Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1987. január / 1. szám

TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK Számok és tények Létszám: 8714, ebből 6588 felnőtt, 1153 ifjúsági, 973 gyermek. Egyesület: 40. Közülük községi, il­letve városi jellegű 21, vállalati bá­zison épült 15. Az egyesületek közül 23 rendelkezik önálló vízterülettel. Vízterület: a horgászkezelésben le­vő vízterületek nagysága 454 hektár, melyből legjelentősebb az IB keze­lésében levő Fadd-Dombori holt Du­­naág 161 ha és a szálkai tározó 57 ha. Tolna megye keleti határát a Duna vonala adja, így igen jelen­tős horgászati lehetőséget biztosít a maga 4987 hektárjával. Legfontosabb vizek: a szálkai tá­rozó, a Fadd-Dombori holt Duna, a Solti holt Dungág, a Sötétvölgyi tó, a tamási Gonoszdi tavak, a tüske­pusztai Dombóvári tavak. Fogási eredmények: 1985-ben 24,8 kg, országos viszonylatban a máso­dik legjobb. Telepítés: a fogási lehetőségek szin­­tentartása érdekében 1985-ben 4 285 ezer forint értékben halasztottak, ami egy hektárra vetítve 8533,— Ft, míg az egy főre eső halasztási érték 640,— Ft. Halőrzés: az őrzési munkában 119 társadalmi halőr vesz részt, míg a V__________________ fő-, illetve mellékfoglalkozású hal­őrök száma 12 fő. Sajnos azonban vannak olyan vízkezelő egyesületek is, ahol nincs társadalmi halőr. Szálláslehetőségek: a nagyobb vi­zeken horgásztanyák biztosítják a pi­henést, az üdülést. Ezekre a tanyák­ra természetesen szívesen látnak más megyékből érkező horgászokat is. A legjelentősebb és legjobban felszerelt horgásztanyák a folyó Duna mellett, a Bán­fokon a Szekszárdi HE ta­nyája, Fadd-Domboriban a Tolnai HE és a Gerjeni HE tanyája, a solti Dunán a Dunaföldvári HE tanyája. Felvilágosítás: a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága, Szekszárd, Béla tér 5. Telefon: 74-12593. Jegyváltás: a megyei IB-nél, a fent említett horgásztanyákon, Budapesten a MOHOSZ ügyfélszolgálatán. Tolna községben az ÁFÉSZ-boltban, Faddon Szalontai József, Fadd, Szabadság u. 16. Domboriban a Hullám Motelben, Szálkai-tározóra Mőcsényben Városi András, Béke u. 9. sz. alatt, vala­mint helyszínen, a halőröknél. Vízszennyezés bejelentése: KDT. VÍZIG. Szekszárdi Szakaszmérnök­sége, tel.: 11-911. Szekszárd, Beze­rédy u. 15.­ "­ A mi Dunánk Tolna megyét keleten — 90 km km hosszan — a Duna határolja. Ezen a szakaszon négy HTSZ (Er­csi Ságvári E. — Paksi Vöröscsil­lag — Tolnai Béke — Bajai Új Élet HTSZ) és tizenkét horgász­egyesület 2500 horgásza érdekelt, azaz a megyei összlétszám 35 %-a. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az ivadékolás, a fegyelem, a tisztaság és a halőrzés. A Duna-szakasz a maga 90 kilo­méterével igen változatos horgá­szati lehetőséget biztosít, a parti, a csónakos és a holtági horgászok­nak egyaránt. A fogási eredmények azonban már eltérőek. Híresek a bátai kövezések a keszegfélék, sül­lők és balinok fogásáról. A szek­szárdi szakaszon — így a Bóni és Karaszi-foki horgásztelepek térsé­gében — a süllő, a dévér és a­­kö­vezések mentén a ponty van jelen. Paks térségében a harcsa és egy­re inkább a kecsege, az őn és a keszegfélék dominálnak, de akad ponty is. Gerjen térségében, első­sorban a téli hónapokban a meny­hal akad horogra. A bölcskei ága­kon a csuka, a ponty és a kárász­félék vannak jelen. Az átlagfogás — kivéve a bölcskei és gerjeni egye­sületet — az országos átlag fölött van. Halasítás szempontjából a megye területén levő két HTSZ, a paksi és a tolnai a meghatározó, hisz az az ercsi és a bajai már megyén kí­vül esik. Az intéző bizottság és a halászati termelőszövetkezetek kö­zött együttműködési megállapodás van. Elmondhatjuk ma már, hogy a kapcsolat, ha nem is zavar- és problémamentes, mindenképpen korrekt. A HTSZ-ek halasítási kö­telezettségüknek eleget tesznek. Ez a két HTSZ-t figyelembe véve, mintegy 500 ezer forintnyi össze­r­get tesz ki évente. A kihelyezése­ken az érdekelt egyesületek, illet­ve az IB képviselői is jelen