Magyar Horgász, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám)
2004. szeptember / 9. szám
Szelíd település (puszta) után kapta a nevét tó, mely „Sild” és „Széléd”, de „Szilid”-ként is futott a történelemben, sőt ez utóbbi néven emlegetik manapság is a helybéliek. Az, hogy korábban a délebbre lévő Bakodhoz (mapuszta) tartozott a víz, ezért Bakodi-tónak hívták, csak bonyolítaná a helyzetet, ezért ebbe nem mennék már bele. Persze valójában mindegy is hogy miről nevezték el a tavat, vagy hogy mi mire találunk utalásokat. Hiszen a tó itt húzódott már a török idők, az Árpád-kor, vagy Attila és a rómaiak uralkodása alatt is, sőt még a bronzkor mintegy 4000 éve itt élt lakóinál is korábban született, körülbelül akkortájt, amikor még senki nem nevezhette el semminek. keletkezése ahhoz a folyamathoz köthető, amikor az ősi Duna folyam Pest és Baja (mely városok értelemszerűen még ugyancsak nem léteztek) közötti kiterjedt árterülete visszahúzódóban maga mögött hagyta mélyebb morotváit, a távolabbi részekben megrekedt vizeket és elszigetelődött azoktól. Ennek idestova pár millió éve... Hát ezért nevezik Szelídet úgy, ahogy (mindössze egy darab), jellemzően nyiladékok, csónakok tarkítják a partokat, felfelé haladva egyre ritkábban. A tanya utáni egyenes szakasz szemközti (északi) parti nádas, nádbaltás,öblös része csak csónakból érhető el, ugyanis a nád mögött kiterjedt sekély, víz alatt álló növényes placc húzódik, mely remek ívóterületnek (és magas vízálláskor sajnos gyakori búvóhelynek, általános tartózkodási helynek is számít. Északkeleti irányban haladva egyre sekélyesedik és keskenyedik a tó, több kanyarral, szinte érintetlen parttal találkozhatunk, míg a befolyóhoz érünk. A tápláló ér nem torkolattal, hanem nádas zegzugokon át jön meg. Innen nézve a tavat a dél-keleti oldal a bal part, az lenni, kiváltképp, ha a mi szerelékünk van a szájukban. Ezért aztán belőlük valahogy kevesebbet fogtunk, nem úgy ezüstkárászból, amiket viszont a nyílt víz felé fordulva a mélyebb szakaszokon találtunk meg. Máig emlékszem, negyedbe vágott csemegekukoricával lehetett csak elcsípni őket, a nagyobbat nem vették fel, de hogy miért, arra azóta sem jöttem rá. A 30-80 dekás kárászok mellett kisebb amur és harcsa is beköszönt, és szelesebb napokon dévéreket is fogtunk ugyanott. Egy vihar után kimerítettünk egy „huszonsok” kilós villámsújtotta busát is, amiről nagybátyám beadta a horgásztanya népének, észak-nyugati a jobb partnak számít. A Szelidi-tó medre akadómentes, sekélyebb részein helyenként hínármezők terülnek el. Már a nád előd zömmel mély a víz (1,5—2,2 m), de sokszor a 0,5 m-es keskeny peremen jön a kapás. Legmélyebb részei a strand kezdeti kanyarjában a szálló alatt, valamint a déli part nagy kanyarjában álló magányos stég előtt rejtőznek. főbb törés, padka színesíti a márgás, homokos, sóderes, iszapos, tehát a már eleve változatos aljzatot, melyet a horgászok elsüllyesztett csónakokkal, tartásokkal csak tovább cizelláltak. Átlagos horgászként, nem specializálódva semmire, süllőre, pontyra, keszegre folyamatosan jók lehetünk. Ne ijedjünk Akkor kezdtük el a fenekezős süllőzést is: barátom rögtön egy két és feles fogással, azaz fogassal. Ahogy a csónak mellett felbukkanó ragadozó szeme világított a sötétben, ugyancsak emlékezetes pillanat maradt, amit még jó néhány követett a több, mint tíz év alatt. Szelíd így a szívem egyik csücsmeg ha nagyon csendesnek tűnik az este, valamiért Szelíden a hajnalok szoktak mozgalmasabbak lenni. A víz nagy kánikula és kedvezőtlen csapadék utánpótlás idején néha kicsit „bepunnyad", de ez a kapókedvet általában nem befolyásolja. A csónakos horgászat során a karót bizonyos helyeken nem lehet leszúrni, részben a sekély víz és a kemény meder, részben a túl mély víz miatt. Ajánlott, általában hasznos időtöltések átlaghorgászoknak: partról, csónakból kiülni a