Magyar Horgász, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám)
2004. március / 3. szám
- És folyamatosan meg is maradt szenvedélyének a horgászás? Valahogyan a Duna vonalát követte egy kicsit a pályafutása: Ráckeve, Csepel, Vác, Bács megye... - Ezt így még nem is gondoltam végig. Ráckevén voltam főkapitány-helyettes, Csepelen kapitány és a mai napig is a Csepeli Horgász Egyesületnek vagyok tagja. Ötven éve van egyébként engedélyem. Újpesten voltam először tag, aztán jó ideig a Tárnokvölgyében, akkoriban gyakran megfordultam az ottani nagyon szép kis tavon, amikor Érden dolgoztam. Váci kapitány is voltam, ám tudnia kell, hogy én sehol másutt nem horgászom, kizárólag a Balatonon. Egy kivétellel, amikor Ráckevén voltam, a Ráckevei Dunán is horgásztam, de a Balaton számomra a legfontosabb. Balatoni horgász vagyok, sőt balatoni nádi horgász. - Újpesti-dunai kötődéssel hogyan lett balatoni? - Nagyon egyszerű. Nagyon régóta működik a MOHOSZ tihanyi tanyája, csak oda járok. Tündéri emberek a Hortobágyiék, szeretek oda járni. Egyszer voltam Szepezden is, de az nem nyerte meg annyira a tetszésemet. Tihanyban nem a vonat fütyül, hanem a rigó. Oda szeretek járni. A tavalyi, 2003. esztendő volt a harmincötödik év, hogy oda járok. Ott meggyökeresedtem, beleszerettem a nádasba, a Sajkodi-öbölbe, és egyáltalán, már amennyire egy amatőrről ez elmondható, teljesen nádi horgásszá váltam. Még a régi dióverőkkel, tárolóorsókkal, ahogy kell, ahogy egy nádi horgásznak illik. Hatvanas-hetvenes zsinór, feltolós úszó, egy gömbólom. Csak ide járok. Ráckevét is szerettem, tényleg egy gyöngyszem, a híd alatt sokat horgásztam. Csodálatos, de mégsem vonz. A nád vonz. A Sajkodi-öböl különben is gyönyörű hely. A törzsokos részt nem szeretem. Nem járok oda, ahonnan kiveszett a nád. HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE - Mennyi ideje jut a horgászatra? - Nagyon kevés. Nyáron néhány hét, főleg júniusban és slussz. Ha elmegyek, mindig egy nagy autóval indulok, mert annyi vackot viszünk magunkkal. Egy vagy kétnapos horgászatért be nem pakolok ennyi mindent. Tavaly elmaradt, mert elindultunk, kipakoltunk, az ember azzal kezdi, hogy rendbe rakja a helyét, elkezdtem szórni, tehát kezdtem a beetetést, éppen akkor hívtak vissza. És kész, vége volt a horgászatnak úgy, hogy el sem kezdődött, jó, keszegeztem vagy három napot a pontyozás előtt. - A balatoni horgászok tele vannak panasszal, hogy kevés a hal, nem lehet fogni... - Nagyon kevés. Két éve volt egy meglepő délelőttöm: fél kilenctől úgy kettőig fogtam vagy 75 halat, keszeg és keszeg persze, de vagy húsz szabvány kárásszal. Na és két ponty volt köztük. Nem is emlékszem, hogy ennyire megleptek volna valaha a halak. - Nagy a különbség aközött, amikor kezdett a Balatonon, és a mostani idők horgászatai között? - Ég és föld. A legnagyobb az, hogy kipusztult a nád nagy része. Pusztul a nád, s ez borzalmas. Ma már csak romok vannak. Ott, ahol valamikor a nádban horgásztam, ma nyílt víz van. Csomósodik a nád, törik, borzasztó rossz az érzésem. Hiszen akkor, amikor kimentem a kikötőbe, régen be volt dőlve a nád, eső után nem lehetett kimenni anélkül, hogy az ember csupa víz ne lett volna. Nagyon szeretem a nádat. Most már az utóbbi tíz évben a nádban is viszonylag könnyű szereléssel horgászom. Sok matchbotom van, különbözők, 3 90-től 4.50-ig, a tizenhatostól a húszasig vannak zsinórral szerelve. Persze sok önsúlyos úszóm is van, ha ki akarok dobni. Úgy helyezem el ugyanis a csónakot, hogy tudok kifelé is, befelé is horgászni. Szórok kívül is, szórok belül is. És úgy forog az ember, ahogy éppen