Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-09 / 211. szám

www.magyaridok.hu OLVASÓLÁMPA Fejbe kólintó tájékozódás Szemtanú a rendszerváltás idején Kabdebó Lóránt F­üzi László könyvéből semmi tárgyi új­donságot nem tudunk meg élete ket­tévált történetéről, semmi olyat, ami mindnyájunk életét így-úgy hasonlóan ne hatá­rozta volna meg - mégis, amiként mindezt vé­giggondolja, a legmerészebb írásokkal veteked­het emlékirodalmunkban. De talán a világiro­dalomra is kiterjeszthetem mindezt. Hazánk egyik leg­többet olvasó embere, aki tá­jékozódási igényében mégis kimondja: nem tudok sem­ mit, nem értek semmit. Pedig egy életen át legjobb szán­déka szerint tette, amit leg­inkább szeretett, és ma sem változtatná meg, ha tehetné sem, a múltját. Mi történt hát vele? De kérdezhetném: mi történt velünk, mindany­­nyiunkkal? Le meri írni: Bécstől pár kilométerre nőtt fel, és soha nem gondolta, hogy eljut­hat valaha - még csak néző­ként se - abba a másik világ­ba. Tanult nyelveket, lelkesedés nélkül, rosszul iskolázva. Ami fontos könyv a világirodalmat és gondolkozást illeti, megkaphatta magyarul is. Az értelmiségi elit alkotás helyett fordítás­ra kényszerült. A második világháború kitöré­se óta ezzel aranyozódott a kalicka. Majd a késő Kádár-korban a „veszélyesebb” szövegek is elér­hetővé váltak becsempészéssel. Ebben kénysze­rültek gondolkozni a legbrilliánsabb szellemek és a mindennapi emberek egyként. Még Szent­­kuthy Miklós szerteágazó fantáziavilága is be­zártan élt utóbb ebben a foncsorozott ketrec­ben. Legkedvesebb kultúrája, a spanyol barokk már nem érzéki tapasztalat nála sem: „szép al­bumokból néztem ki.” Ezt a bezártságot gon­dolja végig ez a könyv. Füzi László két példaképmesterét, az ennek ellenében tájékozódó Németh Lászlót és Bibó Istvánt is a „semmit sem értünk” tapasztalata fogja járomba. Amikor Németh László atyai barátsága megérintett, akkor fogalmazta meg a Fűzi idézte tájékozódási ma­gatartásnormát: „A derű a szellem uralma a lelken, az objektívé a szubjektíven. Ez a derű nem azt jelenti, hogy az embernek jó kedve van, vagy hogy jól megy a sora, hanem hogy akármennyi ok lenne a nyögésre, s akármi­lyen jóbot csinál a sors belő­le, ő megvédte a külső csapá­sok s önnön hajlamai ellené­ben, amit az embernek, amíg képes rá, meg kell védeni.” Ekkor fejezi be Németh László az Irgalom végső for­­galmazványát, ekkor kap­csolódik Füzi László az or­szág egyik legjobb folyóirata, a Forrás szerkesztésébe, én pedig ekkor kezdem egy nemzeti klasszikus, Szabó Lőrinc életművé­nek feltárását. Németh László nekem írt szavai­val: „a kritikus pályája a tehetsége mellett első­sorban a szegődésétől függ - hogy mire teszi fel magát.” Szóval tettük, amit kellett. Füzi László pedig ott volt, ahol kellett, Lakitelektől Kirgíziáig tudott mindenről, amiről értesülni lehetett, és utal is ma ezekre. Tájékozódni akartunk, de a tájékozódás csak fejbe kólintott. És ki meri kö­zülünk kimondani, amit valaha Kassák fogal­mazott meg a maga evangéliumi útján: „én lát­tam párist és nem láttam semmit”? Füzi Lász­ló most ezt ismételgeti szemtanúként, több száz oldalon. Hogyan? Számvető hajlama a hiányok­ból táplálkozhat. Montázst szövök belőle, én is mondhatnám, de azt hiszem, minden „kortárs” ugyanezt ismételhetné a történelem egészében. Ha merné kimondani. Mennyire szabad a mindennapjaiban, ezen tűnődik. Nehéz bevallania, hogy napi kénysze­rek viszik előre, betáblázott napok, hetekre előre lefoglalt időpontok, állandó küzdelmek a meg­élhetésért, a napi létkörülmények biztosításá­ért, küzdelem néha magáért a munkáért. Azt gondolja, ha egyetlen pillanatra sem tud kilépni abból, amiben él, valóban nem is szabad. Tudja, egyetlen pillanatra sem tud kilépni abból, ami­ben él. Azt mondja, akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, amikor a rendszerváltás tör­ténetét szeretné elmondani, cserbenhagyja em­lékezete, így mindaz, amit abban az időszak­ban átélt, elemeire esett szét. Bár akkor sem­mi másról nem volt szó, mint az átalakulásról, a változásokról, az új idők kihívásairól, távla­tos jövőképet senki nem vázolt fel, annyi min­den történt velük és körülöttük, hogy a jövővel nem is tudtak foglalkozni, mindig az előttük álló kérdések kötötték le őket. Ki mondja meg, hogyan történik a történelem, s hogy a törté­nelem formálásában mi az emberek szerepe? A nyolcvankilenchez vezető emberi küzdelmek, vállalások nem voltak fölöslegesek, még akkor sem, ha egyes modellek megteremtői ezekről semmit nem tudtak. Mintha Ninive és Palmyra sokszor szétlőtt romjai között sétálnánk. És közben tudjuk, ezek­ben épült történelmünk és kultúránk. (Füzi László: Az idő keresése. Pesti Kal­­ligram Kft., Budapest, 2017, 476 oldal. Ára: 3990 forint) Hagyni vagy fejleszteni? Klikkújságírók és webkettes olvasók Minya Károly V­ajon eljön-e a print (nyomtatott saj­tó) halála? A média etetése, azaz kis példányszámú lapok megjelentetése valóban kifizetődő-e? Mikor manipulálnak ben­nünket? A média kapcsán sorjáznak a kérdések. Az Eszterházy Károly Főiskola (jelenleg Egye­tem) 2003 óta immár hetedik alkalommal ren­dezte meg sajtónyelvi tanácskozását, és adta ki rendre nyomtatott formában az elhangzott elő­adásokat, így a legújabbakat is Sajtónyelv-média­­nyelv címmel. Beszédesek a fejezetcímek: Nor­ma és szabadság a média nyelvhasználatában, A média nyelve és „nyelvjárásai”, A média nyelve­­ belülről: médianyelv a gyakorlatban. H. Var­ga Gyula, a kötet egyik szerkesztője a beveze­tésben megállapítja, hogy a sajtó nyelve mindig izgatta a nyelvművelőket. Egyrészt azért, mert tömegekhez jut el, másrészt azért, mert jelen­tős hatással van a nyelvhasználók ízlésére, befo­lyásoló, mintaadó, divatadó szerepe van. Balázs Géza részletesen foglalkozik a norma és a sza­badság szempontjából a média nyelvi normájá­val: hagyjuk vagy fejlesszük? - teszi fel és vála­szolja meg a kérdést. A kötetben megjelent 17 tanulmány alapján nyilvánvaló, hogy a kutatások középpontjába az újmédia, azaz a digitális sajtó, az internetes mű­fajok kerültek. Jellemzőjük többek között, hogy a kritika keményebb, szókimondóbb lett, az írások terjedelme jelentősen lerövidült a „webkettes ol­vasók” elvárásaihoz igazodva, és a legmeghatá­rozóbb változás az, hogy e mögött kialakul egy párbeszéd, azaz a kommentek sora, s ez időn­ként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok inten­zív eszmecseréjéhez­­ az internetszleng stílusá­ban. Ugyanakkor - máris hoz­zá kell tenni - alkotó módon is ki lehet használni a digitá­lis lehetőségeket a nyelvi vita­litás, nyelvi sokszínűség, krea­tív nyelvhasználat terén. Tomesz Tímea a sajátos in­ternetes „műfajt”, a mémeket vizsgálja. Ezek olyan, az inter­neten megosztásokkal cirkulá­­ló humoros, vizuális, textuális alapú tartalmak, amelyek má­solás, utánzás révén variálód­­nak, és kisebb-nagyobb módo­sítással láncszerűen terjednek. A posztmodern folklór megjele­nési formájának is tekinthetjük, így például olimpiai mém volt Kenderesi Tamás úszó képe, alatta a szöveg: Egy sajtburest rendel. Kiss Róbert Richard és Fekete Fanni az inter­netes sajtó címadását vizsgálták. E téren újdon­ság a provokatív kérdés és a látszólagos meg­döbbenés alkalmazása. Az előzőre példa: Va­jon el tudja képzelni, hogy melyik cég nyerte az autópálya-építési tendert? Utóbbira: Nem fogja elhinni, kit neveztek ki a hivatal élére! Sőt az sem ritka, hogy az online újságírók tudato­san vezetik félre az olvasókat egy-egy címmel, s előfordul, hogy minden túlzó jelzés: brutális, sokkoló, szörnyű. Sebaj, a kattintás a lényeg! Ez a klikkújságírás, szakszerűbben: clickbait (kattintásokra vadászó) média. A kérdésként megfogalmazott cím pedig azért is hasznos, mert ha valótlan a tartalma, helyreiga­zítást sem lehet követelni. Innen csak egy lépés a kamuhírekig. A kötetben nagyszerű esettanul­mányok olvashatók még ezenkí­vül a kolozsvári Györffy Gábor­tól, a híradók nyelvezetéről pe­dig Kruzslicz Dávid számol be. Összességében valóban meg­fontolandó, hogy iskolai tananyag legyen a tudatos médiafogyasztás, hogy a nyelvi és egyéb manipulá­cióknak legkevésbé essünk áldo­zatul. Stílusosan így lehet zárni a könyvajánlót: sosem tudja meg, hogy milyen sokszínű a sajtó nyelve, és milyen új jelenségek tárháza, ha nem olvassa el ezt a kötetet. (Balázs Géza-H. Varga Gyula (szerk.): Sajtó­­nyelv-médianyelv - kutatás, elemzés, dokumen­tumok. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2017, 161 oldal. Ármegjelölés nélkül) LUGAS 15 PROGRAMOK Hamvas, 120. Hamvas Béla életművéről kon­ferencia keretében emlékeznek meg Kaposváron az író, filozófus, esztéta születésének 120. évfor­dulója alkalmából. Helyszín: Fogadó a Bárány­hoz (Kaposvár, Városház utca 4.). Időpont: szeptember 9., szombat 10 óra. Dobos Marianne, 75. Születésnapja alkal­mából Tamási Orosz János költő köszönti Do­bos Marianne írót, és válogat a termékeny szer­ző életművéből. Helyszín: Párbeszéd Háza (Bu­dapest VIII., Horánszky utca 20.). Időpont: szeptember 11., hétfő 18 óra. Éjszaka a gyermek. A Magyar Napló Kiadó bemutatja Jánca Laura költő, író Éjszaka a gyer­mek című legújabb kötetét. Helyszín: Józsefvá­rosi Galéria, Magyar Napló Könyvesbolt (Buda­pest VIII., József körút 70.). Időpont: szeptember 14., csütörtök 18 óra. Zalán Tibor és barátai. A Magyar Művésze­ti Akadémia Szó, szín, játék című színházi soro­zatában Zalán Tibor és barátai verseket, zenéket elevenítenek fel. Nagy Zoltán színművész már az egyetemista Zalán Tibor verseit is előadta, hama­rosan Binder Károly zongoraművész csatlakozott hozzá, később pedig Elek Tibor irodalomtörténész folytatott számtalan emlékezetes beszélgetést a költővel­­ Borbély Mihály klarinétművész társa­ságában. Most együtt láthatjuk, hallhatjuk mind az öt szereplőt. Helyszín: Pesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad (Budapest V., Vigadó tér 2.). Időpont: szeptember 14., csütörtök 19.30. Egy az Isten. A budapesti Polgárok Háza a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendez­vénysorozat IX. évadában Erdély unitárius közös­ségeinek hagyományait, gasztronómiáját, táncait és népi kultúráját mutatja be a reformáció 500. évfordulója alkalmából. Az évadnyitó est ven­dége Torockó magyarsága, melyről Jókai Mór az Egy az Isten című regényét írta. Közreműködik a torockószentgyörgyi Szilas tánccsoport. Az ese­ményen kiállítás látható a hagyományos építé­szeti arculat megőrzésére indított, példaértékű támogatási rendszer sikeres megvalósulásáról, a Torockó értékvédő programról. Helyszín: Pol­gárok Háza (Budapest VIII., Visi Imre utca 6.). Időpont: szeptember 15., péntek 18 óra. Az elfelejtett béke. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi tudományos konferenciát rendez a párizsi magyar békeszerződés hatály­balépésének 70. évfordulójára. A történelmi ese­ményeket Az elfelejtett béke című tanácskozás előadói elevenítik fel: Szarka László és Popély Ár­pád Felvidékről, Lönhárt Tamás Erdélyből, Ba­­ráth Magdolna, Fülöp Mihály, Cseh Gergő Ben­degúz, Gyarmati György, Ivánfi Miklós, Vukman Péter, Pákozdi Csaba és Kiss Dávid az anyaor­szágból. Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egye­tem (Budapest VIII., Ludovika tér 2.). Időpont: szeptember 15., péntek 9 óra. Magyarok a Szovjetunió táboraiban. A Ma­gyarság Háza és a Veritas Történetkutató Intézet programsorozata keretében Dombóvárra érkezik a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című kiállítás. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a kiállítást megnyitja Csibi Kriszti­na, a Magyarság Háza igazgatója; a tárlat anya­gát Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató In­tézet főigazgatója ismerteti. Közreműködik: Sza­­lóki Ági, aki Karády Katalin dalait énekli. Hely­szín: Tinódi Ház (Dombóvár, Hunyadi tér 25.). Időpont: szeptember 15., péntek 18 óra. Kantáta. A NobilArt Művészeti Egyesület hangversenyén Csemiczky Miklós és Tóth Pé­ter zeneszerzők művei mellett Pintér Gyulá­tól a Mandala és Szigeti Istvántól az I. kantáta - Uram, meddig felejtkezel el rólam? - ősbe­mutatója hallható. Közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, Kántor Balázs gordon­kán, Tóth Rita orgonán és Hadady László obo­án. Vezényel: Alpaslan Ertüngealp. Helyszín: Va­kok Iskolája, Nádor Terem (Budapest XIV, Aj­­­ tósi Dürer sor 39.). Időpont: szeptember 16., szombat 19.30. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.) LUGAS - a Magyar Idők hétvégi melléklete Szerkesztő: Fehér Béla • társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor • tervezőszerkesztő: Tóth Tibor • olvasószerkesztő: Major Anita, Nácsai Katalin

Next