Magyar Horgász, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1991. március / 3. szám
Rekordlista eredményhirdetés, 1990 Horgászszerencse ide vagy oda, rekordlistánk egyre népszerűbb. Ezért köszönetet mondunk elsősorban a kapitális halak zsákmányul ejtőinek. Tavalyelőtt összesen 251 igazolólapot kaptunk, tavaly pedig már 301-et. Az elmúlt esztendő eredményét dicséri, hogy öt abszolút rekord dőlt meg — amúr, süllő, balin, compó, veresszárnyú — és egy új hal is bekerült az összesítésbe, a bodorka. Külön dicséretet érdemelnek a jóhiszemű, jókezű ifjúsági horgászok, akik tavaly már 19 igazolólapot küldtek be és néhány kategóriában a dobogósok sorába is bekerültek. Tartsák meg ezt a szokásukat! ------------Ponty----------- Tovább tart a magyar horgászok immár nemzetközileg emlegetett pontycentrikussága. Tavalyelőtt 84, tavaly már 123 db igazolólapot kaptunk pontyról, tehát amíg 89-ben kereken az egyharmadot, 90-ben már több mint az egyharmadot képviselte ez a halfaj a rekordlistán. Nagyon panaszkodtunk az elmúlt esztendőre és mégis azt mutatja a statisztikánk, hogy az első tíz helyezett átlagsúlya több mint egy kilóval növekedett, 22,64 kg volt. A fogások színhelye nagyon szóródik, de az igazi természetes vizek közül csak a Balaton tudott bekerülni, két példánnyal. Ezt azonban megelőzi az Alcsiszigeti holtág három darabbal. Egyébként egy-egy helyezett pontyot fogtak a Ráckevei-Dunán, a Rakacán, a Tisza-tavon, az Ajkai-holtágon és a Desedán. Kora délután kapott egy, késő délután három, este kettő, éjjel három, egyet nem tudunk. Szinte fantasztikus, hogy a véleményünk szerint „igazi” fogásidőben, hajnalban egy olyan ponty sem akadt, amely dobogóra kerülhetett volna. Évszak szerint nyáron fogtak hat, ősszel négy darabot. Azt tudjuk, hogy mostanában éppen a csalik forradalmi változásának korszakát éljük. A legszebb zsákmányok elemzése azt mutatja, hogy győztes még nincs. A rekorderek a következő csalikat jelentették be: vaníliás kukorica, gyöngykukorica, közelebbi meghatározás nélkül: CUKK-csali, trágyagiliszta, főtt burgonya, twister, kishal. Ne most legyen okos valaki ! A jelek szerint nem csupán szerencsések, de rutinosak is voltak a dobogósok, mert mindössze egy fárasztás tartott 60 percig, kettő félóránál hosszabb ideig, viszont akadt egy, amelyik csak ötperces volt. Különös vita bontakozott ki tavaly a Rekordlista olvasói között. Jó néhányan azt állították, hogy mi felcseréljük a méreteket, tehát a hal legnagyobb kerületét írjuk a hosszának. Mi viszont azt állítottuk, hogy vészesen szaporodnak vizeinkben az ún. pacni pontyok. Az igazolólap ugyanis külön rovatot biztosít a hosszúságnak és külön a kerületnek. Ha elhisszük, hogy a horgászok helyesen töltötték ki, akkor tavaly nem kevesebb mint 56 db pacni pontyot jelentettek be, tehát amikor a kerület nagyobb volt mint a hosszúság. Kilenc esetben pedig egyenlő. Ha hiszünk a horgászoknak, — és miért ne hinnénk —, akkor riasztó tünet ez, mert az állomány belterjesedését, túltenyésztett voltát mutatja. Általában ugyanis az a tapasztalat, hogy ezek a kerek jószágok lomhábbak, kevésbé védekeznek, tehát kisebb a sportértékük, noha a konyhai értékük azonos. 1. Maródi Antal 24 500 g Alcsiszigeti holtág 2. Farda Ferenc 24 000 g Ráckevei-Duna 3. Farda Miklós 23 700 g Alcsiszigeti holtág 4. Tassy Béla, Alcsiszigeti holtág, 13 500; 5. Balázs Sándor, Rakacal-tó, 23 200; 6. Kéri János, Tisza-tó, 22 800; 1. Halász János, Atkai-holtág, 22 500; 8. Montág István, Balaton, 21 000 ; 9. Moór Lajos, Deseda, 20 700; 10. Szél Sándor, Balaton, 20 500. ---------Harcsa-------- Itt is vannak kedvező jelek. Sportszempontból legértékesebb halunkról tavalyelőtt 29, tavaly pedig már 43 db igazolólapot kaptunk. Határozottan növekedett az átlagsúly is, 49-ről 58,2 kilogrammra! Természetes vízből most is kettőt fogtak, egyiket a Balatonból, másikat a Zalából. A Faddi-holtág szilárdan tartja első helyét, ezenkívül egy-egy dobogós harcsát fogtak még a Keleti-főcsatornából, a Tisza-tóból, egy barcsi horgászvízből, a Töröcskei-tározóból, a a Szanyi kavicsbánya-tóból, a Bácsbokodi tározóból és a sokat szereplő Vajai őstóból. Kissé meglepő, hogy tavasszal akadt horogra a dobogósok fele, nyáron 4 db, ősszel pedig — érthetően — csak egy. A napszakokat tekintve az éjszaka vezet 4 példánnyal, reggel esett zsákmányul egy, dél körül három, és este kettő. Nagyon érdekes, hogy a legnagyobbak közül csupán egy harcsa köszönhette a végzetét villantónak, az sem valami méregdrága herkentyű volt, hanem saját készítésű. Ugyancsak egy db volt a növényevő, amely puffasztott rizst vett fel. Kettőt fogtak élőhallal, a többit pedig gilisztacsokorral, trágyagiliszta csokorral, lótetűvel, lópiócával, és csirkebéllel. A fárasztás ennél a halfajnál már nagyon komoly dolog, így érthető, hogy egy esetben több mint három órát, két esetben két órát, két esetben pedig egy-egy órát tartott. Két ifi is fogott szép harcsát, ezek azonban sajnos nem kerültek dobogóra. 1. Kuperczkó István 72 000 g Faddi-holtág 2. Kalocsány István 63 200 g Keleti-főcsatorna 3. Kiss Győző 62 800 g Balaton 4. Szabó József, Zala-folyó, 60 550; 5. Szántai István, Tisza-tó, 57 000; 6. Lakatos György, Barcs, 55 700; 7. Fehér Sándor, Töröcskei-tározó, 55 430; 8. Huszár Zoltán, Szanyi kavicsbánya-tó, 52 100; 9. Wittner István, Bácsbokodi-víztározó, 52 000; 10. Varga Miklós, Vajas-tó, 51 000. ma már nem tudunk a ponty és az amur között különbséget kimutatni. Három dobogós példány gyöngykukoricára, kettő közelebbről meg nem határozott CUKK-csalira, egy piros gyöngykukoricára, egy pufira, egy főtt kukoricára, egy pedig a „szektás” száraz kukoricára kapott. Az igazolólapok beküldői között három ifi volt. 1. Meyer István 29 900 g Ráckevei-Duna 2. Bata László 29 100 g Tisza-tó 3. Réder János 26 000 g Pécsi-tó 4. Szabó Géza, Csepeli kavicsbányató, 25 900; 5. Simon Jenő, Gyékényesi-víztározó, 25 400; 6. Furcsa Zoltán, Alcsiszigeti-holtág, 25 000; 7. Olasz László, Ráckevei-Duna, 24 150; 8. Kruj Géza, Karcsa-tó, 23 400; 9. Furcsa Zoltán, Alcsiszigeti-holtág, 23 000; 10. Bella Gyula, Ráckevei-Duna, 22 700. Csuka Nem titkolják már eredményeiket a csukahorgászok. Amit bizonyít, hogy 39 igazolólapot kaptunk, a korábbi esztendőben pedig csak 22-t. Igaz, az átlagsúly csak 30 dekával növekedett, 12,6 kg-ra, már ami az első tíz helyezettet illeti. Ez esetben már csak egyetlen víz, az Ecsédi-tó szerepel két példánnyal, különben egy-egy csuka esett zsákmányul az örvényi Morotván, a mázaszászvári tavon, a