Magyar Horgász, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1985. május / 5. szám
Az Országos Horgász Környezetvédelmi Napon nem a statisztikára, hanem a munkára figyeltek. Nem a jelentéstételre, hanem a mozgósításra összpontosították a fő figyelmet. Így azután érthető, hogy néhány nappal az esemény után még korántsem rajzolódott ki teljes kép. Annyi azonban az itt közölt példákból is nyilvánvaló, hogy nem mozgósítottunk hiába, előre tudtuk mozdítani a környezetvédelem ügyét. 18 Park helyett emlékfa A Tolna megyei gyorsjelentés érdekes következtetések levonására is vállalkozott. A legfőbb tapasztalat az volt, hogy a horgászokban bízni kell. A helyszíneken ugyanis lényegesen többen jelentek meg, mint amennyire számítottak. Ennek következtében számos helyen kevésnek bizonyult az előkészített facsemete. A Szálkai-víztározón pedig egyáltalán nem kerülhetett sor parktelepítésre, mert a rendezési terv még nem készült el, annak hiányában pedig a faültetés tilos. Ezért a horgászok ünnepélyes külsőségek között mindössze egyetlen emlékfát ültettek. Megyeszerte nagy volt a mozgás. Az élő Dunán a karaszibóni fokon 50 szekszárdi és 50 bonyhádi sporttárs gyűjtötte a hulladékot. A paksi szakaszon pedig az IV-ös ruganyokon a helybeliek takarították a kövezést. A Paksi Atomerőmű horgászai parkolóhelyet építettek és facsemetét ültettek. Ugyanezt a munkát végezte saját vízterületén a váraljai Sport HE 30 főnyi brigádja. Decsen parkerdőt alakítottak ki a bányató melletti bozótosból; gondoltak gyermek-játszótér létesítésére is, mert a tagok családostól szoktak kijárni. A Dunaföldvári HE tagjai a kis-Duna környékén horgászhelyeiket hozták rendbe. A Fadd-Dombori vizen három egyesület brigádja is dolgozott, ki-ki a saját szakaszán. f. b. Száz fát ültettek Még a vízpart közelébe sem értem, de már belebotlottam egy szorgoskodó csapatba. Igaz, ők nem horgászok voltak: a tököli iskolások rendezgették a főút mentén, a templom melletti kis park környékét. Úgy látszik, a jó idő sokaknak eszébe juttatta a tavaszi nagytakarítás szükségességét. A következő takarítócsoporttal viszont már a BSE dunaági horgásztanyájához vezető bekötőút legelején találkozom. Az oda kihelyezett konténereket tisztogatják. A bekötőút mentén további csoportok tűnnek fel: szemetet gereblyéznek halomba, tavalyi gazt, hullott levelet égetnek, ki gödröt ás facsemete ültetéshez, ki vizet hord a belocsoláshoz. Még viszonylag a tanya környéke a legcsendesebb. Alig találok embert, akitől megérdeklődtem: hol lelem Micheller Tibort, az egyesület titkárát? — Talán arra följebb van, s a szabad partszakasz takarításában segít. .. — Előbb még ott láttam, a faültetők között... — Elszaladhatott megnézni, hogyan haladnak a szemetesek ... — Kaptam ötletet, többet is. Végül Horváth Tiborral, az egyesület elnökével indulunk végig a vízparton, nem is a titkár keresésére, csak számba venni: mi munkát végeznek a horgászok a Környezetvédelmi Napon. Közben megtudom: a horgászegyesület tagságának másik részét, mintegy 40 embert a Lágymányosi-öbölbe hívták, Tóth Lukács, az alelnök várja ott őket. Az elsüllyedt stég faanyagát mentik ki a vízből, valamint a tanya környékét rendezgetik. Ide, a dunaági tanya környékének gondozására, mintegy 50 embert mozgósítottak. Hála a tagok lelkesedésének — s talán a jó időnek is — sokan jöttek. Mire visszaérkezünk a tanyához, a titkár is előkerül. Mégpedig Eresei Péterné és Oravecz József társaságában. Az előbbi az üdülőhelyi bizottság titkára, az utóbbi az elnöke. Most értek vissza a konténerek takarításából. (Érkezésemkor nem figyeltem, hogy kik, csak azt, hogy mit csinálnak.) — Egyszerűen nem értem, hogy aki már elhozza a konténerig a szemetét, miért melléje önti, miért nem bele? — törli le magáról a verejtéket Micheller Tibor. — Így aztán marad a piszkos munka. Oravecz József rákontráz: — Pedig itt még viszonylag erős a környezetvédő szellem, hiszen az itteni telektulajdonosoknak, horgászoknak közös érdeke, hogy tiszta, rendezett környezetben pihenhessenek. Mégis előfordul az ilyesmi. S nálunk még jól alakul a viszony az üdülőhelyi bizottság és a horgászegyesület között. Ezt a munkát is közösen szerveztük, mi is kiértesítettük a telektulajdonosokat, s együtt is dolgoznak az emberek. Beszélgetésünket nemegyszer megzavarja egy-egy ásóval-gereblyével „felfegyverkezett” ember. Beszámolnak, hogy hol végeztek, s érdeklődnek további teendők után. Délre lassan elfogy a munka. Földbe kerültek a fa- és bokorcsemeték is. Róhn Mihály — a társadalmi halőri csoport vezetője, egyben a XX. kerületi tanács tagja, a Hazafias Népfront aktivistája — elégedetten veszi számba a szép munkát. Ő járta ki, hogy ingyen kapják a horgászok a száz facsemetét. Az egyesület elnöke és titkára pedig az elmaradt munkákat taglalja. Mert a megkésett tavasz bizony csak akadályozta a haladást. — Máskor március végén szoktuk ellenőrizni a „körletrendet”. Ilyenkorra már le kell ápolni és vízre tenni a csónakokat —, erre az idén még nem volt mód. A saját házikókba is csak most kezdenek kiharcolkodni az emberek, bizony azok környékén is van még tennivaló. Az ellenőrzést tehát elhalasztjuk egy hónappal, s szervezünk előtte még egy társadalmi munkaakciót Így legalább azok is kivehetik a részüket a munkából, akik ma nem jöhettek. Sok üzemben, gyárban ugyanis szintén március 30-ra szerveztek kommunista műszakot, vagy az ünnepek miatti „ledolgozós” napot. Montskó Éva :,Nyilatkoznak" a szigetcsépi társadalmi munkások (Székely Tibor felvétele)