Magyar Horgász, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971. október / 10. szám

Sajnos, nincsen béke a balatoni nádasok környékén. Legutóbb Gardi István alezredes felháborodott han­­gú levelét olvastuk, amelyben be­számol arról, hogy egy keszthelyi horgász és kiskorú fia milyen minő­síthetetlen hangon akarta „eltaná­csolni” horgászhelyéről — amely egyébként sem karóval, sem névtáb­lával nem volt megjelölve. Tapasz­talata szerint a keszthelyi horgászok közül egy állandóan járja a vizet, s ha idegen megy a nád mellé hor­gászni, azt elzavarja azzal, hogy az az ő etetett helye, vagy valamelyik másik keszthelyié. Ezt az „inspekciós” rendszert ugyan nem fogadhatjuk el valóság­ként, de azt sok más panasz alapján is meg kell állapítanunk, hogy a távolról jövő horgász bizony alig lel helyet magának a balatoni nádasok mentén. Néhol annyi a karó, hogy két foglalt hely között sincsen lehe­tőség a horgászatra. Ugyanakkor a karó­ rengeteg üresen áll, s legfel­jebb minden huszadik jelölt helyen horgászik valaki. Nyilvánvaló, hogy ez így nincsen rendjén, az eltaná­­csolásról, a minősíthetetlen hangú vitáról nem is szólva. A megoldás azonban nem könnyű, de bízunk benne, hogy Szövetségünk a Bala­toni IB-vel és az érdekelt egyesü­letekkel közösen módot talál majd ennek az oly régóta sok bosszúságot okozó vitának a rendezésére. Meg­győződésünk ugyanis, hogy van ki­vezető út, s a helyes döntés és an­nak érvényesítése csak horgászati kultúránk fejlődését szolgálná. . ..Valószínű, hogy csak egyedi, de akkor sem elhanyagolható jelen­ségre hívom fel a figyelmüket” — írja dr. Bókai Bátor. Elmondja a budapesti levélíró, hogy a Batthyány téri hajóállomás mellett két fiatal­embert látott horgászni, s mögöttük a rakpart kövén néhány szélhajtó büsz vergődött és tátogott a tűző napon. „Megpróbáltam beszéddel hatni a fiatalemberre, aki rőt sza­kállt viselt, ne hagyja kínlódni sze­gényeket. Vagy üsse agyon, vagy tegye vízbe őket. Sajnos, meddő kí­sérlet volt... Gondolom, a horgá­szatnak is vannak olyan, ma már­­ írott szabályai, mint a vadászatban a kegyelemlövés ... Ne feledjük el, aki az állat szenvedése felett érzé­ketlenül elnéz, hasonlóan viselkedik az emberi szenvedéssel is ...” A levélíróval természetesen egyet­értünk, s aligha kell elismételnünk, amit minden horgásznak tudnia kell, hogy a halat kifogás után vagy hal­tartó hálóban, bárkában vízbe kell helyezni vagy pedig a horogról való levétel után azonnal agyonütni. Ez valóban olyan íratlan, de írott sza­bály is, amelynek betartása a világon mindenütt hozzá tartozik a sport­szerű és kulturált horgászathoz. „A nádasban, ahol én etetem a pontyaimat, vidra él” — írja leve­lében Szigli Péter, Zamárdiból, s azt kérdezi, hogyan lehetne a vidrát megfogni. Talán nem is vidráról van szó, hanem a balatoni nádasok való­­ban gyakran látható lakójáról, a pézsmapocokról. A vidrát bizony nemigen lehet „rajtakapni”, még éj­szakai holdfényben is ritkán mutat­ja magát. Legfeljebb a nyomai bizo­nyítják, hogy valóban a környéken tartózkodik. A levél alapján felké­rünk majd valakit, hogy ismertesse a vidrát, hiszen valóban érdekes ra­gadozója vizeinknek, s ahol tanyát ver, nem kis kárt tesz a halállo­mányban. Egyre gyakrabban kapunk olyan leveleket, amelyeknek írói valami­lyen horgászeszköz alkatrészét ke­resik, egy-egy horgászcikk minősé­gét kifogásolják, vagy javítási díját tartják magasnak. Ezek a panaszok általában a Magyar Horgász hatás­körén kívül esnek, s Szövetségünk­nek is csak annyiban van az ilyen ügyekben illetékessége, amennyiben a panasz a MOHOSZ Horgászcikk Készítő Vállalatával kapcsolatos. Az ilyen tárgyú leveleket tehát továb­bítjuk a vállalatnak, miután mi ma­gunk természetesen nem tudjuk azo­kat elintézni. Legutóbb Szappanyos Tibor bátaszéki ifihorgász levelét és Muladi Istvánnak (a Kőbányai Kék­tó HE elnöke) konkrét panaszát to­vábbítottuk a vállalatnak. Egyéb­ként a Horgászcikk Készítő és Érté­kesítő Vállalat címe: Budapest, XIII., Rozsnyai u. 23. Csetényi György budapesti horgász­társunknak és másoknak is üzenjük: mint már több ízben közzétettük, lapunk terjesztője a Posta Központi Hírlapiroda, címe: Budapest, V., Jó­zsef nádor tér 1. A lap késedelmes megérkezése, egyéb reklamációk vagy az előfizető címének változása erre az intézményre tartozik. Kér­jük, hogy minden ilyen ügyben a Hírlapirodához forduljanak. Széles Béla paksi olvasónk arról értesít bennünket, hogy nem felel meg a valóságnak Orfűi Remete jú­liusi számunkban közölt cikkének az az adata, amely szerint Hermán Ottó Kárászon született. A levélíró szerint a nagy természettudós szüle­tési helye Breznóbánya, bár egy idő­ben Alsó-Hámor is kombinációba került. Kéri végül, hogy a cikk e részét igazítsuk helyre. Az észrevételnek mindenesetre he­lyet adtunk. A vitát azonban hirte­lenjében nem tudjuk eldönteni, úgy­látszik a szakemberek véleménye is megoszlik ebben a kérdésben. Az Új Magyar Lexikon sajnos, nem közli Herman Ottó születési helyét. Nem lesz az idén őszi tilalom a Soroksári Dunaágban. Az intéző bi­zottság vezetősége úgy határozott, hogy a dunaági horgászokat nem fosztja meg az őszi pecázás örömei­től, inkább fokozott ellenőrzéssel igyekeznek megvédeni az 550 mázsa összsúlyú harmincdekás pontyivadé­kokat, melyeket az ősz folyamán több részletben telepítenek be­­a dunaágba. A vezetőség az ellenőrö­kön kívül a horgászok segítségére is apellál, hisz köztudott, hogy a ki­helyezett ivadékban nem az enge­déllyel rendelkező egyesületi tagok, hanem az orvhorgászok szoktak „rendet vágni". A méreten aluli pontyok megóvását tehát minden jó érzésű horgász tartja szívügyének. Legutóbbi, szeptemberi számunk címoldalán — mint ezt Olvasóink közül jónéhányan észrevették és szóvátették — az évfolyamot és a megjelenés időpontját jelző dátum mellett ez volt olvasható: Ára 4 Ft. Mi történt? — kérdezték többen. Megváltozott a lap ára, és ezt ebben a „diszkrét” formában köztik? Vagy talán csak tévedés történt? Nos, el kell ismerni, az utóbbi az igazság ! Szó sincs tehát „áremelésről” vagy „drágításról” — egyszerűen egy nyomdai hiba történt, ahogy azt ilyenkor mondani szokták: a nyom­da ördöge tréfált meg bennünket. A horgászok egyébként jól ismerik né­hány bot­törő, horogszakító rokonát ennek az ördögnek, és azt is tudják, hogy a legnagyobb elővigyázatosság mellett is felbukkanhat. A Magyar Horgász ára tehát változatla­nul 3 forint — a hibáért pedig elnézést kérünk. 146

Next