Magyar Horgász, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1985. április / 4. szám

1984 rekordhalai Lehet, hogy a rekordhalak számát illetően az 1982. év lesz az abszolút rekord. Akkor 290 halról kaptunk igazolást. 1983-ban kapitális halaink száma 279-re csökkent. A csökkenés 1984-ben is folytatódott, s így mos­tani kimutatásunkban összesen 239 listás halat tudtunk összeszámolni. Miféle csökkenés ez és milyen okokra vezethető vissza? A legfőbb sajátosság, hogy nem az értékesebb, nemes halfajok száma csökkent, ha­nem — már egy évvel ezelőtt is — a domolykók, az idén pedig főkép­pen a dévérek fogyatkoztak meg. Ez utóbbi azért is érdekes, mert hír­forrásaink szerint elsősorban a Ba­latonon, de más vizeken is igen sok kilón felüli súlyú dévér került ho­rogra a múlt évben. A helyzet tehát az, hogy a dévér- és a domolykó­­fogásról kevesebb horgász küld iga­zolólapot szerkesztőségünkbe. Nyil­ván egyre kevesebben tartják re­kordfogásnak, ha egy-egy kilón fe­lüli dévért vagy domolykót sikerül horogra kapni. A rekordhalak számszerű csökke­nésének tehát nem a fogások csök­kenése az oka. Sőt, az említett két halfaj esetében talán éppen a gya­koribb fogás. Igen örvendetes vi­szont, hogy a nemes halak számában nincs csökkenés, s ami még értéke­sebb, az egyedsúlyok több halfajunk esetében is növekedtek. Hangsúlyoznunk kell, rekordlis­tánk nem adhat teljes képet arról, hogy valójában hány kapitális hal kerül horogra, hiszen az igazolólap beküldése nem kötelező. Tudjuk azt is, hogy nem egy frekventált hor­gászvíz gazdái inkább elleplezni kí­vánják a gyakori nagy fogást, mert túlzsúfoltságtól tartanak. Persze a zsúfoltság valóban kellemetlen, s szerkesztőségünk nem is veheti rossznéven, ha a statisztikai szem­pont ilyen okokból néhol háttérbe szorul. Azt azonban szeretnénk, és erre kérjük az ilyen horgászkö­zösségek vezetőit, hogy a legszebb fogásokról szóló beszámolók bekül­dését ők is segítsék és ösztönözzék. Ám lássuk 1984 rekordfogásait. PONTY Legnépszerűbb sporthalunkat ez­úttal 36 tíz kilón felüli példány kép­viseli. Ez tízzel kevesebb, mint az előző évi teljesítmény. Az egyedsú­­lyok azonban ismét emelkedtek, s ez a folyamat nem is újkeletű. 1979- ben a legnagyobb tíz ponty közül a legkisebb súlya 16 300, 1980-ban 16 200, 1981-ben 13 800, 1982-ben azonban már 16 250, 1983-ban 17 500 g, most pedig örömmel írhatjuk ide az 1984-es eredményt, amely szerint a tíz első ponty közül a legki­sebbnek a súlya is meghaladja a 18 000 g-ot. A Balatonban ismét kevesebb re­kordpontyot fogtak: 1981-ben 18, 1982-ben 12, 1983-ban 11, tavaly pe­dig 9 balatoni listás pontyról kap­tunk igazolólapot. Folyóvizeinkről egyetlen igazolólap sem érkezett; minden ponty tavakból, tározókból, holtágakból, s egy-két­­lassú folyású csatornából került ki. A 36 ponty közül nyolcat június, hatot augusz­tus, ötöt-ötöt pedig július, szeptem­ber és október hónapban fogtak. A legfőbb csak­ továbbra is a kukori­ca: erre 15 ponty kapott, közülük hét mirelitre, hét főttre, egy pedig nyers kukoricára. Ami a napszakot illeti, úgyszólván minden időpontban, reg­gel, délben és este kapott a ponty. Az aranyhasúak közül több mint 20 tükrös volt, s ez is bizonyítja a telepítés haté­konyságát. Említésre méltó, hogy a Velencei-tóról egy évvel ezelőtt mindössze egy, a múlt évben azon­ban egyetlenegy rekordpontyról sem kaptunk hírt. A sorrend a következő: 1. Törzsök