Magyar Idők, 2017. május (3. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-20 / 116. szám

14 LUGAS PROGRAMOK Erdélyi Zsuzsanna-gyűjtemény, Eegyütt Jé­zus a házamba címmel Erdélyi Zsuzsanna (1921— 2015) művészeti író, néprajztudós gyűjteményét bemutató állandó kiállítás nyílik a Keresztény Múzeumban. A tárlatot megnyitja Erdő Péter bí­boros, a gyűjtemény tárgyait Soós Sándor néprajz­­kutató, muzeológus mutatja be. Közreműködik: Petras Mária népdalénekes. Helyszín: Keresz­tény Múzeum (Esztergom, Szent István tér 9.). Időpont: május 20., szombat 16 óra. Múzeumok Majálisa. A XXII. alkalommal megrendezett Múzeumok Majálisa idén is kap­csolódik az ICOM múzeumi világnapjához, mely­nek központi témája A múzeumok és az elhall­gatott történelem - Kimondható-e a kimondha­tatlan? A Veritas Történetkutató Intézet a Ma­gyar Napló Kiadóval közös standon várja az ér­deklődőket. Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum kertje (Budapest VIII., Múzeum körút 14-16.). Időpont: május 20-21., szombat-vasárnap 10 óra. A kék kalap. Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából A kék kalap című víg­operát a kolozsvári opera vendégjátékában lát­hatja a közönség. A kétfelvonásos opera buf­­fa 1948 és '50 között a spanyol író-diplomata, Salvador de Madariaga szövegére készült, de Lajtha már nem tudta befejezni. A hangszerelés hiányzó részeit a zeneszerző özvegyének kérésére Farkas Ferenc készítette el 1985-ben. A máig ki­adatlan kompozíció ősbemutatója a Magyar Rá­dióban volt 1990-ben. Az akkori előadást, csak­úgy mint a mostanit, Selmeczi György karmes­ter vezényli. Helyszín: Erkel Színház (Budapest VIII., II. János Pál pápa tér 30.). Időpont: május 22., hétfő 19 óra. Magyar építészet ausztrál szemmel. Anthony Gall több generációra visszamenőleg ausztrál, mégis itt él, tanít, épít, és rajong Kós Károlyért. Magyar építészet ausztrál szemmel címmel Anthony Gall építésszel Sulyok Miklós művé­szettörténész beszélget. Helyszín: Pesti Vigadó, Makovecz Terem (Budapest V, Vigadó tér 2.). Időpont: május 23., kedd 18 óra. A romlás századai. Az Erdélyi Magyarok Egyesülete rendezésében Tóth Tibor művelő­déstörténész előadást tart XVI. századi törté­nelmünkről A romlás századai - Európa első összefogása a hódító iszlám ellen címmel. Hely­szín: Erdélyi Magyarok Egyesülete (Budapest V, Molnár utca 5.). Időpont: május 25., csütörtök 16 óra. (Programajánlatok a programok@magyaridok. hu e-mail címre küldhetők.) Sárdi S­ajnálatos módon kihagyott ziccer Guy Ritchie brit filmrendező legutóbbi al­kotása, a Pendragon-legendán és az Ar­­túr-mondakörön alapuló Artúr király - A kard legendája. Jóllehet egy ideig kifejezetten szóra­koztató és izgalmas, illetve tele van jó ötletekkel, a vége főcím alatt már kevésbé lelkesen, inkább kissé fásultan hagytuk el a mozitermet. Ugyanis a kicsit több, mint kétórás filmidő második felé­ben egyre több a következetlenség, a túlspilázott mágia, az unalomig fokozott CGI-csatajelenet. Pedig az Artúr király kifejezetten jól indul, Ritchie-nek az atmoszférateremtés mindig is erős­sége volt, és ebben most sem hibázik. A csodá­latosan ködös, a legendák középkorába illő, kö­ves és elvadult angol (pontosabban walesi) tá­jon átsuhanva rögtön Camelotba csöppenünk: Uther Pendragon király (Artúr apja) és Mord­red varázsló csatájának vagyunk tanúi, látjuk, mire képes az Excalibur, és a későbbi szemben álló feleket (Uther öccse, Vortigern, illetve kö­vetői és Uther, valamint Artúr hívei) is megis­merjük. Tökéletes felütés - Daniel Pemberton va­gány és ősinek ható kelta zenéjével megspékelve. Innentől aztán be is indulnak a bonyodalmak, a hataloméhes Vortigern (Jude Law) véres puc­­­csot hajt végre, a varázserejű Excalibur