Magyar Holnap, 1993 (47. évfolyam, 3-11. szám)

1993-03-01 / 3. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI LAP A MAGYAR JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN XLVII. ÉVFOLYAM MÁRCIUSI SZÁM (VOL. XLVVI. ISSUE MARCH, 1993) ÁRA 20 FORINT 5SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS?SSSggggggg=g^g^R«=g^5gg=gg=g^g=g^ggg^5gg HOSSZÚ MENETELÉS A GYŐZELEMIG A KISGAZDAPÁRT RENESZÁNSZA A SZABADSÁGPÁRT VISSZATÉRT ANYAPÁRTJÁBA... A SÁTORBA BE (LE?) - DISZNÓÓLBÓL KI...! Kevesebb, mint másfél év választ el bennünket az esedékes, következő országos választásokig. Magyarország legnagyobb, legrégibb és legrangosabb pártja, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt hosszú menetelésben készül ezekre az országos választásokra, hogy mint a magyar jövő kimunkálásának, a valódi rendszerváltásnak letéteményese és egyetlen alternatívája, ott állhasson a győzelmi emelvényen a választások eredményeként. Nem babra megy a játék - Kedves Olvasóink - magyar testvéreink. Ha most, ezeken a választásokon elbukunk, soha többé nem lesz lehetőség arra, hogy keresztény elkötelezettségű, magyarérdekű párt kerülhessen győzelmi helyzetbe. Amint 1945 november 4-én a háború utáni első országos választásokon sem volt más alternatívája a magyar népnek mint a Kisgazdapárt fölényes győzelme - úgy ma, napjainkban sincs. A jelenlegi parlamenti pártok nem alkalmasak a rendszerváltás végrehajtására. Sem a koalíciós(?) kormánypártok, sem az "ellenzéki", vagyis ellenséges pártok. A kormánypártok, az MDF, az áruló "Kisgazda­frakció" - az úgynevezett harminchatok - éppen úgy, mint a KDNP, elárulták a magyar népet rövid, kevesebb, mint három éves uralmuk alatt. Választási ígéreteikből egyetlen egyet sem valósítottak meg és semmi remény nincs arra, hogy a következő választásokig hátralévő időben ez az állapot megváltozna. Éppen ezért kellett a Független Kisgazdapártnak kilépnie ebből a koalíciónak csúfolt egyszemélyes diktatúrából. Arcát csak így tudta megőrizni, hogy szembeszálhasson a jelenleg dúló nemzetárulással. Az ellenséges (parlamenti) pártok pedig soha egyetlen másodpercig sem küzdöttek a valódi rendszerváltásért. Parlamenti felszólalásaik és szavazásaik egyértelművé tették, hogy mélységesen gyűlölik és megvetik azt a népet, amelynek nevében ágálnak. Nyílt hatalomratörésük, amely nélkülöz minden emberi tisztességet és magyar elkötelezettséget, elképesztő. Régi hamisítatlan bolsevikok vagy azok leszármazottai ők, akik minden mozdulatukkal a visszarendeződést szolgálják, hogy újra gyilkolhassák, nyomor­­gathassák a magyar népet, ez esetben nem a szovjet kommunista terrorbanda érdekében, hanem a mostanában divatba jött uzsorások érdekében, akiknek - úgymond - mi magyarok dollármilliárdokkal tartozunk. Hát ezért kellett a Független Kisgazdapártnak kiválnia a "koalícióból" és régen bevált saját útjára lépni, amelyet anélkül, hogy annak neveznék, mégiscsak a magyar út. A párt legjobbjai mindig is ezt az utat járták. Bajcsy-Zsilinszky Endrének, Eckhardt Tibornak, Sulyok Dezsőnek és Kovács Bélának éppen ezért kellett annyi megaláztatást elszenvednie (Bajcsy-Zsilinszky Endrének a mártírhalált is) a magyar úton való járásért, amely egész történelmünk során golgotajárást jelentett minden azon járónak. Ezért is kell szövetséget keresnünk a mostani magyar úton járókkal is, mert csak együttesen, egyetlen választási szövetségben érhetjük el a győzelmet. Természetesen nehezen képzelhető el ez a szövetség, ha a mostani magyar úton járók magukkal hoznák a magyar népet kiszemiző MDF-et is, diktátorostól. Velük nem lehet közös utunk, mert az ő felelősségük, ha lehet még nagyobb, mint a bolsevistáké, hiszen számukra nyitva volt a magyar úton való járás az 1990-es (korántsem szabad) választások után. ők nem kényszerhelyzetben, hanem tudatosan vállalták a magyar népet eláruló szerepüket - amelyre nem lehet bűnbocsánat. A Kisgazdapárt tehát 1992. november 30-i országos nagygyűlésén elindult a régen kitaposott magyar úton, egy hosszú menetelésre az 1994-es választásokig, majd azon túl­ kormányzati szerepben szolgálni a magyar népet. A párt mostani (1993. március 2-i) alkotmányozó nagygyűlésén meghirdeti azt az irányvonalat is, amelyet követnie kell, ha győzni folytatás a 4. oldalon Nemzeti dal írta: PETŐFI SÁNDOR Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek haltak. Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A t­agya­rok Istenére Esküszünk, Esküszünk,, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb !, láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, és mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez: Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó anádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Telefonszámaink: Budapesten Fax New Yorkban Fax 1-181-434 1-181-824 (212)-628-0997 (212)-772-6761

Next