kell. Szeretem a spiccbotokat is, a kétméterestől egészen a nyolc hetvenesig vannak spiccbotjaim, 12-es, 14-es zsinórral, így fogom a keszegeimet, a pontyokat pedig a nád előtt csípem meg matchbotokkal. Mindig egyetlen bottal horgászom. Van egy nagyon jó 120 grammos matchem, egy amerikai bot, benn a nádban ezzel horgászom. Ami szakítja, vigye el. - Mesélje el egy emékezetes horgászélményét! - Végülis minden élmény az. Minden fogás szép. Egy tenyérnyi keszegnek ugyanúgy tudok örülni, mint egy négykilós pontynak. Persze az az igazi óriási élmény, amikor egy matchbottal megcsípek egy termetesebbet, pláne egy tőpontyot, amikor elkezd küzde ni, a nádba akar rohanni, s on nan kell kivarázsolni. Nagy élmény, amikor dolgozik a match az ember kezében. - Ragadozóra horgászik? - Nem, vagy legalábbis nagyon ritkán, süllőre sem. Kivéve, ha már nagyon szemtelenek a balinok, s ott fröcskölnek a csónakom előtt, majdnem beugranak mellém, akkor igen, megdobálom egyszer-kétszer. - Tehát a halban is a békéset szereti! Egyébként fiát is sikerült megnyernie a horgászatnak? - Igen, beoltottam. Nagyokat tudunk együtt hallgatni kinn a nádnál, s ez nagyon jó. Ő is nádi horgász, természetesen. Tele van ő is match-botokkal, imádja őket, főleg a háromrészeseket. - Külföldön is horgászik? - Horgásztam Tunéziában. Valami gyönyörűséges halakat fogtam, de ne kérdezze, mik voltak, nem tudom. Spiccbotot kaptam kölcsön, azzal horgásztam, olyan húszas forma zsinór volt rajta, kenyérrózsával. Itthon is kultiválom a kenyérrózsát, gyakran horgászom vele, a náci békédé - Ha már a Balatonnál tartunk, mi a főkapitány véleménye az orvhorgászatról, hogyan lehetne minél eredményesebben tenni ellene? - Először is mélyen elítélem. Mert a vízterületet gondozni kell és nem kirabolni. Másodszor egy hathatós halőri hálózatot kellene felállítani, nagyon hathatósat és főleg a víz felől. Mert azzal, hogy egy segédmotorkerékpárral körbemotoroz egy halőr...! Van olyan nyár, hogy egyszer sem találkozom halőrrel. A kor követelményeinek és az adott helyzetnek megfelelően kellene létszámában is erősíteni a halőrzést. Van egy merész, majdhogynem a valóságtól is elrugaszkodott ötletem. Én ugyanis halászat-ellenes vagyok, mert a balatoni halászok nagyon sokszor nem tartják be azt, amit be kellene tartaniok. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet és az orvhorgászat elleni küzdelem, ha az egész halászcsapatot, amely az általános vélemény szerint nem hajt hasznot - sőt! - átállítanák a halőrzésre. A munkahely megvan, a szerelés adott, tessék halőrzéssel foglalkozni. És be kellene vonni az önkormányzatokat is, adják össze a pénzt. Szelektáló halászokra, busát-angolnát szelektáló halászatra persze szükség van, ezt meg kellene tartani, de nem a süllőket, nem a pontyokat, s nem az alaphalállományt, a keszeget kiszedni. Sokkal nagyobb lenne a haszon is, ami a horgászatból bejönne, hiszen a horgász oda szeret menni, ahol fog. Ez az alapja a turizmusnak is. Az előbb Tunéziáról beszéltünk, borzasztóan egyszerűen oldják meg. Egy percen belül botot tudok bérelni. Ha akarok, hajót tudok bérelni, személyzettel vagy a nélkül. Ott tényleg ráálltak a turizmusra, ebben komoly pénz van. A Balatonon hol tudok bérelni? A Balatonnál még területi jegyet is gyakran gond szerezni. Miért? Nagyon sok horgász jön-megy az országban, el kellene őket látni. - Mit jelent az Ön számára a horgászat? - Erre egy szóval tudok válaszolni: a békét. Van, amikor csak kiülök. Be sem dobok, beetetek talán, ott pihen a botom is, aztán nézem a kacsát, hallgatom a nádat, s ilyenkor igazán jól érzem magam. SZ.F. Magyar Horgász 61