Magyar Horgász, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971. október / 10. szám
Sajnos, nincsen béke a balatoni nádasok környékén. Legutóbb Gardi István alezredes felháborodott hangú levelét olvastuk, amelyben beszámol arról, hogy egy keszthelyi horgász és kiskorú fia milyen minősíthetetlen hangon akarta „eltanácsolni” horgászhelyéről — amely egyébként sem karóval, sem névtáblával nem volt megjelölve. Tapasztalata szerint a keszthelyi horgászok közül egy állandóan járja a vizet, s ha idegen megy a nád mellé horgászni, azt elzavarja azzal, hogy az az ő etetett helye, vagy valamelyik másik keszthelyié. Ezt az „inspekciós” rendszert ugyan nem fogadhatjuk el valóságként, de azt sok más panasz alapján is meg kell állapítanunk, hogy a távolról jövő horgász bizony alig lel helyet magának a balatoni nádasok mentén. Néhol annyi a karó, hogy két foglalt hely között sincsen lehetőség a horgászatra. Ugyanakkor a karó rengeteg üresen áll, s legfeljebb minden huszadik jelölt helyen horgászik valaki. Nyilvánvaló, hogy ez így nincsen rendjén, az eltanácsolásról, a minősíthetetlen hangú vitáról nem is szólva. A megoldás azonban nem könnyű, de bízunk benne, hogy Szövetségünk a Balatoni IB-vel és az érdekelt egyesületekkel közösen módot talál majd ennek az oly régóta sok bosszúságot okozó vitának a rendezésére. Meggyőződésünk ugyanis, hogy van kivezető út, s a helyes döntés és annak érvényesítése csak horgászati kultúránk fejlődését szolgálná. . ..Valószínű, hogy csak egyedi, de akkor sem elhanyagolható jelenségre hívom fel a figyelmüket” — írja dr. Bókai Bátor. Elmondja a budapesti levélíró, hogy a Batthyány téri hajóállomás mellett két fiatalembert látott horgászni, s mögöttük a rakpart kövén néhány szélhajtó büsz vergődött és tátogott a tűző napon. „Megpróbáltam beszéddel hatni a fiatalemberre, aki rőt szakállt viselt, ne hagyja kínlódni szegényeket. Vagy üsse agyon, vagy tegye vízbe őket. Sajnos, meddő kísérlet volt... Gondolom, a horgászatnak is vannak olyan, ma már írott szabályai, mint a vadászatban a kegyelemlövés ... Ne feledjük el, aki az állat szenvedése felett érzéketlenül elnéz, hasonlóan viselkedik az emberi szenvedéssel is ...” A levélíróval természetesen egyetértünk, s aligha kell elismételnünk, amit minden horgásznak tudnia kell, hogy a halat kifogás után vagy haltartó hálóban, bárkában vízbe kell helyezni vagy pedig a horogról való levétel után azonnal agyonütni. Ez valóban olyan íratlan, de írott szabály is, amelynek betartása a világon mindenütt hozzá tartozik a sportszerű és kulturált horgászathoz. „A nádasban, ahol én etetem a pontyaimat, vidra él” — írja levelében Szigli Péter, Zamárdiból, s azt kérdezi, hogyan lehetne a vidrát megfogni. Talán nem is vidráról van szó, hanem a balatoni nádasok valóban gyakran látható lakójáról, a pézsmapocokról. A vidrát bizony nemigen lehet „rajtakapni”, még éjszakai holdfényben is ritkán mutatja magát. Legfeljebb a nyomai bizonyítják, hogy valóban a környéken tartózkodik. A levél alapján felkérünk majd valakit, hogy ismertesse a vidrát, hiszen valóban érdekes ragadozója vizeinknek, s ahol tanyát ver, nem kis kárt tesz a halállományban. Egyre gyakrabban kapunk olyan leveleket, amelyeknek írói valamilyen horgászeszköz alkatrészét keresik, egy-egy horgászcikk minőségét kifogásolják, vagy javítási díját tartják magasnak. Ezek a panaszok általában a Magyar Horgász hatáskörén kívül esnek, s Szövetségünknek is csak annyiban van az ilyen ügyekben illetékessége, amennyiben a panasz a MOHOSZ Horgászcikk Készítő Vállalatával kapcsolatos. Az ilyen tárgyú leveleket tehát továbbítjuk a vállalatnak, miután mi magunk természetesen nem tudjuk azokat elintézni. Legutóbb Szappanyos Tibor bátaszéki ifihorgász levelét és Muladi Istvánnak (a Kőbányai Kéktó HE elnöke) konkrét panaszát továbbítottuk a vállalatnak. Egyébként a Horgászcikk Készítő és Értékesítő Vállalat címe: Budapest, XIII., Rozsnyai u. 23. Csetényi György budapesti horgásztársunknak és másoknak is üzenjük: mint már több ízben közzétettük, lapunk terjesztője a Posta Központi Hírlapiroda, címe: Budapest, V., József nádor tér 1. A lap késedelmes megérkezése, egyéb reklamációk vagy az előfizető címének változása erre az intézményre tartozik. Kérjük, hogy minden ilyen ügyben a Hírlapirodához forduljanak. Széles Béla paksi olvasónk arról értesít bennünket, hogy nem felel meg a valóságnak Orfűi Remete júliusi számunkban közölt cikkének az az adata, amely szerint Hermán Ottó Kárászon született. A levélíró szerint a nagy természettudós születési helye Breznóbánya, bár egy időben Alsó-Hámor is kombinációba került. Kéri végül, hogy a cikk e részét igazítsuk helyre. Az észrevételnek mindenesetre helyet adtunk. A vitát azonban hirtelenjében nem tudjuk eldönteni, úgylátszik a szakemberek véleménye is megoszlik ebben a kérdésben. Az Új Magyar Lexikon sajnos, nem közli Herman Ottó születési helyét. Nem lesz az idén őszi tilalom a Soroksári Dunaágban. Az intéző bizottság vezetősége úgy határozott, hogy a dunaági horgászokat nem fosztja meg az őszi pecázás örömeitől, inkább fokozott ellenőrzéssel igyekeznek megvédeni az 550 mázsa összsúlyú harmincdekás pontyivadékokat, melyeket az ősz folyamán több részletben telepítenek bea dunaágba. A vezetőség az ellenőrökön kívül a horgászok segítségére is apellál, hisz köztudott, hogy a kihelyezett ivadékban nem az engedéllyel rendelkező egyesületi tagok, hanem az orvhorgászok szoktak „rendet vágni". A méreten aluli pontyok megóvását tehát minden jó érzésű horgász tartja szívügyének. Legutóbbi, szeptemberi számunk címoldalán — mint ezt Olvasóink közül jónéhányan észrevették és szóvátették — az évfolyamot és a megjelenés időpontját jelző dátum mellett ez volt olvasható: Ára 4 Ft. Mi történt? — kérdezték többen. Megváltozott a lap ára, és ezt ebben a „diszkrét” formában köztik? Vagy talán csak tévedés történt? Nos, el kell ismerni, az utóbbi az igazság ! Szó sincs tehát „áremelésről” vagy „drágításról” — egyszerűen egy nyomdai hiba történt, ahogy azt ilyenkor mondani szokták: a nyomda ördöge tréfált meg bennünket. A horgászok egyébként jól ismerik néhány bottörő, horogszakító rokonát ennek az ördögnek, és azt is tudják, hogy a legnagyobb elővigyázatosság mellett is felbukkanhat. A Magyar Horgász ára tehát változatlanul 3 forint — a hibáért pedig elnézést kérünk. 146