Paksi Erőmű taván, az Alcsiszigeti-holtágon, a Markazi-víztározón, a Gyékényesi víztározón, és Délegyházán. Az évszakok igazolják a babonákat, hét db dobogós csukát fogtak ősszel, egyet-egyet tavasszal, nyáron és télen. Napszakot csak ötöt ismerünk, ebből három reggeli, kettő pedig délutáni. Csaki egyben sincs meglepetés, az ismert esetek közül háromszor élő kishal, háromszor villantó, egyszer pedig kukorica. A fárasztás technikája tiszteletreméltó. A leghosszabb is csak fél óráig tartott. A 39 bejelentő között kettő volt az ifi. 1. Nagy Gyula 13 567 g örvényi Morotva 2. Szűcs Lajos 13 500 g Mázaszászvári-tó 3. Ambrus Róbert 13 200 g Ecsédi-tó 4—5—6. Farkas István, Ecsédi-tó, 12 500; Racskó Imre, Paksi Atomerőmű, Füzes-tavak, 12 500; Túri Sándor, Körösszakál, 12 500; 7. Kocsis István, Alcsiszigeti-holtág, 12 400; 8—9. Farnadi Ferenc, Síkvölgyi-tó, 12 000; Simon Tibor, Markazi víztározó, 12 000; 10. Rumpf László, Gyékényes víztározó, 11 500. ------------Amur----------- Amurügyben csupán hajszálnyi változásokról adhatunk hírt, ezek viszont kedvezőek. Tavaly 35 db igazolólapot kaptunk, ami eggyel több a korábbinál. Az átlagsúly csak 1,4 kg-mal növekedett a dobogósoknál, viszont megdőlt az abszolút rekord. Csak 10 dekával, de megdőlt. Sajnos azonban nem tudjuk megmondani, hogy hova menjenek az amurvadászok, mert a helyszínek ebben az esetben is nagyon szóródnak. A legjobb tíz közül a Ráckevei-Dunából fogtak hármat, az Alcsiszigeti holtágból kettőt, egyet-egyet pedig a Tisza-tóból, Pécsi-tóból, Csepeli kavicsbánya-tóból, a Gyékényesi víztározóból és a Karcsa-tóból. Meghonosodott ugyan nálunk az amúr, de meleg víz kedvelő természetük a jelek szerint nem változott, mert nyáron hatot, ősszel négyet fogtak, tavasszal egyet sem. A napszakokat csak hét esetben ismerjük és ebben egyetlen éjszakai amúr van. Kettő jött reggel, három délután, és egy pedig este. Valószínűleg profik lehettek a győztesek, mert a fárasztás csak egy esetben vett igénybe egy kerek órát. Volt viszont olyan eset is, amikor csak egy percig tartott. A csali iránti érdeklődés tekintetében ------------Süllő------------ Tavaly talán legnagyobb örömünk volt, hogy megdőlt a süllő évtizedes abszolút rekordja. Ehhez képest kisebb a bánat, hogy tavaly csak 24 igazolólapot kaptunk, míg tavalyelőtt 27-et. A dobogósok átlagsúlya csak 30 dekával nőtt. Ismét bebizonyosodott, hogy a süllő kedveli legjobban a szabadságot, hat példányt fogtak természetes vízből: kettőt a Tiszából, egyet-egyet a Dunából, a Balatonból, a Drávából, a Velencei-tóból és a Hármas-Körösből. Amit még ismerünk: egy példány a Hortobágyról a Csécs-tápcsatornából, egy a Mátravidéki Erőmű hűtőtavából, egy pedig Palotásról származik. Évszakok szerint kettő a tavaszi, öt a nyári, három az őszi. Kettő éjszakai, egy délelőtti, kettő délutáni, és három az esti. Tartózkodási helyét tekintve konzervatív, igényét tekintve azonban igencsak rátarti hat a süllő. Négyet fogtak műcsalival, de ez mind igen drága wobbler volt. Kettő jött élő halra, egy gilisztára, a többi pedig növényevő volt. Nem harcos hal a kékfarkú, mert összesen egyszer volt szükség negyedórát elérő fárasztásra, a többiek gyorsan kijöttek. Itt is két ifi szerepel, közülük az egyik dobogóra került.