Magyar Honvéd, 1994. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1994-07-22 / 29. szám

- Nem tud, két éve leadta a belépőjét. - Ez az ember mindenre képes az átadás-átvétel ér­dekében. - Felismerjük. - És ha álruhában jön, mint Mátyás király? - Te mindenütt koronás főket látsz? - Nem csak én. Az eme­leten már majd’ mindenki vette a kalapját. - A fenébe! Mi meg me­gint itt maradunk, mint négy éve... A HM telefonközpontjá­ba éppen befut egy hí­vás... - Minisztérium? Én a miniszterjelölt vagyok és az átadás-átvétel ügyében ke­resném a miniszter urat. - A miniszter úr házon kívül van. - És hol? - Kisbérre ment, hogy ta­lálkozzon önnel. - Puff neki, akkor elke­rültük egymást..! Ezekben a percekben a kisbéri körzeti megbízott egy Opel Vectra gépkocsi vezetőjét igazoltatja a falu határában. - Akkor nézzük az elaka­dásjelzőt, a vontatókötelet és a tartalék izzókészletet. - Ember! Én a honvédel­mi miniszter vagyok és sie­tek. - A honvédelmi minisz­ternek piros BMW-je van és személyesen ismerem. - Ő csak a leendő honvé­delmi miniszter, de az élet­ben nem lesz az, ha nem tu­dom megbeszélni vele az átadás-átvételt. - Márpedig biztos nem tudja megbeszélni vele. Ép­pen Pesten van Honvédelmi Minisztériumban, hogy megbeszélje az átadás-átvé­telt. - Puff neki, akkor elke­rültük egymást..! - Tiszta szerencse! Más se hiányzik, mint még egy karambol... A Parlament egyik félre­eső folyosóján két ember beszélget. - Uram, most megbe­szélhetné vele az átadás-át­vétel tervét. Itt jön ép­pen... - A folyosó nem alkal­mas hely erre, nem gondol­ja? És ha nem is ő az? - De ő az. - Sokkal barnább. És iz­mosabb is, mint képzeltem. A szürke öltönyös férfi egészen közel ér a beszélge­tőkhöz. - Jó napot! Ha az áta­dás... - Ez a hang sem az övé - ingatja kétkedve a fejét. - Ez nem az az ember. Semmi tárgyalni valóm nincs! - és behátrál az ülésterembe. A Honvédelmi Bizottság irodájában egy csokornyak­kendős férfi emeli föl a kagylót. A tárcsázás után bemutatózik. - Az átadás-átvétel ügyé­ben szeretnék ... - Nem tudom sajnos ad­ni, mert az aktatáskájának a számzárja az istennek nem nyílik, és abban van az át­adás-átvétel terve. - Ja, szóval ezért húzó­dik az ügy. - Természetesen. Már ré­gen átadtuk volna a tárcát, ha ki tudtuk volna nyitni a táskát. - Van néhány szakér­tőnk, ne küldjék egyet? - Köszönjük, de már nincs sok variáció hátra. Tíz nap múlva a képvise­lői irodaházban a leendő miniszterek számolnak be az átadás-átvétel állásáról. Egyedül a honvédelmi tárca háza táján mutatkozik probléma. A fehér inges, aki pár napja szabadult meg a koro­nájától egy vastag gallérért cserébe, meglehetősen ide­ges.­­ Mondja meg nekik, ha nem adják át a minisztériu­mot, nem fogjuk átvenni. Ki kell dolgozni egy ultimá­tumtervezetet, amennyiben július 13-ig nem adják át a Honvédelmi Minisztériu­mot, építünk egy újat. - Már így is van négy. - Nem baj. 5. hadsereg is volt néhány éve, és nem tűnt föl senkinek, hogy az első négy hiányzik. A telefon a különleges tudakozóban csöng ki. - Kézcsók kisasszony! Meg tudná nekem mondani, hogyan kell átvenni egy Honvédelmi Minisztériu­mot, ha nem akarják átadni? - Pillanat, azonnal kere­sem. - Van valamilyen kézi­könyve erre vonatkozólag is? - Természetesen, több is, azért vagyunk különleges tudakozó. - És miben keresgél most? - A Lenin összesben és a Szovjet Katonai Enciklopé­diában. A vonal megszakad, a postát már átadták... A Honvédelmi Miniszté­rium bejárata fölé két civil egy nagy táblát szögez ki, amelyen ez áll: A HONVÉDELMI MI­NISZTER FÉLFOGADÁSI IDEJE: MINDEN NEGYEDIK ÉV UTOLSÓ SZERDÁJA 10-11 ÓRA KÖZÖTT Az átadás-átvételre vá­rók fogják kempingszékei­ket, sátraikat és elvonulnak az épület elől. Hétfő van... Az irodában megcsörren a kihangosított telefon és megszólal egy hang: - Halló, Keleti? - Igen. Tessék. - Na végre! Miniszterje­lölt úr... - Itt csak állomásfőnök van. - Az előbb azt mondta, hogy Keleti. - Igen, a Keleti pálya­udvar állomás­főnöke va­gyok. - Bocsánat, téves... Az ember fáradtan be­csukja a telefonkönyvet. Még több mint háromezer Keleti van hátra, pedig az idő sürget. Persze más len­ne, ha tudná a keresztnevet, de sehogy nem jut az eszé­be... A Parlamentben két férfi köszönti egymás. - Nahát, jó, hogy látom! Bejártam magáért Tolnát- Baranyát! - Komárom-Esztergomot kellett volna. Részemről a szerencse. - Hát akkor átvenné? - Ha átadná. - Jól meggondolta? Ti­­zenharmadika van. - Nem vagyok babonás. - Hát akkor, átadom. - Átveszem. - Nem haragszik, ha nem csókolom meg? - Nem haragszom, bár nem így képzeltem el. - Én sem. Kézfogás... Zilahy Tamás

Next