Magyar Horgász, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám)
2004. szeptember / 9. szám
FOGOTT HALAK Manapság nem csak a pontyfogó verseny miatt, hanem egyébként is a ponty az egyik főhal. Többféle fajta is van a vízben, és a méretük is igen változó. Másféltől huszonöt kilóig. Amur ugyancsak bőségesen akad, a kapitális példányok pontyfinnyáskodás idején mindig kisegítik a bojlisokat és a cserkésző horgászokat. Előbbiek inkább a tó vége felé partról, másutt stégről, utóbbiak a nádak, hínaiak környékén csónakból űzik szenvedélyüket. A parti önetetősök és úszósok az üdülőterületen és az érintetlen partszakaszon, a csónakos keresők és nádbaállók mind megfogják a pontyot. Telepítés után mindig jobban és a kisebb 2-3 kg-osokat, azt követően inkább a nagyobbakat, igaz, nem olyan gyakorisággal. Kora tavasszal a strand lapos, vagy éppen hogy az azon túl lévő mélyebb része igazi rezgőspicces pálya, amíg még együtt vannak a pontycsordák - persze ez is az idő függvénye. Az etetett helyek itt állítólag aranyat érnek. Ebben sok igazság van, és minden bizonnyal sok hatalmas halat fognak az etetéseken. TÖBB, MINT GONDOLNÁNK Dunapatajt persze nemcsak a Szeliditóról illik ismerni, vagy a fűszerpaprikáról. Az érdekességek sorát a Dunapatajhoz tartozó Parlagon és épp a Szelidi-tó környékén feltárt bronzkori település nyomaival kezdhetnénk, de a rómaiak korából maradt tál is említést érdemel, igaz, ilyen másfelé is előkerült A 19. sz. közepén itt talált szkír eredetű leletet viszont egyszerűen egyedülállónak tartják. A 450 körül készült ékszerek abból a korból származnak amikor a vidéket a hunok szövetségese, a germán eredetű szkír nép lakta. A Nemzeti Múzeumban, ahol a leletegyüttes megtekinthető, nyilván többet is megtudhatunk a feltehetőleg még Attila nagy királlyal (aki nem azonos az egyébként szintén „király" Nagy Attilával) is kapcsolatban álló ékszer-tulajdonosokral. A néhány évszázaddal (VI—IX.) későbbi avarkor is hagyott maga után nyomokat errefelé, majd a honfoglalás után Árpád törzse telepedett le a vidéken. A Pataj név is ebből az időszakból, feltehetőleg egy Pata nevű főembertől származik, akinek faluját csak jóval később, először egy 1145-ös oklevélben említik, később aztán többször is. Hát röviden ennyi ízelítőül. A Pataji Múzeumban egyébként tárgyi emlékeket is találhatunk, ha kicsivel odébb éppen nem eszik a harcsa, de szerintem csendben a nád mellett, alkalmas helyet találva ugyanúgy meg lehet fogni a pontyot, amurt. Én igazán nagyot eddig csak azért nem fogtam, mert egyszerűen nem bírok a fenekemen ülni egy helyen. Viszont a Egy lehetetlenül kapásszegény időszakban is siker koronázza a kitartókat: Endrődy Balázs, talán az egyik legjobb pergetőhorgász kellett ahhoz, hogy ez a felső mély vízen - twiszterrel - fogott süllő a kedvet kapjon a fényképezkedéshez, és megmentse a becsületünket az egyik alkalommal cserkelős, ráállós módszerrel viszonylag sokat tudtunk már elejteni. Ez kombinálva az „etetős és másnap is ideállós” technikával különösen is sikeres lehet. Ragadozókat barátaimmal a strand környékén keresünk. Tapogatva, úszózva, fenekezve, pergetve. Szinte minden működhet, de azért a tapogatás és a pergetés az igazi. Akár verőfényes nyáriőszi napsütésben is meg lehet fogni itt a süllőket itt, de sok helyi a nádszélre és az alkonyatra esküszik. És ami érdekes: ők is fognak. Ez csak azért érdekes, mert mi meg ott nem fogtunk soha. Kivéve egyszer. Ha dévéreket keresünk, szintén több hely is felmerül. Egyrészt adott a strand szakasza, ami ugyan a fürdőzőszezonban részben tabu, de nem mindenhol. Ezt a kemény, sóderes, mély vagy hirtelen mélyülő részt nagyon szeretik a dévérek. Hasonló pályát találunk a horgásztanya utáni külső kanyarban az utolsó stégnél is. Attól visszafelé pedig iszapos eséseket célszerű keresni - ha nagyon nem megy a hal, ezeken a töréseken bejöhetnek a keszegek. Sóderes, keményebb rész és sok akadó hever a tanya előtt is, kicsit jobbra a meder közepe táján. Itt gyakran forog a harcsa, nem véletlenül, de forog, mutatja magát szinte a tó egész hosszában: a kezdeti és régi sekélyeseknél - melyen ősszel és tavasszal süllők csukák is előfordulnak -, az üdülő övezetben, a széles mederrészeken - adott időszakokban egész a nád mellett és nádban a mély részek felett, és a tó másik végén lévő laposnál is. Egyszóval harcsa is sok van, de nem árt keresni is őket. Kárászokkal manapság alig találkozom, bár még akad a tóban, valahogy engem elkerülnek, akárcsak az angolnák és a balinok, amelyekből egy-egy öregebbet minden évben elejtenek Szelíden. A telepített pár kilós pontyok megfogása is sikerélmény a nád előtt. Ez a példány egy kicsit távolabbra vetett könnyű-rezgős áldozata A horgásztanyától távolodva egyre ritkulnak a parti állások; a kisebb öblökkel,a nyiladékokkal tagolt nád kínálja magát a csónakos nádmenti horgászatra (Nagyjából egyazon partszakasz három eltérő év májusának elején). Szabadstrand (nem kijelölt strand) az üdülőterület keleti része alatt a bal parton. Estefelé a felszínen pittyegő küszöb közé sokszor rabol be a süllő, esetleg harcsa, de nappal úszózva csukát is láttunk már itt fogni. Egyébként egyszerű fenekező-pontyozók is leülnek ide