Magyar Honvéd, 1990. augusztus-december (1. évfolyam, 22-43. szám)
1990-08-10 / 23. szám
44 Haditechnika 1rt 7. űrkutatás újabb szenzációjának napjait éljük. Augusztus 10-e körül érkezik a Vénusz bolygóhoz az amerikai Magellánszonda. Még tavaly májusban indult sokmillió kilométeres útjára, hogy most - az Esthajnalcsillagnak is nevezett szomszédunknál - rendkívüli feladatokat oldjon meg. A bolygóközi tér csodálatos hajója, a Magellán... A Vénusz bolygót jelenleg a kora reggeli órákban, napkelte előtt, a keleti égbolton láthatjuk nem nagy magasságban tündökölni. Sorrendben a második planéta, 108 millió kilométerre kering a Naptól (a Föld 150 millió), és alig valamivel kisebb a Földnél. Sűrű légkör borítja vastag felhőtakaróval, amely a napfény 98 százalékát visszaveri - ezért olyan fényes. Légkörének nyomása 90-szer (!) nagyobb, mint a földi légköré. Főleg széndioxidból áll és az úgynevezett üvegházhatás miatt talajmenti hőmérséklete 450 Celsius fok körüli. Ha szemügyre vesszük térképvázlatunkat, feltűnik, hogy a bolygó felületének nagy részét tagolt síkságok, medencék és felföldek borítják. Legmagasabb hegyét 10800 méter a világhírű angol fizikusról, Maxwellről nevezték el. Egyébként ő az „egyetlen férfi” a Vénuszon, ugyanis a többi felszíni formátum mitológiai nőalakokról, híres asszonyokról kapta a nevét. Láthatunk még V- betűvel és számokkal jelzett helyeket: ezek a korábbi szovjet Venyera szondák, valamint a Vega-Vénusz-szonda leszállóhelyei. Rajtuk kívül még négy amerikai szerkezet is kutatta a bolygót. Vizsgáljuk tovább elnagyolt térképünket, amely egyike lesz a Naprendszer tagjairól készült legrészletesebb térképeknek. A Phoebe Regio (Ragyogó Vidék) mélyen fekvő síkság. Tőle északra a Béta, vulkanikus táj, két 4000 méteres hegycsúccsal. Innen északkeletre az Istár (a háború és szerelem babiloni istennője) csaknem akkora, mint Ausztrália. A Laksmi-terület a szerencse hindu istennőjének nevét viseli. Tőle délkeletre az Aphrodité (a szerelem istennője a görögöknél), a bolygó hatalmas felföldje. Az Alfa-terület „geológiai” törésvonalakkal szabdalt zóna. Az Éva hasonlít a Hold krátereihez. Ezek után áruljuk el, mire készül a Magellán. Radarberendezése segítségével -Vénusz körüli pályáról- eddig még soha nem látott, 250 méteres felbontású térképet készít a planéta felszínéről! Vagyis,minden 250 méternél kisebb alakzatot rájelölhetünk majd a térképekre. Amelyek a korábbi földi, valamint űrszondás (szovjet, amerikai) mérésekkel készültek a Vénusz „domborzatairól.” Ezek is bravúros teljesítmények voltak, de messze elmaradnak a most következőtől - amennyiben váratlan technikai akadály nem jön közbe. A Magellán munkájának jobb áttekintéséhez térjünk kissé vissza a Földre. Bolygónk térképein úgyszólván minden tenyérnyi folt rajta van, különösen a nagy pontosságú katonai mappákon. Az igazi fejlődést a légi térképészeti eljárások, az úgynevezett sztereofotogrammetriai módszerek hozták, amelyek szinte kézzelfoghatóvá tették a papírlapokon ábrázolt tereptárgyakat. A fejlődésre a koronát az űrfényképezés tette fel: az így készült térképeken - kis túlzással - még az ürgelyukakat is fellelhetjük. A katonai térképeken (általában) a harcászati feladatok megoldására az 1:100 000 méretarányú térképek a legalkalmasabbak. Ezeken a mappákon a kilométervonalakat 2 kilométerenként, az alapszintvonalakat pedig 20 méterenként szerkesztik meg. Természetesen ennél jóval részletesebb térképek is használatosak. Mindig az adott feladat szabja ezt meg. Léteznek olyan térképek is, amelyeket nem lehet előre elkészíteni a terep gyors változásai miatt. Például az időjárási tényezők (árvíz, eljegesedés, hóolvadás, viharok stb.) 24 óra alatt felismerhetetlenné teszik a tájékot. Ez utóbbi problémákon segítenek a felderítőtérképek, amelyek csakis egy meghatározott területről készülnek. A második világháború végétől gyakorlatilag minden ország térképeit fotogrammetriával rajzolják. Összességükben mindezeket univerzális felméréseknek nevezik, ahol is a felmérő(k) a tereptárgyakat a helyszínen minősítik, a topográfusok pedig szükség esetén az adatokat kijavítják, kiegészítik. Külön fejezetnek számít a lokátor, illetve radarfelvételek módszere, amelyek szintén a legújabbak közé tartoznak. A radarberendezések mikrohullámokkal működnek, akadály nélkül keresztüllátnak az atomoszférán és bármilyen időjárási viszonyok között alkalmazhatók. A radarhullámok segítségével készült felvételeket nagy területekre ki lehet terjeszteni. Mesterséges holdakról, továbbá ember vezette űrhajókról egyaránt felhasználható és - kiegészítve az űrfotókkal - manapság a legkorszerűbbnek mondható. Az így rajzolt térképek méretaránya kicsi, ezért a hadászati felderítésben fontos Radartérkép az Esthajnalcsillagról a Magellán a Verumhez érkezik ISOR