pontyokat, amurokat (akár bojlival is); partról úszózni; csónakból nád mellett úszózni pontyra; csónakból a sóderes nyílt részeken keszegezni; csónakos süllőzés törésen, sóderesen tapogatva, pergetve fenék feled. DURVÁN SZENDEN Már több mint tíz éve, gimnazista fejjel vetődtünk először a tóra. Igaz, elég megtervezett vetődés volt, ugyanis nyári kalandunkat viszonylag korán, tavasszal kezdtük szervezni Norbival és szűkebbbővebb rokoni közegemmel. Az akkor szerzett tanulságokból és megfigyelésekből egyébként azóta is táplálkozik horgászatunk. Az eltöltött két hét alatt hamar megtanultuk például, hogy a pontyok nagyon szeretnek a nádban hogy speciális csalira, almapezsgőbe áztatott pufira jött, minekutána mindenki almapezsgőt kezdett keresni a környéken... A busák erről mit sem sejtettek... csak forgolódtak hajnalonként a sekélyesben, mint valami reinkarnálódott torzó sziréncsapat. Egyszer mi is meglestük őket a vizibalett alatt: kéttenyérnyi farkok és hatalmas házak fodrozták az olajsima vizet. Persze esélyünk nem volt megfogni őket, jóllehet, nem is akartuk. ke lett, de elfogult nem lehetek vele, hiszen mint minden víz, ez is okozhat kellemetlen meglepetéseket és csalódást. Ha nem eszik a hal, akkor nem eszik. Ez vízfüggetlen jelenség, és amikor kifogjuk ezt az időszakot, akár betlizhetünk is. Magam is beleszaladtam már ilyenbe, de a szép keszegek kisegítettek. Persze van amikor nagyon megy minden, mégis Szelídben igazán az a jó, hogy ha csak kicsit megy, már az is elég. SZÍNES SZELÍD Az 1955-ben alapítod, és a tó halászati-horgászati jogát 2000-től gyakorló Sporthorgász Egyesület - Dunapataj (előde a Kalocsai HE volt a _ „gazda") elnöke Katona József. Mint kifejtete, a bojlisok körében hamar népszerű célállomás led a Szelidi-tó, ám így egyúdal az elvárás is gyorsan nőd, aminek meg kell felelni. De nem elég a nagy halak védelmében csak szabályokat hozni, nagy halakat is kell hozni a tóba. A telepítések ennek szellemében, ugyanakkor a víz vegyeshalas jellegét megtartva történnek, a természetvédelmi terület mind különös körültekintéssel. A modern fenekező pontyozásra alkalmas, de egyáltalán nem csak arra épülő tó fenntartása a cél. Ezért lehet - és van - a pergetésnek, a csuka-süllő horgászatnak és más úszás, fenekezős horgászatoknak létjogosultságuk Szelíden, nem utolsó sorban a harcsázásnak és az évről-évre megrendezendő harcsafogó versenyeknek. Magyar Horgász 43 m MÁR A TÖRÖKÖK IS A tó vizének jódtartalma már nem olyan mint régen, azonban még így is egyedülállónak számít, gyógyhatásának helyreállítására már folynak a kíséreltek. Nem véletlen, hogy a török hódoltság alatt a fürdőkultúrájukról is híres megszállók ugyancsak élvezték a Szelidi-tó vizét, melyet úgy hordottak át dézsában a környező településekre. BOJUS PÁLYA A Szelidi-tó a legjobb bojlis vizek közé tartozik. Sok nagytestű békés halra szinte egész évben horgásznak a proteingolyók zsonglőrjei. Július közepén, mikor meglátogattam egy csapatot ottlétük második napján, több kisebb ponty mellett (melyeket fogás után visszaengedtek) már egy - a stég mellett leakadt - 15 kg-os majdnem ponttyal és egy bő tízes amurral is büszkélkedhettek, s míg fotóztunk és beszélgettünk, 9:05-kor egy újabb potyka miatt sírt fel a kapásjelző. A nyolc kiló körüli egészséges állatot végül csónakból szákolták meg, majd a fényképezést és az orvosi ellátást követően szabadon engedték. Érdekes, hogy amikor sokan panaszkodnak, mert „nem megy a hal", és a nád előtti etetett helyeken még a legrutinosabbak is csak elvétve fogogatnak, akkor bojlival egyszerűen csodákat tesznek azok, akik magas szinten művelik ezt a módszert - legyen bármi is a véleményem a bojlizásról, ezt be kell látni. Közvetlenül a horgásztanya kikötőjével szemközti nád előtt is sokan próbálkoznak, itt félúton mélyebb vizet, kicsit jobbra a kikötőtől középtájon sóderes részt találhatunk