Magyar Horgász, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám)
2019. szeptember / 9. szám
A legnagyobb hagyományokkal rendelkező pontyfogási módszer hazánkban 1 a nádi pontyozás. * Hl A siker titka az egyszerűség. Korábban sokkal több volt a náddal benőtt felület Magyarországon, mint napjainkban. Az 1900-as évek első évtizedeiben, de még a század közepén is szinte minden állóvíz partja nádassal szegélyezett volt, a vízfelületet is sok helyütt tagolta nádas. Ebből az időből ered a nádi pontyozás alapja, amelyben azóta is leg■z*~s£~A feljebb annyi újdonság van, hogy erősebb damilokat, jobb botokat és peremfutó orsókat használunk. A nádban azonban nehéz megfogni a halat. ", ezért a felszerelést kellett a körülményekhez igazítani. Nagyapáink legjobb esetben is gyűrűzött mogyoróvesszőkkel, később üvegbotokkal és tárolóorsókkal vették fel a küz ' delmet a pontyokkal. A szerelék is egyszerű volt: főzsinór, úszó, ólom és horog. A náddal benőtt területek csökkenésével a nádi pontyozás háttérbe szorult. A kisebb érdeklődés másik oka, hogy a tavak partjainak kibetonozásával egyidőben Európában, majd Magyarországon is több új horgászmódszer kezdett terjedni. A bojlis és a feedertechniikák leginkább a nyílt vízhez köthetők. Vissza a nádasba Idővel aztán fordult a kocka, a kétezres évek elejétől egyre többeknek vált és azóta is válik fontossá a vízparton átélt naturális élmény. A nádi pontyozás tulajdonképpen a lehető legnagyobb fokú azonosulás a természettel. Olyan halfogási módszer, ahol van V* a horgász és a hal, minden más mellékes. Ez a fajta egyszerűség napjaink trükkökkkel, fortélyokkal átszőtt horgászvilágában talán kissé hihetetlen is. Pedig a módszer működik, nyáron és ősszel szép pontyokat foghatunk a nádban vagy annak szélén. A legtöbb esetben nem is kell nagy nádasokra gondolni. Ha a tóparton helyenként találunk nádfoltokat, azok környezetét már érdemes meghorgászni. Helyválasztás : A halak jelenlétét mindig elárulják a nád- \ ■ V. szálak mozgásai. Érdemes némi időt szánni , a terepszemlére, a természet mindig segít a pjj? , vízparton nyitott szemmel járó horgásznak.. ." Ahol kisebb nádöblöt, töklevéllel tarkított ' 20 szakaszt vagy ritkás nádast találunk, joggal bízhatunk majd kapásban. A legjobb helyek természetesen csónakkal közelíthetők meg.\' ,, X Nekem nincs ladikom, ezért leginkább a | r parthoz közel eső nádasokat horgászom | ^ némi előetetést követően felfektetős és fel- £ ■ / tolós úszós módszerrel. A nádasban etetésre c . jól megfelel a főtt búza és kukorica. Ezek'' a magvak odacsalják és helyben tartják a ,, pontyokat. A magvakat etetőcsúzlival mint-'!( | egy húszméteres távolságig lehet belőni nagyobb szétszóródás nélkül. '7 \ ^ Szerelékek, felszerelések .A Törekedni kell arra, hogy minél közelebb ki tudjunk dobni a nád széléhez. Akkor ideális a helyzet, ha a kiválasztott hely maximum húsz méterre van a parttól. Ha a nád ennél iV messzebb terül el, érdemesebb csúszóólmos x fenekezővel elé dobni. r}-\ A nádas előtti horgászat során nincs he- , \/. lye a finomkodásnak. A megfelelő nádi bot legalább háromméteres, minimum harminc-hatvan, de inkább negyven nyolcan gramm dobósúlyú. Fontos, hogy a pálca nem lehet túl merev, mert akkor kapáskor - • - • 'A ·:·?■, apHH 7** - ’ ’ r *sn? 'jmtm a» A nád jó élőhely Azt már őseink is jól megfigyelték, hogy a ponty jól érzi magát a nádassal benőtt vizekben. Ennek oka, hogy az általában nem túl mély vizű nádasokban a ponty bőségesen talál táplálékot, ugyanakkor a nádtorzsák jó búvóhelyet jelentenek számára. A sűrű , S I1T IW* 1 " • ' ■J ll-Mr mm