Magyar Holnap, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám
1977 Július-Augusztus hó. MAGYAR HOLNAP A MARXIZMUS RÖVID TÖRTÉNETE, VEZETŐI, ELŐRETÖRÉSE. John K. Jessup fejtegetése alapján. II. Rész Folytatás lapunk előző számából. MARX NEM AJÁNLOTT TERVET CSAK “PÓTVALLÁST". A tervet magát Marx nem készítette el. Bizonyos dolgok teljes előretörésének a szükségességét megjelölte úgy mint magántulajdon, pénz , adás—vétel, város és falu közötti különbség és a munkamegosztást is (az ő kommunizmusában mindenki képes lenne megcsinálni minden fajta kitűzött munkát ). Megígérte az állam végleges elsorvadást is. Az emberek nemessebbek szabadabbak lennének és kevés, vagy éppen semmi korlátozásra nem lenne szükség a bőség ezen korszakában. A munkát mindenki képessége szerint végezné és a javakat mindenkinek a szükséglete szerint adnák. Marx ezen víziója az emberi béke és bőség álma, mely olyan öreg mint bármelyik vallás, melyet helyettesíteni szándékozik. Eltörli a vallást mivel Isten csupán az ember saját szükségletének a visszatükröződése és amint az ember elérkezett a nyomorúságból a szabadságba, nem lesz többé szükség a nyomorúság ezen “visszaverődésére". Ebből kifolyólag nincsen Isten. Ez az állítás adta a marxizmusnak a néha használt (ersatz) “pótvallás" meghatározást. Mint közgazdasági “tudomány" a marxizmus nagyon rossz képességet mutatott már Marx életében is. A korai angol kapitalizmus legcsúnyább korszakának tanulmányozásából azt jósolta, hogy a bérek süllyedni fognak, egyre közelebb az életfentartási pontig (“a tömegek elnyomorodása"), hogy minden kis üzletember tönkre megy és a proletariátus soraiba kerül a nagy monopóliumok miatt, hogy a munkanélküliség és depresszió, melyet állandó túltermelés okoz, egyre rosszabbá és rosszabbá válik. De az 1850 utáni hosszú üzleti fellendülés, a törvényes részvénytársaságok felállítása, a politikai demokrácia terjedése mind “összeesküdött" ezen jóslatok ellen. Ilyen előre nem látott fejlemények zavart okoztak a marxistáknak, akik akkor a kontinens munkásmozgalmait vezették forradalmi jelszavak alatt. Egyikük, Eduard Bernstein, elvégezte Marx tanainak revizionálását, rámutatott hibáira és egy új kurzust állított fel az úgynevezett “Evolúciós Szocializmust", 1899-ben. Henry Adams (a dilettáns társutas prototípusa) sóhajtozott: “Ő (Berstein) elvette az évszázad egyedüli eredeti ideáját és egy halom hibás statisztikává csökkentette". De Bernstein és a józan ész fokozatosan rávették a legtöbb nyugati marxistát, hogy elhagyják forradalmi céljaikat (bár nem apokaliptikus retorikájukat) és a parlamenti politikát használják, hogy a munkásosztály helyzetét javítsák a törvényhozáson keresztül. Ezek a marxisták, akik ma szociáldemokratáknak hívják magukat, Marx leginkább ragaszkodott a munka értéktermelő elmélete eszméjéhez. Ezen teória szerint lehetetlen az üzletben profitot csinálni, kamatot keresni annélkül, hogy ne a munkástól lopnák azt el, mivel feltételezte, hogy a munka termel minden értéket. Legtöbb modern gazdasági szakember ezt nagyon túlegyszerűsített dogmának tartja. Engels maga is, kinek Marx halála után feladata maradt az értéktöbblet elméletét bemutatni, nyomorúságosan képtelen volt erre. Mindamellett az azóta eltelt évek során az értéktöbblet elmélet arra szolgált, hogy széles körben kétségeket keltsen a profit törvényességéről és bármilyen bérrendszer igazságosságáról. Maga Marx, elkeseredett áldozata az önmaga okozta szegénységnek és beteg szervezetének, azt mondta: “remélem okot adtam a burzsoáziának, hogy emlékezzenek daganataimra". Követőinek is oka van ,hogy emlékezzenek rájuk". Tradícióként erőszakos, heves