nem hagyták éppen úgy, mint a Szövetség alapító tagjainak többsége. Arra a dicsősségre pe­dig soha sem vágytak a fentnevezettek, hogy gitt­­egyietbe, ÁVÓ-sok és pártpropagandisták vala­mint stréber irattári kutyákok közé tartozzanak, akiket semmivel sem tartanak különbnek mint a magyarországi ÁVÓ-sokat. (Node, majd írunk mi még erről.) H.E. - ------XXX-----------­

Next