Magyar Horgász, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1987. január / 1. szám
TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK TOLNA MEGYÉBŐL JELENTJÜK Számok és tények Létszám: 8714, ebből 6588 felnőtt, 1153 ifjúsági, 973 gyermek. Egyesület: 40. Közülük községi, illetve városi jellegű 21, vállalati bázison épült 15. Az egyesületek közül 23 rendelkezik önálló vízterülettel. Vízterület: a horgászkezelésben levő vízterületek nagysága 454 hektár, melyből legjelentősebb az IB kezelésében levő Fadd-Dombori holt Dunaág 161 ha és a szálkai tározó 57 ha. Tolna megye keleti határát a Duna vonala adja, így igen jelentős horgászati lehetőséget biztosít a maga 4987 hektárjával. Legfontosabb vizek: a szálkai tározó, a Fadd-Dombori holt Duna, a Solti holt Dungág, a Sötétvölgyi tó, a tamási Gonoszdi tavak, a tüskepusztai Dombóvári tavak. Fogási eredmények: 1985-ben 24,8 kg, országos viszonylatban a második legjobb. Telepítés: a fogási lehetőségek szintentartása érdekében 1985-ben 4 285 ezer forint értékben halasztottak, ami egy hektárra vetítve 8533,— Ft, míg az egy főre eső halasztási érték 640,— Ft. Halőrzés: az őrzési munkában 119 társadalmi halőr vesz részt, míg a V__________________ fő-, illetve mellékfoglalkozású halőrök száma 12 fő. Sajnos azonban vannak olyan vízkezelő egyesületek is, ahol nincs társadalmi halőr. Szálláslehetőségek: a nagyobb vizeken horgásztanyák biztosítják a pihenést, az üdülést. Ezekre a tanyákra természetesen szívesen látnak más megyékből érkező horgászokat is. A legjelentősebb és legjobban felszerelt horgásztanyák a folyó Duna mellett, a Bánfokon a Szekszárdi HE tanyája, Fadd-Domboriban a Tolnai HE és a Gerjeni HE tanyája, a solti Dunán a Dunaföldvári HE tanyája. Felvilágosítás: a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága, Szekszárd, Béla tér 5. Telefon: 74-12593. Jegyváltás: a megyei IB-nél, a fent említett horgásztanyákon, Budapesten a MOHOSZ ügyfélszolgálatán. Tolna községben az ÁFÉSZ-boltban, Faddon Szalontai József, Fadd, Szabadság u. 16. Domboriban a Hullám Motelben, Szálkai-tározóra Mőcsényben Városi András, Béke u. 9. sz. alatt, valamint helyszínen, a halőröknél. Vízszennyezés bejelentése: KDT. VÍZIG. Szekszárdi Szakaszmérnöksége, tel.: 11-911. Szekszárd, Bezerédy u. 15. " A mi Dunánk Tolna megyét keleten — 90 km km hosszan — a Duna határolja. Ezen a szakaszon négy HTSZ (Ercsi Ságvári E. — Paksi Vöröscsillag — Tolnai Béke — Bajai Új Élet HTSZ) és tizenkét horgászegyesület 2500 horgásza érdekelt, azaz a megyei összlétszám 35 %-a. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az ivadékolás, a fegyelem, a tisztaság és a halőrzés. A Duna-szakasz a maga 90 kilométerével igen változatos horgászati lehetőséget biztosít, a parti, a csónakos és a holtági horgászoknak egyaránt. A fogási eredmények azonban már eltérőek. Híresek a bátai kövezések a keszegfélék, süllők és balinok fogásáról. A szekszárdi szakaszon — így a Bóni és Karaszi-foki horgásztelepek térségében — a süllő, a dévér és akövezések mentén a ponty van jelen. Paks térségében a harcsa és egyre inkább a kecsege, az őn és a keszegfélék dominálnak, de akad ponty is. Gerjen térségében, elsősorban a téli hónapokban a menyhal akad horogra. A bölcskei ágakon a csuka, a ponty és a kárászfélék vannak jelen. Az átlagfogás — kivéve a bölcskei és gerjeni egyesületet — az országos átlag fölött van. Halasítás szempontjából a megye területén levő két HTSZ, a paksi és a tolnai a meghatározó, hisz az az ercsi és a bajai már megyén kívül esik. Az intéző bizottság és a halászati termelőszövetkezetek között együttműködési megállapodás van. Elmondhatjuk ma már, hogy a kapcsolat, ha nem is zavar- és problémamentes, mindenképpen korrekt. A HTSZ-ek halasítási kötelezettségüknek eleget tesznek. Ez a két HTSZ-t figyelembe véve, mintegy 500 ezer forintnyi összerget tesz ki évente. A kihelyezéseken az érdekelt egyesületek, illetve az IB