Magyar Horgász, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1982. március / 3. szám

20 MEGYEI TUDÓSÍTÓINK JELENTIK MEGYEI TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Kialakulóban a kollektív vezetés A téli hónapokat használják fel az egyesületek arra, hogy közgyű­léseken adjanak számot az előző évben történtekről, megfogalmazzák és határozatban rögzítsék a követ­kező év feladatait. A közgyűlés az egyesület legfőbb szerve, szükséges hogy a tagság részvételével bizto­sítsa a határozatképességét. Az alapszabály értelmében a részvétel nemcsak jog, hanem kötelesség is. Lapzártáig az egyesületek kb. egy­­harmadánál már megtartották a közgyűlést, tudomásunk szerint mindössze egy volt határozatképte­len. Azoknál­­az egyesületeknél, me­lyeknél a Vezetőség jól szervezte és készítette elő­­a közgyűlést, a vezetőség és a reszortfelelősök be­számolói jó alapot szolgáltattak az építő viták kialakulásához, indítvá­nyok, elismerő vagy kritikai hoz­zászólások megtételéhez. Megálla­pítható, hogy nőtt az egyesületi élet demokratizmusa, a kollektív veze­tési gyakorlat kapott elismerést. A beszámolókból a résztvevők általá­ban megfelelő tájékoztatást kaptak az előző évben végzett munkáról, a célkitűzések teljesítéséről, az esetleges elmaradások okairól. Az utóbbi években a közgyűlé­seken már ne ifj csak a hallal és a zsákmányszerzéssel összefüggő kér­dések szerepelnek a vitában. Egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az if­júság nevelésére, az oktató-nevelő munkára, a környezet- és vízvéde­lemre, a társadalmi ellenőrzés fo­kozására. A költségvetésekben ezek megoldásához megfelelő összeget irányoznak elő. Az a gyakorlat, hogy a hozzá­szólások és javaslatok elhangzása után a vezetőségek beterjesztik ja­vaslataikat a következő év tenni­valóira, a fizetendő díjak megálla­pítására, az egyesület kezelésében levő vízterület horgászrendjére,­­a területi engedély árára, a halasí­­tás mértékére. A területi elhelyezkedésből, vala­mint abból következően, hogy víz­nélküli, vagy vízkezelő egyesület­ről van-e szó, a tájékoztatókban és a hozzászólásokban egymástól eltérő kérdések kapnak nagyobb hang­súlyt. Az egyesületek hatáskörén túlmutató problémák elemzését a közgyűlések befejeztével, a terüle­tileg illetékes intéző bizottságok végzik el és a megoldáshoz a lehe­tőség határain belül segítséget fog­nak adni. Az intéző bizottságok kép­viselőin kívül, a szövetség válasz­tott tisztségviselői, az apparátus munkatársai is sok közgyűlésen vettek részt. A közgyűléseken az egyesületek sajátos problémáin kí­vül ismertették, illetve megvitatásra javasolták a horgásztábort általá­ban érintő központi kérdéseket is. Összegezve a tapasztalatokat, megállapítható, hogy az országos küldöttközgyűlésen hozott határoza­tok, a szövetség 1982. évi célkitű­zései, az IB-k és a helyi HTSZ-ek közötti megállapodások lehetősége, a kedvezményezett horgászjegy be­vezetése, a gyermekkorhatár 10 év­re történt leszállítása általában megelégedést keltettek. A MOHOSZ tagdíj felemelésével általában egyet­értettek, az 1981. évi halasítások mértékét, a szintentartásra való tö­rekvést elismeréssel vették tudomá­sul. Nagy József ivadékmentésnek: • Közzétesszük a felhívást: horgász-halász összefogás­sal mentsük az ártereken maradt halakat, s hasznosítsuk a horgász­vizeken. Eddig még egyetlen évben sem sikerült beszámolnunk egyértel­mű sikerről, mert bár akadtak egye­sületek, amelyek hasznos mentést végeztek, az összeredmény nem volt kielégítő, a felhívást sok helyütt nem vették figyelembe. Nem úgy a Budapesti Intéző Bi­zottság, amely a múlt év végén ko­moly erőfeszítéseket tett a halmen­tésért. S nem is akárhol! Budapest­től több mint 150 kilométerre, a