Magyar Idők, 2016. április (2. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-23 / 95. szám
14 LUGAS OLVASÓLÁMPA XXIII. BUDAPESTI Tegnapi szövetség Rejtélyek, legendák és tények Megyeri Dávid Találós kérdés is lehetne: mi köti öszsze a kassai bombázást, a Szent Koronát és Erzsébet királynét? Mielőtt bárki hiábavaló agytornára adná a fejét, eláruljuk a megoldást: az mindenképpen, hogy a Kossuth Kiadó A magyar történelem rejtélyes sorozatának legújabb három darabjáról van szó. Romsics Ignác Magyarország második világháborús belépéséről összegezte gondolatait, Tóth Endre és F. Dózsa Katalin pedig a Szent Koronáról, illetve a magyarok szeretett királynéjáról nyújt históriai összképet. A kép kifejezés itt nem puszta frázis: dekoratív kötetekről van szó, amelyekben a képi világ és a szöveg harmóniában él együtt és hat. Egy kultikus tárgy, egy legendás személyiség és egy végzetes esemény. Mindhárom meghatározó volt nemzetünk sorsára. A Szent Korona nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk, egész történelmünket átfonja, az alkotmányossághoz, demokráciához fűződő pozitív viszonyunkat máig determinálja. Nem véletlen, hogy a konformista médiumok kelepelhetnek akármennyit arról, hogy a mai nemzedékek elfordulnak a hagyományos értékektől, ünnepi alkalmakkor az Országház előtt kígyózó sorok várakoznak, hogy láthassák Szent István koronáját. Az annak idején a haza anyjaként tisztelt királynéval hasonló a helyzet, hiszen a jelenben is töretlen a kultusza. Erzsébetnek nem lebecsülendő szerepe volt férje magyarokkal szembeni ellenérzéseinek megszelídítésében s a kiegyezés létrehozatalában. Az, hogy a magyarok végül meg tudtak békélni Ferenc Józseffel, javarészt neki, az imádott királynénak tulajdonítható. Romsics Ignác eszmefutattása az 1941. június végi kassai bombázásról - mivel olyan eseményről szól, amely súlyos következményekkel járt hazánk sorsára - látszólag kakukktojás. Mégsem az, hisz szintén megválaszolatlan kérdések, titkok övezik. A történész sem oszlathatja el a homályt - ám a kételyeket egzakt, mégis közérthető formába önti. Mert ha nem szovjet repülők bombázták Kassát, Munkácsot, Rahót és egy vasutat, akkor ugyan kik? A professzor utal arra: lehetett célponttévesztés is a bombázás. De vajon miért hagytak volna ki bennünket a szórásból, amikor Finnországtól Bulgáriáig másokat is bombáztak a német támadás után? Az ügy tele van titokkal, ám a szerző sem csinál titkot abból, hogy nem tartja megalapozottnak az akkori magyar vezetés bejelentését a hadiállapot beálltáról a szovjetekkel. Mégsem tekintélyelvű a mű, lehet vele vitatkozni, és talán kell is. Hiszen miért vette volna készpénznek Horthy Miklós kormányzó Moszkva bizonykodását, hogy nem az ő gépeik voltak az agresszorok? Mint ahogy miként lehetett volnna hitelt adni Sztálin azon ígéretének, hogy cserébe a lojalitásért a háború utáni béketárgyalásokon minket pártolnak majd a románokkal szemben? Miután nem arról szólt-e a kommunista nagyhatalom egész története, hogy a szavukat sosem tartották meg? Mi okból kellett volna jobban bíznia az akkori magyar vezetésnek Hitler tegnapi szövetségesében, aki a náci diktátorral testvériesen megegyezett Közép- és Kelet- Európa felosztásában? Indokolt kérdések ezek, amelyek megválaszolásához előbb-utóbb elvezetnek az olyan sorozatok, mint a Kossuth Kiadóé. (Tóth Endre: A Szent Korona. F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák. Romsics Ignác: Ki bombázta Kassát? Kossuth Kiadó, Budapest, 2016. Áruk: 795,1490 és 1490 forint) Sárdi Hagyomány, hogy a nemzetközi könyvfesztivál Budapest nagydíjas írója mellett egy nemzet irodalmát és kultúráját is középpontba helyezik a szervezők, így ismerkedhettünk meg az elmúlt években a kortárs olasz irodalommal vagy például Kína könyvkultúrájával. Idén Szlovákia a díszvendég. Elsőre meglepő, miért nem kapott