Magyar Holnap, 1980. március-december (34. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1-3. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM 1-2-3. SZÁM. (NO. 1-2-3. VOL. XXXIV.) 1980 Március hó ÁRA: (PRICE) 50 CENT ssssssssssssssssssssssssssdsssssssssssssssssssssssséssssssssssssssssssssssssessssssss^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssss ÉBRESZTŐ...! RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK? EZ A KÉRDÉS VÁLASSZATOK! 1956 Október 23.-a előtt Március 15.-e volt a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Meg­ünnepelték már 1850-ben is, (ha csak titokban is) amikor pedig már Haynau tobzódott a magyar ha­zafiak vérében. A kiegyezés óta pedig hivatalosan is piros betűs ünnep volt Március 15.-e egészen addig, amíg a magyarországi szovjetcselédek meg nem szűntették ezt a nemzetmegtartó szent ünne­pet. Azóta csak az emigrációban ünnepelhetjük szabadon a márciusi ifjak világraszóló tetteit. Ha otthon néha-néha párszáz bátor ifjú kimerészke­dik a Petőfi szoborhoz, azokat rendőrosztagok ve­rik szét és tartóztatják le, ezzel is bebizonyítva ret­tegésüket még a holt szabadságtól is. Amely ugyan csak tetszhalott, mert minden igaz magyar szívé­ben ott ég a szabadság utáni vágy. Ezen a napon tehát minden igaz magyar együtt ünnepeljen, mi itt az emigrációban szabadon, otthon a rabhazá­ban csak lélekben, és így is csak titokban. így hát velünk menetelnek ők is, amikor felidézzük 1848 március 15.ének eseményeit. Ott toporgunk mindannyian a szitáló esőben Pest-Buda népével a Nemzeti Múzeum lépcsői előtt, ahol egy lobogó hajú és lobogó szellemű ifjú költő szavalja a szent dalt, saját költeményét: a Nemzeti Dalt. Fülünkbe cseng a refrén; “A Magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!" Aztán velük megyünk a csatába. Ott vagyunk Isaszegnél, Nagysallónál, mindmegannyi csataté­ren, hogy győzelemre vigyük a zászlót, a piros, fehér, zöld nemzeti zászlót. Örülünk a győzelmek­nek, gyászoljuk az elesett hősöket, akik a magyar szabadságért áldozták életüket. És elkísérjük azo­kat is, akik Világos után bujdosásba mennek, hogy Kossúthtal együtt idegen földön hunyják le szemüket örök nyugalomra. De ott vagyunk azok­kal is, akik Kufsteinben és más börtönökben síny­lődnek magyarságukért, hősi helytállásukért, ál­dozva emlékük előtt, hiszen tőlük kaptunk min­dent. Nékik köszönjük meg most a nemzet oly vég­zetes napjaiban, hogy belénk oltották hitüket, hogy belénk örökítették olthatatlan hazaszeretetüket, amivel képesek voltunk megvívni 1956-os újabb szabadságharcunkat. Mert a március a miénk! Azoké, akiknek élete csak szolgálat. A világ legárvább népének szolgá­lata egy olyan korban, amikor naponta gyilkolják ezt a népet: abortusszal, börtönnel, bitóval, kan­csukával... Óh Magyarok Istene, mi is esküszünk Reád, hogy rabok soha nem leszünk és ha kell éle­tünk árán is véghezvisszük 1956-ban elkezdett sza­badságharcunkat, minden magyar szabadságáért, trianoni határon innen és túl... Isten minket úgy segéljen! Toborzót fújunk hát újra a szent harc, az u- tolsó harc elindítására. Arra kérjük magyar test­véreinket, hogy álljanak közénk azok, akiknek szent a haza becsülete. Álljanak közénk a megfá­* folytatás a 3. oldalon EMLÉKEZZÜNK HŐSEINKRE! LAPUNK TARTALMÁBÓL: Kié a március 1. oldal Olvasóinkhoz 2. oldal A túszok korát éljük 3. oldal Rövid külpol. összefoglaló 4-7-17. oldal Editorial 5. oldal Captive Nations 6. oldal Erdély 8. oldal Történelem 9. oldal Magyar vezérlista 11. oldal Filmfesztivál New Yorkban 12. oldal Mások írják 13. oldal Nemet mondunk... 15. oldal Rövid írások 18. oldal Magyar Sport 20. oldal HUNGÁRIÁN TOMORROW A MAGYAR EMIGRÁCIÓ fQKf* f QOA KÖZPONTI LAPJA IvtfO IvOv a MAeyAic Eersce.szclgálatapan A MAGYAROK ISTENÉRE ESKÜSZÜNK, ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK! KIÉ A MÁRCIUS? (SÁN)TITÓ A LÁNCOS KUTYA... SZOVJET ORVTÁMADÁS AFGANISZTÁN ELLEN. 1980 - VÁLASZTÁSOK ÉVE. KI AZ ÚR A (FEHÉR) HÁZBAN? A TÚSZOK KORÁT ÉLJÜK... SZABADSÁGHARCOS ELŐKÉSZÜLETEK. A FELELŐSSÉG RAJTUNK ÉS GYERMEKEINKEN! ARANY HELYETT EZÜST...

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék