Magyar Honvéd, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-06 / 10. szám
36 Nyugállományban Aki a sugáradagmérőt elnevezte A gyémántdiplomás technikatörténész Mielőtt felkerestem volna budai otthonában Nagy István Györgyöt, a legidősebb magyar technikatörténészt, gondosan átböngésztem a Zrínyi Kiadónál az elmúlt három évtizedben megjelent könyveit. Az atomharceszközöktől az űrtechnikáig tömören így tudnám összefoglalni azt, hogy mi mindennel foglalkozott a tollforgatóként és lexikonszerkesztőként is jeleskedő tudós, aki most 87 éves korában is az Élet és tudomány című hetilap állandó külső munkatársa. A Műszaki Egyetemen tavaly kapta meg a gyémántdiplomát, miután hat évtizeddel ezelőtt itt szerezte meg a gépészmérnöki diplomát. „Ő volt hazánkban a haditechnikai ismeretterjesztés legszerényebb és legnagyobb tudású robotosa” - így jellemezte őt a Zrínyi Kiadó egyik nyugállományú szerkesztője, aki Nagy István György hét, itt megjelent könyvének szerkesztője. Öröm volt beszélgetni az alacsony termetű, bizony már gyenge fizikumú, de ma is rendkívül éles eszű és kitűnő memóriájú tudóssal. Nagy István György ezt a titulust már régen kiérdemelte, pedig nem szerzett sem kandidátusi, sem nagydoktori címet, de a haditechnika terén szerzett rendkívül nagy tudását senki sem vonta kétségbe. - Fiatal koromban nem lelkesedtem a hadseregért és nem nagyon érdekelt a haditechnika sem - mesélte Nagy István György. - A gépészmérnöki diploma megszerzése után villanyszerelő kisvállalkozó lettem és több vállalat mérnök szakértőként foglalkoztatott. Negyvennégy éves voltam 1949-ben, amikor a csepeli Papírgyárból az újjászerveződő Haditechnikai Intézetbe vezényeltek. Sohasem felejtem el, amikor a HM személyügyi főnökségén megkaptam a dokumentációs alosztályvezetői kinevezésemet, egy zord ezredes közölte velem: „Egy szóval sem árulhatja el senkinek még a feleségének sem, azt a titkot, hogy a Haditechnikai Intézetben dolgozik”. Szóval ilyen titoktartási kötelezettségekkel kezdődött az ismerkedésem a haditechnikával. Nagy István György miközben megmutatta a több mint tízezer kötetes házikönyvtára polcain sorakozó könyveit, úgy mellesleg érdekes kiselőadást rögtönzött a Haditechnikai Intézet már-már feledésbe merülő történetéről. Az 1945- ben reaktivált műszaki tiszt, Molnár Pál altábornagy kapott megbízást 1947-ben a Katonai Műszaki Intézet létrehozására, amely először a mai Zrínyi Miklós Katonai Akadémia melletti Andrássy-laktanyában volt. A régi hadsereg haditechnikusai közül eleinte olyan nagy tudású mérnöktisztek kaptak itt beosztást, mint Nemes Nagy Arthur, Felmer László, Dékány Sándor, Epresi Antal, Balassa Imre és Bárkász Emil. Többségüket két év múlva „B”-listázták s a kor egyik fintora, hogy ezek a „politikailag megbízhatatlan” tisztek az akkor gombamódra szaporodó hadiipari üzemekben kaptak fontos beosztásokat. - Az idősebb hadmérnököktől hallottam, hogy a Haditechnikai Intézet folyóirattára volt az új ismereteik legfőbb forrása. Hogyan sikerült létrehozni ezt az értékes dokumentációs bázist? - Rejtélyes módon nemcsak engedélyt, hanem még valutát is biztosítottak a Honvédelmi Minisztérium illetékesei a nyugati haditechnikai folyói-