Magyar Horgász, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2005. január / 1. szám

j-horgász www.mahor.hu Alapítva: 1947. LIX. évfolyam, 1. szám Megjelenik minden hónap elsején FŐSZERKESZTŐ: SZALAY FERENC Szerkesztőségi titkár: Galbavi Krisztina Olvasószerkesztő: Diósdi László Művészeti szerkesztő: Gyurka Györgyi Szaktanácsadó: Orley Dénes Munkatársak: Blázy Zsuzsanna, Csorba Enikő Szakírók, állandó munkatársak: Balázs Piri, Bokor Károly, Füstös Gábor, Hajdú Lívia, Ifj. Gyulai Ferenc, Hunyady Attila, Katus Gyula, Kovách Sándor, Magyar Szilárd, Matula Gy. Oszkár, Orley Dénes, Papp Károlyné dr., Páskándy János, Pásztor István, Christian Schlott, Szarka László, Szarvas Zoltán, Szörényi Zoltán, valamint a megyei, fővárosi és külföldi tudósítók. Fotók: Hancsovszki János és a szerzők Szerkesztőségi szakmai bizottság: Bokor Károly, Montskó Éva, Nagy András Béla, Nyerges Csaba, Rajnai Árpád, Szalay Ferenc, dr. Székely Ádám, dr. Varga Miklós A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1066 Budapest, D u. 3. Telefon: 311-3232 Levélcím: 1373 Budapest, Pf. 611. Fax: 331-3300 e-mail: mahor@axelero.hu info@mahor.hu, kep@mahor.hu Hirdetésfelvétel a szerkesztőség címén és a 311-3232 telefonon, munkanapon 8-12 óra között, valamint a 331-3300 faxon. KIADJA A MAGYAR ORSZÁGOS HORGÁSZ SZÖVETSÉG FELELŐS KIADÓ: DR. SZABÓ IMRE 1124 Budapest, Korompai u. 17. Levélcím: 1511 Budapest, Pf. 7. Tel.: 319-9790, e-mail: mohosz@axelero.hu Internet: www.mohosz.hu Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Ter­jeszti a Magyar Lapterjesztő Rt. és a regioná­lis részvénytársaságok, a Color Interpress Kft., valamint a kiadó. Előfizethető a hírlap­­kézbesítőknél és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ULK) (Bp. VII., Vörös­marty u. 16-18., levélcím: Bp., 1946) ezen­kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Levél és Hírlapüzletági Igazgatóság (LHI) kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahiva­talokban. Külföldre előfizethető az LHI-ben. Nyomdai előkészítés: Duotone Repró Kft. Tördelés: Tóth Viktor Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: MATOLCSY MIKLÓS vezérigazgató. Internet: www.szikralapnyomda.hu, e-mail: info@szikralapnyomda.hu. Ára: 245 Ft, előfizetésben 225 Ft. Előfizetési díj: egy évre 2700 Ft. Kéziratokat, fotókat nem őrzünk meg, nem küldünk vissza. A hirdetések tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Minden jog fenntartva. Copyright Magyar Horgász, 2005. ISSN 0133-2112 Index: 25 579 S­­ Gy. úr, s-i lakos egy szép nyári nap délutánján a Velencei-tavon hor-­o­­gr­gászott (nehezen pötyögtem le ezt a szót a számítógépemen, mert­­J­e mint az olvasó látni fogja, őt egyáltalán nem tartom - sok társával együtt - horgásznak). A vízterület hivatásos halőre ellenőrzése során megállapí­totta, hogy a „fent nevezett személy egy méreten aluli pontyot fogott”, megsértve ezzel a halászati-horgászati törvény idevágó passzusát. A halőr annak rendje és módja szerint megtette a feljelentést az illetékes ha­tóságnál, s az elsőfokú hatóság - annak rendje és módja szerint - G.Gy. urat 4000 forint halvédelemi bírság megfizetésére kötelezte, állami horgászjegyét egy év időtartamra visszavonta, és a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül horgászjegy váltásától eltiltotta. Nem azt mondom, hogy enyhe volt a büntetés, de mégiscsak büntetés volt, úgy is mondhatom, a nevelő célzatnak megfelelő büntetés. Ám G.Gy. úr, ahelyett, hog elszögellte volna magát, mint­eg normális eti­kai érzékkel kicsit is megáldott, de egyszer megtévedt ember, támadásba lendült és fellebbezett. Talán volt már