Magyar Horgász, 1951 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1951. január / 1. szám

A MAGYAR ORSZÁGOS HORGÁSZ SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA V. évfolyam 1. szám A szerkesztőbizottság elnöke: Gerlóczi Lajos 1951 január hó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Galamb­ utca 4. V. 1. Telefon: 380—562. Megjelenik minden hónapban. — A „Magyar Horgász"-t a MOHOSz-ban tömörült egyesületek minden tagja tagilletményként díjtalanul kapja meg. fiz építő munka jegyében folyt le — — a Nagybudapesti H. E. tisztújító közgyűlése Január 14-én tartotta meg a Nagy­­budapesti H. E. szokásos évi, ezúttal tisztújító közgyűlését, a nagy érdeklő­désre jellemző volt, hogy a tágas he­lyiséget zsúfolásig töltötte meg a nagy­dunai horgászok tömege Pontosan ki­lenc órakor nyitotta meg Metzler Béla elnök a közgyűlést, majd Kanzsó Gá­bor, az N­­H­M főtitkára ismertette beszámolóját — 1847 taggal zárta egyesületünk az 1950­ esztendőt — mondotta Kanzsó főtitkár, majd ismertette a Nagybuda­pesti Dunaszakasz intéző bizottságá­nak munkáját, reámutatva arra, hogy Esztergomtól egészen Rácalmásig ma már közös horgászvíz a Nagyduna. Is­mertette a magasabb állami érdekből elvont martonvásári tó problémáját azzal, hogy a sikeres lehalászás so­rán a befektetett költségek túlnyomó része megtérült . A pilisvörösvári tavak —­ mon­dotta Kanzsó főtitkár — nem váltották be reményeinket, bár a lerakott két süllőfészekből megfelelő létszám kelt ki annak ellenére, hogy az egyik fész­ket már másnap ellopták Pontyok is vannak a vízben, tíz kilón felüliek, a lakosságnak azonban nem szívügye a halvédelem, szúrják-döfik-hálózzák a halat és fenyegető magatartást tanú­sítanak minden ellenőrző szervvel szemben. Remélhetjük azonban — fűz­te hozzá —, hogy a felvilágosító mun­ka meghozza gyümölcseit és megszűn­nek a wild-westhez méltó állapotok Az orvhalászat egyébként a pesterzsé­beti tavon is folyik, az egyik ellenőr­zés során ötven horgász közül csak egynek volt rendben az engedélye, a többiek nagyrészt­­ szétszaladtak Az adonyiak beléptek az N­H. E.-be, 10 —12 férőhelyes tanya létesül, hogy a lerándulóknak legyen otthonuk. A főtitkári beszámolóhoz többek kö­zött Csala János és Vörös Ferenc szólt hozzá, majd Németh József is­mertette a zárszámadást Mivel az egyesületi vezetőség hároméves man­dátuma lejárt, Metzler Béla elnök meg­köszönte munkatársainak a vállvetett munkát és felkérte Vadász Vilmost, hogy mint korelnök vegye át a köz­gyűlés vezetését. Megalakult a jelölő­­bizottság, mely tízperces szünet után megtette javaslatát a vezetőségi tiszt­ségek betöltésére vonatkozólag A közgyűlés a jelölőbizottság javaslatát egyhangú lelkesedéssel fogadta el, ennek alapján az új vezetőség név­sora a következő: Elnök: Metzler Béla. Alelnök: Széplaki János Főtitkár: Kanzsó Gábor. Pénztáros: Németh József­ Ellenőr: Égető Endre. Horgászmester: Kovács Kálmán. Választmányi tagok: Dr. Gulácsy Iván Zeller Károly, Pavek Rezső, Vi­­segrády József, dr. Horváth József, Mészáros Mihály, Hannig István, Ble­­yer Rezső, Orsi Lajos és Deák Sándor. Választmányi póttagok: Kovács Fe­renc, Vermárszky Jenő, Mészáros Dá­niel és Jankovics István. Számvizsgáló bizottság: Szepes Gyula, Hegedűs István, és Némethy József A választás után Vadász