Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1987. december / 12. szám
a horgászvizeiket a rend, a fegyelem, és a szervezettség jellemezze —annak az érdekében további lépéseket tesznek —, s cél az, hogy formálják, alakítsák a szemléletet, hogy ne a zsákmányolás, hanem a sport, a szórakozás, a természet szeretete kerüljön előtérbe. Többek között ezt a szemléletváltozást szolgálja a horgászklub is. A kívánság szabta feladat a versenycsapat felhozása arra a szintre, hogy az egyesület nevéhez, híréhez méltóan szerepeljen. Tamásiban eddig is az volt a legjobb propaganda, hogy az odaérkező — évi ezer — vendéghorgász nem távozott üres szákkal. Az érdeklődésükre továbbra is számítanak, várják a Siófokról — gépkocsival — fél órányira, a város termálfürdőjétől, parkerdőjétől tíz percre lévő tavakra a vendégeket. É. L. A Nagy budapesti HE Ifjúsági Klub programja Az Ifjúsági Klub helye: Kelli László Úttörőház, 1/2 emeleti terme, Budapest V., Arany János u. 10. Megközelíthető: 15-ös autóbusszal, 2-es villamossal, a 3-as METRÓ-val, az Arany János utcáig. Az Ifjúsági Klub látogatása díjtalan. Minden ifjúsági és gyermekhorgászt, szüleit és az érdeklődőket szerettei várjuk. ♦ 1988. I. 18. 17,00 óra: Halbiológiai alapismeretek. Halak feldolgozása. III. 15. 11,00 óra: Egyesületi ifjúsági horgászok elméleti és barkács vetélkedője. IV. 25. 17,00 óra: Kezdő horgászoknak barkácsbemutató. (A vendégek hozzanak magukkal botot, úszót, horgot, damilt. V. 16. 17,00 óra: Álló- és folyóvízi horgászat. VI. 13. 17,00 óra: Szülői értekezlet a táborokban résztvevő ifjúsági és gyermekhorgászoknak és szüleiknek. Tesztlap kitöltése. VIII. 12. 17,00 óra: Élménybeszámoló a táborban részt vett ifjúsági és gyermekhorgászok szervezésében. Tesztlap kitöltése. IX. 25. 9,00 óra: Ifjúsági és gyermekhorgászoknak horgászbemutató a Rádkevei Dunán. Horgászat gyakorlása. X. 10. 17,00 óra: „Bolhapiac”, azaz cserebere horgászati cikkekből. XI. 26. 15,00 óra: Az évi munka értékelése, díjazása. Beszámoló az Ifjúsági Szakbizottság munkájáról. Záróünnepség. Emlékét megőrzik A felnőtt ember elcsukló, remegő hangja legtöbbször az érzelmi túlfűtöttség jele. Ilyenkor mindig valami nagy-nagy teher nyomja a lelkét, így volt ezzel Amreim István, a Váraljai Sporthorgász Egyesület (Tolna megye) elnöke is, amikor szót kért, s kapott a legutóbbi IB- ülésen. — Sporttársak, engedjétek meg, hogy felolvassak egy újsághírt! — mondta, majd az egyetértő bólintás után hozzákezdett: „Fürdés közben vízbe fulladt a Bonyhádi Városi HE paradicsompusztai horgásztaván július 15-én délután 4 órakor Fálk Tibor 14 éves általános iskolai tanuló, Bonyhád, József A. u. 16. szám alatti lakos." — Borzasztó, szörnyű, tragédia — hallatszott innen is, onnan is. — Olvastuk — tette hozzá valaki. Az egyesületi elnök folytatta: — Tegnap megváltozott az egész dolog. Kiderült, hogy az a szerencsétlen gyerek a mi egyesületünk tagja volt... A döbbent csendet egy borítékból előkerülő franciiai kockás papír zörgése zavartja meg. Teljes a hatás — mondhatnánk színházi nyelven, s nem is hazudnánk, hiszen ez az élet szerkesztette dramaturgia is tökéletes. Megdöbbentő! Amrein István felolvasta a levelet: „Drága Horgász főnök úr! Elnézést kell kérnem a történtekért, hogy soraimmal zavarom, de tisztelettel visszaküldöm a papírokat, melyekre már szükségem nincs, mivel talán ön is