Magyar Holnap, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
1978Január hó Hogyan jött létre a második trianoni béke ? A Magyar Külügyi Társaság new yorki központjában Kertész István egyetemi tanár, volt magyar követ előadást tartott a második világháborút befejező béketárgyalásokról. Az előadás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, ami részben annak tulajdonítható, hogy az elmúlt 30 esztendő alatt a magyar közvélemény sohasem kapott őszinte tájékoztatást erről a sorsdöntő eseményről. Az érdeklődést az is fokozta, hogy az illusztris előadó volt annak idején a magyar békedelegáció főtitkára. Kertész bevezetőjében rámutatott arra, hogy a második világháború után a győzők nem hoztak létre új nemzetközi rendet, ami a múltban a békekötéseknek mindig egyik fontos funkciója volt, s ez példátlan helyzethez vezetett a történelemben: a régi európai rendet az események elsodorták, de még mindig bizonytalan volt, hogy mi fog a helyére lépni? ... A szorosabb értelemben vett békekötés munkájais csak nagy nehézséggel haladt előre, mert a nyugati , hatalmak és a Szovjetúnió a háború alatt nem tudtak megegyezni a békecélokban. A potsdami csúcskonferencia, 1945 júniusában, felállított ugyan egy szervet a békeszerződések előkészítésére: a nagyhatalmak , külügyminisztereinek a tanácsát, de ennek összejövetelei hosszú időn keresztül csupán vitákban merültek ki, s egy alkalommal szinte tettlegességre vezettek , közöttük a tárgyalások. Ez az 1945 szeptemberében , tartott londoni találkozón történt, ahol Molotov éles támadást intézett az angol „imperializmus” ellen, mire Bevin, az angolok munkáspárti külügyminisztere öklét rázva rohant szovjet kollegája felé, s csak a rendelők akadályozták meg, hogy a konferencia teljes botrányba ne fulljon. A békekötés ügye 1945 decemberében, a külügyminiszterek moszkvai találkozóján mozdult a holtpontról el. Ez alkalommal elhatározták, hogy Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetúnió békeszerződéseket készítenek elő Németország kisebb európai szövetségesei, közöttük Magyarország számára, azokat a 21 győztes állam elé terjesztik véleményezés céljából s erre a célra 1946 július végére egy konferenciát hívnak össze Párizsba. A nyugati hatalmak - s különösen a franciák - , azt szerették volna, hogy ez a konferencia a demokrattikus elveknek megfelelően szabadon vitassa meg a békeszerződések rendelkezéseit, s a legyőzött államoknak is felszólalási joguk legyen a tanácskozásokon. Vagyis, hogy az új szerződéseket ne lehessen ismét „diktátumoknak” nevezni. A Szovjetúnió erőszakos fellépése következtében azonban ezek az elvek nem érvényesültek, olyannyira, hogy még a kisebb győzőknek sem volt befolyásuk a végső döntésekre. Véleményt nyilváníthattak ugyan, sőt ajánlásokat is tehettek, de a békeszerződések végleges szövegét a nagyhatalmak külügyminiszterei állapították meg New Yorkban. CSAK A SZOVJETUNIÓ A párizsi konferencián még az is kiderült, hogy a békeszerződések alakulására még Angliának sőt az Egyesült Államoknak sem volt nagyobb befolyása, a fontosabb kérdésekben a döntő szót mindig a Szovjetúnió mondta ki. Ez a visszás helyzet azért állt elő, mert a két nyugati hatalom, de különösen az Egyesült Államok, a háborút politikai célok nélkül harcolta végig, ami egyúttal lehetővé tette, hogy Közép- és Kelet Európa szovjet megszállás alá kerüljön és Moszkva egyeduralmat biztosítson magának fölötte. Ehhez járult még az is, hogy a hadműveletek befejezése után az Egyesült Államok nyomban hazavitte hadseregét, s ennélfogva a békekötés idejére már nem volt semmi ütőkártya a kezében. A két nyugati nagyhatalom tehetetlensége következtében a