Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-09 / 211. szám
www.magyaridok.hu OLVASÓLÁMPA Fejbe kólintó tájékozódás Szemtanú a rendszerváltás idején Kabdebó Lóránt Füzi László könyvéből semmi tárgyi újdonságot nem tudunk meg élete kettévált történetéről, semmi olyat, ami mindnyájunk életét így-úgy hasonlóan ne határozta volna meg - mégis, amiként mindezt végiggondolja, a legmerészebb írásokkal vetekedhet emlékirodalmunkban. De talán a világirodalomra is kiterjeszthetem mindezt. Hazánk egyik legtöbbet olvasó embere, aki tájékozódási igényében mégis kimondja: nem tudok sem mit, nem értek semmit. Pedig egy életen át legjobb szándéka szerint tette, amit leginkább szeretett, és ma sem változtatná meg, ha tehetné sem, a múltját. Mi történt hát vele? De kérdezhetném: mi történt velünk, mindanynyiunkkal? Le meri írni: Bécstől pár kilométerre nőtt fel, és soha nem gondolta, hogy eljuthat valaha - még csak nézőként se - abba a másik világba. Tanult nyelveket, lelkesedés nélkül, rosszul iskolázva. Ami fontos könyv a világirodalmat és gondolkozást illeti, megkaphatta magyarul is. Az értelmiségi elit alkotás helyett fordításra kényszerült. A második világháború kitörése óta ezzel aranyozódott a kalicka. Majd a késő Kádár-korban a „veszélyesebb” szövegek is elérhetővé váltak becsempészéssel. Ebben kényszerültek gondolkozni a legbrilliánsabb szellemek és a mindennapi emberek egyként. Még Szentkuthy Miklós szerteágazó fantáziavilága is bezártan élt utóbb ebben a foncsorozott ketrecben. Legkedvesebb kultúrája, a spanyol barokk már nem érzéki tapasztalat nála sem: „szép albumokból néztem ki.” Ezt a bezártságot gondolja végig ez a könyv. Füzi László két példaképmesterét, az ennek ellenében tájékozódó Németh Lászlót és Bibó Istvánt is a „semmit sem értünk” tapasztalata fogja járomba. Amikor Németh László atyai barátsága megérintett, akkor fogalmazta meg a Fűzi idézte tájékozódási magatartásnormát: „A derű a szellem uralma a lelken, az objektívé a szubjektíven. Ez a derű nem azt jelenti, hogy az embernek jó kedve van, vagy hogy jól megy a sora, hanem hogy akármennyi ok lenne a nyögésre, s akármilyen jóbot csinál a sors belőle, ő megvédte a külső csapások s önnön hajlamai ellenében, amit az embernek, amíg képes rá, meg kell védeni.” Ekkor fejezi be Németh László az Irgalom végső forgalmazványát, ekkor kapcsolódik Füzi László az ország egyik legjobb folyóirata, a Forrás szerkesztésébe, én pedig ekkor kezdem egy nemzeti klasszikus, Szabó Lőrinc életművének feltárását. Németh László nekem írt szavaival: „a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ - hogy mire teszi fel magát.” Szóval tettük, amit kellett. Füzi László pedig ott volt, ahol kellett, Lakitelektől Kirgíziáig tudott mindenről, amiről értesülni lehetett, és utal is ma ezekre. Tájékozódni akartunk, de a tájékozódás csak fejbe kólintott. És ki meri közülünk kimondani, amit valaha Kassák fogalmazott meg a maga evangéliumi útján: „én láttam párist és nem láttam semmit”? Füzi László most ezt ismételgeti szemtanúként, több száz oldalon. Hogyan? Számvető hajlama a hiányokból táplálkozhat. Montázst szövök belőle, én is mondhatnám, de azt hiszem, minden „kortárs” ugyanezt ismételhetné a történelem egészében. Ha merné kimondani. Mennyire szabad a mindennapjaiban, ezen tűnődik. Nehéz bevallania, hogy napi kényszerek viszik előre, betáblázott napok, hetekre előre lefoglalt időpontok, állandó küzdelmek a megélhetésért, a napi létkörülmények biztosításáért, küzdelem néha magáért a munkáért. Azt gondolja, ha egyetlen pillanatra sem tud kilépni abból, amiben él, valóban nem is szabad. Tudja, egyetlen pillanatra sem tud kilépni abból, amiben él. Azt mondja, akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, amikor a rendszerváltás történetét szeretné elmondani, cserbenhagyja emlékezete, így mindaz, amit abban az időszakban átélt, elemeire esett szét. Bár akkor semmi másról nem volt szó, mint az átalakulásról, a változásokról, az új idők kihívásairól, távlatos jövőképet senki nem vázolt fel, annyi minden történt velük és körülöttük, hogy a jövővel nem is tudtak foglalkozni, mindig