Magyar Idők, 2016. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-19 / 66. szám

www.magyaridok.hu CZAKÓ GÁBOR Embertársaink nem statisztikai adatok, miként Gazdaságkor tévtana, a liberalizmus diktálja Az igazság és a szabadság ikerfogalma szülte meg Európát A Kádár-kori, úgynevezett liberálkommuniz­­mus hatalombitorlásának harmadik évtize­dében fölhagyott a nyílt kereszténységüldözés­sel. Nem ismerte el, hogy vesztett, de kénytelen volt tűrni. Aljas indokkal - liberális ötlet alap­ján - magánügyet csinált az emberiség legna­gyobb közügyéből. Eléggé gyakori, hogy amúgy általam is tisztelt közírók igazolják megnyilvá­nulásaikkal, hogy mennyire sikerült az átverés. Egyikük korábban így írt a Magyar Idők­ben: „...a keresztény vallás - amennyiben még egyáltalán jelen van Európában - individuális jellegű, azaz a hit az egyedüli templomba járá­son kívül nem igazán ír elő kötelezettségeket a mindennapokban, tehát a keresztény európai ember szabadon él, saját maga alakítja ki szo­kásait, embertársaihoz, intézményekhez stb. való viszonyát, csak az alapvető erkölcsi bűnö­ket illik elkerülnie. A keresztény hit tehát va­lóban magánügy, s nem életforma.” Igen, való­ban így van sokfelé, ahol a kereszténység szór­vány, ahol az ember konzumidióta, barbi lett, ahol nincs templom. Márpedig a „templom” szent hely. Körülötte az ember nem tömegben él, hanem közösségben: énekkarral, cserkészet­tel vagy akár egyházközségi újevezéssel, disznó­torral. S nem feledi, hogy az imádság így kez­dődik: Mi Atyánk. S tudja, hogy az egy Isten Atya, Fiú, és Szentlélek, aki maga a közösség! „Ezzel szemben az iszlám nem individuá­lis, hanem közösségi vallás. Nem magánügy, hanem közös életforma. A Korán és a szun­­na által előírtak mindenki számára kötelező erejű, a mindennapokat érintő szokásokat fo­galmaznak meg, ettől eltérni nem lehet. Az az egyéni szabadság, ami a kereszténységben (és a zsidó vallásban is) megvan, elképzelhetetlen a muszlim mindennapokban. Kérdés, melyik­nek van nagyobb ereje: a kollektíven, rendsze­resen gyakorolt, megélt iszlámnak, vagy az in­dividuális, a vallást magánügyként kezelő ke­reszténységnek?” A kereszténységet a liberális és baloldali for­radalmak üldözték, irtották, végül magánügy­­gyé nyilvánították. Ők, és nem a keresztények! Persze vannak hitehagyók, vasárnapi hívek és vannak kitartóak, akik igyekeznek közösség­ben gyakorolni és megélni hitüket. Reggel és este, evés előtt és után, munkájuk megkezdé­se előtt vagy keresztény jelképek láttán imád­koznak, fohászkodnak mindenkiért (!) Lakó­helyükön keresztény közösségeket szerveznek, segítik rászoruló felebarátaikat, családjukkal együtt igyekeznek megtartani balos és liberá­lis kormányok által - a kapitalizmus érdeké­ben (!) - betiltott ünnepeket, körmeneteket, népszokásokat. Közösségeik - többek közt - olyan ősrégi drámajátékokat őriztek meg, mint például a betlehemezés. Ki tartja észben, hogy már az Árpád-kor­ban száznál több munkatilalmas ünnepet ül­tek meg eleink, később pedig körülbelül az év egyharmadát szentelték Istennek? Hogy a sza­­badkőmíves Kalapos József tiltotta be őket az ország szabadságjogaival együtt? Csak halá­los ágyán vonta vissza törvénytelen rendele­teit, mert tudta, hogy a Végelszámolást el nem kerülheti. Ki vette észre, amit Barsi Balázs ferences, korunk egyik nagy lélekmestere így rögzített breviáriumában: „...A világ minden látszat el­lenére öntudatlanul is az életszentséget várja az egyháztól.” Még azok is, „akik szidják, bí­rálják, gúnyolják az egyházat.” Kimondja, hogy „az istendicséret tartja fönn a mindenséget”, így igaz. Az istendicséret zeng az Aranymiatyánk­­ban, a Júlia szép leány balladájában és ezernyi mesénkben, énekünkben, szőttesünkben, út­­széli keresztünkön, melyek semmivel sem hit­ványabbak az iszlám misztika műveinél. Tudjuk, hogy a liberalizmus kígyója - látszó­lag - nyerésre áll Isten és ember ellen, de köz­ismert, hogy Barsi atya lelkigyakorlataira úgy kell előjegyezkedni, mint egy nehezebb műtét­re a sztársebésznél, Böjte Csaba szentmiséin, Pál Feri atya vagy Bíró László hittanján a nép­től kidudorodik a terem, vagy éppen a Mille­náris csarnok oldala. Ma is hatalmas olvasótá­bora van néhai Bodrog Miklós, Cseri Kálmán és más lelkészek könyveinek. Olaszországban saját szememmel láttam püspöki szentmisét két tucat ember előtt, és másnap egy kétutcás falucska fekete papjának gyóntatására messze földről egybegyűlt fiatalok tömegét, akik tü­relmesen vártak sorukra, mert az atya hosszú lelki beszélgetéseket folytatott mindenkivel. Sajnos igazuk a bírálóknak van az úgyneve­zett európai kereszténység mai szociológiai álla­potát illetően, ám hitünk esélyei mégsem rosz­­szabbak, mint kétezer éve, amikor Szent Péter tizenegyedmagával nekifogott a világ megtérí­tésének. Az egyház és a kereszténység ugyanis nem szociológiai jelenség. Talán európai em­bertársaink is fölébrednek, s rádöbbennek: ők sem statisztikai adatok, mert lényük több a hú­suknál, anyagi érdekeiknél - miként Gazda­ságkor pillanatnyilag hatályos tévtana, a libe­ralizmus diktálja! Érdemes meghallgatni az evangélikus Ham­vas Bélát is, aki szerint a kereszténység a nor­mális életet és annak helyreállítását tanítja. Ezért külső útja nincs, csak belső; a személy megnyílik a létezés egésze előtt. Ez minden hagyomány alapállása; kívüle minden életrend abszurd. Ezért a válságból való egyetlen kiút, az újjászületés, a metanoia lehetősége. Ezál­tal az eredeti létet az édenkertinél mélyebben alapozza meg, s megteremtheti az emberiség egységét, az egyházat. Ennélfogva a keresztény a megváltást elfo­gadja, az emberiség ősi, normális alapállását el­foglalja, s ezáltal a létrontás erőit nem rejti el, hanem átvilágítja és fölszámolja, nem mond­ja magát ártatlannak. Beszéde egyértelmű, lé­nye átlátszó. (Az idézetek zömmel a Patmosz­­ból és a Scientia Sacrából valók.) Barsi Balázs ferences megállapítása: „az is­tendicséret tartja fönn a mindenséget,” ben­ne él a nyelvben, a köszönésekben, a fájdalmas vagy éppen vágyakozó sóhajokban. Egyelőre közhelynek látszanak, de a bajban átlelkesül­nek: „a zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták”. Döntő szellemi különbségek sokaságát ta­lálhatjuk a kereszténység és az iszlám között. Ezek közül kiemelkedik az ellenségszeretet jé­­zusi parancsa, ami semmilyen vallásban nem található. S amit gyakorolt Szent István, ami­kor Konrád császár hadát a legendás szkíta tak­tikával kiéheztette, majd Bécsig szorította, ahol nem fölkoncolta, hanem megetette. Ugyanezt tette I. András is a vértesi körülzárás után a német sereggel. Ez a viselkedés szorosan ösz­­szefügg a másik páratlan keresztény vonással: semmilyen más vallás nem ismeri a szabadság fogalmát. Tudjuk, mivel fenyegeti az iszlám a hitehagyókat... A Megváltó tanításában az igazság szintén a központban ragyog: kilencvenháromszor sze­repel az Újszövetségben. Mégpedig kiemelt he­lyeken, mint a Hegyi beszéd vagy éppen Já-A Kádár-kori, úgynevezett liberálkommunizmus hatalombitorlásának harmadik évtizedében fölhagyott a nyílt kereszténységüldözéssel. Nem ismerte el, hogy vesztett. Aljas indokkal - liberális ötlet alapján - magánügyet csinált az emberiség legnagyobb közügyéből nos 8. fejezete, ahol összekapcsolja a két fo­galmat: „az igazság szabaddá tesz titeket”. Ilyet nem tett soha sem vallásalapító, sem filozófus, sem népvezér. Csak az tehette, aki maga volt az igazság, s aki szabadságát a keresztre nyű­gözve sem veszítette el. Az igazság és a szabadság ikerfogalma szülte Európát, ugyanakkor e léteszmék pusztán szo­ciológiaivá süllyesztése, ha úgy tetszik, vulga­­rizálása rombolta le, midőn az igazságot jogi, szociológiai üggyé alázta, az embert kiverte a templomból, közösségeiből, és fogyasztói hü­lyévé nevelte, a szabadságot pedig szabados­sággá silányította. Innentől világos megmenekülésünk útja is. SPEIDL BIANKA Súlyos eurómilliárdokba kerülnek a bevándorlók A menekültstátusra nem jogosultak kiutasításának költségei akár a 600 millió eurót is elérhetik, az ellátás és a képzés pedig 42 mil­liárd euróval terhelheti a német költségvetést. Ankara szerint ezért az EU érdeke a török vízummentesség biztosítása. Tavaly októberben 400 ezerre becsülték azon migránsok számát, akik­nek nem voltak megfelelő irataik, s így Nyugat-Európába érke­zésüket