van­nak. Ami a halasítás összetételét illeti, az 80 %-ban ponty, 20 %-ban ragadozó, de mindenképpen horog­gal fogható halfajokban realizáló­dik. A kétoldalú kapcsolat sokrétű, hisz az egyesületek vásárlókként is jelentősek. A halászattól kímélt te­rületek és a kishalászok tevékeny­ségét illetően is megegyezés van, ami bizony a gyakorlatban sok kí­vánnivalót hagy maga után. Aka­dozik még a közös halőrzés és az ivadékmentés is. A fegyelmi hely­zet sem mondható rózsásnak, hisz ezen a területen elvétve van csak társadalmi halőrzés. Szervezett hal­őrzést csak a BM vízirendészete végez az önkéntes vízirendőrök be­vonásával, ez pedig nem elégséges. Gyakori a méretkorlátozás és a két bottal való horgászat megszegése. Csökkent viszont a hajózási szabá­lyok megsértése, elsősorban azért, mert az IB a paksi vízirendészet támogatásával több kishajóvezetői tanfolyamot rendezett sikerrel. A Dunán érdekelt egyesületek sokat tesznek a Duna-part tiszta­ságáért. Itt ki kell emelni a kará­szi-bóni fokot, a paksi kövezéseket, a bölcskei ágak területét és a duna­­földvári partszakaszt. Évi sok-sok társadalmi munkaórával csinosítják a horgásztelepeket, a megyei hor­gász környezetvédelmi nap általá­nos takarítást jelent a kövezéseken és a partvonalon. A területen gon­dok is felvetődnek, hisz a gemen­­ci részen, ahol csak a csónakos hor­gászat és helyenként a keskeny (5 m) parti sáv áll a horgászok ren­delkezésére, a hozzávezető erdei utak zártak a horgászok előtt, ezt a „területen kívüliséget” használják ki az orvhalászok, az orvhorgászok. Örvendetes, hogy a Duna, vizé­nek minősége, legalábbis ízleléssel vizsgálva javult, mérséklődött a fe­nol íz. Ha összesíteni akarnánk a lényeget, azt mondhatjuk, hogy a Duna az egyik legnagyobb, legszebb, legváltozatosabb horgászhelyünk, alkalmas pihenésre, üdülésre, meg­felelő módon biztosítja a fogási lehetőséget, mérsékelt területi en­gedélyárak ellenében. Befogadóké­pessége még nem kihasznált. A hor­gászat érdekének képviseletében még sok a tennivaló, de közös mun­kával, a kölcsönös érdekeken ala­puló együttműködéssel, a megálla­podásokban, a szabályokban megfo­galmazottak maradéktalan betartá­sával még nagyon-nagyon sok örö­met fog szerezni nekünk és utó­dainknak. Szegedi László IB-titkár A Miszlai-tó és a csukák Többszöri meghívás után, egy gyenge pillanatban engedtem bará­tom kérésének, miután telefonon csodás csuka-kalandokról számolt be. Erős szélben, szemerkélő eső­ben indultunk „csukás” társammal, V. G.-vel hevenyészett szereléssel. Rosszul indult az egész, kishalunk nem volt. Felhajtottuk a maszek hal­kereskedőket, míg nagy nehezen — 70 forintért! — kaptunk pár da­rab 25-30 dgk-os kárászt, kiértünk a I­szlai-tóra, ami a Gyönk Köz­ségi HE kezelésében van. Az egyéb­ként vadregényes, náddal szabdalt kis víz most vigasztalan látványt nyújtott. Félméteres hullámok csap­kodták a partot, no meg a csóna­kokat. Félórás vízméregetés után si­került csónakba szállni és csende­sebb, szélmentes helyre evezni. A tisztásokat megdobálták, melynek során két „miszter” is vízbe ful­ladt, ugyanígy járt két támolygóm is. A sikertelenség még nem vette volna el kedvünket, de azt vet­tük észre, hogy nemcsak fent­­ről, hanem lentről is ázunk. A hajótörést csak gyorsaságunk, no meg a tó nem túl széles volta miatt kerültük el. Felkapaszkodtam egy stégre, cuc­caimat kiraktam, társam pedig a nád közé bújt. Felszerszámoztam! Drillingre került a 30 dkg-os ezüst­kárász — suhintás és máris a náci fal előtt vibrált az úszó. Csaliba lám lusta volt, nem igen mozgott, a zsinór meghúzásával ösztökéltem serényebb munkára. Ilyenkor pár másodpercre megemberelte magát, még a nagy úszót is eltüntette. Kapás persze nem volt. Unatkoz­ni nagyon nem lehetett, mert az eső nagyobb sebességre kapcsolt és hol ezt, hol azt kellett kifacsarni. Estefelé kissé már a sok víztől el­fásulva ismét mozgatni kezdtem a csalimat, amely most is a megszo­kott szerint reagált, azaz elvitte 17

Next