Magyar Honvéd, 1994. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1994-07-22 / 29. szám
- Nem tud, két éve leadta a belépőjét. - Ez az ember mindenre képes az átadás-átvétel érdekében. - Felismerjük. - És ha álruhában jön, mint Mátyás király? - Te mindenütt koronás főket látsz? - Nem csak én. Az emeleten már majd’ mindenki vette a kalapját. - A fenébe! Mi meg megint itt maradunk, mint négy éve... A HM telefonközpontjába éppen befut egy hívás... - Minisztérium? Én a miniszterjelölt vagyok és az átadás-átvétel ügyében keresném a miniszter urat. - A miniszter úr házon kívül van. - És hol? - Kisbérre ment, hogy találkozzon önnel. - Puff neki, akkor elkerültük egymást..! Ezekben a percekben a kisbéri körzeti megbízott egy Opel Vectra gépkocsi vezetőjét igazoltatja a falu határában. - Akkor nézzük az elakadásjelzőt, a vontatókötelet és a tartalék izzókészletet. - Ember! Én a honvédelmi miniszter vagyok és sietek. - A honvédelmi miniszternek piros BMW-je van és személyesen ismerem. - Ő csak a leendő honvédelmi miniszter, de az életben nem lesz az, ha nem tudom megbeszélni vele az átadás-átvételt. - Márpedig biztos nem tudja megbeszélni vele. Éppen Pesten van Honvédelmi Minisztériumban, hogy megbeszélje az átadás-átvételt. - Puff neki, akkor elkerültük egymást..! - Tiszta szerencse! Más se hiányzik, mint még egy karambol... A Parlament egyik félreeső folyosóján két ember beszélget. - Uram, most megbeszélhetné vele az átadás-átvétel tervét. Itt jön éppen... - A folyosó nem alkalmas hely erre, nem gondolja? És ha nem is ő az? - De ő az. - Sokkal barnább. És izmosabb is, mint képzeltem. A szürke öltönyös férfi egészen közel ér a beszélgetőkhöz. - Jó napot! Ha az átadás... - Ez a hang sem az övé - ingatja kétkedve a fejét. - Ez nem az az ember. Semmi tárgyalni valóm nincs! - és behátrál az ülésterembe. A Honvédelmi Bizottság irodájában egy csokornyakkendős férfi emeli föl a kagylót. A tárcsázás után bemutatózik. - Az átadás-átvétel ügyében szeretnék ... - Nem tudom sajnos adni, mert az aktatáskájának a számzárja az istennek nem nyílik, és abban van az átadás-átvétel terve. - Ja, szóval ezért húzódik az ügy. - Természetesen. Már régen átadtuk volna a tárcát, ha ki tudtuk volna nyitni a táskát. - Van néhány szakértőnk, ne küldjék egyet? - Köszönjük, de már nincs sok variáció hátra. Tíz nap múlva a képviselői irodaházban a leendő miniszterek számolnak be az átadás-átvétel állásáról. Egyedül a honvédelmi tárca háza táján mutatkozik probléma. A fehér inges, aki pár napja szabadult meg a koronájától egy vastag gallérért cserébe, meglehetősen ideges. Mondja meg nekik, ha nem adják át a minisztériumot, nem fogjuk átvenni. Ki kell dolgozni egy ultimátumtervezetet, amennyiben július 13-ig nem adják át a Honvédelmi Minisztériumot, építünk egy újat. - Már így is van négy. - Nem baj. 5. hadsereg is volt néhány éve, és nem tűnt föl senkinek, hogy az első négy hiányzik. A telefon a különleges tudakozóban csöng ki. - Kézcsók kisasszony! Meg tudná nekem mondani, hogyan kell átvenni egy Honvédelmi Minisztériumot, ha nem akarják átadni? - Pillanat, azonnal keresem. - Van valamilyen kézikönyve erre vonatkozólag is? - Természetesen, több is, azért vagyunk különleges tudakozó. - És miben keresgél most? - A Lenin összesben és a Szovjet Katonai Enciklopédiában. A vonal megszakad, a postát már átadták... A Honvédelmi Minisztérium bejárata fölé két civil egy nagy táblát szögez ki, amelyen ez áll: A HONVÉDELMI MINISZTER FÉLFOGADÁSI IDEJE: MINDEN NEGYEDIK ÉV UTOLSÓ SZERDÁJA 10-11 ÓRA KÖZÖTT Az átadás-átvételre várók fogják kempingszékeiket, sátraikat és elvonulnak az épület elől. Hétfő van... Az irodában megcsörren a kihangosított telefon és megszólal egy hang: - Halló, Keleti? - Igen. Tessék. - Na végre! Miniszterjelölt úr... - Itt csak állomásfőnök van. - Az előbb azt mondta, hogy Keleti. - Igen, a Keleti pályaudvar állomásfőnöke vagyok. - Bocsánat, téves... Az ember fáradtan becsukja a telefonkönyvet. Még több mint háromezer Keleti van hátra, pedig az idő sürget. Persze más lenne, ha tudná a keresztnevet, de sehogy nem jut az eszébe... A Parlamentben két férfi köszönti egymás. - Nahát, jó, hogy látom! Bejártam magáért Tolnát- Baranyát! - Komárom-Esztergomot kellett volna. Részemről a szerencse. - Hát akkor átvenné? - Ha átadná. - Jól meggondolta? Tizenharmadika van. - Nem vagyok babonás. - Hát akkor, átadom. - Átveszem. - Nem haragszik, ha nem csókolom meg? - Nem haragszom, bár nem így képzeltem el. - Én sem. Kézfogás... Zilahy Tamás