követően nem bizonyultak jogosultnak a menekültstá­tusra. Ez a szám 2016 első negyedévében elérte a félmilliót, te­hát minden második migráns kiutasításra vár. Svédország jelen­leg nyolcvanezer, Finnország pedig az érkezettek kétharmadát, mintegy húszezer embert kíván visszatoloncolni. A németek által javasolt és az európai vezetők legutóbbi csúcs­­találkozóján nagy lelkesedéssel fogadott migránscsereprogram számos okból vitatható: egyrészt a visszatoloncolásra ítélt mig­ránsok egyharmadának holléte ismeretlen. Tavaly Németor­szágban a regisztrált migránsok 13 százaléka soha nem jelent meg a számára kijelölt szálláson. A visszatoloncolás eddig csu­pán a kiutasítottak tíz százaléka esetében volt sikeres, jóllehet a hazatéréshez és az újrakezdéshez komoly segítségben része­sülnek. A közel-keleti és közép-ázsiai migránsok ingyen repü­lőjegyet kapnak a német államtól, másoknak vonatjegyet vagy­­ a boszniai és albániai hazatérőknek - 250 eurós benzintámo­gatást biztosítanak. Az útiköltségek fedezésén túl úgynevezett utazási segély is jár, ami a 12 év felettiek esetében 200, a fiata­labbak után fejenként 100 euró. Az újrakezdési támogatás min­den felnőtt és gyermek számára 500 euró. Ezekre a juttatásokra gyakorlatilag minden érkező jogosult, így egy hat-hét fős csa­lád esetén az összes támogatás eléri a három-négyezer eurót. Az összegeket figyelembe véve nem meglepő, hogy számos visszaélést regisztráltak, amelynek során egész családok - első­sorban a Balkánról - csupán a hazatérési segélyért tették meg az utat Németországba és vissza. A német kormány egyelő­re 10,1 millió eurót különített el erre a célra, de becslések sze­rint az összkiadások ennek tíz-, sőt ötvenszeresét is kitehetik. Mindez azonban eltörpül a mellett a 21 milliárd euró mellett, amelyet az eddig Németországba érkezett összes migráns lak­hatási és szociális ellátására kellene fordítaniuk. A képzési és integrációs költségek ezt az összeget a duplájára emelnék. A ki­adások fényében még ellentmondásosabb a tény, hogy az Euró­pába történő legális beutazás, a vízumigénylés Szíriában és a környező országokban mind ez idáig lehetetlen volt. A német cégek és vállalatok semmilyen szerepet nem vállaltak a hábo­rús zónákban rekedt, azaz menekültstátusra jogosult egykori munkavállalóik biztonságos kijuttatásában. Mindeközben a törökök megpróbálják maximálisan kihasz­nálni kulcspozíciójukat. Jól példázza ezt a Hürriyet török na­pilap angol nyelven is olvasható internetes kiadásában meg­jelent cikk, amelynek szerzője költői, ám cinikus kérdések so­rozatát teszi fel az olvasóknak. Az első ezek közül így hang­zik: ki gondolta volna akár egy évvel ezelőtt, hogy éppen a ha­talmas, szókimondó és Törökország uniós­ csatlakozását nyíl­tan ellenző Angela Merkel lesz az, aki újrakezdi a csatlako­zással kapcsolatos kérdések tárgyalását? Az újságíró szerint a német kancellár meggyőződése minden bizonnyal nem vál­tozott meg, csupán felismerte, hogy a migránsválság kezelé­se lehetetlen a törökök közreműködése nélkül. A szerző ki­fejti, hogy a törökökkel szemben támasztott 72 feltétel telje­sítése nyilvánvalóan lehetetlen, de emiatt felesleges lenne ag­gódni, hiszen a németek számára az összes közül csupán az Égei-tenger ellenőrzésének van jelentősége. S ha ebben nézet­ellentétek támadnak az unión belül, Merkel bizonyára meg­győzi majd akadékoskodó kollégáit, hogy előnyösebb a törö­köknek vízummentességet biztosítani, mint a migránsok özö­nével megbirkózni. Az unión kívüli országokkal kötött visszafogadási megál­lapodások keretében ezen államok jelentős szubvenciót igé­nyelhetnek az EU-tól, amelyre tavaly 3,5 milliárd eurót külö­nítettek el a Menekültügyi, Migrációs és Reintegrációs Alap­ból. A visszailleszkedésre, a lakhatási, oktatási és szociális tá­mogatás biztosítására a kibocsátó és visszafogadó országok kormányzati szerveinek átutalt összegek azonban ritkán jut­nak el a kedvezményezettekhez. A gazdasági migránsokat ki­bocsátó országokat ez egyenesen érdekeltté teszi a kivándor­lás ösztönzésében. Az elképzelés tehát ebben az esetben sem jó másra, mint az Európai Unió zsarolására. VÉLEMÉNY .

Next