képviselői is jelen vannak. Ami a halasítás összetételét illeti, az 80 %-ban ponty, 20 %-ban ragadozó, de mindenképpen horoggal fogható halfajokban realizálódik. A kétoldalú kapcsolat sokrétű, hisz az egyesületek vásárlókként is jelentősek. A halászattól kímélt területek és a kishalászok tevékenységét illetően is megegyezés van, ami bizony a gyakorlatban sok kívánnivalót hagy maga után. Akadozik még a közös halőrzés és az ivadékmentés is. A fegyelmi helyzet sem mondható rózsásnak, hisz ezen a területen elvétve van csak társadalmi halőrzés. Szervezett halőrzést csak a BM vízirendészete végez az önkéntes vízirendőrök bevonásával, ez pedig nem elégséges. Gyakori a méretkorlátozás és a két bottal való horgászat megszegése. Csökkent viszont a hajózási szabályok megsértése, elsősorban azért, mert az IB a paksi vízirendészet támogatásával több kishajóvezetői tanfolyamot rendezett sikerrel. A Dunán érdekelt egyesületek sokat tesznek a Duna-part tisztaságáért. Itt ki kell emelni a karászi-bóni fokot, a paksi kövezéseket, a bölcskei ágak területét és a dunaföldvári partszakaszt. Évi sok-sok társadalmi munkaórával csinosítják a horgásztelepeket, a megyei horgász környezetvédelmi nap általános takarítást jelent a kövezéseken és a partvonalon. A területen gondok is felvetődnek, hisz a gemenci részen, ahol csak a csónakos horgászat és helyenként a keskeny (5 m) parti sáv áll a horgászok rendelkezésére, a hozzávezető erdei utak zártak a horgászok előtt, ezt a „területen kívüliséget” használják ki az orvhalászok, az orvhorgászok. Örvendetes, hogy a Duna, vizének minősége, legalábbis ízleléssel vizsgálva javult, mérséklődött a fenol íz. Ha összesíteni akarnánk a lényeget, azt mondhatjuk, hogy a Duna az egyik legnagyobb, legszebb, legváltozatosabb horgászhelyünk, alkalmas pihenésre, üdülésre, megfelelő módon biztosítja a fogási lehetőséget, mérsékelt területi engedélyárak ellenében. Befogadóképessége még nem kihasznált. A horgászat érdekének képviseletében még sok a tennivaló, de közös munkával, a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködéssel, a megállapodásokban, a szabályokban megfogalmazottak maradéktalan betartásával még nagyon-nagyon sok örömet fog szerezni nekünk és utódainknak. Szegedi László IB-titkár A Miszlai-tó és a csukák Többszöri meghívás után, egy gyenge pillanatban engedtem barátom kérésének, miután telefonon csodás csuka-kalandokról számolt be. Erős szélben, szemerkélő esőben indultunk „csukás” társammal, V. G.-vel hevenyészett szereléssel. Rosszul indult az egész, kishalunk nem volt. Felhajtottuk a maszek halkereskedőket, míg nagy nehezen — 70 forintért! — kaptunk pár darab 25-30 dgk-os kárászt, kiértünk a Iszlai-tóra, ami a Gyönk Községi HE kezelésében van. Az egyébként vadregényes, náddal szabdalt kis víz most vigasztalan látványt nyújtott. Félméteres hullámok csapkodták a partot, no meg a csónakokat. Félórás vízméregetés után sikerült csónakba szállni és csendesebb, szélmentes helyre evezni. A tisztásokat megdobálták, melynek során két „miszter” is vízbe fulladt, ugyanígy járt két támolygóm is. A sikertelenség még nem vette volna el kedvünket, de azt vettük észre, hogy nemcsak fentről, hanem lentről is ázunk. A hajótörést csak gyorsaságunk, no meg a tó nem túl széles volta miatt kerültük el. Felkapaszkodtam egy stégre, cuccaimat kiraktam, társam pedig a nád közé bújt. Felszerszámoztam! Drillingre került a 30 dkg-os ezüstkárász — suhintás és máris a náci fal előtt vibrált az úszó. Csaliba lám lusta volt, nem igen mozgott, a zsinór meghúzásával ösztökéltem serényebb munkára. Ilyenkor pár másodpercre megemberelte magát, még a nagy úszót is eltüntette. Kapás persze nem volt. Unatkozni nagyon nem lehetett, mert az eső nagyobb sebességre kapcsolt és hol ezt, hol azt kellett kifacsarni. Estefelé kissé már a sok víztől elfásulva ismét mozgatni kezdtem a csalimat, amely most is a megszokott szerint reagált, azaz elvitte 17