Magyar Horgász, 2012 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2012. január / 1. szám
MÁRNAHORGÁSZAT Még soha nem próbálkoztam a márna horgászatával. Milyen időjárási körülmények között, melyik napszakban és a folyó mely részein érdemes próbálkozni? Milyen szerelékkel, etetéssel és csalival próbálkozhatnék eredményesen? Családi Olivér, Szombathely Kedvelt folyóvizeink egyik legérdekesebb, legszebb és legsportosabb hala a márna. Fárasztása közben a horgásznak a hal energikus kirohanásai mellett a folyóvíz gyors sodrásával is meg kell küzdenie. Jellemzően a szeptembert követő őszi hónapokban találkozhatunk velük nagyobb számban, a határozott sodrású folyószakaszokon. A sekélyebb területek mellett a mélyebb vizeket is kedveli. Előszeretettel tartózkodik a gyors folyású vizekben vagy azok határán, például a folyómeder közepén vagy akár a parttal párhuzamos kövezések, zárások lábánál. Ősszel az időjárási körülményektől függetlenül mindig eredményesen horgászhatunk márnára. Kedveli az erőteljes illatokat, amit az etetőanyag választásnál feltétlenül szem előtt kell tartani. A natúr vagy piros színű, földdel nehezített, sajtos folyóvízi etetőanyag bevált márnára, de a keszeg horgászatnál megszokott intenzív illatokkal is eredményesek lehetünk. Az erőteljes illatú etetőanyagokba a márna sokszor szinte belefürdik, ez az oka a sok testkapásnak és külső akasztásnak. Az etetés hatékonyságát kővel nehezített, ragasztott csontkukac vagy az etetőanyagba kevert forrázott csontkukac használatával fokozhatjuk. Csaliként szintén a csontkukac vált be a legjobban, amivel egyébként szinte minden folyóvízben előforduló halra számíthatunk. A csaliként felkínált sajttal már szelektálni lehet a márnákat, és megnőhet az esélyünk a nagyobb példányok elejtésére is. A parttól távoli gyors vizeket feederbotos, a lassúbb vizeket bolognai botos, a partközeli vizeket spicc alatti bolognai botos vagy rakósbotos technikával lehet a legeredményesebben meghorgászni. MAGYAR SZILÁRD □NYERTESEK A 40 kiló Katus Mix etetőanyagot Lakatos Erzsébet (Alsóörs), a Perfect ajándékcsomagot Németh Károly (Herend), a Horgászmester ajándékcsomagot Lovranics Gábor (Sopron) nyerte. A VÍZ ÁRAMLÁSA TEHET RÓLA Édesapámmal a Balatonon horgászunk csónakból. A matchbot 420 m, 0,16-os zsinórral, 12-es horoggal, azonos etetőanyaggal etetünk és a csali is azonos, (giliszta, csonti). A jelölt helyet rendszeresen etetjük. A két cájg egymástól 1-1,5 méterre van, mégis vagy apukám fogja rendszeresen a halat, vagy én. Miért van ez így? Lakatos Erzsébet, Alsóörs A jelenség magyarázata nagyon egyszerű, az ok többnyire nem más, mint a víz áramlása. Szlovákiában és Csehországban sok olyan páros versenyt rendeznek, ahol az egy csapatba tartozó két versenyző egymás mellett ül. Ezeken a versenyeken mi egy etetésre szoktunk horgászni, mert felesleges megosztani a halakat, a horgászatban pedig nem zavarjuk egymást, kivétel persze, ha nagyon erős a szél. Azonban ilyenkor is mindig tapasztaljuk, hogy kettőnk közül az egyik mindig előnyösebb helyzetben van. Ez nem jelent problémát, hiszen egy párt alkotunk, akár közös haltartót is használhatunk. Az áramlás irányának megfelelően az alsó szerelékre szinte mindig több kapás van. Ilyen esetben, ha a két horgász jól együtt tud működni, és mindketten megfelelő mértékben lejjebb horgásznak, nagy eséllyel hasonló mennyiségű halat foghatnak, hiszen egyrészt az etetőanyagot is elsodorhatja az áramlat, ami nagyobb eséllyel fejti ki hatását az alsó horgász előtt, valamint a kioldódó szemcséket, illetve íz- és illatanyagokat biztosan „szállítja", így az etetésre érkező halak a folyásiránynak megfelelően alulról jönnek. KATUS GYULA HAD MENTI KISHALAS CSUKÁZÁS