Magyar Idők, 2017. május (3. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-20 / 116. szám

16 LUGAS BŰN­ÜGY - Tizenhárom embert ölt meg a móri sorozatgyilkos Sírba vitt titkok Nagy László soha nem ismerte be, hogy bárkit is megölt volna. Vallomásaiban és börtönnapló­jában is Radót, a szerb háborús bűnös rablógyilkost nevezi meg mások mellett a móri mészár­lás elkövetőjének. A naplóban to­vábbi gyilkosságokról is szól, ám sok titkot magával vitt, miután cellájában ülve (!) felakasztotta magát a radiátorra. Szemán László János T­íz éve lesz már annak is, hogy Nagy László előzetes letartóztatott július 13-án, pénteken éjszaka nesztelenül lemászott cellájában a priccséről. Leült az ab­lak alatt lévő radiátor mellé. Nyakába tekerte a lepedőkből titkon hasogatott csíkokból összeso­dort kötelet. Hirtelen hátradobta a fejét. Recs­­csent egyet a nyaka, ahogy kitört. Hangtalanul lehelte ki lelkét. Ha volt neki. A 37 éves férfi öt évvel korábban, 2002. május 9-én rendezett vé­rengzést egy bankfiókban. Nagy László volt a móri mészáros, még ha soha nem ismerte is be förtelmes tetteit. Az Erste Bank móri fiókjában 15 éve nyolc ártatlan ember esett áldozatul ma­gának az ördögnek és szárnysegédjének, Weisz­dorn Róbertnek. A vérengzés azonban majdnem megtorlatlanul maradt. Furcsa vádirat Kétezer-kettő május elején a mészárlásnak nyolc halálos áldozata volt, hat embert a gyil­kosok még a bankfiókban szó szerint kivégez­tek, előbb távolról sorozatot lőttek beléjük, majd közvetlen közelről fejlövéssel végezték ki őket. Két áldozat túlélte a mészárlást. Egyikük, egy ügyfél férfi véres fejjel bolyongott a bankfiók­ban, amikor riasztották a hatóságokat, és az el­sőként kiérkező zászlós betörve egy ablakot, bemászott, és szembetalálta magát a túlélővel. A másik túlélő egy banki alkalmazott hölgy volt. Mindketten a kórházban haltak meg. Néhány órával később a rendőrség két, már korábban is körözött fegyveres rablót gyanúsított meg a gyil­kosság elkövetésével, Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot. Farkas Róbert azóta sem került elő, Horváth azonban tévékamerák előtt feladta ma­gát. Kiderült, a párosnak nem volt köze a történ­tekhez. Az év július 22-én elfogták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, akik a rendőrség szerint ala­posan gyanúsíthatók voltak a vérengzéssel és a bankfiók kirablásával. A nyomozás 2003 decem­beréig tartott. A vádirat legalábbis furcsa lett. Hajdú Lászlót nem vádolták meg a bűncselek­ményben való részvétellel, csak bűnsegédlettel, a vádirat szerint ugyanis „ismeretlen időpont­ban ismeretlen orosz férfitől beszerezte” a mé­szárlás során használt fegyvereket, majd elrej­tette azokat. Kaiser Ede társtettesként az ajtó­ban állva elküldte az érkezőket, a bent lévőket egy ismeretlen harmadik ölte meg. A bírósági tárgyalás 2004. februártól decem­ber 23-áig tartott. A Fővárosi Bíróság életfogy­tiglani fegyházra ítélte Kaiser Edét, Hajdú Lász­ló 15 év fegyházbüntetést kapott. A másodfokú eljárásban Kaiser Ede büntetését helybenhagy­ták, Hajdú László ügyében új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla. A vádlottak az eljárás so­rán mindvégig tagadták, hogy ők követték el a gyilkosságot, viszont több más fegyveres rab­lást beismertek. E sorok írója Kovács Vince kollégájával közö­sen 2004. május 9-re elkészült A móri mészárlás című dokumentumkötetével. Ebben a nyílt for­rásokból beszerzett információk, lapinformáci­ók és a védelem számára iratismertetéskor át­adott több tízezer oldalnyi irat alapján megír­tuk, hogy miért nem Kaiser Ede a móri mészá­ros, és miért nem lehetett a segítője Hajdú László. A könyvet megválaszolatlan kérdésekkel zártuk: 1. Miért történt a vérengzés az Erste Bank móri fiókjában? 2. Ha szimpla rablás volt, miért öltek meg mindenkit? 3. Ha szimpla rablás volt, mi­ért nem nyúltak a legalább 50 milliót tartalma­zó páncélterem ajtajához? 4. Ha szimpla rablás volt, a kézikasszában miért hagytak ott három­milliót? 5. Miért vittek el aprópénzt is? 6. Egy gyilkos hogyan lőhet le nyolc embert úgy, hogy azok három különböző helyiségben tartózkod­nak, és egyikük sem sikít vagy védekezik? 