Magyar Horgász, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám)

2004. szeptember / 9. szám

Szelíd település (puszta) után kapta a nevét tó, mely „Sild” és „Széléd”, de „Szilid”-ként is futott a történe­lemben, sőt ez utóbbi néven emle­getik manapság is a helybéliek. Az, hogy korábban a délebbre lévő Ba­kodhoz (ma­­puszta) tartozott a víz, ezért Bakodi-tónak hívták, csak bo­nyolítaná a helyzetet, ezért ebbe nem mennék már bele. Persze valójában mindegy is hogy miről nevezték el a tavat, vagy hogy mi mire találunk utalásokat. Hiszen a tó itt húzódott már a tö­rök idők, az Árpád-kor, vagy Attila és a rómaiak uralkodása alatt is, sőt még a bronzkor mintegy 4000 éve itt élt lakóinál is korábban szü­letett, körülbelül akkortájt, ami­kor még senki nem nevezhette el semminek. keletkezése ahhoz a folyamathoz köthető, amikor az ősi Duna folyam Pest és Baja (mely városok értelemszerűen még ugyancsak nem léteztek) kö­zötti kiterjedt árterülete visszahú­zódóban maga mögött hagyta mé­lyebb morotváit, a távolabbi ré­szekben megrekedt vizeket és elszigetelődött azoktól. Ennek idestova pár millió éve... Hát ezért nevezik Szelídet úgy, ahogy­ (mindössze egy darab), jellemzően nyi­ladékok, csónakok tarkítják a partokat, felfelé haladva egyre ritkábban. A tanya utáni egyenes szakasz szemközti (észa­ki) parti nádas, nádbaltás,­­öblös része csak csónakból érhető el, ugyanis a nád mögött kiterjedt sekély, víz alatt álló nö­­vényes placc húzódik, mely remek ívóterületnek (és magas vízálláskor saj­nos gyakori búvóhelynek, általános tar­tózkodási helynek is­ számít. Észak­keleti irányban haladva egyre se­­kélyesedik és keskenyedik a tó, több ka­nyarral, szinte érintetlen parttal talál­kozhatunk, míg a befolyóhoz érünk. A tápláló ér nem torkolattal, hanem nádas zegzugokon át jön meg. Innen nézve a tavat a dél-keleti oldal a bal part, az lenni, kiváltképp, ha a mi szerelé­künk van a szájukban. Ezért az­tán belőlük valahogy kevesebbet fogtunk, nem úgy ezüstkárászból, amiket viszont a nyílt víz felé for­dulva a mélyebb szakaszokon ta­láltunk meg. Máig emlékszem, negyedbe vágott csemegekukori­cával lehetett csak elcsípni őket, a nagyobbat nem vették fel, de hogy miért, arra azóta sem jöttem rá. A 30-80 dekás kárászok mellett ki­sebb amur és harcsa is bekö­szönt, és szelesebb napokon dévéreket is fogtunk­­ ugyanott. Egy vihar után kimerítettünk egy „huszonsok” kilós villámsújtotta busát is, amiről nagybátyám be­adta a horgásztanya népének, észak-nyugati a jobb partnak számít. A Szelidi-tó medre akadómentes, seké­lyebb részein helyenként hínármezők terülnek el. Már a nád előd zömmel mély a víz (1,5—2,2 m), de sokszor a 0,5 m-es keskeny peremen jön a kapás. Legmélyebb részei a strand kezdeti ka­nyarjában a szálló alatt, valamint a déli part nagy kanyarjában álló magányos stég előtt rejtőznek. főbb törés, padka színesíti a márgás, ho­mokos, sóderes, iszapos, tehát a már eleve változatos aljzatot, melyet a hor­gászok elsüllyesztett csónakokkal, tartá­sokkal csak tovább cizelláltak. Átlagos horgászként, nem specializálód­va semmire, süllőre, pontyra, keszegre folyamatosan jók lehetünk. Ne ijedjünk Akkor kezdtük el a fenekezős süllőzést is: barátom rögtön egy két és feles fogással, azaz fogassal. Ahogy a csónak mellett felbukka­nó ragadozó szeme világított a sö­tétben, ugyancsak emlékezetes pillanat maradt, amit még jó né­hány követett a több, mint tíz év alatt. Szelíd így a szívem egyik csücs­meg ha nagyon csendesnek tűnik az es­te, valamiért Szelíden a hajnalok szok­tak mozgalmasabbak lenni. A víz nagy kánikula és kedvezőtlen csapadék után­pótlás idején néha kicsit „bepunnyad", de ez a kapókedvet általában nem befo­lyásolja. A csónakos horgászat során a karót bizonyos helyeken nem lehet le­szúrni, részben a sekély víz és a kemény meder, részben a túl mély víz miatt. Ajánlott, általában hasznos időtöltések átlaghorgászoknak: partról, csónakból kiülni a