békeszerződések nem tettek egyebet, mint véglegesítették a fegyverszüneti megegyezések rendelkezéseit, amelyeket minden egyes keletközépeurópai ország esetében Moszkva diktált. Egyszóval a békeszerződések szentesítették a háború végén fennálló katonai status quot. A legyőzött államok képviselői pedig úgy vettek részt a konferencián, mint a büntetőperekben a vádlottak. A magyar delegáció tagjai szabadon járhattak ugyan a francia fővárosban, nem voltak felügyelet alá helyezve és egy palotába bezárva, mint ez Trianonban történt. A legyőzött államok azonban mégsem voltak a konferencia résztvevői, képviselőiket csak az egyes ülésekre hívták meg, ahol ismertethették álláspontjukat. Felszólalásokra, vagy írásbeli beadványokra is engedélyt kellett kérniök, amelyekre a választ rendszerint az utolsó percekben közölték. Ilyen körülmények között a konferenciát nem lehetett békekonferenciának nevezni, hivatalos neve is csak Conférence de Paris volt. Mindehhez járult, hogy a konferencia, amely összesen 10 hétig tartott, hat hetet procedurális vitákkal töltött el, a hátramaradó négy hét legnagyobb részét pedig a két blokk közötti szócsatákkal fecsérelt el. A MAGYAR BÉKEDELEGÁCIÓ A magyar delegáció technikailag tökéletesen fel volt készülve, ami évekre visszamenő békeelőkészítő munkának volt az eredménye. A külügyminisztérium békeelőkészítő osztálya, amelynek Kertész István volt a vezetője, nagy általánosságban szólva, négy feladatra készült fel: határkiigazítást akart kieszközölni román-magyar, csehszlovák-magyar és magyar-kárpátaljai viszonylatban; intézményesen gondoskodni akart a kisebbségben maradó magyarság védelméről, s ezért tervezetet dolgozott ki a kisebbségek nemzetközi védelmének a felújítására. Több tervet dolgozott ki a dunavölgyi államok politikai és gazdasági integrálására, s tisztázni akarta Magyarország háborús felelősségének a kérdését. E célok elérése érdekében az ország legjobb szakértőinek a bevonásával jól dokumentált memorandumokat dolgozott ki, amelyeket már a konferencia előtt megküldött a nagyhatalmak képviselőinek. A békeelőkészítés technikai részében, valamint a Párizsban tárgyaló magyar delegációban kommunista párttagok nem vettek részt, nyilvánvalóan, mert a párt nem akart osztozni a készülőben lévő „rossz békéért” járó felelőségben. A békeelőkészítő osztály munkája azonban megbénult, mert a koalíciós kormány nem tudott megegyezni a békecélokban. A legnagyobb nehézséget a kommunisták támasztották, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy „minél jobban előmozdítjuk az ország „demokratizálását”, mint ezt Romániában a Groza-kormány tette, annál kedvezőbb békét kapunk, s mást nem is kell tennünk.” A kommunisták és barátaik élesen támadták a különböző memorandumokat és tervezeteket, amelyeket a békeelőkészítő osztály a koalíciós kormány engedélye nélkül a győztes hatalmaknak megküldött. ERDÉLY SORSA A kérdés 1945 áprilisában mozdult el holtpontról, amikor Sztálin kijelentette egy Moszkvába látogató magyar kormányküldöttségnek, hogy a fegyverszüneti megegyezés értelmében Magyarországnak jogában van Romániával szemben területi igényeket támasztani a békekonferencián, s Molotov javasolta, hogy Budapest tárgyaljon először közvetlenül a román kormánnyal, hátha „barátságosan meg tudnak egyezni a kérdésben.” Erre a magyar kommunisták is megváltoztatták az álláspontjukat, s Révai Istvánnal az élen most már ők is követelni kezdték Erdély határmenti magyar lakosságának visszacsatolását, s hozzájárultak, hogy a magyar békedelegáció román vonatkozásban mérsékelt határrevíziót kérjen. A Szovjetúnió azonban rövidesen teljesen a magyar követelések ellen fordult. Amikor a londoni