7. Mi­ért lőtték szét a fiúk hírközpontját? 8. Kaiser és Hajdú elfogása után miért hagyták félbe a többi verzió vizsgálatát? 9. Ha nem Hajdú és Kaiser az elkövető, kik és miért öltek Móron? Három év múlva kiderült, igazunk volt. 2007. február 17-én Tatabányán a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói elfogták a helybéli Nagy Lász­lót, akit a veszprémi postásgyilkossággal gya­núsítottak meg. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták a pisztolyt, amellyel a pos­tást lelőtték. Nagy László már az első kihallga­tásán elismerte, hogy köze volt a móri bankrab­láshoz. Azt kérdezte: a móri Scorpiót ugye meg­találták? Kihallgatói nagyot néztek, amikor ki­derült, a mini géppisztoly, amellyel lemészárol­ták a móri bankfiókban lévőket, ott lapul Nagy lakásán, a ruhásszekrény alsó részében kiala­kított rejtekhelyen. Ott volt, ahol a gyanúsított mondta. Nagy László azonban arról hallani sem akart, hogy ő bent lett volna a bankfiókban, ar­ról meg végképp nem, hogy ő mészárolt volna odabent. Vallomása szerint a gyilkosságokat egy Radó nevű szerb háborús bűnös maffiózó kö­vette el, aki bűntársukkal, Weiszdorn Róbert­­tel együtt ment be a bankfiókba, ő csak sofőr­ként oda-, majd elszállította őket. A szintén ta­tabányai Weiszdorn viszont azt vallotta, hogy a rablást Nagy tervelte ki, és ők ketten hajtották végre. A bankfiókban Weiszdorn lőtt rá a biz­tonsági őrre, majd kiállt a bankfiók ajtajába, és elküldte az időközben a fiókba betörni akaró­kat. Eközben Nagy a fiók ügyfélterében agyon­lőtte a további hét embert. Nagy militáns volt, különös vonzódást érzett a lőfegyverek iránt. Börtönőrként dolgozott, majd egy festékboltban volt eladó, árubeszerző. 1998- ban szerződéses katonaként szolgált az 1. Hon­véd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljnál is. Tíz embert bizonyítottan megölt, ám ennél több ember élete száradhatott a lelkén. Nagy László első gyilkosságát még 1997-ben követte el, a du­nakeszi belügyi objektum fegyvermesterét lőt­te le, akiről biatorbágyi eltűnését követően tíz évig semmit sem lehetett tudni. Az áldozat el­ásott holttestét Nagy elfogását követően és az ő vallomása alapján találták meg a rendőrök 2007 őszén, Páty külterületén. 2002. május 9-én kö­vetkezett Már nyolc áldozattal. 2003. június 24- én Veszprémben, egy panelház földszintjén hi­degvérrel agyonlőtte a postást a nála lévő kikéz­besítendő pénzért. Halálos beismerés A megrögzött rablógyilkos a pénzek egy ré­széből tartozásait fizette ki. A móri bankrab­lást követően elkérte Weiszdorn Róbert cipőjét és pár ruháját, mondván: ő majd eldugja azo­kat. Később pedig azzal a mesével, hogy feste­ni akar, tovább ruhákat kért kölcsön tőle. Nagy előre számolva a lebukás veszélyével Weiszdorn ruhájában követte el a postásgyilkosságot, hogy a szagminta Róberthez vezesse el a nyomozókat. Nagy László öngyilkosságának másnapján fel­hívtam telefonon Kovács Lajost, az ORFK „dög­lött ügyek osztálya” vezetőjét, aki akkor még nem tudta, hogy Nagy kiszabta magára a halálos íté­letet, amelyet végre is hajtott. Az ezredes csak annyit mondott: ezzel beismerte, hogy ő ölt Mó­ron és Veszprémben. Nagy azonban még halála után is tudott meg­lepetést okozni. A börtönben naplót írt, amelyet az öngyilkossága előtti napokban a hatóságok tudta nélkül, levélben küldött ki a feleségének. (A kéziratból Nothoff Ingrid bűnügyi újságíró írt könyvet, amely 2008 júliusában jelent meg.) Nagy László további négy emberölésről tesz em­lítést a naplójában. A közel száz, sűrűn teleírt ol­dalt olvasva kiderül: legalább 13 gyilkosság írha­tó a számlájára. Egy drogdíler pár megöléséről és a holttestek Sopron környéki elásásáról, va­lamint egy üzleti vita miatt meggyilkolt férfiról és vidéken történt elhantolásáról is írt. Azt pe­dig már tudjuk, hogy 1997-ben ő gyilkolta meg és ásta el Páty határában K. Pétert, a dunakeszi belügyi objektum fegyvermesterét is. Fegyverek bűvkörében A naplóban Nagy László ragaszkodik a ket­tős személyiségéből fakadó fedőtörténethez, és mindent a nem létező szerb háborús bűnös Radó és csapata számlájára ír. Azt állítja, hogy ő tu­lajdonképpen a szerb Radó vezette banda fegy­vermestere volt, feladata mindössze annyi volt, hogy hangtompítókat gyártott a bandának, ami­ért jól megfizették. A gyilkosságokat azonban Radóék követték el. „2004 eleje néhány gyilkos­ság miatt volt emlékezetes... A kábítószerüzlet elején Radóékat átverte egy ostoba díler ... el­rabolták, lelőtték, elásták. De a díler barátnője látta Radót, úgyhogy... egy erdős részen vannak elásva. Pech” - írja Nagy a naplójában, amelyet így folytat: „Egy másik fickót meg a ...