Magyar Honvéd, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
12 Nemzet és hadsereg - korai volna még mérleget készíteni, hiszen aktív munkásságomnak csak egy része fejeződött be: a hivatalnoki ténykedés. Mind az ismeretterjesztő, mind a tudományos tevékenység továbbra is fontos része lesz életemnek. Valószínű, hogy gyors mérleget csak az új Honvédelmi Minisztérium Biztonságpolitikai és Nemzetközi Főosztálya élén eltöltött másfél esztendőről készítek. Pedig volna még miről, hiszen ön valamikor a Haditechnikai Intézetben - a műszaki propaganda területén -, a Nagy István György-féle osztályon dolgozott, majd a Zalka Főiskolán, a légvédelmi rakéta tanszéken szolgált, aztán a Haditechnikai Szemle, majd a Haditechnika főszerkesztője lett, de a Magyar Külügyi Intézetben biztonságpolitkai kutatóként is tevékenykedett, hogy csak a főbb állomásokat említsem... Termékeny szerző volt, jónéhány repüléssel, űrhajózással, rakétatechnikával kapcsolatos kötete jelent meg. - Repülőmérnök az eredeti végzettségem, s a HTS-ben egészült ki az érdeklődési köröm a rakétatechnikával... Rövid szovjetunióbeli hadműveleti-harcászati rakéta tanfolyam után, 1963-ban, a tapolcai rakétadandár főmérnök-helyettese lettem. Érdekességként említem: a főmérnök Bokor Imre, a törzsparancsnok pedig Sebők János volt. 1976-ban, a Külügyminisztérium felkérésére a genfi leszerelési értekezleten, mint katonai szakértő vettem részt. A leszerelés, a biztonságpolitika tanulmányozásának lehetősége adódott a számomra. Mindez a világot nyitotta meg előttem. Évente többször is nyugatra utazhattam, személyes benyomásokat szerezhettem életmódról, munkamorálról, életszínvonalról... A nyolcvanas évek elején kerültem a Magyar Külügyi Intézethez. Mint műszaki ember, mindig azt vallottam, ha valahová „becsöppen” az ember, részint az alapokat, részint a környezetet is igyekezzen a lehető legalaposabban megismerni. Ami pedig a nyomtatásban megjelent munkáimat illeti, háromra különösen büszke vagyok. Az Űrhajózási Lexikon rakétatechnikával kapcsolatos, szinte valamennyi cikkszavát én írtam. A Rakéta Típuskönyvet Nagy István Györggyel együtt „követtük el”. Ez volt az első olyan magyar nyelven megjelent ismereretterjesztő munka, ami nemcsak a nyugati, hanem a keleti - értsd alatta: a szovjet - rakétatechnikát is tartalmazta. Komoly vitáim voltak a katonai cenzúrával. A Katonai Repülőgépek és Helikopterek Típuskönyvre is büszke vagyok. Érdekessége, hogy a Zrínyi Kiadó történetében ez a kötet fordulópontnak számít, hiszen az első nyereséges hadis technikai tárgyú könyv volt... - Melyik az a korszak, amire szívesen emlékezik vissza? - A Külügyi Intézetben töltött időszak meglehetősen kedves a számomra. Akkor, a nyolcvanas évek elején, csak igen óvatosan bánhattunk a biztonságpolitikai kérdésekkel, s csak a globálison át juthattunk el a hazai vonatkozású biztonságpolitikai kérdésekhez. A kifejezetten magyar érdekek csak 1985-86 tájékán fogalmazódtak meg e területen. - Gondolom, számos „háttéranyagot” készítettek. - Igen. Részint a Külügyminisztériumnak, részint pedig a pártközpontnak. Sajnos, a körülmények miatt nem a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozhattam ezek tartalmáról. De a háttéranyagainknak volt hatása, hiszen a külpolitikában érzékelni lehetett. - Milyen, ha valaki „szürke eminenciásként" csinálja a politikát? - Csak akkor jó érzés, ha az embert kérdezik, ha, amit leírt, visszatükröződni látja a politikai gyakorlatban. - Voltak sikerélményei? - Számtalan. Néhány példát szeretnék említeni: Tolnai László barátommal 1983-ban megírtuk, hogy mennyire értelmetlen, és felesleges volt telepíteni az SS-20 rakétákat. Egy a nyolcvanas évek közepén írt tanulmányomban megfogalmaztam, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió felére csökkenthetné hadászati fegyverzetének állományát, mégpedig minden fajta biztonsági kockázat nélkül. Rettenetesen ledorongoltak... Napjainkban látni lehet, hogy ki értékelte helyesen a helyzetet, írásomban egy a második világháború idejéből eredeztethető mennyiségi szemléletet, áttétellel a Szovjetunió katonai-ipari komplexumát támadtam. Zokon vették. Egy 1989 áprilisában készített tanulmányomban pedig indokoltam, hogy miért kell törekednünk a rövid hatótávolságú - hadműveleti-harcászati és harcászati - rakétafegyver-rendszerek felszámolására. Hogy a javaslatom a katonai vezetéshez eljutott-e: nem tudom, a politikai vezetéshez: igen. -1989 az ön politikai gondolkodásában is fordulópontot jelentett? A mérleg ráér A munka igazán most kezdődik Amikor a hivatásos katonát nyugállományba helyezik, szinte biztos, hogy életének egy jelentős, meghatározó korszaka lezárul. Embere válogatja, hogyan éli át ezt az időszakot: van, aki kétségbe esik, van, aki új erőre kap, képes akár az eddigi életét is megváltoztatni, és homlokegyenest mást csinálni. Akad olyan is persze, aki végre azzal foglalkozhat, amit évek óta elhanyagolt. Egy dologban talán valamennyien azonosak lehetnek, valamiféle számadást készítenek életútjukról. Dr. Szentesi György mérnök ezredes néhány hónapja szintén nyugdíjas lett, vajon elkészült-e a mérleggel?