Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1987. május / 5. szám

JÚNIUS A NAP A HOLD Nap­kelte nyugta kelte nyugta °C Budapesten, Nyári időszámítás szerint 1H 04.52 20.32 08.29 00.15 23,9 2h 04.51 20.33 09.34 00.42 24,0 3Sz 04.50 20.34 10.46 01.03 23,9 4Cs 04.50 20.35 11.55 01.21 23,4 5P 04.49 20.36 13.05 01.36 23,6 6Szó 04.49 20.37 14.15 01.50 23,8 7V 04.48 20.38 15.28 02.05 23,6 9H 04.48 20.38 16.46 02.21 24,4 9h 04.48 20.39 18.09 02.41 24,5 10Sz 04.47 20.40 19.36 03.47 24,8 11Cs 04.47 20.41 20.59 03.43 24,2 12P 04.47 20.41 22.10 04.32 24,3 13Szc 04.47 20.42 23.06 05.41 24,6 14V 04.46 20.42 23.45 07.03 24,3 15H 04.46 20.43­ 08.31 24,3 16K 04.46 20.43 00.13 09.57 24,1 17Sz 04.46 20.44 00.24 11.19 24,2 18Cs 04.46 20.4£ 00.52 12.37 24,8 19P 04.46 20.44 01.07 13.52 25,1 20Sz­ 04.46 20.45 01.22 15.05 25,1 21V 04.47 20.45 01.39 16.18 24,9 22H 04.47 20.45 01.58 17.31 25,3 23K 04.47 20.46 02.22 18.42 25,7 24Sz 04.47 20.46 02.51 19.50 25,6 25Cs 04.48 20.46 03.29 20.49 25,6 26P 04.48 20.46 04.17 21.38 25,6 27Szó 04.48 20.46 05.14 22.15 25,5 28V 04.49 20.46 06.19 22.45 25,4 29H 04.49 20.46 07.27 23.08 25,4 30K 04.50 20.46 08.36 23.26 25,5 Az utolsó rovat, a sokévi átlagos maximumhőmérséklet, C-fokban Utolsó negyed 4-én 20 óra 53 perckor Telihold 11-én 22 óra 49 perckor Első negyed 18-án 13 óra 02 perckor Újhold 26-án 07 ór­a 37 perckor AZ ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI A június havi hőmérsékleti közép­értékek 17,8—22,2 CC között váltakoz­nak országszerte. A budapesti észle­lések alapján az utóbbi 100 évben a leghidegebb júniust 1923-ban mérték, a legmelegebb 1964-ben volt. A buda­pesti napi középhőmérsékletek a hó­nap folyamán 19 °C-ról 22 °C-ra emelkednek. A sokévi megfigyelések alapján a napsütéses órák számának napi át­lagértéke 7—11 , óra. (A csillagászati­lag lehetséges napsütéses órák száma 16 óra 00 perc.) Június hazánkban a legcsapadéko­sabb hónap. / 10 AZ ORSZÁGOS VÍZJELZŐ SZOLGÁLAT JELENTI Az időjárás-előrejelzés alapján in­kább bővizű júniusra számíthatunk, bár szélsőségesen magas árhullámok levonulása kevésbé valószínű. Ki­­sebb-nagyobb vízszintemelkedések azonban bármely hazai folyónkon létrejöhetnek. A Dunán még szokatlanul száraz időjárás esetén sem alakulhatnak ki közepesnél alacsonyabb vízállások. Több kisebb-nagyobb árhullám is le­vonulhat, a hullámtér elöntése is többfelé valószínű. Budapestnél a rakpartokra kilépő, illetve azokat megközelítő tetőzések is előfordul­hatnak. A Tiszán és mellékfolyóin az ár­hullámok levonulása idején magas és közepes, egyébként közepes és ala­csony mederteltségek lesznek. Szol­noknál 500 cm-t meghaladó tetőző értékek lehetségesek. A Dráván, Murán és a Rába víz­rendszerében több kisebb nagyobb vízszintemelkedés, árhullám is levo­nulhat. A Balaton és a Velencei-tó termé­szetes vízkészlete már csökkenni fog. Zárt zsilipek esetén is a Balatonon 2—5 cm-es középvízszint-süllyedés várható. Folyóink vízhőmérséklete fokozatos emelkedés mellett 20 °C közelébe jut. A Balaton vizének hőmérsék­lete is eléri a 20 °C-ot, az átlagos érték azonban még ennél alacso­nyabb lesz. A Velencei-tavon is ha­sonlóan alakul a víz hőmérséklete. Még az elmúlt év május végén történt. Telefonhívást kaptam Hor­­gászcikk Készítő és Értékesítő Vál­lalatunk áruforgalmi vezetőjétől: — Attila, itt vannak Rapaláék, s mint a grobblerezés egyik ismert gya­korlóját kérnek, jöjj ki hozzánk egy rövidke megbeszélésre. Kimentem és a vendégek baráti szavakkal át­adtak egy 13 darabból álló wobbler­­kollekciót, amely a legkülönfélébb sajátosságú speciális műcsalikat tar­talmazta — azzal a kéréssel, hogy azokat próbáljam ki a gyakorlatban, s tapasztalataimról számoljak be a cégnek, továbbá lapunk olvasóinak is. Időközben a wobbler-tesztelések­­kel végeztem, s