Magyar Honvéd, 1990. március-július (1. évfolyam, 1-21. szám)
Bemutatkozó lapszám
Mentes Imre, a most 56 éves mérnök ezredes 1960-ban végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karát. Ezt követően került a Honvédelmi Minisztériumba főhadnagyként, mint beruházási főtiszt. 1967-től az MN Elhelyezési és Beruházási Csoportfőnökség alosztályvezetője, majd 1971-től a Közületi Beruházó Vállalat műszaki igazgatója volt tíz éven át. Ezután négy évig ismét minisztériumi osztályvezető, majd az MN beruházási és fenntartási főnökének helyettese. Egy év múltán első helyettes, egyúttal kinevezik a Magyar Néphadsereg főépítészévé. - Megkérdeztük f A FŐÉPÍTÉSZT Ki állja a számlát? - Mit jelent manapság főépítésznek lenni a Magyar Néphadseregben? - Nagy felelősséget. Régen megszűnt az a világ, amikor nem számított, mi mibe kerül, csak szép legyen, jól mutasson. Az építészek szeretnek a fellegekben járni. Nos, bennünket ugyancsak gúzsba kötnek az anyagiak. Hogy ne menjek messzire, itt van a földtörvény. Mezőfalván csak a laktanya területének kisajátításánál közel ötven millió forintot takarítottunk meg azzal, hogy kis területre terveztük az objektumot. Aminek egyesek azt róják fel hibájául, hogy túl sok benne az üveg. Ezt persze csak azért jegyzem meg, hogy lássák: nehéz dolga van egy építésznek, ha minden igénynek eleget akar tenni. - Örököltünk annyi sivár, silány laktanyát, hogy az embernek jólesett valami mást megálmodni. Az építészet az az emberarcúságnál és az emberszabásúnál kezdődik. Többek között ezért is hozták létre a hadseregnél a főépítészi beosztást. Szerepet játszott ebben az elhanyagolt épületeink nagy száma, a katonák korszerűtlen elhelyezése, a gyatra infrastruktúra is. A hadsereg anyagi helyzetét ismerve ennek fejlesztésére sem sok jut mostanában. - Éppen ezért kell alaposan megfontolni, mire költjük azt a keveset. - Mondana egy-két példát? - Egy tatai konyhabővítési tervet terjesztettek az MN tervtanácsa elé, 160 millió forintos végösszeggel. Persze, visszakapták az illetékesek, azután második nekifutásra 48 millió lett. De vérzett már a szívem gyönyörű kis lőszerraktárért is, amely olyan csodás volt, hogy Siófok belvárosában is felépülhetett volna, falatozónak. No, de raktárnak az isten háta mögé jó lett végül az eredeti ár negyedéért is. - A hadsereget elég sok támadás éri mostanában. Gondolom az építkezések sem képeznek ez alól kivételt. Vagy tévedek? - Nem, de gondoljon csak bele! Ha annak idején meglátott egy rosszul sikerült lakóházat, nem azt mondta rá: olyan mint egy laktanya! Az ellenszenv tehát nem új keletű, persze kapunk mi olyanért is, amiért pedig elismerés járna. - Ez nem Kaszópuszta ugye? - Kaszópuszta az egyik legbalsikeresebb beruházása volt a hadseregnek. Egy szép kis tájba illő épülettel indult, ahol meg is kellett volna állni. Ehelyett egy erőszakos fejlesztés révén lett az, ami. Sajnos nem sikerült megakadályoznom, igaz akkoriban csak osztályvezető voltam a minisztériumban. - Bizonyára akadnak olyan létesítmények is, amelyekre, mint építész is, katona is, egyaránt büszke. - Igen, ilyen például az Ilka utcai Külügyi Szálló, amelyet az ötvenes évek szocreál stílusú épületegyütteséből varázsoltunk olyanná, amilyen lett. De említhetném a már emlegetett mezőfalvai, vagy a győri, a szombathelyi laktanyákat is. Valamennyi jól funkcionál átadása óta. Laktanyákat nem nagyon kell építeni a következő években. Milyen új feladataik lesznek a jövőben? - A hadsereg karcsúsításával párhuzamosan ürülnek ki a laktanyák. A legfontosabb, hogy ezek valóban üresek legyenek. Nem szabad engedni, hogy elterjeszkedjünk, mert egy félig tele laktanya a legdrágább objektum. - Az eladásra kínált laktanyákért, katonai létesítményekért viszont nem nagyon tülekednek. Ingyen még csak-csak, de pénzért... - A helyzet azért nem ilyen rossz. A 200 milliót érő tatai honvédkollégiumért már kínáltak 180 milliót, igaz részletekben, de még tárgyalunk. A zalaegerszegi honvédkollégium iránt is érdeklődnek, de ott nincs ennyi pénz. A “Vasvári 11.” néven ismert laktanyánk biztosan el fog kelni, hiszen közeleg a Világkiállítás, az objektum peddig közel van a budaörsi repülőtérhez, az autópályákhoz, így területe igen értékes. - Mi a helyzet a szovjet Déli Hadseregcsoport kiürített épületeivel? - Mi vesszük át azokat és őrizzük, mint a kezelők, de ezek a magyar állam tulajdonát képezik. Eddig - többek között - Szombathelyen, Fertődön, Baján, Mosonmagyaróvárott, Győrött vettünk át laktanyákat, lakásokat. - Az értékesítés - a Pénzügyminisztérium által megbízott Állami Fejlesztési Intézet feladata - nem megy olyan egyszerűen. Több létesítmény ingyen került új tulajdonosokhoz. Mi erről a véleménye? - Nem helyeslem ezt a döntést. Nem lenne szabad ezeket ingyen osztogatni. - A tapasztalatok szerint az ingatlanok állaga kritikán aluli. Igaz ez? - A legtöbb helyen elmaradtak a karbantartások, a felújítások. Éppen ezért, az a véleményem, hogy nekünk a beruházásokért nincs tartozásunk a szovjetekkel szemben. Az “üzlet” így nullszaldós. - Ez a helyzet Esztergomban is? - Nagyjából igen. Paskai László hercegprímás már közölte a honvédelmi miniszterrel, hogy a visszakapott épületeket az ötvenes években nem ilyen állapotban adták át. Éppen ezért, most két tervdokumentációt készítünk. Az egyiket az eredeti állapot helyreállítására, a másikat a mai igények szerinti korszerűsítésre. - Mibe fognak ezek kerülni? - Pontos adatok még nincsenek, de körülbelül 300 milliót tesz majd ki a helyreállítás és nagyjából ugyanennyit a korszerűsítés. Azaz, összesen 600 millióba kerül Esztergom. - Ki állja a számlát? - Erről a kormány dönt majd, de annyi biztos, hogy nem a Magyar Néphadsereg. - Egy személyes kérdés. Ön nyugállományba készül, s ezt nem is titkolja. Van ennek valami konkrét oka? - Túl vagyok a korhatáron, három évtizedes építészi múlt áll a hátam mögött. Több kitűnően felkészült negyvenes szakember közül válaszhatják ki az utódomat. Zilahy Tamás Fotó: Birtalan Zsolt 4