Magyar Horgász, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1991. március / 3. szám

Rekordlista eredményhirdetés, 1990 Horgászszerencse ide vagy oda, rekordlistánk egyre népsze­rűbb. Ezért köszönetet mondunk elsősorban a kapitális halak zsákmányul ejtőinek. Tavalyelőtt összesen 251 igazolólapot kap­tunk, tavaly pedig már 301-et. Az elmúlt esztendő eredményét di­cséri, hogy öt abszolút rekord dőlt meg — amúr, süllő, balin, com­­pó, veresszárnyú — és egy új hal is bekerült az összesítésbe, a bodorka. Külön dicséretet érdemelnek a jóhiszemű, jókezű ifjúsági horgászok, akik tavaly már 19 igazolólapot küldtek be és néhány kategóriában a dobogósok sorába is bekerültek. Tartsák meg ezt a szokásukat! ------------Ponty-----------­ Tovább tart a magyar horgászok im­már nemzetközileg emlegetett ponty­­centrikussága. Tavalyelőtt 84, tavaly már 123 db igazolólapot kaptunk ponty­ról, tehát amíg 89-ben kereken az egy­­harmadot, 90-ben már több mint az egyharmadot képviselte ez a halfaj a rekordlistán. Nagyon panaszkodtunk az elmúlt esztendőre és mégis azt mutat­ja a statisztikánk, hogy az első tíz helyezett átlagsúlya több mint egy ki­lóval növekedett, 22,64 kg volt. A fogások színhelye nagyon szóródik, de az igazi természetes vizek közül csak a Balaton tudott bekerülni, két példánnyal. Ezt azonban megelőzi az Alcsiszigeti holtág három darabbal. Egyébként egy-egy helyezett pontyot fogtak a Ráckevei-Dunán, a Rakacán, a Tisza-tavon, az Ajkai-holtágon és a Desedán. Kora délután kapott egy, késő dél­után három, este kettő, éjjel három, egyet nem tudunk. Szinte fantasztikus, hogy a véleményünk szerint „igazi” fo­­gásidőben, hajnalban egy olyan ponty sem akadt, amely dobogóra kerülhetett volna. Évszak szerint nyáron fogtak hat, ősszel négy darabot. Azt tudjuk, hogy mostanában éppen a csalik forradalmi változásának kor­szakát éljük. A legszebb zsákmányok elemzése azt mutatja, hogy győztes még nincs. A rekorderek a következő csalikat jelentették be: vaníliás kukorica, gyöngykukorica, közelebbi meghatározás nélkül: CUKK-csali, trágyagiliszta, főtt burgonya, twister, kishal. Ne most le­gyen okos valaki ! A jelek szerint nem csupán szerencsések, de rutinosak is voltak a dobogósok, mert mindössze egy fárasztás tartott 60 percig, kettő fél­óránál hosszabb ideig, viszont akadt egy, amelyik csak ötperces volt. Különös vita bontakozott ki tavaly a Rekordlista olvasói között. Jó néhá­­nyan azt állították, hogy mi felcserél­jük a méreteket, tehát a hal legnagyobb kerületét írjuk a hosszának. Mi viszont azt állítottuk, hogy vészesen szaporod­nak vizeinkben az ún. pacni pontyok. Az igazolólap ugyanis külön rovatot biztosít a hosszúságnak és külön a ke­rületnek. Ha elhisszük, hogy a horgá­szok helyesen töltötték ki, akkor ta­valy nem kevesebb mint 56 db pacni pontyot jelentettek be, tehát amikor a kerület nagyobb volt mint a hosszú­ság. Kilenc esetben pedig egyenlő. Ha hiszünk a horgászoknak, — és miért ne hinnénk —, akkor riasztó tünet ez, mert az állomány belterjesedését, túl­tenyésztett voltát mutatja. Általában ugyanis az a tapasztalat, hogy ezek a kerek jószágok lomhábbak, kevésbé védekeznek, tehát kisebb a sportérté­kük, noha a konyhai értékük azonos.­­ 1. Maródi Antal 24 500 g Alcsiszigeti holtág 2. Farda Ferenc 24 000 g Ráckevei-Duna 3. Farda Miklós 23 700 g Alcsiszigeti holtág 4. Tassy Béla, Alcsiszigeti holtág, 13 500; 5. Balázs Sándor, Rakacal-tó, 23 200; 6. Kéri János, Tisza-tó, 22 800; 1. Halász János, Atkai-holtág, 22 500; 8. Montág István, Balaton, 21 000 ; 9. Moór Lajos, Deseda, 20 700; 10. Szél Sándor, Balaton, 20 500. ---------Harcsa--------­ Itt is vannak kedvező jelek. Sport­­szempontból legértékesebb halunkról ta­valyelőtt 29, tavaly pedig már 43 db igazolólapot kaptunk. Határozottan nö­vekedett az átlagsúly is, 49-ről 58,2 ki­logrammra! Természetes vízből most is kettőt fog­tak, egyiket a Balatonból, másikat a Zalából. A Faddi-holtág szilárdan tart­ja első helyét, ezenkívül egy-egy dobo­gós harcsát fogtak még a Keleti-főcsa­tornából, a Tisza-tóból, egy barcsi hor­gászvízből, a Töröcskei-tározóból, a a Szanyi kavicsbánya-tóból, a Bácsbo­­kodi tározóból és a sokat szereplő Va­jai őstóból. Kissé meglepő, hogy ta­vasszal akadt horogra a dobogósok fe­le, nyáron 4 db, ősszel pedig — ért­hetően — csak egy. A napszakokat te­kintve az éjszaka vezet 4 példánnyal, reggel esett zsákmányul egy, dél körül három, és este kettő. Nagyon érdekes, hogy a legnagyob­bak közül csupán egy harcsa köszön­hette a végzetét villantónak, az sem valami méregdrága herkentyű volt, ha­nem saját készítésű. Ugyancsak egy db volt a növényevő, amely puffasztott rizst vett fel. Kettőt fogtak élőhallal, a többit pedig gilisztacsokorral, trá­gyagiliszta csokorral, lótetűvel, lópiócá­val, és csirkebéllel. A fárasztás ennél a halfajnál már nagyon komoly dolog, így érthető, hogy egy esetben több mint három órát, két esetben két órát, két esetben pedig egy-egy órát tartott. Két ifi is fogott szép harcsát, ezek azonban sajnos nem kerültek dobogóra. 1. Kuperczkó István 72 000 g Faddi-holtág 2. Kalocsány István 63 200 g Keleti-főcsatorna 3. Kiss Győző 62 800 g Balaton 4. Szabó József, Zala-folyó, 60 550; 5. Szántai István, Tisza-tó, 57 000; 6. Lakatos György, Barcs, 55 700; 7. Fe­hér Sándor, Töröcskei-tározó, 55 430; 8. Huszár Zoltán, Szanyi ka­vicsbánya-tó, 52 100; 9. Wittner Ist­ván, Bácsbokodi-víztározó, 52 000; 10. Varga Miklós, Vajas-tó, 51 000. ma már nem tudunk a ponty és az amur között különbséget kimutatni. Há­rom dobogós példány gyöngykukoricára, kettő közelebbről meg nem határozott CUKK-csalira, egy piros gyöngykuko­ricára, egy pufira, egy főtt kukoricára, egy pedig a „szektás” száraz kuko­ricára kapott. Az igazolólapok bekül­dői között három ifi volt. 1. Meyer István 29 900 g Ráckevei-Duna 2. Bata László 29 100 g Tisza-tó 3. Réder János 26 000 g Pécsi-tó 4. Szabó Géza, Csepeli kavicsbánya­tó, 25 900; 5. Simon Jenő, Gyéké­ny­esi-víztározó, 25 400; 6. Furcsa Zol­tán, Alcsiszigeti-holtág, 25 000; 7. Olasz László, Ráckevei-Duna, 24 150; 8. Kruj Géza, Karcsa-tó, 23 400; 9. Furcsa Zoltán, Alcsiszigeti-holtág, 23 000; 10. Bella Gyula, Ráckevei-Du­na, 22 700. Csuka Nem titkolják már eredményeiket a csukahorgászok. Amit bizonyít, hogy 39 igazolólapot kaptunk, a korábbi esz­tendőben pedig csak 22-t. Igaz, az át­lagsúly csak 30 dekával növekedett, 12,6 kg-ra, már ami az első tíz he­lyezettet illeti. Ez esetben már csak egyetlen víz, az Ecsédi-tó szerepel két példánnyal, különben egy-egy csuka esett zsákmányul az örvényi Morot­­ván, a mázaszászvári tavon, a Paksi