Magyar Holnap, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám

1978Január hó Hogyan jött létre a második trianoni béke ?­ ­ A Magyar Külügyi Társaság new yorki központjában Kertész István egyetemi tanár, volt magyar követ előadást tartott a második világháborút befejező béketárgyalásokról. Az előadás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, ami részben annak tulajdonítható, hogy az elmúlt 30 esztendő alatt a magyar közvélemény sohasem kapott őszinte tájékoztatást erről a sorsdöntő eseményről. Az érdeklődést az is fokozta, hogy az illusztris előadó volt annak idején a magyar békedelegáció főtitkára. Kertész bevezetőjében rámutatott arra, hogy a má­sodik világháború után a győzők nem hoztak létre új nemzetközi rendet, ami a múltban a békekötéseknek mindig egyik fontos funkciója volt, s ez példátlan helyzethez vezetett a történelemben: a régi európai rendet az események elsodorták, de még mindig bi­zonytalan volt, hogy mi fog a helyére lépni? ... A szorosabb értelemben vett békekötés munkája­­is csak nagy nehézséggel haladt előre, mert a nyugati , hatalmak és a Szovjetúnió a háború alatt nem tudtak megegyezni a békecélokban. A potsdami csúcskon­­­­ferencia, 1945 júniusában, felállított ugyan egy szer­­­­vet a békeszerződések előkészítésére: a nagyhatalmak , külügyminisztereinek a tanácsát, de ennek összejö­­­­vetelei hosszú időn keresztül csupán vitákban merül­­­­tek ki, s egy alkalommal szinte tettlegességre vezettek , közöttük a tárgyalások. Ez az 1945 szeptemberében , tartott londoni találkozón történt, ahol Molotov éles támadást intézett az angol „imperializmus” ellen, mire Bevin, az angolok munkáspárti külügy­minisztere öklét rázva rohant szovjet kollegája felé, s csak a rendelők akadályozták meg, hogy a konfe­rencia teljes botrányba ne fulljon. A békekötés ügye 1945 decemberében, a külügy­­­­miniszterek moszkvai találkozóján mozdult a holt­pontról el. Ez alkalommal elhatározták, hogy Anglia,­ az Egyesült Államok és a Szovjetúnió békeszerződése­ket készítenek elő Németország kisebb európai szö­vetségesei, közöttük Magyarország számára, azokat a 21 győztes állam elé terjesztik véleményezés céljából s erre a célra 1946 július végére egy konferenciát hívnak össze Párizsba. A nyugati hatalmak - s különösen a franciák - , azt szerették volna, hogy ez a konferencia a demokrat­­­tikus elveknek megfelelően szabadon vitassa meg a békeszerződések rendelkezéseit, s a legyőzött álla­moknak is felszólalási joguk legyen a tanácskozásokon. Vagyis, hogy az új szerződéseket ne lehessen ismét „diktátumoknak” nevezni. A Szovjetúnió erőszakos fellépése következtében azonban ezek az elvek nem érvényesültek, olyannyira, hogy még a kisebb győzőknek sem volt befolyásuk a végső döntésekre. Véleményt nyilváníthattak ugyan, sőt ajánlásokat is tehettek, de a békeszerződések vég­leges szövegét a nagyhatalmak külügyminiszterei állapították meg New Yorkban. CSAK A SZOVJETUNIÓ A párizsi konferencián még az is kiderült, hogy a békeszerződések alakulására még Angliának sőt az Egyesült Államoknak sem volt nagyobb befolyása, a fontosabb kérdésekben a döntő szót mindig a Szov­jetúnió mondta ki. Ez a visszás helyzet azért állt elő, mert a két nyugati hatalom, de különösen az Egyesült Államok, a háborút politikai célok nélkül harcolta végig, ami egyúttal lehetővé tette, hogy Közép- és Ke­let Európa szovjet megszállás alá kerüljön és Moszkva egyeduralmat biztosítson magának fölötte. Ehhez já­rult még az is, hogy a hadműveletek befejezése után az Egyesült Államok nyomban hazavitte hadseregét, s ennélfogva a békekötés idejére már nem volt semmi ütőkártya a kezében. A két nyugati nagyhatalom te­hetetlensége következtében a békeszerződések