nyelvezetet, erkölcsi felsőbbrendűségről való meggyőződést, hajlamot elvi és személyes tusakodásokra és olyan eszmerendszert hagyott rájuk, mely legjobb esetben is Sidney Hook kifejezésével élve: “keveréke az igazságnak, bizonytalanságnak és valótlanságnak". Nem kétséges, hogy az eszmék legzavarosabbjai idővel szétszóródásukat okozták volna ugyanabban az életerős európai intellektuális klímában, mely produkálta őket. De egy elme és akarat Európán kívül megragadta és kikristályosította őket, egy elme mely egyáltalában nem volt zavaros. Ez Vladimír Ilyich Uljanov szelleme volt, jobban ismerve az illegális mozgalomból nyert nevén: Nikolaj Lenin. A kommunizmus történetének folyamata vele gyorsul fel. LENIN MEGERŐSÍTETTE A DIALEKTIKUS MATERIALIZMUS MISZTIKUS TANÁT. Marxhoz hasonlóan Lenin sem volt proletár. Apja iskolafelügyelő volt, adományozott nemesi címmel Szimbirskben (a Volga-mentén). Múltja nagyon hasonló volt Kerenszkyéhez, aki Oroszország rövidéletű liberális rezsimjének vezetője volt és ugyanabból a városból származott. Mindkettő a köztársasági tanok befolyása alatt állt, melyeket a cár az 1880-as években oly zsarnoki erővel próbált elnyomni. A cári rendszer nem tűrt meg semmilyen felvilágosult, 19- századi demokratát és mivel a cár “komolyan vette a játszmát", a cárellenes küzdelem természetes részei voltak az összeesküvések és erőszakos tettek. Ez a hatalmas, csendes, “a kísérteties eszmék és unrealisztikus vágyódások országa" volt az egyetlen ország a világon, ahol már azt az állapotot sem lehetett “jónak venni, mikor" “semilyen hír sem érkezett", mint ahogy Conrad írta (lengyel-orosz származású angol író) egyformánjellemzője volt az orosz önkényuralomnak és orosz forradalomnak." A cár elleni harcosok illegális szokásait és vad odaadását vitte tovább Lenin egész életén át, egy egészen más ellenség, a burzsoázia elleni harcában. Lenin megerősítette a marxi tanok minden elemét, melyeket először 1888-ban olvasott, anélkül, hogy valamit is megtagadott volna belőlük. Ezt ő marxista társaival folytatott küdelem sorozatban vitte végbe, melyekből Lenin frakciója (a bolsevikok) mindig egységesebben emelkedett ki mint riválisaik. Lenin még a legmisztikusabb marxi-filozófiai doktrínának, a dialektikus materializmusnak is több határozottságot, ha nem éppen precízséget adott. Lenin a marxizmust egy “szilárd acéltömbegyetlen alaptételt sem, anélkül, hogy ne hullana a “polgári-reakciós csalás ölébe". Ő vezette be a Marxtól és Engelstől való betűszerinti idézés Szovjet-módszerét (saját munkái most szintén az “írás“ részét képezik) mint a vitaérvek helyettesítési módját. Ő méginkább ragaszkodott ahhoz, hogy az igazság egyetlen próbája a tett. A “dramatéma az, amit Orwell kettős gondolkozásnak hívott. Ennek lényegét jól írta le a lengyel kommunista mozgalom egy volt funkcionárusa Czeslaw Milosz, ezzel a példával: megjósolom, hogy a ház le fog égni, és akkor benzint öntök a kályhára. A ház ég, a jóslatom beteljesült. Következő számunkban folytatjuk. EB URA FAKÓ folytatás a 3. oldalról A Free Europe nyíltan Trianon szellemében működött, és ehhez kormáltak hozzá az egykori alkalmazottak, akik most már, hogy nyugdíjasok kioktatják azokat, akiknek a magyar nép szolgálata életük egyedüli értelme és hivatása. (Alkalom adtán erről a témáról még írni fogunk.) A fentebbieken kívül még azt szeretnénk megjegyezni, hogy Flórián fent említett cikkében még egy mellékvágással agyondicséri az álszabadságharcosok “szervezetét" (én dicsérlek téged, te dicsérsz engem, mi dicsérjük minketmagunkat), mintha 11. oldal. sohasem hallott volna arról, hogy az egykori szabadságharcosok