Magyar Horgász, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1970. március / 3. szám
HVgáATOMtáv Horgászélményeink között, de horgászszótárunkban is nagyon ritkán szerepel ez az esemény. — Pedig kár. A vadászoknál az ifjú vadász, ha sportszerűen elejtette első komoly vadját és ez alkalommal társai is voltak jelen, kivétel nélkül megtörténik a vadász felava-A vadászjelöltnek annál nagyobb a szerencséje, minél kisebb társaság volt tanúja a sikeres találatnak, mert a regula szerint, az avatandó által választott keresztapa három, a többi vadásztárs pedig egy-egy betűtessel fogadja be a jelöltet a vadászok nagy családjába. — Ha vadásznő tagja is volt a társaságnak, a keresztanyaság az övé, de ez nagyon kétélű, mert tapasztalat szerint a vadásznők sokkal nagyobbat ütnek, mint a vadászok. Mi is tulajdonképpen az avatás lényege. — Rögzítése egy olyan eseménynek, melynek nem fakuló emléke elkíséri élete végéig a horgászt, a vadászt egyaránt. Csak sporthorgászt illik avatni, mert ő az, aki rohanó korunkban is főként az élményt keresi a hamisítatlan természet egy kis területén, és ez az élmény nem realizálódik feltétlenül sok kilogramm halban, esetleg nem több, mint egy napfelkelte, vagy egy vihar, vagy egy vízirigó víz alatti sétája, vagy egy balinrablás a vízfelszínen. Általában a horgászat kelléke a fogott hal, de nem feltétlenül velejárója is. Maguk a horgászok sokkal zárkózottabbak, mint a vadászok, mégis mindenki tartozik egy-egy kisebb társasághoz is, ezekkel együtt csavarog a vizek partjain, ezekkel együtt őszintén örül egymás eredményeinek is. Éppen ezért válik feledhetetlenné az első komoly hal megfogása, vagy egy eddig még nem fogott hal elejtése, vagy egy újabb, sportszerűbb fogási módszer eredményessége. És ekkor jön a szertartás: az avatás. Vérmérséklet, hangulat, esetleg jóindulatú baráti irigység a „szabályozója” annak, hogy kit milyen erős ütésekkel avatnak fel. Maradandó emléket kap a felavatott, de maradandó élmény az avatóknak is, egyben ünnepélyes alkalom arra, hogy a horgászcsalád új tagját — különösen ha ifi horgászról van szó — az avatási bizonyítványon felül baráti ajándékban is részesítsék, melynek skálája roppant széles, és a legdrágább komplett horgász felszereléséig is terjedhet. A szoba, vagy a víkendház falára felkerült avatási bizonyítvány pedig mindig emlékezteti gazdáját, mindig mesél neki, sohasem lehet megúnni látását, és minél inkább távolodik eseménye az időben, annál élesebb emlékké válik, mégha a kívülállók primitív eseménynek minősítik is. Dr. Bernáth Zsigmond Megjutalmazott ellenőrök A korábbi évekhez hasonlóan idén is sor került a legjobb munkát végző halászati felügyelők, hivatásos halőrök és társadalmi ellenőrök jutalmazására. Az anyagi keret szűkre szabott volta miatt csak 25 fő kaphatott 500— 500 Ft pénzjutalmat. Ezek az alábbiak: Szabó Sándor halőr, Kölked, Mohácsi HTSZ és Mohácsi Dolgozók HE; Kozma Ferenc Vajszló, az Ormánysági Dolgozók HE társadalmi ellenőre; Sziebert György Pécs, a Pécsi Bányász HE társadalmi ellenőre; Knapp János Gyoma, halőr; Szabó György társadalmi ellenőr, Mezőhegyes; Paulik Mihály társadalmi ellenőr, Békéscsaba; Fodor István halőr, Miskolcvidéki IB, Szalonna ; Párai Imre társadalmi ellenőr, Miskolc, Északmagyarországi HE; Mátyás József társadalmi ellenőr, Tiszaluc, Szerencsi HE; Csonka János halőr, Székesfehérvár, Velencetavi IB; Bognár Tivadar társadalmi ellenőr, Székesfehérvár, Velence-tavi SB; Soós Miklós társadalmi ellenőr, Dunaújváros, Dunaújvárosi Vasmű HE; Antal Sándor halőr, Győr, Előre HTSZ; Szűcs Gyula társadalmi ellenőr, Győr, Magyar Vagon- és Gépgyár HE; Trimmel Kálmán társadalmi ellenőr, Győr-Kisbácsa, Kisbácsai HE; Németh István halőr, Budakalász, Kék-Duna HTSZ és Nagydunai SB; Hauer György társadalmi ellenőr, Alsógöd, Alsógödi HE; Galamb János halőr, Fonyód, Balatoni Halgazdaság; Németh Tivadar halőr, Badacsonyára, Balatoni halgazdaság; Pesti Lajos társadalmi ellenőr, Tiszavasvári; Zilahi József társadalmi ellenőr, Tiszadob; Kovács József halőr, Tiszapüspöki; Szabó Imre halőr, Tiszakécske; Kocsis Ferenc társadalmi ellenőr, Dunaföldvár, Dunaföldvári HE; Cservenkó József társadalmi ellenőr, Paksi HE. A pénzjutalmakon kívül további 10 főnek az OHF igazgatója levélben nyilvánította köszönetét jó munkájukért. 2300 hód él Svédországban A svéd királyi vadászati igazgatóság és vadász-egyesületek kimutatása szerint a svédországi hód kipusztulásának és viszszatelepítésének története a következő: A XVIII. században a hód már csak néhány vidéken fordult elő, eltekintve a Lappföldtől és Jämtlandtól, ahol 1850-ben volt egy csekély állomány. 1871-ben azonban Jømtlandban az utolsót is kiirtották. 1873-ban — kissé elkésve —, védelem alá helyezték a hódot, de akkor már nem volt mit védeni. 1932-ben hozták be ismét az első hódokat Norvégiából és Jämtlandban meg is honosodtak. 1940- ben 80 db-ot kihelyeztek különféle vizekbe. Most az országban kereken 2300 hód él és ebből legtöbb Västernorrland és Wiirmland vidékén. Van 455 lakott hódvár és 154 hódépület, ebből 126 vízalatti bejárattal. („Naturschutzarbeit in Sachsen”) A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja.Felelős szerkesztő: Vígh József, felelős kiadó: Reszel Károly. A szerkesztő bizottság tagjai: Herényi János, dr. Bernáth Zsigmond, Gál Pál, Károly Imre, Szászlipre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Calamb u. 3. Telefon: 180—224, 180—486. F. A.: 70.2277 2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre