Magyar Idők, 2016. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-29 / 24. szám
www.magyaridok.hu A Szcenika sorozat negyedik kötete Vogel Eric munkásságát ismerteti A szépség illusztrátora Juhász Kristóf Nemrég mutatták be a Vogel Eric jelmeztervező munkásságát ismertető kötetet a Színháztörténeti Intézetben. Ez a Tordai Hajnal jelmeztervező ötlete alapján életre hívott és az MMA támogatásával megvalósult Szcenika sorozat negyedik kötete. Maga a sorozat hiánypótló hazánkban, eddig Márk Tivadar, Vágó Nelly és Nagyajtay Teréz került a lapjaira, és bízzunk benne, hogy Ács Piroska múzeumigazgató, Turnai Tímea színháztörténész, kurátor és az intézet többi munkatársa, illetve a sorozat többi résztvevője, támogatója munkájának köszönhetően további kötetekre is számíthatunk majd. Sanyarú dolga van a színháztörténésznek, hiszen épp a színház lényegét, az egyszeri és megismételhetetlen pillanatot nem lehet sem lapok közé, sem vitrin mögé tenni. De a jelmez, a díszlet, a tervek, azok mind itt vannak és itt is maradnak. Csortos Gyula lélegzetvétele, vagy az, ahogy Déryné harapdálhatta ajkát az első fellépés előtt, bemutathatatlan és ábrázolhatatlan. De ha látjuk a ruhákat, amiket fölvettek, ha látjuk a miliőt, amiben fölléptek, abból valami különös, de színházszeretők számára valószínűleg jól ismert tudati kapcsolással arra a bizonyos lélegzetvételre is visszakövetkeztethetünk. Viszont sanyarú sorsukért cserébe a színháztörténészek meg vannak áldva egy isteni adománnyal, félelmetesen jól tudnak történeteket mesélni. No persze tudnak azt a hadtörténészek vagy az űrkutatók is, de úgy látszik, akinek színészekről kell mesélnie, abba magába is átszivárog valami a talentumból, mert aki azt mondja, micsoda unalmas dolog lehet jelmeztervezők munkásságával foglalkozni, ha meghallja F. Dózsa Katalin divattörténész egy mondatát, rögtön kinyílik a figyelme. Szó esik itt a fiatal Blaha Lujzáról, aki kollégáihoz hasonlóan, kispénzű lévén, nem vehetett civil és fellépőruhát egyszerre, tehát a piros jelmezcsizmájában közlekedett, színesítve a városi hétköznapokat, vagy Bánffy Miklósról, aki olyan díszletet tervezett a Fából faragott királyfihoz, ami Balázs Béla szerint a színészeket is lejátszotta. Amilyen ősi a színészet, olyan fiatal szakma a tervezés, amint Blaha Lujza példája is mutatja, a színészek, színtársulatok évezredeken keresztül nemcsak műfajilag voltak összművészetiek, hanem a mindenkori társulati tagoknak is polihisztornak kellett lenniük - aztán persze vagy polihisztor lett, vagy kontár. F. Dózsa Ágnes szerint első ízben Kéméndy Jenő vallotta magát jelmeztervezőnek 1870-ben. Persze az önvallással mindenki kialakítja a maga sajátos viszonyát, amikor Vogelt arról kérdezték, hogyan lett tervező, ő szerényen így felelt: nem lettem, csak csinálom. Major Tamás azt mondta róla: nem is jelmez-, de jellemtervező. Ahogy Tarnai Tímeának a kötetet bevezető tanulmányából megtudjuk, Vogelnek nem adatott könnyű élet, de elhivatottsága, akarása, a szépségben való rendíthetetlen hite mindig előre vitte, a két év munkaszolgálatot is úgy élte túl, hogy folyamatosan rajzolt. Ennek ellenére - vagy talán épp ezért - volt mindig is a szépség, a női szépség illusztrátora, a színházak mellett dolgozott cirkusznak, revüknek, tervezett plakátokat, és persze a Moulin Rouge arculatának kialakításában is meghatározó szerepet játszott. Azok közé az elhivatott művészek közé tartozott, akik „csizmában halnak meg” - a szolnoki Csárdáskirálynő díszleteinek festése közben érte a halál 1996-ban. Turnai Tímea: Vogel Eric az élet, a női szépség illusztrátora. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2015. A jelmez, a díszlet, a tervek itt vannak és itt is maradnak Fotó: MTI it ! * Az igazság nála nem taktikai kategória volt, hanem a kutatás valódi tárgya Búcsú Földesi Margittól (1961-2016) Megyeri Dávid Pótolhatatlan veszteség, ha egy értékteremtő ember távozik közülünk. Hatványozottan az azonban, ha olyasvalaki hagy el bennünket testi valójában, aki különösen vitális volt, s egyfajta energiaközpontként működött. Ezért is igen fájdalmas Földesi Margittól búcsút venni e földi árnyékvilágban, hiszen a jeles történész, tanár, újságíró valódi örökmozgó volt. Olyan ember, aki sohasem áll le, mindig új célokat talál ki és magával ragadó stílusban az egész kisebb és nagyobb közösség, a haza számára fontos ügyeknek igyekszik mindenkit megnyerni. Földesi Margittal kapcsolatban egyszerűen lehetetlen tudomásul venni a visszafordíthatatlan, kegyetlen valóságot, hogy hiába várjuk tőle a lelkesítő telefonokat. Kegyes szokás persze ilyenkor egy kicsit felfelé kerekíteni az eltávozott kvalitásait, jó tulajdonságait. Margit életpályáján azonban annyi kezdeményezés, kedvesen rámenősen végigvitt terv, könyv, televíziós műsor sokasodik, amelyeknek pusztán a felsorolása komplikált feladat volna és értelemszerűen túlfeszítené egy kései méltató írás szűkös kereteit. Mindegyik művének közös jellemzője, hogy a magyar nemzet, az ország nagy kérdéseit igyekezett körüljárni, s a válaszokat megtalálni. Sokan beleássák magukat részletkérdések felfejtésébe, partikuláris szakmai problémák taglalásába, illetve publikálásába. Földesi Margit ezzel szemben mai kifejezéssel unortodox, nonkonformista módon nem sokat kukoricázott - minden esetben csalhatatlan biztonsággal halászta ki magának a politikailag legkényesebb témákat, területeket, s belevágott „right to the core”, egyenest a közepébe. S mindezt a szellemi rezervoárt, tárházat úgy dolgozta föl, hogy sohasem engedett a populizmus, könnyű nézőtéri taps csábításának. A lényeget igyekezett megragadni mindenben. Pedig de könnyű a történészi, értelmiségi lét egy olyan világban, ahol a szakértőnek az a legfőbb ismérve, hogy semmiről nem lehet harapófogóval sem kihúzni belőle a saját véleményét. Legtöbbször persze éppen azért, mert nincs. Hát Margit nem tartozott ebbe az egyesek által szakértőinek tartott, önfelkent kasztba. A köntörfalazás kerülése, a szókimondás nemcsak politikai, hanem tudományos kérdésekben is jellemezte. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945- 1947, A magyar jóvátétel és ami mögötte van. A megbélyegzés hatalma - Pfeiffer Zoltán vagy A megszállók szabadsága - Hadizsákmányról, jóvátételről, szovjet megszállásról című kötetei mind arról tanúskodnak, hogy távol állt tőle az egyrészt-másrésztek dialektikus posztmarxista felfogása, ami mögé bújva sokan azt szeretnék bebiztosítani, hogy a különböző oldalak egyaránt kimazsolázhassák belőle a nekik tetszőt, s így megmenekedjenek a politikailag inkorrektség vádjától. Az igazság nála nem taktikai kategória volt, hanem a kutatás, tudomány valódi tárgya. Egyszerűbben fogalmazva: bátor munkák az övéi, legyen szó bármilyen műfajról, korszakról. Mert ugyanez a tisztázó, feltáró törekvés hatotta át tevékenységét, munkásságát minden más területen is, amihez csak hozzáfogott. Televíziós sorozatműsora az Echo TV-ben, kultúrtörténeti kalandozásai XIX-XX. századi múltunkban, intellektuális beszélgetései Gyurkovics Tiborral, a legendás íróval, valamint Szerencsés Károllyal, férjével és alkotótársával, a szintén kiváló történésszel sokak számára jelentett maradandó, szívet-lelket frissítő, karbantartós DVD-kiadásai révén is egy egész életre elraktározható élményt. A műsorfolyam címe - Még nem késő - Gyurkovics Tibor egyik híres verséről kapta címét, ám máig ható küldetésének ereje, tartalma révén mintha a magyarság és egyben Földesi Margit egész életét szimbolizálná. A polihisztor történész hidat teremtett a múlt és jelen között. A tanári hivatást a legszélesebb értelemben gyakorolta. Hogy az emberek a nemzet történelmét ne ballasztnak, tehernek, hanem lehetőségnek, adománynak érezzék. Volt benne valami, amit sokan megpróbálnak lenézni sznob, nagyképű dilettáns módon: lelkesedés. És amit szintén divat leszólni: hivatástudat. Talán még tényleg nem késő, hogy ezeket az örök értékeket, ahogy Földesi Margit életművét is végre széles körben elismerjék. Földesi Margit búcsúztatása és temetése ma délután 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben. KULTÚRA 17 Kultúrházak éjjel-nappal Az élő zenéé lesz a főszerep az idei Kultúrházak éjjel-nappal sorozaton. Február 5 és 7. között több mint 2000 programot szerveznek országszerte mintegy 600 helyszínen. A 10 éve civil kezdeményezésként indult sorozathoz csatlakozók száma és a minőségi programkínálat évről évre gyarapszik, ennek köszönhető, hogy a rendezvény mára a kulturális évad egyik legrangosabb eseménysorozatává vált - hangsúlyozta Hoppál Péter kulturális államtitkár a rendezvényt beharangozó tegnapi sajtótájékoztatón. (MTI) Orosz avantgárd kiállítás Az európai modernizmus történetének egyik legkoncentráltabb fejezetét mutatja be a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum anyagából válogatva, A művészet forradalma címmel a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) orosz avantgárd kiállítása. Harminc éve nem nyílt orosz avantgárd kiállítás Magyarországon, 1986-ban is még egészen más kontextusban. A mostani kivételes alkalom azért is, mert a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum egyedülálló avantgárd gyűjteménye együtt még sohasem volt látható Oroszországon kívül. A kiállítás május 1-jéig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria C épületében. (MTI) Táncfarsang Nyíregyházán Tánc- és balettegyüttesek, illetve ismert színtársulatok előadásaival várják a közönséget február 8 és 10. között a hagyományos táncfarsangra a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba. Az évek óta megrendezett fesztivál három napja alatt öt produkciót mutatnak be a nyírségi kőszínházban. (MTI) Megújult a PIM arculata Új arculattal, honlappal és kiállításokkal jelentkezik a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az intézmény tizenöt éve működött ugyanazon arculattal, a „megfiatalodáshoz” és a technikai újítások kivitelezéséhez volt szükség a legó, illetve a honlap megújítására. Az elmúlt évben csaknem négyszáz programot bonyolítottak le a PIM-ben. (MTI) Magyar film, az Aranytojás A Wartburg című magyar film nyerte el az Emir Kusturica által alapított szerbiai film- és zenei fesztivál, a Kustendorf fődíját, az Aranytojást. Borbás Dávid rövidfilmje egy 2010-ben megtörtént abszurd és tragikus postarablás eseményeit, körülményeit kísérli meg felidézni: két tisztességes családapa filmekből felkészülve, saját Wartburggal indult rabolni, de a tököli börtön előtt lerobbant a kocsi. Emir Kusturica szerb filmrendező fesztiváljának legfőbb díjaiért tizenhét film indult. Az Ezüsttojást a palesztinfrancia-német koprodukcióban készült Ave Maria, a Bronztojást pedig az Erkin visszatérése című orosz alkotás érdemelte ki. A zsűri különdíját a Város című szerb film kapta. A fesztivált kilencedik alkalommal szervezték meg a Mokra Gora hegységben, a Montenegró, Szerbia és Koszovó határán felépített autentikus faluban. (MTI)