eltűnik, a kisgyermek Artúr pedig Londinium egyik bor­délyházában köt ki. A Guy Ritchie kultfilmjei­­ből (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff, Sherlock Holmes) ismert gyorsított felvé­telre hajazó, rövid vágásokkal, vissza- vagy előre­pörgetett eseményekből álló részekből látjuk az­tán, hogyan nő fel a kisfiú, illetve Artúr (Charlie Hunnam) későbbi vagányságát és merészségét. Díjaztuk, hogy egészen a mindent eldöntő csa­táig Artúr figurája Robin Hood-osra van véve. Sőt kicsit az egész történet is az erdőben bujká­ló és a regnáló hatalom orra alá borsot törő lá­zadókkal. Ráadásul mindez nincs a néző szájá­ba rágva, finom utalások, áthallások vannak az angol középkor másik hősére. Természetesen a Ritchie-re oly jellemző elemek később is visszaköszönnek, jó pár poén társasá­gában, picit megbolondítva ezzel a film ritmusát. Amely nagyjából a feléig igazán feszes, a cselek­mény izgalmas, a történetvezetés követhetően lineáris, de a legenda misztikusságának megfe­lelően gyakran ugrál a terek és idők között, ami szintén nem hátrány. Csak aztán az egész leül. A végső nagy csihi-puhiban a karakterek sze­mélyes szálai is háttérbe szorulnak, ez önmagá­ban még rendjén is volna, ám Richie vagy a forga­tókönyvírók itt-ott egyszerűen elfelejtkeztek bizo­nyos alakokról. Miközben a színészi alakítások ki­válóak, mind a fő-, mind a mellékszereplők (például Sir Bedivere, Djimon Hounsou vagy Angolna Bill, Aidan Gillen) szintjén, még David Beckham came­­ója sem lóg ki nagyon a sorból, bár akaratlanul is nevetésre késztet. A színészek hús-vér embereket, jó figurákat, egyéniségeket hoznak. Mimikában, gesztusokban, poénokban nincs hiány, a párbe­szédek, kapcsolatok életszerűek. Igazán kár értük - főleg, hogy aztán belőlük lesznek a kerekasztal lovagjai. Tulajdonképpen az egész filmért kár, hi­szen kiváló is lehetett volna, az alapanyag adott volt hozzá. Így csak egy viszonylag izgalmas, he­lyenként egészen vicces és szórakoztató, fanta­­sybe oltott, közepes kalandfilm lett belőle. (Artúr király -A kard legendája [King Arthur - Legend of the Sword], Magyarul beszélő, ame­rikai-ausztrál kalandfilm, 126 perc, 2017. Ren­dezte: Guy Ritchie­­ FILM - Guy Ritchie Artúr-legendát dolgozott fel Robin Hood karddal Mire képes a csodakard, az Excalibur? Forrás: Intercom KIÁLLÍTÁS - Önarckép álarcokban Érezni Arany Tóth Ida H­ogyan újulhat meg az Arany Jánosról alkotott, talán már kissé poros port­ré látványközpontú századunkban? Meg kell nézni a PIM-ben! A Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn megnyílt, Önarckép álarcok­ban című Arany János-emlékkiállítása a maga nemében egyedi és vakmerő vállalkozás. Mert nem kérdés: izgalmasak a régmúlt korok műtár­gyai, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a vi­zuális kultúra gyermeke könnyen belefárad az emlékképek egyhangú nézegetésébe. Az Arany­kiállításon monotónia helyett változatosságra, monológ helyett párbeszédre számíthat a láto­gató. Mintha egyszerre két kiállításon járna. Nyílegyenesen átszelhető lenne a négyterem­­nyi tárlat, a tanítva szórakoztató tér azonban in­kább sétálgatásra és sok-sok játékra hív. Jobbol­dalt, piros színű falon a hagyományosan ben­nünk élő Arany János-képpel találkozhatunk­­ újító formában. A klasszikus emlékkiállításo­kat idéző falszakaszt ugyanis Mihalkov György látványtervező megdöntötte, így a társintézmé­nyektől és a Magyar Tudományos Akadémiá­tól kölcsönzött korabeli tárgyak kimozdulnak szokványos helyzetükből. A látvány váratlan és meglepő. S mert „kizökkent az idő”, egyes kari­katúrák, illusztrációk - Hamlet apjának a lelke vagy A peleskei nótáriusból vett jelenetek - fej­jel lefelé láthatók. A terem síkjának elfordítása magáért beszél: reflektál a kultuszra, két évszá­zadnyi járulékos tudásra, amely az Arany-port­réra rátelepedett, és pontosan jelzi az oktatás­ban rögzült kép kimozdításának szándékát. Né­zőpontot kell váltani. Az asztali tárlók is meg­döntve kerültek fel a falra, ami abból a szem­pontból igazán praktikus, hogy a látogatónak legalább nem kell az üveg fölé görnyedve sila­­bizálni a kéziratokat. Kényelmesen elolvashat­ja az ötéves csodagyerek egy könyvecske bel­ső borítójára írt gyöngybetűs bejegyzését: „Ha akarod tudni, / E könyv kié legyen, / Az Arany Jánosé / Ki sokáig éljen.” Az idős szülőknek is ez lehetett a kívánsága, miután nyolc gyerme­küket eltemették. Szondi György, Toldi Miklós, Bolond Istók, Vojtina Mátyás, Ágnes asszony, Zách Klára és a walesi bárdok: megannyi maszk és álarc. A rejtőz­ködés motívuma végigkíséri a kétszáz éve szüle­tett költő életét. Első megjelent műve fölé a Jean-dór nevet írja, és ennek francia írásképű változa­tát használja Petőfi Sándornak írt verses levelé­ben is. Beszélő álnevei: Vadonfy Bertalan, Kara­­kány Jónás, ifj. Árva Imre, Szalontai J. M., Csukát Nagy András, Akakievics Akaki, Szende Rafael, Arianus. Az életében utoljára kiadott műve alatt a Hajnal Péter név olvasható. „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, Tenger mélységéből egy­szerre bukkansz ki” - kérdezte tőle Petőfi 1847- ben, amikor elolvasta a Toldit. E rejtvény azóta is nyitott feladvány: a jegyző, a hivatalnok, a ta­nár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki­kilép az érzékeny, önmarcangoló, labilis lírikus. Egy sziporkázó ötletekkel, nyughatatlan vándor­ösztönnel megvert, változatos műfajokkal kísér­letező zsenivel és egy hol rejtőzködő, hol szokat­lanul nyílt, közvetlen humorú személyiséggel is­merkedhet meg a látogató, ha figyelmét a műtár­gyakról az Arany-versekre fordítja. De ehhez át kell pillantani a túloldalra, a zöld falra, és föl kell lépni a pódiumra, ezzel a gesztussal is elemelked­ve a hagyományos emlékkiállítástól. Talán az egyik legkülönösebb választás Ágnes asszony figurája, aki a tárlat egyik vezetőjeként a második teremben mellénk szegődik. Törté­nete közismert, mégsem gondolnánk róla, hogy Arany álarca lehetne. A Bach-korszak is inkább a megalázott, állásukat vesztett férfiakról, mint az esendő nőkről szól. Az írót és korának kép­zőművészeit azonban rendkívüli módon izgat­ta a különböző lelkiállapotok hiteles ábrázolása, így a női sebezhetőséget és törékenységet meg­láthatjuk az Arany­ balladában vagy akár a zöld falon. Székely Bertalan Ágnes asszonyhoz ké­szített illusztrációjában is. Az Önarckép álarcokban minden nemzedék érdeklődésére számot tarthat. Az emlékkiállítás főrendezője, Kalla Zsuzsa irodalomtörténész és a kurátorok, Kaszap-Asztalos Emese, valamint Sidó Anna zenekedvelőknek szánt meglepetése a dalszerző Arany János, akinek énekei Ágoston Béla, Dresch Mihály és Ferenczi György új hang­­szerelésében hallhatók a zenebokszban. A Mo­­holy-Nagy Művészeti Egyetem által tervezett in­teraktív pontokon Toldi-ötpróba várja a vállal­kozó kedvű látogatót, 3D-s szemüveggel belehe­lyezkedhetünk Nagyszalonta tárgyi környezeté­be, az Érezni Arany számítógépes játékban han­gulatjelekkel kerülhetünk közelebb a költő meta­foráihoz, sőt akár örökbe is fogadhatunk egy-egy izgalmas, már kihalófélben lévő szót! Videóins­talláció segítségével pedig arra is választ kapha­tunk, hogy írt-e szerelmes verset Arany, hogyan fordított Shakespeare-t, és milyen volt a humora. (Önarckép álarcokban. A Petőfi Irodalmi Mú­zeum Arany János-emlékkiállítása 2018. novem­ber 30-ig látogatható) A tárgyak kimozdulnak szokványos helyzetükből a költőre emlékező kiállításon Fotó Teknős Miklós 2017. május 20., szombat

Next