az előttük álló kérdések kötötték le őket. Ki mondja meg, hogyan történik a történelem, s hogy a történelem formálásában mi az emberek szerepe? A nyolcvankilenchez vezető emberi küzdelmek, vállalások nem voltak fölöslegesek, még akkor sem, ha egyes modellek megteremtői ezekről semmit nem tudtak. Mintha Ninive és Palmyra sokszor szétlőtt romjai között sétálnánk. És közben tudjuk, ezekben épült történelmünk és kultúránk. (Füzi László: Az idő keresése. Pesti Kalligram Kft., Budapest, 2017, 476 oldal. Ára: 3990 forint) Hagyni vagy fejleszteni? Klikkújságírók és webkettes olvasók Minya Károly Vajon eljön-e a print (nyomtatott sajtó) halála? A média etetése, azaz kis példányszámú lapok megjelentetése valóban kifizetődő-e? Mikor manipulálnak bennünket? A média kapcsán sorjáznak a kérdések. Az Eszterházy Károly Főiskola (jelenleg Egyetem) 2003 óta immár hetedik alkalommal rendezte meg sajtónyelvi tanácskozását, és adta ki rendre nyomtatott formában az elhangzott előadásokat, így a legújabbakat is Sajtónyelv-médianyelv címmel. Beszédesek a fejezetcímek: Norma és szabadság a média nyelvhasználatában, A média nyelve és „nyelvjárásai”, A média nyelve belülről: médianyelv a gyakorlatban. H. Varga Gyula, a kötet egyik szerkesztője a bevezetésben megállapítja, hogy a sajtó nyelve mindig izgatta a nyelvművelőket. Egyrészt azért, mert tömegekhez jut el, másrészt azért, mert jelentős hatással van a nyelvhasználók ízlésére, befolyásoló, mintaadó, divatadó szerepe van. Balázs Géza részletesen foglalkozik a norma és a szabadság szempontjából a média nyelvi normájával: hagyjuk vagy fejlesszük? - teszi fel és válaszolja meg a kérdést. A kötetben megjelent 17 tanulmány alapján nyilvánvaló, hogy a kutatások középpontjába az újmédia, azaz a digitális sajtó, az internetes műfajok kerültek. Jellemzőjük többek között, hogy a kritika keményebb, szókimondóbb lett, az írások terjedelme jelentősen lerövidült a „webkettes olvasók” elvárásaihoz igazodva, és a legmeghatározóbb változás az, hogy e mögött kialakul egy párbeszéd, azaz a kommentek sora, s ez időnként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok intenzív eszmecseréjéhez az internetszleng stílusában. Ugyanakkor - máris hozzá kell tenni - alkotó módon is ki lehet használni a digitális lehetőségeket a nyelvi vitalitás, nyelvi sokszínűség, kreatív nyelvhasználat terén. Tomesz Tímea a sajátos internetes „műfajt”, a mémeket vizsgálja. Ezek olyan, az interneten megosztásokkal cirkuláló humoros, vizuális, textuális alapú tartalmak, amelyek másolás, utánzás révén variálódnak, és kisebb-nagyobb módosítással láncszerűen terjednek. A posztmodern folklór megjelenési formájának is tekinthetjük, így például olimpiai mém volt Kenderesi Tamás úszó képe, alatta a szöveg: Egy sajtburest rendel. Kiss Róbert Richard és Fekete Fanni az internetes sajtó címadását vizsgálták. E téren újdonság a provokatív kérdés és a látszólagos megdöbbenés alkalmazása. Az előzőre példa: Vajon el tudja képzelni, hogy melyik cég nyerte az autópálya-építési tendert? Utóbbira: Nem fogja elhinni, kit neveztek ki a hivatal élére! Sőt az sem ritka, hogy az online újságírók tudatosan vezetik félre az olvasókat egy-egy címmel, s előfordul, hogy minden túlzó jelzés: brutális, sokkoló, szörnyű. Sebaj, a kattintás a lényeg! Ez a klikkújságírás, szakszerűbben: clickbait (kattintásokra vadászó) média. A kérdésként megfogalmazott cím pedig azért is hasznos, mert ha valótlan a tartalma, helyreigazítást sem lehet követelni. Innen csak egy lépés a kamuhírekig. A kötetben nagyszerű esettanulmányok olvashatók még ezenkívül a kolozsvári Györffy Gábortól, a híradók nyelvezetéről pedig Kruzslicz Dávid számol be. Összességében valóban megfontolandó, hogy iskolai tananyag legyen a tudatos médiafogyasztás, hogy a nyelvi és egyéb manipulációknak legkevésbé essünk áldozatul. Stílusosan így lehet zárni a könyvajánlót: sosem tudja meg, hogy milyen sokszínű a sajtó nyelve, és milyen új jelenségek tárháza, ha nem olvassa el ezt a kötetet. (Balázs Géza-H. Varga Gyula (szerk.): Sajtónyelv-médianyelv - kutatás, elemzés, dokumentumok. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2017, 161 oldal. Ármegjelölés nélkül) LUGAS 15 PROGRAMOK Hamvas, 120. Hamvas Béla életművéről konferencia keretében emlékeznek meg Kaposváron az író, filozófus, esztéta születésének 120. évfordulója alkalmából. Helyszín: Fogadó a Bárányhoz (Kaposvár, Városház utca 4.). Időpont: szeptember 9., szombat 10 óra. Dobos Marianne, 75. Születésnapja alkalmából Tamási Orosz János költő köszönti Dobos Marianne írót, és válogat a termékeny szerző életművéből. Helyszín: Párbeszéd Háza (Budapest VIII., Horánszky utca 20.). Időpont: szeptember 11., hétfő 18 óra. Éjszaka a gyermek. A Magyar Napló Kiadó bemutatja Jánca Laura költő, író Éjszaka a gyermek című legújabb kötetét. Helyszín: Józsefvárosi Galéria, Magyar Napló Könyvesbolt (Budapest VIII., József körút 70.). Időpont: szeptember 14., csütörtök 18 óra. Zalán Tibor és barátai. A Magyar Művészeti Akadémia Szó, szín, játék című színházi sorozatában Zalán Tibor és barátai verseket, zenéket elevenítenek fel. Nagy Zoltán színművész már az egyetemista Zalán Tibor verseit is előadta, hamarosan Binder Károly zongoraművész csatlakozott hozzá, később pedig Elek Tibor irodalomtörténész folytatott számtalan emlékezetes beszélgetést a költővel Borbély Mihály klarinétművész társaságában. Most együtt láthatjuk, hallhatjuk mind az öt szereplőt. Helyszín: Pesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad (Budapest V., Vigadó tér 2.). Időpont: szeptember 14., csütörtök 19.30. Egy az Isten. A budapesti Polgárok Háza a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat IX. évadában Erdély unitárius közösségeinek hagyományait, gasztronómiáját, táncait és népi kultúráját mutatja be a reformáció 500. évfordulója alkalmából. Az évadnyitó est vendége Torockó magyarsága, melyről Jókai Mór az Egy az Isten című regényét írta. Közreműködik a torockószentgyörgyi Szilas tánccsoport. Az eseményen kiállítás látható a hagyományos építészeti arculat megőrzésére indított, példaértékű támogatási rendszer sikeres megvalósulásáról, a Torockó értékvédő programról. Helyszín: Polgárok Háza (Budapest VIII., Visi Imre utca 6.). Időpont: szeptember 15., péntek 18 óra. Az elfelejtett béke. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi tudományos konferenciát rendez a párizsi magyar békeszerződés hatálybalépésének 70. évfordulójára. A történelmi eseményeket Az elfelejtett béke című tanácskozás előadói elevenítik fel: Szarka László és Popély Árpád Felvidékről, Lönhárt Tamás Erdélyből, Baráth Magdolna, Fülöp Mihály, Cseh Gergő Bendegúz, Gyarmati György, Ivánfi Miklós, Vukman Péter, Pákozdi Csaba és Kiss Dávid az anyaországból. Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Budapest VIII., Ludovika tér 2.). Időpont: szeptember 15., péntek 9 óra. Magyarok a Szovjetunió táboraiban. A Magyarság Háza és a Veritas Történetkutató Intézet programsorozata keretében Dombóvárra érkezik a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című kiállítás. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a kiállítást megnyitja Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója; a tárlat anyagát Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója ismerteti. Közreműködik: Szalóki Ági, aki Karády Katalin dalait énekli. Helyszín: Tinódi Ház (Dombóvár, Hunyadi tér 25.). Időpont: szeptember 15., péntek 18 óra. Kantáta. A NobilArt Művészeti Egyesület hangversenyén Csemiczky Miklós és Tóth Péter zeneszerzők művei mellett Pintér Gyulától a Mandala és Szigeti Istvántól az I. kantáta - Uram, meddig felejtkezel el rólam? - ősbemutatója hallható. Közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, Kántor Balázs gordonkán, Tóth Rita orgonán és Hadady László oboán. Vezényel: Alpaslan Ertüngealp. Helyszín: Vakok Iskolája, Nádor Terem (Budapest XIV, Aj tósi Dürer sor 39.). Időpont: szeptember 16., szombat 19.30. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.) LUGAS - a Magyar Idők hétvégi melléklete Szerkesztő: Fehér Béla • társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor • tervezőszerkesztő: Tóth Tibor • olvasószerkesztő: Major Anita, Nácsai Katalin