tudja, hogy drága kis angyalom tragikus körülmények között eltávozott az élők sorából, de ha a horgászsport hasznára lehetek, mindig számíthatnak egy beteg és megtört szívű édesanyára, akinek egyetlen kincse a gyermeki szeretet és mosoly volt. Dolgozni nem tudok, de egy gyermek horgászjegy ára erejéig minden évben támogatom önöket. Legalább ennyit teszek a fiam emlékére. Drága Uram, kérek választ, mert ezt szeretném megtenni a horgászat jövőjéért, hogy másoknak szebb és jobb legyen. Maradok tisztelettel egy megtört szívű édesanya, akinek nem maradt senkije, csak az utókorral való törődés, amit múló életem még a világnak adni tud, hogy szebb és jobb legyen. Maradok tisztelettel és válaszukat várva özv. Fáik Istvánná". A cím az újsághírből ismerős, a levél pedig a szerencsétlenség után egy (!) héttel datálódik. A csendet most nem a megyei lap cikke, hanem az édesanya gondolatai, levelének dátuma váltotta ki. Még alig temette el a fiát, akit a víz elvett, még vérzik a seb, még elevenen él benne a tizenéves kamasz csengő nevetése, vidám arca, amit a bánat próbált beárnyékolni, de máris tesz, áldoz a horgászsportért. A fájdalommal társult magányában nem vádol, nem kér semmit, inkább adni kíván, mint ahogy mindig is azt tette. Amikor elszállt, eloszlott a döbbenet utolsó foszlánya, kérdések fogalmazódtak meg bennem. Ugye, nagyon sokat jelentett ennek a fiatalembernek is közvetett élményei révén édesanyjának is — a vízpart, a természet, a horgászsport? Ugye, jó munkát végeznek ott, ahol egy özvegy, rokkantnyugdíjas édesanya ilyen áldozatra képes? Ugye, mindehhez köze van az egyesület kiemelkedő nevelő munkájának? Ez a levél megbecsülést, elismerést jelent, de felvet még néhány más gondolatot is. Azt hiszem, általánosíthatunk, elvonatkoztathatunk most Váraljától. Meg kellene vizsgálni, hogyan tudunk előre lépni az oktatás területén. Itt korántsem arra kell gondolnunk, hogy az egyesületeknek legyen szerepe — nem is kicsi — lábban, hogy a gyerekek megtanuljanak úszni. Erre máris hozhatunk egy Tolna megyei példát. A paksi HE 10 ezer forintot ajánlott fel az uszoda építéséhez azért, hogy a gyermekhorgászok előnyt élvezzenek az úszásoktatásban. Úgy gondolom, megfontolandó másutt is a hasonló áldozatvállalás. ... Aztán az is eszembe jutott, hogy a mai gyerekeknek nincs veszélyérzetük. Talán az elméleti képzésnél, továbbképzésnél — a szakmai fogások elsajátítása mellett nem ártana tudatosítani a víz veszélyes voltát, azt, hogy nemcsak ad, hanem el is vesz... Lehet-e valamit hozzátenni egy ilyen történethez? Lehet, igazolja ezt a Váraljai SHE titkárának, Horváth Józsefnek a levele, amelyben közli, egyesületük 1983- tól minden évben augusztus 20- án megrendezi a „Tormási” emlékversenyt ifi horgászok részére. Ezzel volt alapító tagjuk, alelnökük, az ifi horgászok nevelőjeként ismert, s 1982-ben mentés közben a Dunába fulladt sporttársuk emléke előtt tisztelegnek a Bátaszéki HE és a Bonyhádi Dolgozók HE ifjúsági csapatának részvételével. A vezetőség határozata szerint — írja Horváth József — 1988 évtől ezt az emlékversenyt „Tormási- Fáik" ifjúsági emlékverseny néven rendezzük meg. A határozatról értesítettük Fáik Lajos Tibor édesanyját is, akit természetesen minden esetben meg is hívunk a versenyre.” Eddig a két levél, s amit sugallnak, egy szóval kifejezhető: emberség! Ékes László (Tolna megye) 21