Magyar Horgász, 1956 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1956. szeptember-október / 9-10. szám
IKSZELNI KSH ható félremagyarázása Kolosseus szavainak. A MOHOSZ-nak az az állítólagos törekvése, hogy a halászati termelőszövetkezeti vizeket a maga részére megszerezze és azokat horgászkezelésbe adja, bizonyíthatóan valótlan. Nem a szó, ami elrepül, hanem az írás, ami megmarad, bizonyítja ezen állítás ellenkezőjét A szövetség irattárában legalább ötven olyan levélmásolat fekszik, amelyben egyesületek vízterület-kérelmeit azzal utasítottuk el, hogy a kérdéses vízterület HTSZ-kezelésben van és így a kérelem továbbítására az FM felé nincs lehetőség. Amióta a volt egyesületi horgászbérleteket a szövetség átvette, egyetlen négyzetcentiméter olyan vízterületet sem kaptunk, sem nem igényoltütunk, amely HTSZ használatába volt adva Kivétel ez alól a Kalocsa járási Vasas-szakasz, amelyet éppen Bencze Ferenc ajánlott fel — ez év nyarán — a horgászoknak anélkül, hogy azok azt kérték volna A horgászok csak olyan vizeket kaptak, amelyek gazdátlanok voltak, vagy azokat magánosok bérelték. Ellenben több régi horgászbérletet elvettek a szövetségtől halászati termelőszövetkezetnek, vagy mezőgazdasági szövetkezetnek való átadás céljából Az értekezlet egyes résztvevői egyébként a MOHOSZ és annak vezetőire vonatkozóan több olyan észrevételt tettek, amely kizárólag a 42 000 főt számláló horgásztáborra, de semmi esetre sem rájuk tartozik. Az augusztus 23-i értekezleten a Földművelésügyi Minisztérium képviseletében megjelent Szalay Mihály elvtársnak, a halászati osztály vezetőjének szerepe is tisztázásra szorul. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Szalay elvtárs kijelentette: »a 30 000-es horgásztábor messzenyúló összeköttetésekkel rendelkezik és akik őket segítik, sok esetben nem a törvényesség kérdését nézik, hanem más szempontokat helyeznek előtérbe. Ezt az állítást kereken visszautasítjuk. A szövetség soha nem kért olyat, ami törvénybe ütközött volna és vezetői között , akik fontos politikai és gazdasági funkciót betöltő elvtársak — nincs olyan, aki ilyen feladatra vállalkozott volna. Az értekezleten részt vevő egyes szövetkezeti vezetők szerint a halász-horgász barátság kint a vízterületen megvan, csak a MOHOSZ egyes vezetői, név szerint Kolosseus és Berényi, akadályozzák annak kifejlődését. Felelősségem tudatában állíthatom, hogy ez éppen fordítva van. A szövetség vezetői, és elsősorban a függetlenített vezetők, mindent elkövetnek a halász-horgász barátság kiépítése érdekében. Sajnos, azonban éppen a területen vannak a bajok. Amíg mi sorozatosan indíttatunk fegyelmi eljárást a törvényességet be nem tartó horgászok ellen (méreten aluli halfogás, tilalmi idő be nem tartása stb.) és ellenük súlyos ítéleteket hozunk, addig a HTSZ-ek részéről szabálytalanságok bejelentésekor — legalábbis tudtunkkal — hasonló intézkedések nem történnek. Mit takarnak a vádaskodások? Nem hinném, hogy akad a horgásztársak között olyan jóhiszemű, egyszerű lélek, aki hajlandó volna azt hinni, hogy a vádaskodókat egyetemes népgazdasági érdek, vagy akárcsak helyesen felfogott közellátási érdek vezetné. A kevesebb, mint ezer szövetkezeti halász részére a több mint százezer katasztrális hold vízterület bőven ad lehetőséget — természetesen a használatukba adott nagy nemzeti kincs okszerű gondozása mellett — közellátási feladataik megoldására. Itt kell megemlíteni a halászati termelőszövetkezetek igen jelentős, egyesületenként néha 25—30 000 forintot is meghaladó horgászterületi engedélyek kiadásából származó bevételét, ami a legjellegzetesebb munka nélküli jövedelem, amelynek jogosultságot csak az adhat, ha ezeket az összegeket a szövetkezetek maradéktalanul, teljes