Magyar Horgász, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1964. január / 1. szám

A­z új év kezdete egyben a számvetés időszaka is. Érvényes ez egész népgazdaságunkra, az üzemekre, a termelőszö­vetkezetekre, a társadalmi szervezetekre, sőt a legkisebb közösségekre, a családra is. Különösen fontos az elmúlt év munkájának tárgyilagos értékelése és a tanulságok levonása. " Az új év küszöbén birtokában kell lennünk azoknak a tapasz­talatoknak, amelyek jobbá, eredményesebbé tehetnék munkán­kat, hozzásegíthetnek jövő terveink megalapozásához. Pontosan egy évvel ezelőtt természeti csapások sújtottak bennünket, végső pusztulás fenyegette egyik legértékesebb hor­gászvizünknek, a Soroksári Dunaágnak a halállományát. Szövet­ségünk vezetősége már jóval előbb hiába sürgette a megfelelő intézkedések megtételét. A legválságosabb időben leálltak a Kvassay-zsilip turbinái, s végül is 1400 mázsa hal pusztult el a Dunaágban. Szövetségünk vezetősége akkor minden erejével arra törekedett, hogy pótolja a pótolhatatlannak látszó kárt. Kormányunk nagyarányú támogatásával, az Országos Halászati Felügyelőség segítségével és a horgászok áldozatkészségével sikerült elérni, hogy már a múlt év nyarán ismét eredmény­nyel horgászhattak a dunaági horgászok ezrei. A tragikus csa­pás tanulságait levonta Szövetségünk vezetősége és fárado­zásai, sürgetései nyomán végül is olyan intézkedésekre került sor, amelyek az emberi számítások szerint kizárják a halpusz­tulás megismétlődésének lehetőségét. A Kvassay-zsilip turbina­­szivattyúi jelenleg zavartalanul működnek, friss vizet juttat­nak a Dunaágba, s ezzel biztosítják halállományát, életfel­tételeit. S­zövetségünk hivatalos programját, gazdálkodását évről évre a közgyűlés hivatott megszabni. Az egész horgász­társadalmat képviselő küldöttek felelősségteljes mun­kája, határozatai nyomán alakul ki egy-egy év minden tenni­valója. Éppen ezért minden esztendőben nagy jelentősége van annak, hogy a közgyűlés miként látja el feladatát, milyen­­útravalót ad a vezetőségnek, miképpen határozza meg Szö­vetségünk következő évi gazdálkodását. A vezetőségnek köte­lessége, hogy a közgyűlés döntéseit végrehajtsa, de egyben kötelessége az is, hogy a horgászok parlamentjén elhangzott felszólalásokat, javaslatokat, végeredményben az egész köz­gyűlés magatartását értékelje és elemezze. Nos, a legutóbbi, decemberi közgyűlés bőséges anyagot adott az elemzésre, s a tanulságok levonására. Meg kell mondanunk, hogy ez a köz­gyűlés számos vonatkozásban nem volt méltó felelősségteljes feladatához. Sok rossz hangulati elem, következetlenség, oly­kor elítélendő hozzáállás csaknem lehetetlenné tette, hogy az ország horgásztársadalmához méltó színvonalon és felelősség­­tudattal tárgyalhassák meg a küldöttek Szövetségünk költség­­vetését. Már az a döntés is, hogy a küldöttek hihetetlen rövid időben, három percben állapították meg a felszólalások idő­tartamát, önmagában is arra vall, hogy igen sokan nem ké­szültek fel, s nem is kívánták a­ költségvetés érdembeni meg­tárgyalását. A következetlenség pedig mindjárt abban mutat-­ kozott meg, hogy a­­ háromperces időhatár ellenére a felszó­lalók gyakran lőkis, percig is beszéltek. A vita menetét szá­mos esetben nem a segítőkészség, az építő bírálat, hanem különösen egyes felszólalásokban a zavarkeltés, a megalapo­zatlan és felelőtlen, öncélú ellenzékieskedés jellemezte. Érvek­kel alátámasztott bírálatnak feltétlenül helye van a horgász­parlament tanácskozásain. Az esetleges hibák felkutatása, kor­rigálása csak hasznos lehet az egész horgásztársadalmunk számára. Mit kezdjen azonban a közgyűlés az olyan felszóla­lásokkal, amelyekben a felkészültség és a tárgy ismeretének teljes hiánya, még demagógiával is párosul Hogyan végezzen építő munkát a közgyűlés, amikor egy-két felszólaló, aki hozzá­szólásában is bebizonyította, hogy nem ismeri az előre kiküldött anyagot, még a számvizsgáló bizottság felvilágosításait sem akarja meghallgatni, sőt, ebben az értelmetlen magatartásá­ban még a küldöttek között is támogatásra