a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetségben tömörülve végzik áldozatos munkájukat a magyar nép felszabadítása érdekében. Régi közmondás, hogy a madarat tolláról... Flóriánt Pogányról... lehet megismerni, mert mindenki a hasonlónak örül. Jó mulatóst kedves Flórián Tibor. Egy 40 oldalas brossúra látott napvilágot Pogány (kutyuló) András szerkesztésében “A Magyar Szabadságharcos Világszövetség története 1956- 1976“ címen. Sajnos az egész füzet tartalmával most nem tudunk foglalkozni, mert ezidáig még nem jutott el hozzánk (következő számainkban pótoljuk ezen mulasztásunkat) ez a brossúra, de valaki telefonon felolvasott egy paragrafust ebből a füzetből így most csak azzal foglalkozunk. (Idézet): “ezekben a keserű emlékű harcokban elsősorban ott voltak sokan, akik ma is lelkes tagjai a Világszövetségnek, vagy támogatóink közé tartoznak: Dr. Jenőffy Nándor, Szeredás Jenő, Lovas (Lőwy — szerk.), Laping Ferenc, Dr. Szimonisz László, Lehotay (Lehoczky a szerk.) Attila, Dr. Lehotay (Lehoczky — a szerk.) Judit, Bácskai (H.) Béla, Dolinszky János, Török Endre, Néhai Légrády József Amerikában, Szőcs Pál, Gyóni Pál, Walter István, Tímár András, néhai Debreczeni Sándor, Marosán Sarolta Kanadában, Kecskés Tollas Tibor, Dr. Töttösy Ernő, Oltványi László, Légrády László Európában, hogy csak néhány hirtelenében összeszedett nevet említsünk — örökre beírták nevüket a szabadságharcos évkönyvbe." (Idézet bezárva.) Ez mind szép és jó mondhatná valaki, csak két kis szépséghibája van ennek az egész “sztorinak". Az egyik az, hogy ezeket az urakat (szinte kivétel nélkül) a 10 éves évfordulón Magyarországra visszaszökött ÁVH-s ügynök Dr. Mikófalvy lajos “szervezte be“ a szövetségbe. A másik az, hogy ezek közül az urak közül mutatóban is alig van, aki részt vett volna a forradalomban és szabadságharcban. Teljesen logikus tehát, hogy szabadságharcosoknak tekintik magukat. Vagy nem? A fentebbi paragrafus a következő mondattal fejeződik be (idézet): “ A Pongrátz testvérek és a Hóka testvérek neve is ehhez a listához tartozik (Isten ments* , szerk) akik sajnos 1961-ben és 1962-ben elhagyták szervezetünket, amelyet túlságosan “intellektualizált"nak találtak" (idézet bezárva) Ne, te ne...! Ehhez az aljas mondathoz csak azt fűzzük hozzá, hogy bár a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség tagsági viszonyának elnyeréséhez nem szükséges egyetemi diploma, vezetői és tagjai között számosan vannak egyetemet végzett személyek (a hat Pongrátz fiú közül négynek van egyetemi diplomája, a Hóka testvérek mindketten egyetemi hallgatók voltak, amikor 1950-ben az ÁVH letartóztatta őket) E sorok írója bár nem fejezte be (szándékosan) egyetemi tanulmányait, de 6 éves kora óta megszakítás nélkül napi öt-hat órát tanul, mert erre lelki kényszert érez. Micsoda strébernek kell lenni ahhoz, hogy a fenti mondatot leírja valaki! (Főleg a forradalom és szabadságharc halhatatlan érdemű harcosairól.) Ami pedig azt illeti, hogy a “Pongrátz testvérek és a Hóka testvérek elhagyták volna a Szabadságharcos Szövetséget alávaló hazugság. A Pongrátz testvérek és a Hóka testvérek alapítói tagjai a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetségnek (amelynek csak szabadságharcosok lehetnek tagjai). Ezt a Szövetséget fentnevezettek soha el nem hagyták éppen úgy, mint a Szövetség alapító tagjainak többsége. Arra a dicsősségre pedig soha sem vágytak a fentnevezettek, hogy gittegyietbe, ÁVÓ-sok és pártpropagandisták valamint stréber irattári kutyákok közé tartozzanak, akiket semmivel sem tartanak különbnek mint a magyarországi ÁVÓ-sokat. (Node, majd írunk mi még erről.) H.E. - ------XXX-----------