tapasztalataimról részletes jegyzeteket készítettem. Mindezekről a HOKÉV-en keresztül tájékoztatást adtam a Rapala-cég­­nek, most pedig igyekszem eleget tenni a másik kérésnek is, vagyis a Magyar Horgász olvasóközönségével megosztani, vajon mit is „tudnak” azok a bizonyos wobblerek. A kipróbált műcsalik a követ­kező alapvető kategóriákba sorol­hatók: 1. úszó- (angolul floating), 2. merülő- (COUNTDOWN, jele CD), 3. kétrészes- (JOINTED, jele J), 4. mélyre törő- (SHAD RAP, jele SR és FAT RAP, jele FR) wobblerek. Mielőtt belemerülnék az egyes tí­pusok „fogasságának” ismertetésébe, szeretném tisztázni, hogy a már vá­zolt betűjelek melletti számok a műcsak­ centiméterben kifejezett hosszát, az azt követő betűk pedig szín-összetételét fejezik ki. Így az S - fekete hát, ezüstös oldal és has; G = fekete hát, aranysárga oldal, fehér has; B = kék hát, ezüstös oldal és has; GFR = piros hát, aranysárga oldal, fehér has; P · sügérmintás színezet; RT ■■= pisztrángmintás színezet; SFC = citromsárga hát, fehér oldal és has. Különleges színezetek a SHAD RAP és a FAT RAP wobblereken: SD , fekete hát, rajzolt pikkely­mintás ezüstös oldal és has, a nya­­ki részen egy sötét folttal; CW — Világosbarnás hát, sárgásbarnás ol­dal és has, illetve ugyanez cirmos­tarka oldalszínezettel, fehér hassal. A színek eme tarkasága a wobb­­lerkészítés első mesterének, a finn Lauri Rapalának hosszú éveken át folytatott türelmes kísérletezésein és természet-megfigyelésein alapul arra hivatkozással, hogy egyes hal­fajok színlátók (süllő, csuka, balin stb.), míg a szürkületi és éjszakai ragadozók a nap más-más szakai­ban különféleképpen reagálnak az egyes színösszetételekre, mint majd a példákon látni fogjuk. Az úszó-wobblerek kategóriájá­ban a 9 GFR és a 11 B típusokat próbáltam ki. Kellő mértékű és ütemű befolytatásra mindkettő mér­sékelten alámerülve, remegő, buk­dácsoló mozgással, közepes rezgés­keltéssel hívja fel magára a raga­dozók figyelmét. A 9 GFR a sötét szürkületi és az éjszakai süllőzés wobblete, főleg az éjszaka első har­madában számos süllőt sikerült ve­le zsákmányolnom. Napközben sem­mi érdeklődés iránta. Meg kell je­gyeznem, hogy ugyanez kétrészes változatban — tehát 1—9 GER — összehasonlíthatatlanul fogósabbnak bizonyult. A 11 B jelű wobblerrel napköz­ben „látott” balinokat akasztottam, ám a távdobás érdekében kellően meg kellett ólmoznom, éspedig a Rapala-cég által minden egyes mű­csalihoz mellékelt használati javas­lat alapján, az orrkarikától legalább 1,5 méterre rögzített slicceit Sils­­tarm-Bleidracht-al. Ez a wobbler egyébként süllőhorgászatra számom­ra nem vált be. Közbevetőleg két megjegyzés: 1. a wobblerek kiegyensúlyozottságuk folytán körforgást nem végeznek, tehát szerelésükhöz a forgókapocs szükségtelen, sőt zavarólag is hat a műcsali mozgására, de ha valaki mégis forgókapcsot szeretne közbe­iktatni, a már említett használati javaslat szerint az legalább 20 cm­­re kerüljön az orrkarikába történő egyszerű végfül­hurkolástól; 2. már említettem, hogy a kétrészes wobblerek általában fogósabbak, mint az egyrészesek, s azok közül is számomra a J—9 S típus vált, be univerzális fogósságával, ugyanis süllőre, csukára és balinta általá­ban egyaránt jó eredményeket ho­zott, az egyes ragadozók jellegze­tes napszakában, a csekély merü­lés mozgásterében. Úszó-wobblerek­­kel egyébként szinte lehetetlen el­akadni. A merülő wobblerek szélesebb körét próbálhattam ki, így 1—1 CDJ—9 GFR-t, CD—11 B-t, CD—9 RT-t és CD—7 RT-t. A végével kez­dem: a két pisztrángszínezetű (RT) wobbler 11—2 eltévedt sötétszürkü­leti süllőn kívül eredménytelennek bizonyult. Persze ez nem is a süllő­zés, hanem a pisztrángozás műcsa­lija. A CD—7 P típus napközben a fenékközelben rejtőzködő süllők­ ­ is „tudnak" a Rapala­wrobblerek TANÁCSADÓi

Next