Magyar Horgász, 2002 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2002. szeptember / 9. szám

Többször foglalkoztunk a horgászvizek minőségével növény- és állatvilágával, az itt élő halakkal. A parti zóna szerepét valahogy elhanyagoltuk.­ ­ A hétköznapi nyelv a vizet szegé­lyező kemény szárú növényzetet egy szóval illeti, és nádasnak nevezi. Pe­dig a parti sáv főbb növényei rajta kívül a sás, a gyékény is. A sásfélék a sekély vizek uralko­dói, legtöbbször önálló és összefüg­gő állományt képeznek. Foltszerűen is megtalálhatók a vizes élőhe­lyeken. A szikes területektől a lápig előfordulnak. Hosszú vékony leve­lükről, füzéres virágzatukról felis­merhetők. A letaposott, zsombék­­maradványukra a danka sirály előszeretettel fészkel. A gyékények közül a keskeny és széles levelű található a hazai vizek partján. A széles levelű­­ melyet vízi­buzogánynak is neveznek, nád közé is elvegyül. Felismerhető világosbar­na felálló buzogányáról, amely éret­ten szöszölve bomlik fel, környezetét beborítva. A nád a legismertebb parti nö­vény az egész világon. A nádat az ember évszázadok óta hasznosítja: tetőt fedett vele, gyakran készített belőle csónakot (Dél-Amerikában) és sok használati eszközt. A moderni­záció pár évtizedre elnyomta, de új­ból felfedezik, és kezd „divatba" jönni. A mocsaras, lápos területen érzi igazán jól magát, itt társulást alkot. Levelei 1-2 centiméter szélesek és 3- 4 méterre is megnőhetnek. Bugája a 40 centimétert is elérheti, amely jú­niustól szeptemberig virágozhat. Kezdetben fényes bordás-lila, megér­ve aranysárga. Nagy tömegű apró magját a szél és a víz is terjeszti. A szója igen erős, kovasav-tartalma és az ízekre tagolódása a növényt olyan „erőssé" teszi, mint a vele azonos vastagságú acélcső. Partvédő szerepe vitathatatlan. Nyáron dacol a viharos hullámokkal, télen a ráeső, nem cse­kély hófehérrel. Szilárdságát az is igazolja, hogy a vörösgém, vagy a bölömbika fészkének biztonságos megtartásához elegendő néhány nádszál. A nád partvédő pozitív funkciója mellett igazolt a víztisztító szerepe is. A foszfor mellett más káros anyago­kat is „megköt" (például fenolt). A helyesen kialakított, rendben tartott parti sáv pozitív szerepe vitat­hatatlan. Gazdag állatvilága sok hal­faj számára bőséges táplálékot nyújt. Itt él sok rovar és lárvája, csigák, és bevonatiaké haltáplálék szerveze­tek. Nemcsak a vízfelszíni, hanem a víz alatti részeket is gazdag állatvi­lág népesíti be. A ponty szinte leszív­ja a táplálékot a nádas részekről, közben étvágygerjesztő hangot ad ki, cuppog. A ponty és a csuka a ná­dasban, a többi halfaj a nádas víz felőli részén szeret tartózkodni. A nádasoknak nagy szerep jut a vízminőség megőrzésében, az eutro­­fizáció elleni védekezésben. A kívül­ről érkező szennyvizet megszűri, fo­galmazhatunk úgy, hogy biológiai tisztítást végez. A mezőgazdasági, a kommunális szennyvízből a foszfort a saját „testébe beépíti", így csök­kentve a túlzott algásodás veszélyét. A nádasok partvédő szerepe pó­tolhatatlan. A szél, a csónakok által gerjesztett hullámzás erejét megtöri, az elhabolódás mértékét csökkenti. A nádas madárvilága gazdag, jó költőhely. A nádasok rovására írják, hogy az életműködésükhöz szükséges táp­anyagot a vízből, a talajból kiveszik. A termelt oxigént a levegőbe bocsát­-------------------------------------­ fák, a lehulló levelek, a víz alatti gyökérzet, szárrészek lerakódása a víz feltöltődését gyorsítja. Terjedésük csökkenti a szabad víztükör felületét. Ezek az érvek mind igazak a rosszul, vagy egyáltalán nem kezelt, elha­nyagolt nádasoknál. Napjainkban terjedésük korlátozására több mód­szer áll rendelkezésre. A vízparti növényzet káros csak ott lesz, ahol tétlenül nézzük terjedé­sét, kiöregedését, esetleg betegségét. A hal pedig szívesen „járja" a nádast, kedvelt ívó-, búvó- és pihenő­helye sok halfajnak. Egy fontos szempontról ne feled­kezzünk meg,­­ a nádas összefüggő, biológiai egység, csodálatos növény- és állatvilággal (ugyanúgy, mint az erdő, vagy a horgásztó vízivilága). A nádszál nem kusza módra ren­deződik, hanem az uralkodó szél, az azt követő hullámzás szerint. A köz­te élő növények, állatok szoros fe­gyelemben, sajátos törvényeik sze­rint élnek. Ezt a rendet ne bontsuk meg például össze-vissza letaposás­­sal, rendetlen vágatokkal. A kijárást a vízre oldjuk meg pallótelepítéssel. A nádasok minőségi állapota sok helyen kifogásolható, állománya rit­kul, ligetessé válik. A nádas alján összegyűlt szár- és levélrészekből ki­alakult az „avas nád", mely a vízminőségre is kedvezőtlen hatású. Ilyenkor gyorsan megjelenik a béka­nyál, amely még az egészséges ná­dast is fojtogatja. Megelőzhető az évenkénti levágással, „tisztán" és rendben tartással. Itt említjük meg a nád terjedésé­nek egy ritka módját. Mikor a nád a víztükör felé már nem ér talajt, ak­kor a gyökértörzsei „felúsznak". Ezeket a gyökértörzseket leve­gőztető járatok járják át. Egy idő után­­ több más úszó-lebegő nö­vényzettel együtt egy különleges ter­mészeti jelenség jön létre: az úszó nádas. Gyakrabban használják az úszóláp kifejezést. Közép-Európa egyetlen és legna­gyobb úszóláp­területe hazánkban, a Velencei-tó 6 km­-es természetvédel­mi területéből a MOHOSZ kirendelt­ség mellett, a Madár-várta szomszéd­ságában 2 km­-es ritkaságként talál­ható. Csodálatos növény- és állatvi­lág, védett érték. A nádas a táj igen érzékeny ré­sze, könnyen sérül, óvni kell. A szél­ben hajladozó nádas nem csak sze­met gyönyörködtető látvány, hanem partvédelmi, víz- és halvédelmi szempontból nélkülözhetetlen bioló­giai egység. PAPP KÁROLYNÉ DR. A NÁDAS Magyar Horgász 57

Next