Magyar Honvéd, 1990. március-július (1. évfolyam, 1-21. szám)

Bemutatkozó lapszám

Mentes Imre, a most 56 éves mérnök ezredes 1960-ban végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karát. Ezt követően került a Honvédelmi Minisztériumba főhadnagyként, mint beruházási főtiszt. 1967-től az MN Elhelyezési és Beruházási Csoportfőnökség alosztályvezetője, majd 1971-től a Közületi Beruházó Vállalat műszaki igazgatója volt tíz éven át. Ezután négy évig ismét minisztériumi osztályvezető, majd az MN beruházási és fenntartási főnökének helyettese. Egy év múltán első helyettes, egyúttal kinevezik a Magyar Néphad­sereg főépítészévé. - Megkérdeztük f A FŐÉPÍTÉSZT Ki állja a számlát? - Mit jelent manapság fő­építésznek lenni a Magyar Nép­hadseregben? - Nagy felelősséget. Régen megszűnt az a világ, amikor nem számított, mi mibe kerül, csak szép legyen, jól mutasson. Az építé­szek szeretnek a fellegekben járni. Nos, bennünket ugyancsak gúzs­­ba kötnek az anyagiak. Hogy ne menjek messzire, itt van a földtör­vény. Mezőfalván csak a laktanya területének kisajátításánál közel öt­ven millió forintot takarítottunk meg azzal, hogy kis területre ter­veztük az objektumot.­­ Aminek egyesek azt róják fel hibájául, hogy túl sok benne az üveg. Ezt persze csak azért jegy­zem meg, hogy lássák: nehéz dolga van egy építésznek, ha minden igénynek eleget akar tenni. - Örököltünk annyi sivár, silány laktanyát, hogy az embernek jólesett valami mást megálmodni. Az építészet az az emberarcúságnál és az emberszabásúnál kezdődik. Többek között ezért is hozták létre a hadseregnél a főépítészi beosztást. Szerepet játszott ebben az elhanya­golt épületeink nagy száma, a katonák korszerűtlen elhe­lyezése, a gyatra infrastruktúra is.­­ A hadsereg anyagi helyzetét ismerve ennek fejlesz­tésére sem sok jut mostanában. - Éppen ezért kell alaposan megfontolni, mire költjük azt a keveset. - Mondana egy-két példát? - Egy tatai konyhabővítési tervet terjesztettek az MN tervtanácsa elé, 160 millió forintos végösszeggel. Persze, visszakapták az illetékesek, azután második nekifutásra 48 millió lett. De vérzett már a szívem gyönyörű kis lőszerraktárért is, amely olyan csodás volt, hogy Sió­fok belvárosában is felépülhetett volna, falatozónak. No, de raktárnak az isten háta mögé jó lett végül az ere­deti ár negyedéért is. - A hadsereget elég sok támadás éri mostanában. Gondolom az építkezések sem képeznek ez alól kivételt. Vagy tévedek? - Nem, de gondoljon csak bele! Ha annak idején meglátott egy rosszul sikerült lakóházat, nem azt mondta rá: olyan mint egy laktanya! Az ellenszenv tehát nem új keletű, persze kapunk mi olyanért is, amiért pedig elismerés járna. - Ez nem Kaszópuszta ugye? - Kaszópuszta az egyik legbalsikeresebb beruházása volt a hadseregnek. Egy szép kis tájba illő épülettel indult, ahol meg is kellett volna állni. Ehelyett egy erőszakos fejlesztés révén lett az, ami. Sajnos nem sike­rült megakadályoznom, igaz akkoriban csak osztály­­vezető voltam a minisztériumban. - Bizonyára akadnak olyan létesítmények is, amelyek­re, mint építész is, katona is, egyaránt büszke. - Igen, ilyen például az Ilka utcai Külügyi Szálló, amelyet az ötvenes évek szocreál stílusú épületegyüt­teséből varázsoltunk olyanná, amilyen lett. De említhet­ném a már emlegetett mezőfalvai, vagy a győri, a szombathelyi laktanyákat is. Valamennyi jól funkcionál átadása óta.­­ Laktanyákat nem nagyon kell építeni a következő években. Milyen új feladataik lesznek a jövőben? - A hadsereg karcsúsításával párhuzamosan ürülnek ki a laktanyák. A legfontosabb, hogy ezek valóban üresek legyenek. Nem szabad engedni, hogy elterjeszkedjünk, mert egy félig tele laktanya a legdrágább objektum. - Az eladásra kínált laktanyákért, katonai létesítmé­nyekért viszont nem nagyon tülekednek. Ingyen még csak-csak, de pénzért... - A helyzet azért nem ilyen rossz. A 200 milliót érő tatai honvédkollégiumért már kínáltak 180 milliót, igaz részletekben, de még tárgyalunk. A zalaegerszegi hon­védkollégium iránt is érdeklődnek, de ott nincs ennyi pénz. A “Vasvári 11.” néven ismert laktanyánk biztosan el fog kelni, hiszen közeleg a Világkiállítás, az objektum peddig közel van a budaörsi repülőtérhez, az autópá­lyákhoz, így területe igen értékes. - Mi a helyzet a szovjet Déli Hadseregcsoport kiürített épületeivel? - Mi vesszük át azokat és őrizzük, mint a kezelők, de ezek a magyar állam tulajdonát képezik. Eddig - többek között - Szombathelyen, Fertődön, Baján, Mosonma­­gyaróvárott, Győrött vettünk át laktanyákat, lakásokat. - Az értékesítés - a Pénzügyminisztérium által meg­bízott Állami Fejlesztési Intézet feladata - nem megy olyan egyszerűen. Több létesítmény ingyen került új tulajdonosokhoz. Mi erről a véleménye? - Nem helyeslem ezt a döntést. Nem lenne szabad ezeket ingyen osztogatni. - A tapasztalatok szerint az ingatlanok állaga kritikán aluli. Igaz ez? - A legtöbb helyen elmaradtak a karbantartások, a felúj­ítások. Éppen ezért, az a véleményem, hogy nekünk a beruházásokért nincs tartozásunk a szovjetekkel szem­ben. Az “üzlet” így nullszaldós. - Ez a helyzet Esztergomban is? - Nagyjából igen. Paskai László hercegprímás már közölte a honvédelmi miniszterrel, hogy a visszakapott épületeket az ötvenes években nem ilyen állapotban adták át. Éppen ezért, most két tervdokumentációt ké­szítünk. Az egyiket az eredeti állapot helyreállítására, a másikat a mai igények szerinti korszerűsítésre. - Mibe fognak ezek kerülni? - Pontos adatok még nincsenek, de körülbelül 300 milliót tesz majd ki a helyreállítás és nagyjából ugyan­ennyit a korszerűsítés. Azaz, összesen 600 millióba kerül Esztergom. - Ki állja a számlát? - Erről a kormány dönt majd, de annyi biztos, hogy nem a Magyar Néphadsereg. - Egy személyes kérdés. Ön nyugállományba készül, s ezt nem is titkolja. Van ennek valami konkrét oka? - Túl vagyok a korhatáron, három évtizedes építészi múlt áll a hátam mögött. Több kitűnően felkészült negy­venes szakember közül válaszhatják ki az utódomat. Zilahy Tamás Fotó: Birtalan Zsolt 4

Next