Magyar Honvéd, 1990. augusztus-december (1. évfolyam, 22-43. szám)
1990-10-19 / 33. szám
pasztalhattunk ekkora egyetértést amerikai és szovjet katonák között, mint október 4-én, a sármelléki szovjet katonai repülőtéren. Ruth Anderson ezredesasszony, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének katonai attaséja és Alekszander Guszev vezérőrnagy, a Szovjet Déli Hadseregcsoport légierőinek parancsnoka jófajta Sztolicsnaja vodkával koccintott e jeles nap tiszteletére. Felszálltak a repülők... Először az időjárásfelderítő MiG-29- es reggel 8 órakor, a két utolsó vadászgép pedig negyed 11-kor. Összesen tizenhét, méltán világhírű gépmadár fúrta magát az alacsony felhőzetbe, s attól a villámtól, hogy a sereghajtó géppár is elemelkedett a sármelléki betonról, Magyarországon nincs több MiG-29-es. Alig több, mint egy órával később Beloruszsziában, Minszkben landoltak, mert az elkövetkezendő időszakban ott lesz az állomáshelyük. Hát, elmentek a repülők... S hogy mit hagytak itt, azt majd a magyar-szovjet szakértői bizottság állapítja meg: vajon vane, s milyen mértékű kerozinszenynyezettség a talajban, s a kékparolisok vétettek-e az ökológia törvényei ellen az elmúlt évizedek során? Az imént azt írtuk: az „utolsó” géppár negyed 11-kor rugaszkodott el a betonról... Hadd helyesbítsük a mondatot, mert mi magyarok, az orosz pilóták íratlan törvényeit is jól ismerjük. Még véletlenül sem mondják, hogy utolsó, hiszen kissé babonásak. Helyette inkább így fogalmaznak: a szélsők... Galovtsik Gábor és Horváth Miklós képriportja Dave, elmentek e repülők? ví 'r Orom volt Intostril 9