Magyar Idők, 2017. május (3. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-20 / 116. szám
14 LUGAS PROGRAMOK Erdélyi Zsuzsanna-gyűjtemény, Eegyütt Jézus a házamba címmel Erdélyi Zsuzsanna (1921— 2015) művészeti író, néprajztudós gyűjteményét bemutató állandó kiállítás nyílik a Keresztény Múzeumban. A tárlatot megnyitja Erdő Péter bíboros, a gyűjtemény tárgyait Soós Sándor néprajzkutató, muzeológus mutatja be. Közreműködik: Petras Mária népdalénekes. Helyszín: Keresztény Múzeum (Esztergom, Szent István tér 9.). Időpont: május 20., szombat 16 óra. Múzeumok Majálisa. A XXII. alkalommal megrendezett Múzeumok Majálisa idén is kapcsolódik az ICOM múzeumi világnapjához, melynek központi témája A múzeumok és az elhallgatott történelem - Kimondható-e a kimondhatatlan? A Veritas Történetkutató Intézet a Magyar Napló Kiadóval közös standon várja az érdeklődőket. Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum kertje (Budapest VIII., Múzeum körút 14-16.). Időpont: május 20-21., szombat-vasárnap 10 óra. A kék kalap. Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából A kék kalap című vígoperát a kolozsvári opera vendégjátékában láthatja a közönség. A kétfelvonásos opera buffa 1948 és '50 között a spanyol író-diplomata, Salvador de Madariaga szövegére készült, de Lajtha már nem tudta befejezni. A hangszerelés hiányzó részeit a zeneszerző özvegyének kérésére Farkas Ferenc készítette el 1985-ben. A máig kiadatlan kompozíció ősbemutatója a Magyar Rádióban volt 1990-ben. Az akkori előadást, csakúgy mint a mostanit, Selmeczi György karmester vezényli. Helyszín: Erkel Színház (Budapest VIII., II. János Pál pápa tér 30.). Időpont: május 22., hétfő 19 óra. Magyar építészet ausztrál szemmel. Anthony Gall több generációra visszamenőleg ausztrál, mégis itt él, tanít, épít, és rajong Kós Károlyért. Magyar építészet ausztrál szemmel címmel Anthony Gall építésszel Sulyok Miklós művészettörténész beszélget. Helyszín: Pesti Vigadó, Makovecz Terem (Budapest V, Vigadó tér 2.). Időpont: május 23., kedd 18 óra. A romlás századai. Az Erdélyi Magyarok Egyesülete rendezésében Tóth Tibor művelődéstörténész előadást tart XVI. századi történelmünkről A romlás századai - Európa első összefogása a hódító iszlám ellen címmel. Helyszín: Erdélyi Magyarok Egyesülete (Budapest V, Molnár utca 5.). Időpont: május 25., csütörtök 16 óra. (Programajánlatok a programok@magyaridok. hu e-mail címre küldhetők.) Sárdi Sajnálatos módon kihagyott ziccer Guy Ritchie brit filmrendező legutóbbi alkotása, a Pendragon-legendán és az Artúr-mondakörön alapuló Artúr király - A kard legendája. Jóllehet egy ideig kifejezetten szórakoztató és izgalmas, illetve tele van jó ötletekkel, a vége főcím alatt már kevésbé lelkesen, inkább kissé fásultan hagytuk el a mozitermet. Ugyanis a kicsit több, mint kétórás filmidő második felében egyre több a következetlenség, a túlspilázott mágia, az unalomig fokozott CGI-csatajelenet. Pedig az Artúr király kifejezetten jól indul, Ritchie-nek az atmoszférateremtés mindig is erőssége volt, és ebben most sem hibázik. A csodálatosan ködös, a legendák középkorába illő, köves és elvadult angol (pontosabban walesi) tájon átsuhanva rögtön Camelotba csöppenünk: Uther Pendragon király (Artúr apja) és Mordred varázsló csatájának vagyunk tanúi, látjuk, mire képes az Excalibur, és a későbbi szemben álló feleket (Uther öccse, Vortigern, illetve követői és Uther, valamint Artúr hívei) is megismerjük. Tökéletes felütés - Daniel Pemberton vagány és ősinek ható kelta zenéjével megspékelve. Innentől aztán be is indulnak a bonyodalmak, a hataloméhes Vortigern (Jude Law) véres puccsot hajt végre, a varázserejű