Magyar Horgász, 2012 (64. évfolyam, 1-12. szám)

2012. január / 1. szám

MÁRNAHORGÁSZAT Még soha nem próbálkoztam a márna horgászatával. Milyen időjárási körülmények között, melyik napszakban és a folyó mely részein érdemes próbálkoz­ni? Milyen szerelékkel, etetéssel és csalival próbálkozhatnék ered­ményesen? Családi Olivér, Szombathely Kedvelt folyóvizeink egyik legérdeke­sebb, legszebb és legsportosabb hala a márna. Fárasztása közben a horgász­nak a hal energikus kirohanásai mel­lett a folyóvíz gyors sodrásával is meg kell küzdenie. Jellemzően a szeptem­bert követő őszi hónapokban találkoz­hatunk velük nagyobb számban, a határozott sodrású folyószakaszokon. A sekélyebb területek mellett a mélyebb vizeket is kedveli. Előszeretettel tartózkodik a gyors folyású vizekben vagy azok határán, például a folyómeder közepén vagy akár a parttal párhuzamos kövezések, zárások lábánál. Ősszel az időjárási körülményektől függetlenül mindig eredményesen horgászhatunk márná­ra. Kedveli az erőteljes illatokat, amit az etetőanyag választásnál feltétlenül szem előtt kell tartani. A natúr vagy piros színű, földdel nehezített, sajtos folyóvízi etetőanyag bevált márnára, de a keszeg horgászatnál megszokott intenzív illatokkal is eredményesek lehetünk. Az erőteljes illatú etetőanya­gokba a márna sokszor szinte belefür­­dik, ez az oka a sok testkapásnak és külső akasztásnak. Az etetés haté­konyságát kővel nehezített, ragasztott csontkukac vagy az etetőanyagba ke­vert forrázott csontkukac használatá­val fokozhatjuk. Csaliként szintén a csontkukac vált be a legjobban, amivel egyébként szinte minden folyóvízben előforduló halra számíthatunk. A csali­ként felkínált sajttal már szelektálni lehet a márnákat, és megnőhet az esé­lyünk a nagyobb példányok elejtésére is. A parttól távoli gyors vizeket feeder­­botos, a lassúbb vizeket bolognai botos, a partközeli vizeket spicc alatti bolognai botos vagy rakósbotos techni­kával lehet a legeredményesebben meghorgászni. MAGYAR SZILÁRD □NYERTESEK A 40 kiló Katus Mix etetőanyagot Lakatos Erzsébet (Alsóörs), a Perfect ajándékcsomagot Németh Károly (Herend), a Horgászmester ajándékcsomagot Lovranics Gábor (Sopron) nyerte. A VÍZ ÁRAMLÁSA TEHET RÓLA Édesapámmal a Balatonon horgá­szunk csónakból. A matchbot 420 m, 0,16-os zsinórral, 12-es ho­roggal, azonos etetőanyaggal ete­tünk és a csali is azonos, (giliszta, csonti). A jelölt helyet rend­szeresen etetjük. A két cájg egy­mástól 1-1,5 méterre van, mégis vagy apukám fogja rendszeresen a halat, vagy én. Miért van ez így? Lakatos Erzsébet, Alsóörs A jelenség magyarázata nagyon egy­szerű, az ok többnyire nem más, mint a víz áramlása. Szlovákiában és Csehországban sok olyan páros versenyt rendeznek, ahol az egy csapatba tartozó két versenyző egymás mellett ül. Ezeken a versenye­ken mi egy etetésre szoktunk horgász­ni, mert felesleges megosztani a hala­kat, a horgászatban pedig nem zavar­juk egymást, kivétel persze, ha nagyon erős a szél. Azonban ilyenkor is mindig tapasztaljuk, hogy kettőnk közül az egyik mindig előnyösebb helyzetben van. Ez nem jelent problémát, hiszen egy párt alkotunk, akár közös haltar­tót is használhatunk. Az áramlás irá­nyának megfelelően az alsó szerelékre szinte mindig több kapás van. Ilyen esetben, ha a két horgász jól együtt tud működni, és mindketten megfelelő mértékben lejjebb horgásznak, nagy eséllyel hasonló mennyiségű halat fog­hatnak, hiszen egyrészt az etetőanya­got is elsodorhatja az áramlat, ami nagyobb eséllyel fejti ki hatását az alsó horgász előtt, valamint a kioldódó szemcséket, illetve íz- és illatanyago­kat biztosan „szállítja", így az etetésre érkező halak a folyásiránynak megfe­lelően alulról jönnek. KATUS GYULA HAD MENTI KISHALAS CSUKÁZÁS Ősszel a Balaton