egészükben pluszhalasításra fordítják. Ilyen kérdésekről azonban vajmi kevés szó esett az értekezleten, de annál több a MOHOSZ-ról és annak egyes vezetőiről, olyan beállításban, ami semmi esetre sem szolgálja az oly kívánatos halász-horgász barátság elmélyítését. A horgászat a dolgozók pihenését és ödfilését szolgálja, ami minden jó munka alapja. Erre az egyszerű igazságra úgyszólván már mindenütt rájöttek. Legutóbb, 1954 végén, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a horgászsport előmozdítására egy olyan rendeletet hozott, amely — többek között — mindazokat az állami tulajdonba került vízterületeket, amelyek nincsenek halászati termelőszövetkezetek használatában, díjmentesen, bérfizetési kötelezettség nélkül adta a Német Horgász Szövetségnek. Vannak természetesen olyanok is, akik azért nem látják szívesen a horgászokat a természetes vizeken, mert nyugtalanítják őket a fürkésző tekintetek. De vannak olyanok — ha kevesen is —, akiket valami kis — rendszerint jól megérdemelt — személyes sérelem ért a MOHOSZ részéről. Egy halászati felügyelő,aki saját minisztériumának utasítását ismételten áthágja és ezért a MOHOSZ feljelentései alapján fegyelmi büntetésben részesül, természetesen szintén az alaptalanul vádaskodók nótáját fújja. Miről nem volt szó az értekezleten? Nem volt szó arról a munkáról, amelyet a MOHOSZ a horgásztízezrek sportetikai nevelése körül végzett, sem azokról a létesítményekről, amelyek egy része — Ráckeve, Szigetbecse, Makád — természetes vizeink halállományának minőségi és mennyiségi feljavításával nemzeti vagyonunk állagát gyarapítja, másik része pedig — a horgásztanyákról van szó — a dolgozók jobb pihenését és üdülését szolgálja. Még kevésbé volt arról szó, hogy ki és milyen összegekkel járult ezeknek a létesítményeknek életrehívásához és fenntartásához. De amiről a legkevésbé volt szó, hogy mit végezhetett volna még ezen a téren a MOHOSZ, ha mindig alaptalanoknak bizonyult feljelentgetésekkel nem foglalkoztatják a hatóságokat és gyakran hónapokig tartó, egyébként mindig meddő vizsgálatokkal nem gátolják munkájában. Csak sajnálkozásunkat tudjuk kifejezni afelett, hogy a szövetkezeti halászok értekezletét ilyen alacsony indulatok által fűtött egyének légből kapott koholmányok tálalásával ellenséges beállítottságuk levezetésére használhatták fel. Ha bennünket értekezleteikre meghívtak volna, még netán fennálló érdekellentétek esetén is, megtaláltuk volna egymás kezét, hogy közösen lássunk hozzá — az emelkedést mutató fogási grafikonok ellenére is egyre romló — természetes vizeink halállományának fejlesztéséhez. Török János a MOHOSZ alelnöke A Horgász Szövetkezet felhívása Felhívjuk mindazon egyesületek és horgásztársak figyelmét, akik üzletrészt jegyeztek és befizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, azt a legrövidebb időn belül rendezzék, hogy a tanúsítványokat a Horgász Szövetkezet vezetősége megküldhesse. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy mind az egyesületek, mind a horgásztársak közül sokan vannak, akik egyáltalán nem, vagy csak a jegyzett üzletrész csekély hányadát fizették be és vannak számosan, akik csak a 2,5 Ft behratási díjjal vannak hátralékban és emiatt nem küldhető tanúsítvány számukra. Akik fizetési kötelezettségüknek teljes egészében eleget tettek, azok a tanúsítványt már megkapták. Az elmaradt részletek befizetése után a Szövetkezet vezetősége a tanúsítványt 8 napon belül megküldi. Ismételten felhívjuk úgy az egyesületi vezetők, mint a hátralékban levő horgásztársak figyelmét vállalt kötelezettségük maradéktalan teljesítésére. Befizetések kizárólagosan az alábbi címre: Horgász Szövetkezet, Budapest, VI., Lenin körút 112. Postatakarékpénztár csekkszám: 226.300. S