Vilmos korelnök üdvözölte az új vezetőséget. Örömének adott kifejezést, hogy ismét Metzler Béla vezeti a közel kétez­er nagydunai horgászt, az a Metzler Béla, akit mint embert, mint horgászt, mint elnököt ,— úgymond — nem kell be­mutatni. Aki egybekovácsolta, hatal­mas tömbbe forrasztotta a nagydunai tábort és értékes építő munkát vég­zett, mint szervező. Metzler Béla elnöki megnyitójában megköszönte a közgyűlés bizalmát. — Összetartás, baráti szellem, sze­retet és egymás megbecsülése ve­zesse. Kötelességeink teljesítése — mondotta — továbbra is ezt a nagy családot, melyre igen fontos szerep vár a magyar horgászat fejlesztése te­rén. A napirend következő pontja az a fellebbezési ügy volt, melyet a hor­gászatból kizárt Murányvári—Csomor­­né—Csömör hármas nyújtott be. Dömös úr, az N.­H E. ügyésze részletesen ismertette az ügy iratait reámutatva arra, hogy az érdekeltek pusztán alaki okokat kifogásolva fordultak fellebbe­zésükkel a közgyűléshez. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, a köz­gyűlés sokszáz résztvevője közül mindössze nyolcan szavaztak a felleb­bezés elfogadása mellett, így a kizá­rás jogerőssé vált Mivel indítvány nem érkezett, Metz­ler Béla elnök a közgyűlést lezárta. A magunk részéről is jó munkát kí­vánunk és várunk a nagybudapestiek új vezetőitől, különösen akkor, amikor a Nagydunának a horgászatba való erőteljes bekapcsolása, az új lehető­ségek felderítése és kiértékelése ma már mondhatni országos horgászér­­dek. 1. Metzler Béla, a nagybudapestiek elnöke Aki valamelyik teliholdas, meleg nyári éjszakán kiült a tassi felsővíz öblének partjára és figyelte, hogyan tükröz vissza ezernyi színezüst karikát a gyengéden fod­rozó víztükör, az csodálkozással láthatta, hogy éjszakánként szinte forr a víz a kis­halak megszámlálhatatlan tömegétől. Szinte sűrű a vízfelület a vonuló, paskoló, ker­­getőző keszegnépség tömegétől és a nagy csendet csak néha-néha töri meg hatalmas csobbanás, amikor valamelyik éhes száj vág bele a szerterebbenő seregbe. Mi ennek a roppant keszegedőségnek az oka, mely miatt bizony csak igen gyéren lehet rablóhalat fogni a tassi öböl és kap­csolt részein? Nem egyéb, mint a süllő­­fészkek kihelyezése a tassi öböl tűzfona­tokkal védett keltetőtelepein. A Dunaágban rengeteg süllőfészket rak­nak ki ívási időben, hogy a süllők ezekre a kötéllel egybekapcsolt fészkekre rakják le ikráikat. És miután megtelnek a fészkek Ikrával, belekerülnek a keltetőkosarakba, a védett tassi öbölbe. A kirakott fészkek azonban nemcsak a süllőknek ígérnek össz­komfortos mézeshétlakosztályt. Rájár a fészekre a göndör is, csakhogy valamivel későbben, hogy szintén megragadja a kí­nálkozó jó alkalmat. A fészkek így nem­csak süllőikrával telnek meg, hanem gön­­dérikrával is, ez az ikra is odakerül a tassi keltetőbe és itt rejlik annak a nyitja, miért sétafikál annyi keszeg a tassi öböl­ben. A tanulság? Nem kell megvárni, amig a süllőfészek megtelik ikrával, amig a gön­dér fel nem keresi. Hanem idejében ki kell szedni és átszállítani a keltetőkbe. Inkább legyen rajta kevesebb ikra, de az legyen süllőikra, nem pedig a süllőikra légzését is gátló vastag göndörikratömeg. A tassi tapasztalatot a jövő évben figye­lembe kell venni. És vegyék az elmondot­takat figyelembe más vizek halasztói is.

Next