Ősszel a Balaton északi parti nádasaiban csónakból csukázom. Úszás módszerrel cserkészem, egy helyen maximum 30 percet tartózkodom. Tapasztalataim szerint kapás 10 percen belül jelentkezik, ha a környéken csuka tartózkodik. Általában a kis nádöblöket szoktam meghorgászni Egy horgászat során 1-1,5 kmes szakaszt járok be, mintegy 10 helyet meghorgászva. Mekkora az ideális távolság két horgászhely között. Lehet, hogy célravezetőbb lenne egy helyben kivárni a kapást? Németh Károly, Herend A nád menti csónakos cserkelő csukahorgászatnak lélekemelő hangulata van. A vízben tükröződő, enyhén ringatózó napsütötte nád és a folyton változó vízfelszín varázsát már csak a gyönyörű színekben pompázó csuka tudja felülmúlni. A rendszeres helyváltoztatást igénylő aktív horgászat rendkívül eredményes. A nádfalon kiválasztott területen, az öbölben várakozó és a nádcsúcsokon közlekedő halakra is horgászhatunk. A kishalas úszás módszerrel a kapás sem várat sokat magára. A csuka rendszerint 10-15 percen belül jelentkezik. A helyek közötti ideális távolságban a vízre éppen akkor jellemző kishal-mennyiség a meghatározó. Sok kis hal jelenlétekor, látható felszíni mozgásuk esetén elég kisebb távolságot tartani (kb.50 m), míg egy jellemzően kishal-szegény időszakban érdemes nagyobb távolságot (kb.100-200 m) választani a meghorgászott helyek között. Azokra a helyekre, amelyek legtöbbször eredményesek, érdemes több figyelmet és időt is szentelni. Itt általában több ugyanolyan méretű csuka is tartózkodhat. A kapásszegény időszakokban ezeken a helyeken van a legnagyobb esélyünk. A nád menti cserkelő csukahorgászat igazi szépségét és sokszínűségét az adja, hogy van olyan időszak, amikor a kishalos úszás módszer, van amikor a döglött halas, fenéken lévő vagy fenékről megemelt módszer, és van amikor a pergető módszer eredményesebb. Ritka esetektől eltekintve, valamelyik módszer biztosan működik. MAGYAR SZILÁRD PONTYOKRA NÁD MELLETT Kedvenc horgászvizem a Fertő-tó, ahol a part menti nádas mellett szeretnék egy etetett helyet kialakítani. A helyre 1-1,2 méteres vízmélység jellemző, és viszonylag sok az apróbb keszeg. Milyen összetételű etetőanyagot javasolnak egy szoktatóetetés kialakításához, ha céldalaim elsősorban a nagyobb keszegek és kárászok mellett a pontyok lennének? Mennyi ideig célszerű a szoktatóetetést végezni, hogy kiderüljön eredményre vezetett-e? Lovranics Gábor, Sopron A sekély, 1-1,5 m-es nád melletti vizek általában iszaposak, míg a nagyobb testű halak jobban szeretnek a kemény mederfenékről táplálkozni. A megoldást az etetőanyag használata jelenti. A kiszemelt helyen egészen addig kell etetni, amíg a kisebb halak az etetőanyaggal együtt feleszik az iszapot. Végeredményként a puha iszap helyett kemény talajt kapunk, ami az evezővel, vagy lábbal kitapogatva jól nyomon követhető. Miután a halak „kifürödték" a helyet, a különböző szemes csalikkal (búza, kukorica, csicseriborsó stb.) elindítható a szoktatóetetés. Lényege a rendszeresség. Minél többször etetünk (hetente egyszer, kétszer, háromszor), annál nagyobb az esélye, hogy a nagyobb keszegek és kárászok mellett a pontyok is állandó látogatói lesznek horgászhelyünknek (két héten vagy akár egy héten belül). Természetesen vannak példák a legnagyobb déli melegben fogott halkra is, de a sekély vizekben rendszerint a hajnali és kora reggeli órák mellett az éjszakai órák a legeredményesebbek. A nád melletti horgászat magában hordozza az elakadás veszélyét. A nádas, sekély vizeken a sásszigetek is nagyon jó haltartó helyek. Ezek a nádhoz képest kevésbé tömöttek, lazább szerkezetűek, és nem utolsósorban a megakasztott hal mellett az elakadt horgok is könnyen kijönnek belőlük. MAGYAR SZILÁRD 50