István (Balaton) 21 500 g 2. Tóth Béla (Szováti-tározó) 21 409 g 3. Minkler Endre (Gyékényesi-tó) 20 450 g 4. Sárvári György (Fancsika I.) 20 400 g; 5. Búza János (Balaton) 20 000 g; 6.7. Sólyom Géza (Bala­ton), Zelei József (Ráckevei-Duna) 19 000 g; 8. Hazafi György (Dányi tó) 18 700 g; 9. Kutassy László (Ba­laton) 18 600 g; 10. Both József (Faddi Duna) 18 300 g. HARCSA A „harcsalétszám” a következő­képpen alakult: 1979-ben 18, 1980- ban 31, 1981-ben csupán 10, 1982- ben 20, 1983-ban 19, 1984-ben pedig 24 húsz kilón felüli nagybajuszát vehettünk fel listánkra. Több és nagyobb harcsákról kap­tunk­­beszámolót. A szenzáció termé­szetesen az, hogy 1984-ben megdőlt az eddigi 71 500 g-os országos re­kord, hiszen a múlt évi legszebb példány sú­lya 78 000 g. Vajon hány év telik el, mire ezt a gyönyörű eredményt is túlszárnyal­hatja valamelyik szerencsés hor­gász? Az első tíz harcsa súlya több mint tíz kilóval emelkedett az előző évihez képest. 1983-ban a tizedik helyen álló példány 30 000, 1984-ben 41 000 g-ot­ nyomott. Meglepett ben­nünket, hogy ezúttal a Pécsi-tóról mindössze egy harcsáról kaptunk hírt. A Bánholdai-tóban 3, a Rábán 3, a Tiszán, a Körösön és a Balato­non egyaránt két-két példány esett zsákmányul. Hét harcsát villantóval fogtak, de kapott a harcsa piócára, gilisztára, csíkorra, lótetűre, májra és természetesen kishalra is. Meg­lepő a véletlennek mondható fogá­sok száma: három harcsa kukoricára, egy pufókára kapott, egynek pedig a hátába akadt a ku­koricával csalizott horog. A nap minden szakában előfordult kapás, az esti és éjszakai órákban azonban gyakrabban. Érdekes, hogy tavaly már februárban is horogra került egy rekordlistás példány a Dráván. Áprilisban kettőt, májusban hatot, júniusban ötöt, júliusban hatot, augusztusban kettőt, szeptemberben kettőt fogtak. 1. Horváth János (Pécsi-tó) 78 000 g 2. Varga Tibor (Szombathelyi cs. tó) 52 000 g 3. Fortágh István (Bánhida) 50 500 g 4. Sitkei Péter (Körös) 50 400 g; 5. Pamuki István (Töröcskei tározó) 50 000 g; 6. Lakatos Ernő (Balaton) 48 800 g; 7. Karvalics Gyula (Rába) 48 500 g; 8. Demeter János­­(Gáti tó) 45 000 g; 9. Egri József (Rába) 42 750 g; 10. Hegyi Ottó (Zala-torok), Zaty­­kó Balázs (Solt-Tisza) és Nagy And­rás Béla (Bánhida) 41 000 g. AMUR Az utóbbi években csökkent a lis­tás amurok száma. 1982-ben 49, 1983- ban 43, 1984-ben 30 amurról érke­zett hír. A Velencei-tóról hét iga­zolólapot kaptunk. (Innen késve is érkeztek amurhírek, de azokat a határidő lejárta és a nyomdába adás kényszere miatt már nem vehettük figyelembe.) A Gyékényesi-tóról hat beszámoló jött. Minden amur horgászkezelésű vízen került horog­ra, folyóinikban egyetlenegyet sem fogtak. A legeredményesebb hónap a szeptember volt 10 fogással, második az augusztus­i amurral. A nap min­den szakában volt kapás, a legtöbb azonban a késő esti órákban. A ku­koricán kívül kapott az amur puf­fasztott rizsre, sóskalevélre, csillag­fürtre, lótetűre, csontkukacra és ke­nyérhéjra. 1. Kocsis Barnabás ifi (Velencei-tó) 23 005 g 2. Simon Jenő (Gyékényesi-tó) 21 450 g 3. Kovács György (Velencei-tó) 21 000 g 4. Pora László (Tisza holtág) 20 850 g­ 5. Gellai Lajos (Kiágya II.) 20 000 g; 6. Herman Ferenc (Sükösdi-tó) 19 800 g; 7. Vízkeleti József (Velen­cei-tó) 18 700 g; 8. Krúdy József (Kondor-tó) 18 600 g; 9. Simon Jenő (Gyékényesi-tó) 18 560 g; 10. Olasz László (Ráckevei Duna) 18 100 g.

Next