Magyar Horgász, 1956 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1956. szeptember-október / 9-10. szám

IKSZELNI KSH ható félremagyarázása Kolosseus szavainak. A MOHOSZ-nak az az állítólagos törekvése, hogy a halászati termelő­szövetkezeti vizeket a maga részére megszerezze és azokat horgászkeze­lésbe adja, bizonyíthatóan valótlan. Nem a szó, ami elrepül, hanem az írás, ami megmarad, bizonyítja ezen állítás ellenkezőjét A szövetség irattárában legalább ötven olyan levélmásolat fekszik, amelyben egye­sületek vízterület-kérelmeit azzal utasítottuk el, hogy a kérdéses víz­­terület HTSZ-kezelésben van és így a kérelem továbbítására az FM felé nincs lehetőség. Amióta a volt egye­sületi horgászbérleteket a szövetség átvette, egyetlen négyzetcentiméter olyan vízterületet sem kaptunk, sem nem i­gényoltütunk, amely HTSZ hasz­nálatába volt adva Kivétel ez alól a Kalocsa járási Vasas-szakasz, ame­lyet éppen Bencze Ferenc ajánlott fel — ez év nyarán — a horgászok­nak anélkül, hogy azok azt kérték volna A horgászok csak olyan vize­ket kaptak, amelyek gazdátlanok voltak, vagy azokat magánosok bérelték. Ellenben több régi horgász­­bérletet elvettek a szövetségtől ha­lászati termelőszövetkezetnek, vagy mezőgazdasági szövetkezetnek való átadás céljából Az értekezlet egyes résztvevői egyébként a MOHOSZ és annak ve­zetőire vonatkozóan több olyan ész­revételt tettek, amely kizárólag a 42 000 főt számláló horgásztá­borra, de semmi esetre sem rájuk tartozik. Az augusztus 23-i értekezleten a Földművelésügyi Minisztérium kép­viseletében megjelent Szalay Mihály elvtársnak, a halászati osztály veze­tőjének szerepe is tisztázásra szorul. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Sza­lay elvtárs kijelentette: »a 30 000-es horgásztábor messzenyúló összeköt­tetésekkel rendelkezik és akik őket segítik, sok esetben nem a törvé­nyesség kérdését nézik, hanem más szempontokat helyeznek előtérbe­. Ezt az állítást kereken visszautasít­juk. A szövetség soha nem kért olyat, ami törvénybe ütközött volna és vezetői között , akik fontos po­litikai és gazdasági funkciót betöltő elvtársak — nincs olyan, aki ilyen feladatra vállalkozott volna. Az értekezleten részt vevő egyes szövetkezeti vezetők szerint a ha­lász-horgász barátság kint a vízterü­leten megvan, csak a MOHOSZ egyes vezetői, név szerint Kolosseus és Berényi, akadályozzák annak ki­fejlődését. Felelősségem tudatában állíthatom, hogy ez éppen fordítva van. A szövetség vezetői, és elsősor­ban a függetlenített vezetők, min­dent elkövetnek a halász-horgász ba­rátság kiépítése érdekében. Sajnos, azonban éppen a területen vannak a bajok. Amíg mi sorozatosan indítta­tunk fegyelmi eljárást a törvényes­séget be nem tartó horgászok ellen (méreten aluli halfogás, tilalmi idő be nem tartása stb.) és ellenük sú­lyos ítéleteket hozunk, addig a HTSZ-ek részéről szabálytalanságok bejelentésekor — legalábbis tudtunk­­kal — hasonló intézkedések nem tör­ténnek. Mit takarnak a vádaskodások? Nem hinném, hogy akad a horgász­társak között olyan jóhiszemű, egy­szerű lélek, aki hajlandó volna azt hinni, hogy a vádaskodókat egyete­mes népgazdasági érdek, vagy akár­csak helyesen felfogott közellátási érdek vezetné. A kevesebb, mint ezer szövetkezeti halász részére a több mint százezer katasztrális hold vízterület bőven ad lehetőséget — természetesen a használatukba adott nagy nemzeti kincs okszerű gondo­zása mellett — közellátási feladataik megoldására. Itt kell megemlíteni a halászati termelőszövetkezetek igen jelentős, egyesületenként néha 25—30 000 fo­rintot is meghaladó horgászterületi engedélyek kiadásából származó be­vételét, ami a legjellegzetesebb munka nélküli jövedelem, amelynek jogosultságot csak az adhat, ha eze­ket az összegeket a szövetkezetek maradéktalanul, teljes