már korábban is figyelmet a szervezőktől északi szomszédunk, amellyel kapcsolatunk ugyanakkor korántsem mondható felhőtlennek. Nem igazán ismerjük Szlovákia irodalmát - leszámítva persze magyar vonatkozásait -, bár a két ország közötti kulturális kapcsolatok egyre jobban virágoznak. Ezért is érdemes kilátogatni a hét végén a Millenárisra: a díszvendégség során bemutatott művek mellett számtalan beszélgetés, előadás, koncert apropóján találkozhatunk kortárs szlovák írókkal, költőkkel, történészekkel, irodalmi folyóiratok szerkesztőivel és fordítókkal (magyarokkal és szlovákokkal egyaránt). Ezenkívül a fesztivál kísérő programjaként szlovák illusztrátorok munkáiból készült kamarakiállítás, illetve íróportrékat bemutató minitárlat várja az érdeklődőket, valamint a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem grafikai tervezés szakos hallgatóinak szlovákmagyar nagyszótárához készült terveit is megtekintheti a nagyközönség. „A kortárs szlovák irodalmon belül a próza, a kisepika, főként az elbeszélés a domináns” -írja a Litera portálon Garajszki Margit fordító, és valóban, ahogy végigtekintünk a bemutatásra váró könyvek listáján, azonnal szembetűnik ez a prózaközpontúság. Mindösszesen egy kortárs költészeti antológia jelenik meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában, ezzel szemben nem győztünk válogatni a különböző novella- és elbeszéléskötetek közül, de regények is vannak bőven, sőt gyermekkönyvek is, például olyan izgalmas címmel, mint Boszimesék Újbányavárról (írta: Jana Juránová). Az ínyencségeket kedvelőknek pedig rögtön ajánlanánk is egy irodalmi szakácskönyvet a tavaly elhunyt Peter Pistranek tollából, aki az általános vélekedés szerint a mai szlovák irodalom egyik, ha nem a legkiemelkedőbb alkotója volt. Egy szlovák vendéglős kedvenc receptjei című könyvében (Kossuth Kiadó) pincér, majd kocsmáros nagyapja konyhaművészetével ismerteti meg az olvasót, titkos családi receptekkel, az igazi pozsonyi kifli és a vegetáriánus krumpligulyás fortélyaival. Mindeközben szórakoztató anekdotákkal traktál minket nagyapjáról és saját gyerekkoráról, felvillantva egyegy momentumot a hetvenes évekbeli szlovák életről, a Pozsony melletti Dévényújfalu lakóinak mindennapjaiból. Pistanek egyik jellegzetessége is ez: a kvázi társadalmi perifériáról származó szereplők, a külvárosi tematika beemelése az irodalomba - ez a tendencia ma is jellemzi a szlovák irodalmat. Azért is számít jelentős írónak, mert Babilon folyói (Rivers of Babylon, 1991) című trilógiájában elsőként foglalkozott az 1989 novembere után kialakult társadalmi helyzettel, stílusában párját ritkítóan kapcsolta össze az iróniát a játékossággal és egyfajta kegyetlenséggel. Erről tesz tanúságot a Norán Libro által kiadott Huszadik századi szlovák novellák gyűjteményes kötetben olvasható írása is. Az antológiában Pavel Vilikovsky is helyet kapott, aki a kortárs irodalom egyik legtekintélyesebb, külföldön is jól ismert alkotója. Vele személyesen is találkozhatunk majd a könyvfesztiválon, többek közt Az első és az utolsó szerelem című regénye bemutatóján. Vilikovsky művészetét szintén jellemzi a formai kísérletezés, a műfajok keverése, kedveli a történelmi témákat, az identitáskérdés boncolgatását, legfrissebb könyvében az egyéni emlékezet elégtelenségével foglalkozik. Ez a pszichologizálás, illetve a jelenkori Szlovákia kulturális és társadalmi viszonyainak szubjektív láttatása fontos irányzata a kortárs irodalomnak, különösen az írónők számára. A megjelenő könyveket vizsgálva észrevehetjük, mennyire jelentős a női irodalom Szlovákiában, nemcsak a gyermekkönyvek, hanem a széppróza terén is. Monika Kompaníková Az ötödik hajó című regénye (Kalligram) női identitásnarratíva: egy pozsonyi külvárosi házban megbújó anya dilemmájának ábrázolása. Veronika Sikulová Menettértije (L’Harmattan, 