Magyar Horgász, 1989 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1989. május / 5. szám
Ezennel megkezdjük az 1989-ben fogott rekordhalak közlését. A kínálat most még érthetően vékonyka, de a végén halbiológiai szenzációval szolgálunk majd. A legelső „fecske” egy 70 cm hosszú, 74 cm legnagyobb kerületű, 19 300 g súlyú tükörponty, amelyet ifj. Tóth József a dombóvári Városi HE tagja fogott, február 15-én délelőtt 9 órakor az egyesület vizén. Kétrészes csőbotot, erős, jó minőségű orsót és 0,30-as platil zsinóron 0,27-es cormorán élőkét használt. Az 1/0-ás cseh horgon pufóka volt a csali, fenekező módszerrel. A kapás határozott volt, a horog jól akadt, a hal csak egyszer rohant ki. Legyőzője szerint akkor kelhetett fel vermelő helyéről, mert a hasa még iszapos volt. Szerintünk azonban fárasztás közben is besározódhatott a ponty. (1. sz. kép) Reszelő István (Csongrádi SHE) március 6-án, gyönyörű napsütéses időben próbálkozott a Serházzugi Holt-Tiszán. Reggel fél nyolckor kezdett, negyedóra múlva ismétlődő kapás, majd 30 percnyi fárasztás után 11800 (75—65 cm) grammos ponty. Erős botot és orsót, 0,35-ös DAM-zsinórt és — szerinte — 10-es carbon horgot használt. (Ilyen kicsi horog ezen az erős szerelésen kissé érthetetlen — A szerk.). A csali „puffasztott kukoricás cukor” volt. A beküldött pikkelyek tanúsága szerint 9 éves korában került horogra a ponty. Az Alcsiszigeti-holtág elsőre csukával jelentkezett. Bartha Attila (Olajbányász HE) alaposan felkészült, 3 m-es bottal, Quick orsóval, 0,30-as platil zsinórral. Ravasz szerelése úszós és fenékólmos volt, fémelőkével, hármashoroggal és 10 cm-es élő kárásszal. Február 18-án, reggel kezdődött a horgászat, a kapás csak háromnegyed háromkor következett be. Az úszó eltűnt, a horgász 10— 15 másodperc kivárása után bevágott. Az ellenállás jelentéktelen volt. A hal szájában egy süllőző horog volt, élőkével együtt, viszont a gyomor üres volt. A csuka pedig 91— 52 cm-es 8100 grammos. Az 1,8 kilónyi ikrát elfogyasztották, a másfél kilós fejetkipreparálják. Még egy érdekesség: a szem átmérője három és 49, február 18-án pedig é 010 (87—50) grammos csukát fogott. A különbség csak annyi, hogy az első napon még jégfoltok voltak a vízen, a következő alkalomra ezek már eltűntek. Bevált a fekete színű, 0,40-es Hokis-zsinór és a kapható legolcsóbb, 16,70 forintos NDK támolygó villantó. A két rekordon kívül hozott még egy kilós csukát is. Mind a két halban kb. két kilogramm ikra volt. Külön köszönjük, hogy a nagyobbik csukáról pikkelyt is kaptunk és így most már tudjuk, hogy egy 8 kilós csuka az hatéves. Finom szereléssel is ki lehet szedni a gyorsan folyó vízből a hatalmas süllőt! Püsky Miklós (Barcs és Vidéke HE) a város mellett, az élő Dráván horgászott újévkor. 15—30 grammos dobósúlyú botot, igényes peremóriát, 0,25- ös Magic-Flex zsinórt használt, 1-es számú Mustad kristályhoroggal és gyöngyös razbora csalival. Reggel háromnegyed kilenckor, tapogató módszerrel kezdte vallatni a Drávát és rövidesen erőteljes ütés jelentkezett, majd a zsinór belazult. Néhány másodperc múlva a hal megindult az erős sodrás felé. A horgász ekkor vágott be. Sikerült partközelbe hozni, majd a kiálló ágakat megkerülni. A kimerült halat kézzel, a kopoltyújába nyúlva emelte ki Püsky Miklós, és a süllő 10 400 (87—57) grammosnak bizonyult. Ezután még fogott egy 4 kilogrammos és egy 2,5 kilogrammos süllőt. A pikkely vizsgálata azt mutatja, hogy a rekordhal 5. és 6. életéve között volt. (3. sz. kép) Most pedig a halbiológiai szenzáció. Dr. Szentpéteri József (Zöld Arany HE, Debrecen) a tiszalöki erőműnél, közvetlenül a hajózsilip mögött menyhalazott sokadmagával január 25-én éjszaka. Fogott háromnegyed kilós dévért és néhány olyan „se nem sügér, se nem durbincs” halat, ami valószínűleg ezek hibridje lehet és a halászok varsintának vagy vízi sündisznónak nevezik. Néhány perccel éjfél után két, alig észlelhető ütés jelentkezett a spiccen és a zsákmány szinte ellenállás nélkül, mint egy darab fa jött kifelé a vízből. Szákolás után derült ki, hogy 68 cm hosszú, 39 cm legnagyobb kerületű, 1650 (!) grammos magyar bucót sikerült fogni. A felszerelés érzékeny fenekező készség volt huzasólommal és télire a pincében tárolt harmatgiliszta csalival. A védett halat mérlegelés után, fényképezés nélkül bocsátották vissza a vízbe, sőt pikkelyt sem vettek le róla. Az azonosítás azonban nem lehet vitás, mert dr. Szentpéteri József nem csupán agrármérnök, de horgászversenyző és szakíró is, ezenkívül a halat sokan látták. Az „orsóhal” egyébként könnyen azonosítható karcsú, hengeres formájáról. A vitákat megelőzendő szögezzük le, hogy a rekordlista feltételei szerint bejelenthető minden hal, amely a felsorolásban nem szerepel, de a másfél kilós súlyt meghaladja. Tehát a védett hal is, ha a vízbe igazoltan visszabocsátották. A ritka rekord tehát érvényes fél centiméter. (2. sz. kép balra a győztes.) Szépen duplázott Sebestyén József (Nagybudapesti HE), a paksi atomerőmű hűtőtaván. Február 5-én 7500 (84) 4