egészükben pluszhalasításra fordítják. Ilyen kérdésekről azonban vajmi kevés szó esett az értekezleten, de annál több a MOHOSZ-ról és annak egyes vezetőiről, olyan beállításban, ami semmi esetre sem szolgálja az oly kívánatos halász-horgász barátság el­mélyítését. A horgászat a dolgozók pihenését és ödfilését szolgálja, ami minden jó munka alapja. Erre az egyszerű igazságra úgyszólván már mindenütt rájöttek. Legutóbb, 1954 végén, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a horgászsport előmozdí­tására egy olyan rendeletet hozott, amely — többek között — mindazo­kat az állami tulajdonba került víz­területeket, amelyek nincsenek ha­lászati termelőszövetkezetek haszná­latában, díjmentesen, bérfizetési kö­telezettség nélkül adta a Német Hor­gász Szövetségnek.­­ Vannak természetesen olyanok is, akik azért nem látják szívesen a horgászokat a természetes vizeken, mert nyugtalanítják őket a fürkésző tekintetek. De vannak olyanok — ha kevesen is —, akiket valami kis — rendszerint jól megérdemelt — személyes sérelem ért a MOHOSZ részéről. Egy halászati felügyelő,­­aki saját minisztériumának utasí­tását ismételten áthágja és ezért a MOHOSZ feljelentései alapján fe­gyelmi büntetésben részesül, termé­szetesen szintén az alaptalanul vá­­daskodók nótáját fújja. Miről nem volt szó az értekez­leten? Nem volt szó arról a mun­káról, amelyet a MOHOSZ a hor­gásztízezrek sportetikai nevelése kö­rül végzett, sem azokról a létesít­ményekről, amelyek egy része — Ráckeve, Szigetbecse, Makád — ter­mészetes vizeink halállományának minőségi és mennyiségi feljavításá­val nemzeti vagyonunk állagát gya­rapítja, másik része pedig — a hor­gásztanyákról van szó — a dolgozók jobb pihenését és üdülését szolgálja. Még kevésbé volt arról szó, hogy ki és milyen összegekkel járult ezek­nek a létesítményeknek életrehívá­­sához és fenntartásához. De amiről a legkevésbé volt szó, hogy mit végez­hetett volna még ezen a téren a MOHOSZ, ha mindig alaptalanoknak bizonyult feljelentgetésekkel nem foglalkoztatják a hatóságokat és gyakran hónapokig tartó, egyébként mindig meddő vizsgálatokkal nem gátolják munkájában. Csak sajnálkozásunkat tudjuk ki­fejezni afelett, hogy a szövetkezeti halászok értekezletét ilyen alacsony indulatok által fűtött egyének légből kapott koholmányok tálalásával el­lenséges beállítottságuk levezetésére használhatták fel. Ha bennünket értekezleteikre meg­hívtak volna, még netán fennálló érdekellentétek esetén is, megtalál­tuk volna egymás kezét, hogy közö­sen lássunk hozzá — az emelkedést mutató fogási grafikonok ellenére is egyre romló — természetes vizeink halállományának fejlesztéséhez. Török János a MOHOSZ alelnöke A Horgász Szövetkezet felhívása Felhívjuk mindazon egyesületek és hor­gásztársak figyelmét, akik üzletrészt jegyez­tek és befizetési kötelezettségüknek nem tet­tek eleget, azt a legrövidebb időn belül ren­dezzék, hogy a tanúsítványokat a Horgász Szövetkezet vezetősége megküldhesse. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy mind az egyesületek, mind a horgásztársak közül sokan vannak, akik egyáltalán nem, vagy csak a jegyzett üzletrész csekély há­nyadát fizették be és vannak számosan, akik csak a 2,5 Ft behratási díjjal vannak hátra­lékban és emiatt nem küldhető tanúsítvány számukra. Akik fizetési kötelezettségüknek teljes egé­szében eleget tettek, azok a tanúsítványt már megkapták. Az elmaradt részletek befi­zetése után a Szövetkezet vezetősége a ta­núsítványt 8 napon belül megküldi. Ismételten felhívjuk úgy az egyesületi ve­zetők, mint a hátralékban levő horgásztársak figyelmét vállalt kötelezettségük maradékta­lan teljesítésére. Befizetések kizárólagosan az alábbi címre: Horgász Szövetkezet, Budapest, VI., Lenin körút 112. Postatakarékpénztár­ csekkszám: 226.300. S

Next