külügyminiszteri találkozón 1945 szeptemberében Byrnes amerikai külügyminiszter a román-magyar határ kiigazítását javasolta, Molotov álszentül azt kérdezte: „Vannak-e magyarok Erdélyben? ” Erdély sorsa végül is a külügyminiszterek párizsi találkozóján, 1946 májusában dőlt el, ahol szovjet nyomásnak engedve még Byrnes is visszavonult, s ő is hozzájárult a trianoni határok visszaállításához. RUGALMAS ÖNRENDELKEZÉSI JOG... A magyar diplomaták még ezután is lázas erőfeszítéseket tettek a külügyminiszterek határozatának megváltoztatására. Kertész Bogomoloval, a szovjet párizsi nagykövetével tárgyalva az önrendelkezési jog érvényesítése mellett kardoskodott, s emlékeztette arra, hogy Lenin is síkraszállt a népek önrendelkezési jogáért, sőt a párizs környéki békék önkényes rendelkezéseit is elítélte. Bogomolov azt válaszolta, hogy Leninnek akkor teljesen igaza volt, dehát az idők és viszonyok megváltoztak... Csehszlovák vonatkozásban a határrevízió ügye csak az ott élő magyarok kitelepítésével kapcsolatban, került szóba. A csehszlovák kormánynak erre vonatkozó javaslatára a magyar delegáció álláspontja az volt ugyanis, hogy Magyarország csak akkor hajlandó bizonyos számú magyart átvenni, ha velük együtt megfelelő területet is Magyarországhoz csatolnak. Masaryk külügyminiszter úgy informálta az amerikaiakat, hogy hajlandó bizonyos határkiigazításra, ha az lehetővé tenné a magyarok áttelepítését. Később Masaryk elejtette korábbi álláspontját, nyilván a cseh-szlovák delegáció szűk látókörű, soviniszta elemeinek a befolyására. A konferencia eseményei között a legveszélyesebb volt a csehszlovákiai magyarok kitelepítésére vonatkozó csehszlovák javaslat. Habár Prága ebben a kérdésben mind Moszkva, mind az angolok és a franciák támogatását is élvezte, ez a javaslat mégis megbukott. A vita tetőfokán Lord Hood, az angol delegáció egyik vezető tagja megkérdezte Kertésztől, hogy mit tenne, ha a konferencia megszavazná a javaslatot? „Nyomban hazautaznék” volt Kertész határozott válasza. A kisebbségek nemzetközi védelmére kidolgozott magyar javaslatot érdemben nem tárgyalta meg a konferencia. Magyarország háborús felelősségével kapcsolatos magyar előterjesztés sem került napirendre, de a háborús felelősség kérdése máskülönben sem került szóba, nyilvánvalóan, azért mert az nem lett volna kívánatos a Szovjetunió szempontjából. Hasonlóképp a Dunavölgy federatív átrendezésére stb. n—n—rc-n—folytatás a 14. oldalon ________________________________________| MAGYAR HOLNAP 5. oldal NEW BRUNSWICK LEGNAGYOBB BÚTORÁRUHÁZA TULAJDONOS: GALLEN ISTVÁN Discount Prices on New Furniture WE BUY - SÉLL USED FURNITURE New Brunswick’s Largest Dealer Phone <201) 846-3695 j TÁMOGASSA A MAGYAR IGAZSÁG SZÓCSÖVÉT S A MAGYAR HOLNAPOT. Lapunk Kiadó Vállalata a Magyar Holnap sajtóalapjának megteremtése céljából korlátolt számban részvényeket bocsájt ki. Kérjük azokat a Honfitársainkat, akik érdeklődnek a részvényvásárlás iránt teremtsenek kapcsolatot a Szerkesztő Bizottsággal személyesen, vagy lapunk postacímén keresztül. Várjuk jelentkezését. MEGRENDELŐ SZELVÉNY. Ezennel megrendelem Hóka Mihály: AZ ÍGÉRET FÖLDJE című könyvét............... példányban és darabonként 10 dollárt mellékelek. Név:.................................................................. A Cím:.................................................................. Elkészült Munkácsy Mihályi HONFOGLALÁS című munkájának színes ilnyomata 25x12 inch-es méretben. A kép ára is 10 dollár, azoknak, akik a könyvet megrendelik féláron küldjük meg a Munkácsy képet. | Várjuk mielőbbi megrendelését lapunk posta- M 1 címén. P.O.BOX:441 Gracie Station, N.Y.C. || TERJESSZE LAPUNKAT