-ban ás­tak el, szintén egy balul sikerült üzlet miatt.” A díler párt egyébként azonosították Nagy naplója alapján, eltűntként keresték már őket, ám a holttestük azóta sem került elő. A Nagy említette harmadik áldozatot nem sikerült azo­nosítani, holttestét sem találták meg a Nagy ál­tal a naplójában megjelölt helyen. A mindössze negyvenévesen meghalt K. Pé­ter fegyvermesterrel Nagy László 2007 nyarán beszélt a nyomozóknak, mondván: Radó egy va­dászfegyverért megölt egy „ürgét”, akit elásott Páty mellett. A nyomozás megállapította: K. Pé­ter apróhirdetést adott fel a vadászfegyveréről, pechjére Nagy László jelentkezett. Biatorbágy ha­tárában találkoztak, ezután a Páty melletti erdő­ben Nagy kipróbálta a vadászpuskát, utána pe­dig megölte K. Pétert, majd elásta. A naplóját feldolgozó Notthof Ingrid kiderí­tette, hogy Nagy a móri mészárlás után vette el párját. Nagy László 2000. szeptember 2-tól élt együtt a TÜNDÉR-rel, ahogy naplójában neve­zi párját, Zsókát, ám feleségül csak 2004. szep­tember 4-én vette el­­ több mint két évvel a móri vérengzés után. Az asszony együttlétük hét éve alatt soha nem vett észre semmilyen negatívu­mot Naggyal kapcsolatban. Nem ismerte a má­sik énjét, és ami a legfontosabb, soha nem hal­lott Radóról és csapatáról. Nagy László fegyver­imádatának eredetére is fény derült. 1994-95- ben Tatán és Győrben szolgált sorállományú ka­tonaként; felderítőraj-parancsnokként szerezte meg a fegyvereket. 1998-ban a tűzszerészeknél is szolgált, ahol a robbanóanyagokkal ismerke­dett meg. Később börtönőr lett, és egyik börtön­őr társa, „Sipi”. S. Zoltán később már rendőrként eladott neki több fegyvert, közte a Móron hasz­nált Scorpiót is. S. Zoltán a fegyverkereskede­lem miatt hét év fegyházat kapott. Kétezer­nyolc decemberében az elsőfokú bíró­ság Weiszdorn Róbertet életfogytiglani fegyház­büntetésre ítélte, az elítélt legkorábban harminc év letöltése után bocsátható szabadlábra. Az íté­letet 2010 december 9-én a másodfokú bíróság súlyosította, negyven évre emelte a minimáli­san letöltendő büntetést. Weiszdorntól elvált a felesége, és három gyerekükkel külföldre költö­zött, új családi nevet felvéve. A Fővárosi Bíróság 2009. november 6-án Kaiser Edét felmentette a móri bankrablás vádja alól, de egyéb bűncselek­mények miatt 18 év börtönbüntetésre ítélték. Weiszdorn Róbert vádlott a Fejér Megyei Bíróságon 2008 szeptemberében. Negyven évre emel­ték a minimálisan letöltendő büntetését Fotó MTI rendőráldozat Engel Zoltán a móri ügy nyomozása köz­ben került a zsaruk látókörébe, mint aki kapcsolatban állhatott Far­kas Róberttel, valamint csepeli bűnözőkkel. Ők mind Kaiser és Hajdú ismerősei. 2003. május 13-án körbevették a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói Engel lakását, ám a bűnöző nem volt otthon. Egy órá­val ké­sőbb riasztást rendeltek el. Lehallgatták Engel telefonjait, így kiderült, hogy Tabányi Mihály tangóharmonikás budai otthonába készül be­törni. A nyomozók azonnal indultak, golyóálló mellény nélkül. Engelt beszorították, aki megadást színlelve előjött, és lelőtte Borsos József századost. A tiszt halála előtt leterítette Engelt, megmentve kolléga­nője életét. Borsos halála nyomán derült ki: tízezer golyóálló mellény hiányzott a rendőrségen, és a kommandó „mozdulása” akár negyven perc is lehet. A hivatalos verzió szerint Borsosék azért nem vettek fel védőmellényt, mert Tabányi élete veszélyben volt, így nem volt idő ki­vételezni azt a fegyverszobából. Egy informátor azonban elkotyogta: „Még hogy nem volt idő, ugyan! Egyáltalán nincs golyóálló mellény!” 2017. május 20., szombat

Next