Kiskörei tározón, Poroszló körzeté­ben halásztak le egy területet. A kiskörei kirándulást alapos szervezés előzte meg, hiszen biztosítani kellett haltartályokat, gépjárműveket, em­bereket, s nem utolsó sorban a he­lyi halászok segítségét. Még a jég beállta előtt húzták meg a vizet, hozzátehetjük, kemény munkával. Az ismeretlen „terepen” nem mindig engedelmeskedtek a szerszámok, de azért amit terveztek, azt teljesítették. A zsákmány a várt­nál kevesebb lett, de így is hat má­zsa halat mentettek ki az ártérről. A többségében csukából összetevődő zsákmány gondos szállítás után a budapesti vizekbe került. Fővárosi újdonságok A Budapesten élő több mint ötven­ezer horgász jelentős része ország­járó. Mivel kevés a vízterület, hétről hétre felkerekedik, s az ország leg­különbözőbb részébe utazik, hogy új vizeken próbáljon szerencsét. Az új helyek felkeresése mindig azzal a veszéllyel jár, hogy az odaérkező idegen nem tudja, hol milyen enge­dély váltható, mik a kötöttségek, s még sorolhatnám. A MOHOSZ köz­ponti ügyfélszolgálatánál Budapes­ten, az Október 6. utcában ugyan jeggyel és felvilágosítással is szol­gálnak, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Ezért a Budapesti In­téző Bizottság tervei között szerepel egy fővárosi közönségszervező iroda létesítése, ahol éves, heti, napijegyek forgalmazása mellett felvilágosításo­kat kaphatna a horgász — minden­ről. Nemcsak arról, hogy hova érde­mes menni, milyenek ott a fogási lehetőségek, hanem felszerelésről, csalikról, vonat- és buszindulások­ról, szálláshelyekről, hol, milyen horgászcikkek kaphatók, milyen idő és vízállás várható stb. Egy ilyen hasznos és „okos” irodá­ra mindenképpen nagy szükségük van a pesti horgászoknak. Ezért is dicséretes az IB igyekezete, hogy a terv mielőbb megvalósuljon. Jelen­leg már folynak a tárgyalások az erre a célra alkalmas helyiség meg­szerzéséről. IVADÉKMENTŐ HALÁSZOK Minden évben sokat beszélünk róla, milyen nagy a jelentősége az IDEGENEK, VENDÉGEK Az idegenforgalom hasznosítása is szerepel az IB tervei között. A leg­több turista, külföldi vendég Buda­pesten fordul meg, bizonyára szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik szívesen horgásznak. Ezért az IB megkeresi az idegenforgalommal foglalkozó intézményeket, hogy együttműködést ajánljon fel. Első lépésként olyan, mikrobusszal le­bonyolított kirándulások szervezésé­re gondolnak, amelyek hétköznapo­kon — ilyenkor kisebb a vizek ha­zai látogatottsága — kerülnének sorra, s egy nap alatt bonyolódná­nak le, lehetőleg sikert ígérő hor­gászvizeken. Ehhez természetesen idegen nyelven beszélő, horgászatot értő szakemberek is szükségesek, akik egyben idegenvezetői feladatot is elláthatnának. A tárgyalások megkezdődtek. A paksi atomerőmű hűtővízének hasznosítása (Tolna megyei tudósítónktól) Nemsokára üzembe lép a paksi atomerőmű. A működés során jelen­­tős mennyiségű hűtővízre lesz szükség, amely fölmelegedve hagyja el az erőművet. (Minden körülmények között 6—8 Celsius fokkal lesz magasabb az élő Duna vízhőmérsékleténél.) Ezt elpocsékolni bűn lenne. Illetékes szer­vek máris komolyan tárgyalnak a hűtővíz hasznosításáról. Különböző elképzelések vannak, amelyek közül most csak a legvaló­színűbbről szólunk. Az erőmű alatt Dunaszentgyörgy határában egy mezőgazdasági haszno­sításra alkalmatlan területen, 600 hektáros halastórendszert alakítanak ki. Közvetlenül az erőmű alatt egy ivadéknevelő tavat kívánnak létesíteni. Ké­sőbb innen lehetne Tolna megye halivadékigényét kielégíteni. Legalábbis annak nagy részét. És ami bennünket horgászokat elsősorban érdekel ezzel kapcsolatban az az, hogy egy harminc hektáros horgásztó létesítése is szerepel a tervekben. L. Gy.

Next