talál? Mindez nemcsak érthetetlen, de nyilvánvalóan méltatlan is egy olyan testülethez, amelynek több millió forint felhasználásáról, ho­­vafordításáról kell felelősséggel döntenie Hogy csupán néhány felszólaló értetlenségéről, esetleg­ zavarkeltéséről volt szó, azt világosan bizonyítja, hogy a közgyűlés a vezetőség beszámoló­ját, az 1992. évi zárszámadást és vagyonmérleget egyhangúlag, a beterjesztett költségvetést pedig 31 ellenszavazattal eredeti formájában fogadta el. A­z elmondottakból feltétlenül le kell vonnunk a szükséges tanulságokat. A legfontosabb talán az, hogy az intéző bizottságok, az egyesületek olyan küldöttel képviseltes­sék magukat Szövetségünk közgyűlésein, akik gondosan át­tanulmányozták a tanácskozás egész anyagát, a felmerülő kér­déseket megbeszélték az érdekelt egyesületek vezetőivel, s ilyenformán valóban megbízóik álláspontját tudják képviselni. A küldött munkája felelősségteljes, csak olyan horgász tudja ellátni, aki ismeri az országos vona­kozású horgászproblémá­kat, s a felmerülő országos jellegű kérdésekhez kellő meg­alapozottsággal képes hozzászólni. Közgyűlésünk munkája csak akkor lehet eredményes, ha a küldöttek kivétel nélkül tájé­kozottak, gondosan és alaposan felkészültek az egész magyar horgásztársadalmat érintő kérdések felelősségteljes megvita­tására. Mellékesen még egy gyakorlati tanulság is adódik: nem szabad olyan helyen tartani közgyűlést, ahol hűsítő italokon kívül szeszes italt is mérnek, mert nézetem szerint ez is nagy­mértékben hozzájárult annak a nemkívánatos légkörnek a kialakulásához, amelynek tanúi, és szenvedő részesei voltunk B­ár a közgyűlés egyhangúlag választotta meg az új vezető­séget, meg kell mondanom, hogy ez a tény mégsem hat túlságosan lelkesítően azokra, akik a következő három évben felelősek Szövetségünk gazdálkodásáért, a ki­tűzött feladatok megvalósításáért. Nem esünk azonban letar­giába, de még csak a közömbösség sem uralkodik el rajtunk. Lankalatlan erővel törekszünk azoknak a céloknak az eléré­sére, amelyeket a közgyűlési beszámoló meghatározott, s a küldöttek jóváhagytak. Szövetségünk további megerősítése érdekében az alábbi főbb feladatok megvalósítását tartjuk szem előtt: 1 A Szövetség taglétszámának további emelése, különösen a fiatalok bekapcsolása a horgászatba. 2 Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy szö­vetségünk tagjai és a külföldi horgászvendégek minél kul­turáltabban és eredményesebben horgászhassanak. 3. Tovább kell javítani az egyesületek és Intéző bizott­ságok munkáját. Ennek érdekében arra kell törekedni, hogy szakmailag hozzáértő, felelősségérzettel bíró horgásztársak ke­rüljenek a vezetőségekbe. 4 Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a horgásztársadalom szakmai ismeretének fejlesztésére, a közös­ségi szellem kialakítására. 5. Végül, de nem utolsósorban egyesületeink és Intéző bizottságaink igyekezzenek minél jobb kapcsolatot teremteni a párt- és az állami szervekkel, a megyei halászati felügyelő­ségekkel és a htsz-kel, hogy az eredményt hozó. Jó együttmű­ködés minden területen valóra váljon. Eekben a gondolatokban akartuk megjelölni azokat a főbb feladatokat, amelyeknek a megvalósításához Szö­vetségünk vezetősége maximális segítséget kíván nyúj­tani. Az a szándékunk, hogy az Országos Halászati Felügyelő­séggel együtt ebben az évben is minden intéző bizottságot meglátogassunk, s a felmerülő problémákat az érdekeltekkel együtt megvizsgáljuk, és lehetőség szerint a helyszínen orvo­soljuk. Felvetődik, vajon nem volna-e helyes az intézőbizott­­sági elnökökkel és titkárokkal évenként egyszer vagy kétszer értekezletet tartani az intézőbizottsági kérdések megbeszé­lésére, a legjobb vezetési módszerek általánosítása céljából. . Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánunk a horgász­társaknak és kedves családtagjaiknak a Szövetség vezetősége nevében boldog, békés, eredményekben gazdag új esztendőt, a horgászcélok és a népgazdasági feladatok megvalósításához pedig jó egészséget és sok sikert. Török János elnök , E 3

Next