Magyar Horgász, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960. január / 1. szám

AZ III­­V KIADATAI Az 1960. évre boldog új esztendőt kívánó levelek minden eddigit felülmúló számban érkeztek Szövetsé­günkbe horgásztársainktól. Szövetségünk vezetősége a jókívánságokat ezúton köszöni meg és viszonzásul jó egészséget, boldog, békés új évet és eredményes horgá­szást kíván az egész magyar horgástársadalo­mnak. A jobb és eredményesebb horgászatot mi is szeretnénk elősegíteni, ezért ismertetjük a Szövetség 1960-as évi programját. Elsősorban az eddig is központi feladatot jelentő ha­­lasítást kívánjuk eredményesebbé tenni. Bár a Szövet­ség halasítási munkájából a szakszerűség soha nem hiány­zott, mégis, eredményeink mértéke nagyrészt az időjá­rás függvénye volt. Az utóbbi évek szeszélyes tavaszi időjárásai miatt a félmesterségesen előállított pontyiva­dékaink kelése júliusig is elhúzódott. Miután a nyújtásra kihelyezett iva­rcokat októberben feltétlenül le kell ha­lászni, a növeked­­ésre a késői kelés miatt csupán három hónap jutott.­­ Sajnos, tógazda, ufókban számolni kell hirtelen fellépő járványokkal, aij.­ egy-egy tóegység halállományát né­hány nap alatt e­­lpusztítja. Ez történt az el­múlt tavasz­­szal a Szövetség szigetbe­csei tógazdaságában is, ahol két nap alatt a törzs­gazdaság fele elhullott. A többit a kár enyhítése miatt sürgősen értékesíteni kellett. Ilyen előzmények után számolnunk lehetett az­­1959-es év halasításának teljes csődjével, mert sem­mi esélyünk nem volt arra,­­ hogy bármelyik tógazdasá­gokból ívás idején kb. két­ezer darab ivarérett pon­tyot kapjunk. És ha kap­nánk is, a szállítástól el­szenvedett törődés több hétig, illetve hónapig is visszaszorítja a halak ivási ösz­tönét. De a vereségbe nem akartunk belenyugodni. Szerencsére a rétszilasi tógazdaságtól sikerült szép egyedeket kapnunk és elhatároztuk, hogy a nálunk ez­­ideig nem alkalmazott hypofizis oltással próbáljuk kivál­tani a halak ivási ösztönét. A kísérlet fényesen sikerült és nemcsak hogy időben nyertünk sokat, de a mostoha előzmények ellenére is, eredményeink a középarányosnál magasabbnak mond­hatók. Az idei évadot már felkészülten várjuk és a tavalyi gyakorlat alapján minden reményünk megvan arra, hogy a hypofizis oltások alkalmazásával legkésőbb májusban teljesen elkészülünk halasítási munkánkkal. Halasítási eredményeink grafikonja azonban akkor emelkedik a legmagasabbra, ha az előállított zsenge iva­dékot mind nyújtótóba tudjuk rakni, mielőtt kihelyez­nénk vizeinkbe. Ezért felhívással fordulunk az egész hor­­gásztársadalomhoz, legyenek segítségünkre a nyújtó­tavaknak alkalmas vizek felderítésében. Minden olyan víz alkalmas, mely őszig nem szárad ki, lehalászható, nincs náddal-sással benőve. Számításba jöhetnek olyan területek is, melyekben nincs víz, de olyan adottságaik vannak, hogy mélyebben fekszenek, patakból feltölthetők és kevés beruházással, völgyzáró gát építésével a vizet fel lehet fogni. Van a halasításnak egy másik, de egyáltalán nem le­becsülendő ága: az ivadékmentés. A nagyarányú nyári áradások felbecsülhetetlenül hasznos szolgálatokat tesz­nek a halak természetes szaporodásának, mert a halak ösztönüket követve, áradáskor kimennek a kiöntések szélvizeire, s ott leívnak. Az ivadékok egy része az apa­dással visszamegy az anyamederbe, de a kintrekedt ne­­meshal-ivadékokból olyan mennyiség marad vissza, hogy belőle az egész ország tógazdaságát ki lehetne elégíteni. Ezek a halak az emberi kéz beavatkozása nélkül ment­hetetlenül elpusztulnak. Felhívjuk a folyóink mellett működő egyesületeinket, hogy azt a nemes gyakorlatot, amit eddig is folytattak az ivadékmentés érdekében, a jövőben még nagyobb ará­nyúvá fejlesszék. Sporthorgászok nem hanyagolhatják el az ivadékmentést azért, mert nincs önálló vízterületük, vagy azért, mert úgy vélik, hogy ez a feladat elsősorban a htsz-ek kötelessége. Az ivadékmentés közérdek s közös erőfeszítéssel növel­hetjük természetes vizeink halállományát. A Szövetség másik fel­adata az, hogy 1960-ban a versenysportot véglegesen bevonultassa a magyar hor­gászat történelmébe. A ta­valy Tasson rendezett ed­zőtábor már ennek a fel­adatnak a jegyében zajlott le. Részt vettek rajta az összes intéző bizottságok és külön a nagyobb egyesüle­tek versenyfelelősei is, akik Willy Wormuth edzőnek szakszerű vezetésével meg­szerezték a versenyek rendezéséhez szükséges gyakor­latot. A versenyek széleskörű népszerűsítése az intéző bizott­ságok feladata. Szövetségünktől megkapták akkor a ver­senyfelszerelést, s ha ez még kiegészítésre szorul, a Hor­gász Szövetkezetben megrendelhető. Felhívjuk az egyesületek vezetőségét arra, hogy az in­téző bizottságnak a versenysporttal kapcsolatos határo­zatait a legnagyobb mértékben vegyék figyelembe, mert a Nemzetközi Horgász Szövetség rendezésében ez évben Lengyelországban sorra kerülő versenyen Magyarország is elindítja versenyzőit. A jó eredmények elérése kizárólag gyakorlat kérdése. A jó szereplésre köteleznek bennünket hazánk színei és az a tekintély, melyet a sport egyéb területén szereztünk a világ közvéleménye előtt. Fentiekben Szövetségünknek csak a legfontosabb fel­adatait vázoltam, de maximális eredményt csak úgy tu­dunk elérni, ha a munkába a legszélesebb horgászközös­séget bevonjuk. Minél többet valósítunk meg terveink­ből, annál közelebb kerülünk újévi jókívánságaink telje­süléséhez. Kolosseus József 3

Next