Magyar Horgász, 2001 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2001. február / 2. szám
felé a víz mellett - jó pár kilométer vár ránk. Tomi és Norbi barátom dagasztja a sarat mögöttem a kis Corsával, lépésben imádkozzuk át autóinkat egy - az élelmes traktorosoknak sok bevételt jelentő - szakaszon. Valami nedvesség úgy látszik mégiscsak volt itt... Istenem, mi meg még tüzet akartunk rakni, és szalonnasütésről ábrándoztunk... ELSŐ HELY Nem tudjuk, hol kezdünk majd dobálni először, a fiúk rám bízzák a döntést, mintha én valamivel jobban ismerném a terepet, pedig a tuti csukás helyeket mindig elfelejtem - merthogy csukázás lesz itten kérem, nem is akármilyen, hanem pergetés a javából. Erre készülünk egy hete, a múltkor ugyanis sokkal naposabb időnk volt, derékba is törte a horgászatot, most azonban itt a köd, a hűvösség, szóval ami kell. Aztán amint megérkezünk egy általam jónak vélt szakaszra, a köd elillanóban van - szerencsére felhő azért marad az égen, így a csukázó idő nincs veszélyben. Norbi a közelemben marad egy állásnyira, Tomi eltűnik, mint a szürke szamár abban a bizonyosban, és meglehetősen messze, a kanyaron túli nád takarásában kezdi a horgászatot. SÜGEREK REGGELIRE Míg a fiúk házilag - küszöb lemezből - gyártott és egyébként bevált „Hausi” fantázianevet viselő villantóikkal igyekeznek elkápráztatni a csukákat, addig jómagam, aki lemaradtam a barkács-fakultációról, kénytelen vagyok gyári műcsalit feltenni a köthető drótelőke végére. Hatos körforgó, Veltic-nek hívják, és azt mondják jó. Nagy csukáknak nagy csali, hát akkor lássuk. A bronzos, zöld csíkos csillogás lomha mozgással közelít felém a decemberi vízinövény-maradékok között egyensúlyozva, a hínároktól néha kibillentve monoton pörgéséből. Az első dobásokat a néhány ígéretes helynek tartogattam - közvetlenül felszín alatt járatva a nagy körforgót - de nem hoztak halat. Furcsa ez a kapástalanság. Néhány perc múlva össze is nézünk társammal, aki szokásos tempójában szűri a vizet a támolygóval, eleddig szintén eredménytelenül. Norbi néhány dobás után általában csali cserére szánja el magát, most is így tesz, de továbbra is blinkerrel próbálkozik. Tomiról semmi hír. Talán tizedik bevontatásom, amikor végre egy ütést érzek a boton, bevágásra lehetőség sincs, annyira gyors volt a vendég. A következő dobás az előbbi helyre irányul, a várt ponton nem is késik a rávágás, vehemens ellenállás helyett azonban egy méltatlankodó sügér húsz dekájába emelek bele. Negyed tíz: egy hal már zsebben - „nagy csali nagy csuka”, mi? Ez a csatorna-pergetősdi azért is jó dolog, mert ha nincs kapás, az ember bizakodva léphet át egy másik álláshoz, annak reményében, hogy ott majd biztos lesz hal - a lehetőségek száma szinte végtelen. Norbival az autóktól kicsit eltávolodva dobálunk tovább - igaz, ő felfelé én meg kicsit lejjebb mentem egy-két beállóval. Villantom csobban, majd alig fordul néhány taktust, bődületes rávágásom van. Csukám viszont továbbra sem, ugyanis hamar felszínre tör egy zöld-fekete csíkos test. Kisvártatva az előbbinél szebb sügeret ragadok nyakon, de még az ő szájában is furcsán hat nagyméretű körforgóm. Barátom lép mellém, így a horogszabadítás előtt lefényképezkedünk zsákmányommal. Közben Tamás is befut, hal nélkül, nem kérdés hát, hogy menjünk-e tovább. A JÓ PÁLYA Az autókkal egy széles placcon parkolunk le néhány kilométerrel arrébb, ettől feljebb ma már nem megyünk, csak gyalogosan. Ennek a résznek - hiába csatorna - mégis van valami varázsa: beszű- MEGFIGYELÉS Szinte folyamatosan borult időben a tompa fényű sárgaréz házi kanál és a gyári vörösréz támolygó is bizonyított. A sekély vízben pergetett csukák egytől egyig könnyű, vékony blinkerekre jöttek, a fejük felett elhúzott körforgók nem izgatták fel őket, csak a libegtetett kanalak. Az úszással fogott halak kis eresztéken felkínált kárászokra kaptak. A rablók legtöbbször part előtt, és a víz partközeli régiójában akadtak horogra. A napos idő megállította a ragadozók kapókedvét a műcsalikra. ► Tomi csak futólag említett csukája váratlanul és a szokottnál is hevesebben vetette rá magát a nád előtt vezetett műcsalira. A fárasztás nem jelentett gondot, de a part közelébe érve ez is megmutatta, hogy egy csuka sem adja magát olcsón A biztosan ülő horog segíti a horgászt a viadal végén is: a növényektől akadályoztatva így volt a legegyszerűbb a kivétel. A pompás akadás kíméletesebbé és rövidebbé teszi a horogszabadítás procedúráját - ez a méret alatti és a méretes, de visszaengedett halak esetében nem utolsó szempont VW Sí Magyar Horgász 13