Excalibur eltűnik, a kisgyermek Artúr pedig Londinium egyik bordélyházában köt ki. A Guy Ritchie kultfilmjeiből (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff, Sherlock Holmes) ismert gyorsított felvételre hajazó, rövid vágásokkal, vissza- vagy előrepörgetett eseményekből álló részekből látjuk aztán, hogyan nő fel a kisfiú, illetve Artúr (Charlie Hunnam) későbbi vagányságát és merészségét. Díjaztuk, hogy egészen a mindent eldöntő csatáig Artúr figurája Robin Hood-osra van véve. Sőt kicsit az egész történet is az erdőben bujkáló és a regnáló hatalom orra alá borsot törő lázadókkal. Ráadásul mindez nincs a néző szájába rágva, finom utalások, áthallások vannak az angol középkor másik hősére. Természetesen a Ritchie-re oly jellemző elemek később is visszaköszönnek, jó pár poén társaságában, picit megbolondítva ezzel a film ritmusát. Amely nagyjából a feléig igazán feszes, a cselekmény izgalmas, a történetvezetés követhetően lineáris, de a legenda misztikusságának megfelelően gyakran ugrál a terek és idők között, ami szintén nem hátrány. Csak aztán az egész leül. A végső nagy csihi-puhiban a karakterek személyes szálai is háttérbe szorulnak, ez önmagában még rendjén is volna, ám Richie vagy a forgatókönyvírók itt-ott egyszerűen elfelejtkeztek bizonyos alakokról. Miközben a színészi alakítások kiválóak, mind a fő-, mind a mellékszereplők (például Sir Bedivere, Djimon Hounsou vagy Angolna Bill, Aidan Gillen) szintjén, még David Beckham cameója sem lóg ki nagyon a sorból, bár akaratlanul is nevetésre késztet. A színészek hús-vér embereket, jó figurákat, egyéniségeket hoznak. Mimikában, gesztusokban, poénokban nincs hiány, a párbeszédek, kapcsolatok életszerűek. Igazán kár értük - főleg, hogy aztán belőlük lesznek a kerekasztal lovagjai. Tulajdonképpen az egész filmért kár, hiszen kiváló is lehetett volna, az alapanyag adott volt hozzá. Így csak egy viszonylag izgalmas, helyenként egészen vicces és szórakoztató, fantasybe oltott, közepes kalandfilm lett belőle. (Artúr király -A kard legendája [King Arthur - Legend of the Sword], Magyarul beszélő, amerikai-ausztrál kalandfilm, 126 perc, 2017. Rendezte: Guy Ritchie FILM - Guy Ritchie Artúr-legendát dolgozott fel Robin Hood karddal Mire képes a csodakard, az Excalibur? Forrás: Intercom KIÁLLÍTÁS - Önarckép álarcokban Érezni Arany Tóth Ida Hogyan újulhat meg az Arany Jánosról alkotott, talán már kissé poros portré látványközpontú századunkban? Meg kell nézni a PIM-ben! A Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn megnyílt, Önarckép álarcokban című Arany János-emlékkiállítása a maga nemében egyedi és vakmerő vállalkozás. Mert nem kérdés: izgalmasak a régmúlt korok műtárgyai, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a vizuális kultúra gyermeke könnyen belefárad az emlékképek egyhangú nézegetésébe. Az Aranykiállításon monotónia helyett változatosságra, monológ helyett párbeszédre számíthat a látogató. Mintha egyszerre két kiállításon járna. Nyílegyenesen átszelhető lenne a négyteremnyi tárlat, a tanítva szórakoztató tér azonban inkább sétálgatásra és sok-sok játékra hív. Jobboldalt, piros színű falon a hagyományosan bennünk élő Arany János-képpel találkozhatunk újító formában. A klasszikus emlékkiállításokat idéző falszakaszt ugyanis Mihalkov György látványtervező megdöntötte, így a társintézményektől és a Magyar Tudományos Akadémiától kölcsönzött korabeli tárgyak kimozdulnak szokványos helyzetükből. A látvány váratlan és meglepő. S mert „kizökkent az idő”, egyes karikatúrák, illusztrációk - Hamlet apjának a lelke vagy A peleskei nótáriusból vett jelenetek - fejjel lefelé láthatók. A terem síkjának