nem tettek egyebet, mint véglegesítették a fegyverszüneti megegyezések rendelkezéseit, amelyeket minden egyes keletközépeurópai ország esetében Moszkva diktált. Egyszóval a békeszerződések szentesítették a háború végén fennálló katonai status quot. A legyőzött államok képviselői pedig úgy vettek részt a konferencián, mint a büntetőperekben a vádlot­tak. A magyar delegáció tagjai szabadon járhattak ugyan a francia fővárosban, nem voltak felügyelet alá helyezve és egy palotába bezárva, mint ez Trianonban történt. A legyőzött államok azonban mégsem voltak a konferencia résztvevői, képviselőiket csak az egyes ülésekre hívták meg, ahol ismertethették álláspontju­kat. Felszólalásokra, vagy írásbeli beadványokra is engedélyt kellett kérniök, amelyekre a választ rend­szerint az utolsó percekben közölték. Ilyen körül­mények között a konferenciát nem lehetett békekon­ferenciának nevezni, hivatalos neve is csak Conférence de Paris volt. Mindehhez járult, hogy a konferencia, amely összesen 10 hétig tartott, hat hetet procedurá­­lis vitákkal töltött el, a hátramaradó négy hét leg­nagyobb részét pedig a két blokk közötti szócsatákkal fecsérelt el. A MAGYAR BÉKEDELEGÁCIÓ A magyar delegáció technikailag tökéletesen fel volt készülve, ami évekre visszamenő békeelőkészítő munkának volt az eredménye. A külügyminisztérium békeelőkészítő osztálya, amelynek Kertész István volt a vezetője, nagy általánosságban szólva, négy fel­adatra készült fel: határkiigazítást akart kieszközölni román-magyar, csehszlovák-magyar és magyar-kárpát­aljai viszonylatban; intézm­ényesen gondoskodni akart a kisebbségben maradó magyarság védelméről, s ezért tervezetet dolgozott ki a kisebbségek nemzetközi védelmének a felújítására. Több tervet dolgozott ki a dunavölgyi államok politikai és gazdasági integrá­lására, s tisztázni akarta Magyarország háborús felelős­ségének a kérdését. E célok elérése érdekében az or­szág legjobb szakértőinek a bevonásával jól dokumen­tált memorandumokat dolgozott ki, amelyeket már a konferencia előtt megküldött a nagyhatalmak képvi­selőinek. A békeelőkészítés technikai részében, vala­mint a Párizsban tárgyaló magyar delegációban kom­munista párttagok nem vettek részt, nyilvánvalóan, mert a párt nem akart osztozni a készülőben lévő „rossz békéért” járó felelőségben. A békeelőkészítő osztály munkája azonban meg­bénult, mert a koalíciós kormány nem tudott meg­egyezni a békecélokban. A legnagyobb nehézséget a kommunisták támasztották, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy „minél jobban előmozdítjuk az ország „demokratizálását”, mint ezt Romániában a Groza-kormány tette, annál kedvezőbb békét kapunk, s mást nem is kell tennünk.” A kommunisták és ba­­­rátaik élesen támadták a különböző memorandumokat és tervezeteket, amelyeket a békeelőkészítő osztály a­ koalíciós kormány engedélye nélkül a győztes hatal­maknak megküldött. ERDÉLY SORSA A kérdés 1945 áprilisában mozdult el holtpontról, amikor Sztálin kijelentette egy Moszkvába látogató magyar kormányküldöttségnek, hogy a fegyverszüneti megegyezés értelmében Magyarországnak jogában van Romániával szemben területi igényeket támasztani a­­ békekonferencián, s Molotov javasolta, hogy Budapest tárgyaljon először közvetlenül a román kormánnyal, hátha „barátságosan meg tudnak egyezni a kérdés­ben.” Erre a magyar kommunisták is megváltoztatták az álláspontjukat, s Révai Istvánnal az élen most már ők is követelni kezdték Erdély határmenti magyar lakosságának visszacsatolását, s hozzájárultak, hogy a magyar békedelegáció román vonatkozásban mérsékelt határ­revíziót kérjen. A Szovjetúnió­ azonban rövidesen teljesen a magyar követelések ellen fordult. Amikor a londoni