pontyokat, amurokat (akár bojlival is); partról úszózni; csónakból nád mellett úszózni pontyra; csónakból a sóderes nyílt részeken keszegezni; csó­nakos süllőzés törésen, sóderesen tapo­gatva, pergetve fenék feled. DURVÁN SZEN­DEN Már több mint tíz éve, gimnazista fejjel vetődtünk először a tóra. Igaz, elég megtervezett vetődés volt, ugyanis nyári kalandunkat vi­szonylag korán, tavasszal kezdtük szervezni Norbival és szűkebb­­bővebb rokoni közegemmel. Az akkor szerzett tanulságokból és megfigyelésekből egyébként azóta is táplálkozik horgászatunk. Az eltöltött két hét alatt hamar megtanultuk például, hogy a pon­tyok nagyon szeretnek a nádban hogy speciális csalira, almapezs­gőbe áztatott pufira jött, minek­utána mindenki almapezsgőt kez­dett keresni a környéken... A bu­sák erről mit sem sejtettek... csak forgolódtak hajnalonként a seké­­lyesben, mint valami reinkarná­lódott torzó sziréncsapat. Egyszer mi is meglestük őket a vizibalett alatt: kéttenyérnyi farkok és ha­talmas házak fodrozták az olajsi­ma vizet. Persze esélyünk nem volt megfogni őket, jóllehet, nem is akartuk. ke lett, de elfogult nem lehetek ve­le, hiszen mint minden víz, ez is okozhat kellemetlen meglepetése­ket és csalódást. Ha nem eszik a hal, akkor nem eszik. Ez víz­független jelenség, és amikor ki­fogjuk ezt az időszakot, akár bet­lizhetünk is. Magam is beleszalad­tam már ilyenbe, de a szép kesze­gek kisegítettek. Persze van amikor nagyon megy minden, mégis Szelídben iga­zán az a jó, hogy ha csak kicsit megy, már az is elég. SZÍNES SZELÍD Az 1955-ben alapítod, és a tó halászati-horgá­szati jogát 2000-től gyakorló Sporthorgász Egye­sület - Dunapataj (előde a Kalocsai HE volt a _ „gazda") elnöke Katona József. Mint kifejtete, a bojlisok körében hamar népszerű célállomás led a Szelidi-tó, ám így egyúdal az elvárás is gyor­san nőd, aminek meg kell felelni. De nem elég a nagy halak védelmében csak szabályokat hozni, nagy halakat is kell hozni a tóba. A telepítések ennek szellemében, ugyanakkor a víz vegyes­halas jellegét megtartva történnek, a természet­­védelmi terület mind különös körültekintéssel. A modern fenekező­ pontyozásra alkalmas, de egyáltalán nem csak arra épülő tó fenntartása a cél. Ezért lehet - és van - a pergetésnek, a csu­ka-süllő horgászatnak és más úszás, fenekezős horgászatoknak létjogosultságuk Szelíden, nem utolsó sorban a harcsázásnak és az évről-évre megrendezendő harcsafogó versenyeknek. Magyar Horgász 43 m MÁR A TÖRÖKÖK IS A tó vizének jódtartalma már nem olyan mint régen, azonban még így is egyedülállónak szá­mít, gyógyhatásának helyreállítására már foly­nak a kíséreltek. Nem véletlen, hogy a török hódoltság alatt a fürdőkultúrájukról is híres megszállók ugyan­csak élvezték a Szelidi-tó vizét, melyet úgy hor­dottak át dézsában a környező településekre. BOJUS PÁLYA A Szelidi-tó a legjobb bojlis vizek közé tartozik. Sok nagytestű békés halra szinte egész évben horgásznak a proteingolyók zsonglőrjei. Július közepén, mikor meglátogattam egy csapatot ottlétük második napján, több kisebb ponty mellett (melyeket fogás után visszaengedtek) már egy - a stég mellett leakadt - 15 kg-os majdnem ponttyal és egy bő tízes amurral is büszkélkedhettek, s míg fotóztunk és beszél­gettünk, 9:05-kor egy újabb potyka miatt sírt fel a kapásjelző. A nyolc kiló körüli egészséges állatot végül csónakból szákolták meg, majd a fényképezést és az orvosi ellátást követően szabadon engedték. Érdekes, hogy amikor sokan panaszkodnak, mert „nem megy a hal", és a nád előtti etetett helyeken még a legrutinosabbak is csak elvét­ve fogogatnak, akkor bojlival egyszerűen cso­dákat tesznek azok, akik magas szinten műve­lik ezt a módszert - legyen bármi is a vélemé­nyem a bojlizásról, ezt be kell látni. Közvetlenü­l a horgásztanya kikötőjével szemközti nád előtt is sokan próbálkoznak, itt félúton mélyebb vizet, kicsit jobbra a kikötőtől középtájon sóderes részt találhatunk

Next