ilyen irányú „jó” tapasztalata az „igazság”-szol­gáltatásban, vagy tán az újságban olvasott egyet a számos, fogalmazzak fino­man: nem az első hallásra érthető bírósági ítélet közül. Tehát támadásba lendült és fellebbezett És történetünk tulajdonképpen itt kezdődik. A másodfokon eljáró illetékes s­m-i földművelésügyi hivatal uganis megsemmisítette a fent említett büntetést kirovó határozatot. G.Gy. úrnak sem halvédelmi bírságot nem kell fizetnie, sem a horgászjegyváltástól nem lett eltilt­va, és állami horgászjegyét is visszakapta. És most kapaszkodjon meg a kedves olvasó. Az illetékes FVM-hivatalvezető ugyanis a következő módon indokolta az indokolhatatlant: „nem találtam sem a feljelentésben, sem a F-i határozatban olyan hivatkozást, amely pontosan meghatározná a G.Gy-nél talált „méreten aluli "ponty pontos méretét: erre néz­ve semmilyen bizonyíték (például fényképes dokumentum) nem áll, és követke­zésképpen az első fokú eljárásban sem állt rendelkezésre. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem állapítható meg kétséget kizáróan a halászati sza­bályszegés ténye. ” Ezért „visszaszolgáltatom a tőle N. halőr és T. rendőrzászlós intézkedésével elvett állami horgászjegyet”. Magyarul: két hatósági ember, egy hivatásos halőr és egy rendőr, a szabály­talanul megfogott halat lemérve megállapította a vízparton, hogy az nem éri el a törvényben megkívánt mértéket, ám mert nem írták le milliméterre pontosan, hogy mennyivel tért el lefelé a mérettől (ami ugye végül is tökéletesen mindegy, hog 29,5 vag 19 centiméter­e, mindkettő törvénytelen), a hatóság másik, em­bere, akinek a törvény rendelkezései folytán is a rendet, a „játékszabályok" be­tartását kellene minden eszközzel védenie, hiszen azért van ott a hivatalában, megtalálta azt a kiskaput, hog a szabálytalankodót, a bűnöst megvédje - ezút­­tal elmarasztalva a szabályokat óvó halőrt és rendőrt. Eltekintve most attól a rendkívül egszerű dologtól, hog talán meg lehetett és is meg kellett volna az ítélethozatal előtt kérdezni a halőrt, hátha rendelkezik olyan adattal, amire a hivatal kíváncsi (rendelkezett!), ehelyett olyan példát szolgáltatott, hog uraim, tessék csak nyugodtan szabálytalankodni, törvényt ki­játszani, én, FVM-hatóság majdcsak túljárok annak a fránya horgászegesület­­nek az eszén, majdcsak elmarasztalom azt a csúnya egesületet. Bár e történetünknek azért még nincs egészen vége, a szóban forgó horgász­szervezet uganis a bíróságon fellebbezett, tudnék olyan példát említeni, amikor azért mentették fel a haltolvajt, mert „nem hitelesített mérővel mérték le” a hal pontos hosszát, hanem csupán égszerű colstokkal. Az emberben óhatatlanul fel­merül a kérdés: tessék mondani, miért kell­ő esetben is a bűnt elkövetők pártjá­ra állni? Miért kell eleve arra gondolni, hog­y munkáját - rendőr kíséretében - végző halőr lehet csak a vétkes? Mikor lesz íg valaha rend a vízpartokon, ha ilyen „kis” esetekben is a halőrzók mellé áll a hatóság? Javaslom, hog az új évben horgászok, horgászszervezetek üzenjenek elszán­tan hadat a legkisebb szabálysértésnek is. Javaslom, hog ahol csak tehetik, dup­lázzák, triplázzák meg a társadalmi halőrök számát. És ha ennyire nem hisz a földművelésügi hatóság az állam tulajdonát, a vízben úszkáló halat végső soron helyette védelmező egesü­letnek, annak hivatásos emberének, a halőrnek, akkor találja meg a szervezett horgászközösség a módját annak, hog­y hason­ló eseteket és elemeket kiszűrjük magunk közül. Kiszűrjük mindazokat, akik megkeseríteni igekeznek szórakozásunkat­­gyakran a hivatalnokok őket tá­mogató „ítélkezéseivel” egy­tt.­ ­ Magyar Horgász 3

Next