elfordítása magáért beszél: reflektál a kultuszra, két évszázadnyi járulékos tudásra, amely az Arany-portréra rátelepedett, és pontosan jelzi az oktatásban rögzült kép kimozdításának szándékát. Nézőpontot kell váltani. Az asztali tárlók is megdöntve kerültek fel a falra, ami abból a szempontból igazán praktikus, hogy a látogatónak legalább nem kell az üveg fölé görnyedve silabizálni a kéziratokat. Kényelmesen elolvashatja az ötéves csodagyerek egy könyvecske belső borítójára írt gyöngybetűs bejegyzését: „Ha akarod tudni, / E könyv kié legyen, / Az Arany Jánosé / Ki sokáig éljen.” Az idős szülőknek is ez lehetett a kívánsága, miután nyolc gyermeküket eltemették. Szondi György, Toldi Miklós, Bolond Istók, Vojtina Mátyás, Ágnes asszony, Zách Klára és a walesi bárdok: megannyi maszk és álarc. A rejtőzködés motívuma végigkíséri a kétszáz éve született költő életét. Első megjelent műve fölé a Jean-dór nevet írja, és ennek francia írásképű változatát használja Petőfi Sándornak írt verses levelében is. Beszélő álnevei: Vadonfy Bertalan, Karakány Jónás, ifj. Árva Imre, Szalontai J. M., Csukát Nagy András, Akakievics Akaki, Szende Rafael, Arianus. Az életében utoljára kiadott műve alatt a Hajnal Péter név olvasható. „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” - kérdezte tőle Petőfi 1847- ben, amikor elolvasta a Toldit. E rejtvény azóta is nyitott feladvány: a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül kikilép az érzékeny, önmarcangoló, labilis lírikus. Egy sziporkázó ötletekkel, nyughatatlan vándorösztönnel megvert, változatos műfajokkal kísérletező zsenivel és egy hol rejtőzködő, hol szokatlanul nyílt, közvetlen humorú személyiséggel ismerkedhet meg a látogató, ha figyelmét a műtárgyakról az Arany-versekre fordítja. De ehhez át kell pillantani a túloldalra, a zöld falra, és föl kell lépni a pódiumra, ezzel a gesztussal is elemelkedve a hagyományos emlékkiállítástól. Talán az egyik legkülönösebb választás Ágnes asszony figurája, aki a tárlat egyik vezetőjeként a második teremben mellénk szegődik. Története közismert, mégsem gondolnánk róla, hogy Arany álarca lehetne. A Bach-korszak is inkább a megalázott, állásukat vesztett férfiakról, mint az esendő nőkről szól. Az írót és korának képzőművészeit azonban rendkívüli módon izgatta a különböző lelkiállapotok hiteles ábrázolása, így a női sebezhetőséget és törékenységet megláthatjuk az Arany balladában vagy akár a zöld falon. Székely Bertalan Ágnes asszonyhoz készített illusztrációjában is. Az Önarckép álarcokban minden nemzedék érdeklődésére számot tarthat. Az emlékkiállítás főrendezője, Kalla Zsuzsa irodalomtörténész és a kurátorok, Kaszap-Asztalos Emese, valamint Sidó Anna zenekedvelőknek szánt meglepetése a dalszerző Arany János, akinek énekei Ágoston Béla, Dresch Mihály és Ferenczi György új hangszerelésében hallhatók a zenebokszban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem által tervezett interaktív pontokon Toldi-ötpróba várja a vállalkozó kedvű látogatót, 3D-s szemüveggel belehelyezkedhetünk Nagyszalonta tárgyi környezetébe, az Érezni Arany számítógépes játékban hangulatjelekkel kerülhetünk közelebb a költő metaforáihoz, sőt akár örökbe is fogadhatunk egy-egy izgalmas, már kihalófélben lévő szót! Videóinstalláció segítségével pedig arra is választ kaphatunk, hogy írt-e szerelmes verset Arany, hogyan fordított Shakespeare-t, és milyen volt a humora. (Önarckép álarcokban. A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János-emlékkiállítása 2018. november 30-ig látogatható) A tárgyak kimozdulnak szokványos helyzetükből a költőre emlékező kiállításon Fotó Teknős Miklós 2017. május 20., szombat