2014) többgenerációs családi történet a nagymamaanya-unoka hármas szempontjából elmesélve; új könyve, a Hiányos fiasítás is a női főszereplő visszaemlékezéséből indul ki. Jana Juránová nemcsak íróként kiemelkedő alakja a szlovák kulturális életnek, hanem feministaként is. 1993-ban alapított egyesületével a hazai és külföldi női szerzők műveinek kiadását és népszerűsítését végzi. Rendezetlen ügy című, negyedik regénye, amely az AB-ART Könyvkiadónál lát most napvilágot, két különböző korban élő asszony sorsát tárja az olvasó elé szerelemben-háborúban. A fentiekkel együtt a könyvfesztiválra mintegy harminc szlovák könyv és antológia jelenik meg magyarul, a kortárs szlovák irodalom láthatóan gazdag és sokrétű termésében való eligazodás pedig nem könnyű. Pozsonyi kifli Vendégségben a szlovák irodalom Lent és fent A XX. század meghatározó nőalakjai S. K. A Holnap Kiadó a hét végén zajló XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra rukkolt elő Cristina Morata spanyol fotográfus-riporter első magyarul megjelenő könyvével. A barcelonai születésű újságírónő elhatározta, hogy a XX. század hat kiemelkedő asszonyának történetét tárja az olvasók elé ötödik kötetében, a Rebellis dívákban. Alapos munkát végzett, mindent elolvasott, megnézett, felfedezett, ami Maria Callas, Coco Chanel, Wallis Simpson, Evita Perón, Audrey Hepburn és Jackie Kennedy Onassis életéről összegyűjthető, majd kissé érdektelen, enyhén elfogult, de határozottan informatív könyvben publikálta azt. • Bár a Rebellis dívák címe és borítója csábítóan izgalmas, sajnos a tartalom már csalódást okoz. Morató sokat markol, de keveset fog. A fülszöveg alapján kifejezetten ígéretesnek tűnő olvasmány a hasonló életrajzi könyvekhez képest nem élvezetes, sem nem mesés, az első pár oldal után inkább lexikonszócikkek gyűjteményének tűnik, ahhoz viszont nem eléggé tárgyilagos. Morata célkitűzése az volt, hogy a fent említett híres nők rebellis életét tárja az olvasó elé, csakhogy egyikőjük sem volt igazán lázadó. Jóllehet feszegették a társadalmi konvenciókat, de ez még nem egyenlő a rebellisséggel. Igen, a XX. század ellentmondásos alakjairól van szó, akik nyomot hagytak a világban, kiemelkedtek kortársaik közül, állandó témát szolgáltattak a pletykalapoknak, a társadalom pedig hol piedesztálra emelte, hol letaszította őket onnan. Ha Morata erre helyezi a hangsúlyt, talán sikerülhetett volna vállalkozása, azonban csak az nem derül ki a könyvből, mitől voltak ezek az asszonyok annyira rebellisek. A riporter-írónő inkább sorsuk tragikusságára koncentrált, olyan pátosszal körültömjénezve hányattatásaikat, amely nem helyénvaló, hiszen rendkívül erős, sikeres nőkről van szó, akik saját erejükből váltak azzá, amik voltak, természetesen harcok és áldozatok árán. Persze van, akinek érdekes lehet a kötet. Annak, aki (ad absurdum) sosem hallotta az „isteni” Dallas koncertfelvételeit, vagy sosem szagolta a parfümériák polcairól levéve a Chanel No.5-öt. Annak, aki nem látta a My Fair Ladyt Audrey Hepburnnel a főszerepben, esetleg nem ismeri Andrew Lloyd Webber Evitáról szóló musicaljét vagy a Kennedy-gyilkosság hátterét. Annak, akinek kimaradt életéből Tom Hooper A király beszéde című, Oscar-díjas filmje (2010), melynek központi problémája Will. Eduárd angol király trónról való lemondása szerelméért, Wallis Simpsonért. De még ebben az esetben is, ha valakit igazán érdekel e legendás nők élete, a tájékozódáshoz rendelkezésére áll rengeteg történelmi cikk, életrajzi regény vagy regényes életrajz. Morata könyvében ezekhez képest semmi különös „pluszt” nem találunk - azt leszámítva, hogy most egy kötetbe szerkesztve kapjuk meg az információkat, sajnos fordítási és nyomdai hibákkal tarkítva. (Cristina Morata: Rebellis dívák. Ford.: Nemes Krisztina. Holnap Kiadó, Budapest, 2016, 392 oldal. Ára: 2900 forint) 2016. április 23., szombat