északi parti nádasaiban csónakból csukázom. Úszás módszerrel cserkészem, egy helyen maximum 30 percet tartózkodom. Tapasztalataim sze­rint kapás 10 percen belül jelent­kezik, ha a környéken csuka tar­tózkodik. Általában a kis nádöb­löket szoktam meghorgászni Egy horgászat során 1-1,5 km­­es szakaszt járok be, mintegy 10 helyet meghorgászva. Mek­kora az ideális távolság két hor­gászhely között. Lehet, hogy célravezetőbb lenne egy helyben kivárni a kapást? Németh Károly, Herend A nád menti csónakos cserkelő csuka­horgászatnak lélekemelő hangulata van. A vízben tükröződő, enyhén rin­gatózó napsütötte nád és a folyton vál­tozó vízfelszín varázsát már csak a gyönyörű színekben pompázó csuka tudja felülmúlni. A rendszeres helyvál­toztatást igénylő aktív horgászat rend­kívül eredményes. A nádfalon kivá­lasztott területen, az öbölben várakozó és a nádcsúcsokon közlekedő halakra is horgászhatunk. A kishalas úszás módszerrel a kapás sem várat sokat magára. A csuka rendszerint 10-15 percen belül jelentkezik. A helyek kö­zötti ideális távolságban a vízre éppen akkor jellemző kishal-mennyiség a meghatározó. Sok kis hal jelenlétekor, látható felszíni mozgásuk esetén elég kisebb távolságot tartani (kb.50 m), míg egy jellemzően kishal-szegény idő­szakban érdemes nagyobb távolságot (kb.100-200 m) választani a meghor­gászott helyek között. Azokra a he­lyekre, amelyek legtöbbször eredmé­nyesek, érdemes több figyelmet és időt is szentelni. Itt általában több ugyan­olyan méretű csuka is tartózkodhat. A kapásszegény időszakokban ezeken a helyeken van a legnagyobb esélyünk. A nád menti cserkelő csukahorgászat igazi szépségét és sokszínűségét az adja, hogy van olyan időszak, amikor a kishalos úszás módszer, van amikor a döglött halas, fenéken lévő vagy fe­nékről megemelt módszer, és van ami­kor a pergető módszer eredménye­sebb. Ritka esetektől eltekintve, vala­melyik módszer biztosan működik. MAGYAR SZILÁRD PONTYOKRA NÁD MELLETT Kedvenc horgászvizem a Fertő-tó, ahol a part menti nádas mellett szeretnék egy etetett helyet kialakítani. A helyre 1-1,2 méte­res vízmélység jellemző, és vi­szonylag sok az apróbb keszeg. Milyen összetételű etetőanyagot javasolnak egy szoktatóetetés kialakításához, ha céldalaim első­sorban a nagyobb keszegek és kárászok mellett a pontyok lenné­nek? Mennyi ideig célszerű a szoktatóetetést végezni, hogy ki­derüljön eredményre vezetett-e? Lovranics Gábor, Sopron A sekély, 1-1,5 m-es nád melletti vizek általában iszaposak, míg a nagyobb testű halak jobban szeretnek a kemény mederfenékről táplálkozni. A megol­dást az etetőanyag használata jelenti. A kiszemelt helyen egészen addig kell etetni, amíg a kisebb halak az etető­anyaggal együtt feleszik az iszapot. Végeredményként a puha iszap helyett kemény talajt kapunk, ami az eve­zővel, vagy lábbal kitapogatva jól nyo­mon követhető. Miután a halak „kifü­­rödték" a helyet, a különböző szemes csalikkal (búza, kukorica, csicseriborsó stb.) elindítható a szoktatóetetés. Lényege a rendszeresség. Minél több­ször etetünk (hetente egyszer, kétszer, háromszor), annál nagyobb az esélye, hogy a nagyobb keszegek és kárászok mellett a pontyok is állandó látogatói lesznek horgászhelyünknek (két héten vagy akár egy héten belül). Termé­szetesen vannak példák a legnagyobb déli melegben fogott halkra is, de a sekély vizekben rendszerint a hajnali és kora reggeli órák mellett az éjszakai órák a legeredményesebbek. A nád melletti horgászat magában hordozza az elakadás veszélyét. A nádas, sekély vizeken a sásszigetek is nagyon jó hal­tartó helyek. Ezek a nádhoz képest kevésbé tömöttek, lazább szerkeze­tűek, és nem utolsósorban a meg­akasztott hal mellett az elakadt horgok is könnyen kijönnek belőlük. MAGYAR SZILÁRD 50

Next