külügy­miniszteri találkozón 1945 szeptemberében Byrnes amerikai külügyminiszter a román-magyar határ ki­igazítását javasolta, Molotov álszentül azt kérdezte: „Vannak-e magyarok Erdélyben? ” Erdély sorsa végül is a külügyminiszterek párizsi találkozóján, 1946 má­jusában dőlt el, ahol szovjet nyomásnak engedve még Byrnes is visszavonult, s ő is hozzájárult a trianoni határok visszaállításához. RUGALMAS ÖNRENDELKEZÉSI JOG... A magyar diplomaták még ezután is lázas erőfe­szítéseket tettek a külügyminiszterek határozatának megváltoztatására. Kertész Bogomoloval, a szovjet párizsi nagykövetével tárgyalva az önrendelkezési jog érvényesítése mellett kardoskodott, s emlékeztette arra, hogy Lenin is síkraszállt a népek önrendelkezési jogáért, sőt a párizs környéki békék önkényes rendel­kezéseit is elítélte. Bogomolov azt válaszolta, hogy Leninnek akkor teljesen igaza volt, dehát az idők és­ viszonyok megváltoztak... Csehszlovák vonatkozásban a határrevízió ügye csak az ott élő magyarok kitelepítésével kapcsolatban, került szóba. A csehszlovák kormánynak erre vo­­­natkozó javaslatára a magyar delegáció álláspontja az volt ugyanis, hogy Magyarország csak akkor haj­landó bizonyos számú magyart átvenni, ha velük együtt megfelelő területet is Magyarországhoz csatol­nak. Masaryk külügyminiszter úgy informálta az ame­rikaiakat, hogy hajlandó bizonyos határkiigazításra, ha az lehetővé tenné a magyarok áttelepítését. Később Masaryk elejtette korábbi álláspontját, nyilván a cseh-­­szlovák delegáció szűk látókörű, soviniszta elemeinek a befolyására. A konferencia eseményei között a legveszélyesebb volt a csehszlovákiai magyarok kitelepítésére vonat­kozó csehszlovák javaslat. Habár Prága ebben a kér­désben mind Moszkva, mind az angolok és a franciák támogatását is élvezte, ez a javaslat mégis megbukott. A vita tetőfokán Lord Hood, az angol delegáció egyik vezető tagja megkérdezte Kertésztől, hogy mit tenne, ha a konferencia megszavazná a javaslatot? „Nyomban hazautaznék” volt Kertész határozott válasza. A kisebbségek nemzetközi védelmére kidolgozott magyar javaslatot érdemben nem tárgyalta meg a kon­ferencia. Magyarország háborús felelősségével kap­csolatos magyar előterjesztés sem került napirendre, de a háborús felelősség kérdése máskülönben sem került szóba, nyilvánvalóan, azért mert az nem lett volna kívánatos a Szovjetunió szempontjából. Ha­­sonlóképp a Dunavölgy federatív átrendezésére stb. n—n—rc-n—folytatás a 14. oldalon ________________________________________| MAGYAR HOLNAP 5. oldal NEW BRUNSWICK LEGNAGYOBB BÚTORÁRUHÁZA TULAJDONOS: GALLEN ISTVÁN Discount Prices on New Furniture WE BUY - SÉLL USED FURNITURE New Brunswick’s Largest Dealer Phone <201) 846-3695 j TÁMOGASSA A MAGYAR­­­­ IGAZSÁG SZÓCSÖVÉT S A MAGYAR HOLNAPOT.­­ Lapunk Kiadó Vállalata a Magyar Holnap sajtó­alapjának meg­teremtése céljából korlátolt számban részvényeket bocsájt ki. Kér­jük azokat a Honfitársainkat, akik érdeklődnek a részvény­vásárlás iránt teremtsenek kapcsolatot a Szerkesztő Bizottsággal személyesen, vagy lapunk postacímén keresztül. Várjuk jelentkezését. MEGRENDELŐ SZELVÉNY. Ezennel megrendelem Hóka Mihály: AZ ÍGÉRET FÖLDJE című könyvét............... példányban és darabonként 10 dollárt mel­lékelek. Név:.................................................................. A Cím:................................­.................................. Elkészült Munkácsy Mihályi HONFOGLALÁS című munkájának színes il­nyomata 25x12 inch-es méretben. A kép ára i­s 10 dollár, azoknak, akik a könyvet megrende­­­­lik féláron küldjük meg a Munkácsy képet. | Várjuk mielőbbi megrendelését lapunk posta- M 1 címén. P.O.BOX:441 Gracie Station, N.Y.C. || TERJESSZE LAPUNKAT

Next