Erőmű taván, az Alcsiszigeti-holtágon, a Markazi-víztározón, a Gyékényesi víz­tározón, és Délegyházán. Az évszakok igazolják a babonákat, hét db dobo­gós csukát fogtak ősszel, egyet-egyet tavasszal, nyáron és télen. Napszakot csak ötöt ismerünk, ebből három reg­geli, kettő pedig délutáni. Csaki egyben sincs meglepetés, az is­mert esetek közül háromszor élő kis­hal, háromszor villantó, egyszer pedig kukorica. A fárasztás technikája tisz­teletreméltó. A leghosszabb is csak fél óráig tartott. A 39 bejelentő között kettő volt az ifi. 1. Nagy Gyula 13 567 g örvényi Morotva 2. Szűcs Lajos 13 500 g Mázaszászvári-tó 3. Ambrus Róbert 13 200 g Ecsédi-tó 4—5—6. Farkas István, Ecsédi-tó, 12 500; Racskó Imre, Paksi Atomerő­mű, Füzes-tavak, 12 500; Túri Sán­dor, Körösszakál, 12 500; 7. Kocsis István, Alcsiszigeti-holtág, 12 400; 8—9. Farnadi Ferenc, Síkvölgyi-tó, 12 000; Simon Tibor, Markazi víztá­rozó, 12 000; 10. Rumpf László, Gyé­kényes­ víztározó, 11 500. ------------Amur-----------­ Amurügyben csupán hajszálnyi vál­tozásokról adhatunk hírt, ezek viszont kedvezőek. Tavaly 35 db igazolólapot kaptunk, ami eggyel több a korábbi­nál. Az átlagsúly csak 1,4 kg-mal nö­vekedett a dobogósoknál, viszont meg­dőlt az abszolút rekord. Csak 10 de­kával, de megdőlt. Sajnos azonban nem tudjuk megmondani, hogy hova men­jenek az amurvadászok, mert a hely­színek ebben az esetben is nagyon szó­ródnak. A legjobb tíz közül a Rácke­­vei-Dunából fogtak hármat, az Alcsi­­szigeti holtágból kettőt, egyet-egyet pe­dig a Tisza-tóból, Pécsi-tóból, Csepeli kavicsbánya-tóból, a Gyékényesi víztá­rozóból és a Karcsa-tóból. Meghonoso­dott ugyan nálunk az amúr, de me­leg víz kedvelő természetük a jelek sze­rint nem változott, mert nyáron hatot, ősszel négyet fogtak, tavasszal egyet sem. A napszakokat csak hét esetben ismerjük és ebben egyetlen éjszakai amúr van. Kettő jött reggel, három délután, és egy pedig este. Valószí­nűleg profik lehettek a győztesek, mert a fárasztás csak egy esetben vett igény­be egy kerek órát. Volt viszont olyan eset is, amikor csak egy percig tartott. A csali iránti érdeklődés tekintetében ------------Süllő------------­ Tavaly talán legnagyobb örömünk volt, hogy megdőlt a süllő évtizedes abszolút rekordja. Ehhez képest kisebb a bánat, hogy tavaly csak 24 igazoló­lapot kaptunk, míg tavalyelőtt 27-et. A dobogósok átlagsúlya csak 30 dekával nőtt. Ismét bebizonyosodott, hogy a süllő kedveli legjobban a szabadságot, hat példányt fogtak természetes víz­ből: kettőt a Tiszából, egyet-egyet a Dunából, a Balatonból, a Drávából, a Velencei-tóból és a Hármas-Körösből. Amit még ismerünk: egy példány a Hortobágyról a Csécs-tápcsatornából, egy a Mátravidéki Erőmű hűtőtavából, egy pedig Palotásról származik. Évszakok szerint kettő a tavaszi, öt a nyári, három az őszi. Kettő éjszakai, egy délelőtti, kettő délutáni, és három az esti. Tartózkodási helyét tekintve konzervatív, igényét tekintve azonban igencsak rátarti hat a süllő. Négyet fogtak műcsalival, de ez mind igen drága wobbler volt. Kettő jött élő hal­ra, egy gilisztára, a többi pedig nö­vényevő volt. Nem harcos hal a kék­­farkú, mert összesen egyszer volt szük­ség negyedórát elérő fárasztásra, a töb­biek gyorsan kijöttek. Itt is két ifi szerepel, közülük az egyik dobogóra került.

Next