Magyar Idők, 2018. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-23 / 19. szám

18 KULTÚRA RÁDIÓ- ÉS televízió-műsor Karc FM­­6.00 Hangoló 9.00 Spájz 12.00 Déli News 12.25 Kérdőjel 13.00 Karcolat 14.00 Sza­bad jegyzés 15.00 Partitúra 16.00 Palá­ver 18.00 Kódfejtők 18.30 Kérdőjel 19.00 Aroma 20.00 Hangadó 22.00 Karcolat 23.00 Szabad jegyzés Echo TV 7.00 Híradó 7.35 Számla 8.00 Hírek 8.05 Napi aktuális 9.00 Hírek 9.10 Tudakozó 10.00 Hírek 10.05 Magyarok 11.00 Hírek 11.05 Hazahúzó 11.55 Az Echo TV lapszem­léje 12.00 Híradó 12.30 Trend 13.00 Hírek 13.05 Civil kör 14.00 Híradó 14.30 Hosz­­szabbítás 15.00 Hírek 15.05 Kettesben Sza­bó Anett-tel 16.00 Híradó 16.30 Zöld vi­lág 17.00 Hírek 1705 Újranyitott akták ® 1730 Látókör 18.00 Híradó 18.15 Tudako­zó 19.00 Hírek 19.05 Napi aktuális 20.00 Híradó 20.35 Razzia ® 21.00 Hírek 21.05 Keménymag ® 22.00 Híradó 22.35 Plusz­mínusz ® 23.00 Hírek 23.05 Napi aktuá­lis 0.00 Hírek 0.05 Fedezet Ml 700 Híradó 720 Ma reggel 8.00 Hír­adó 8.20 Ma délelőtt 9.00 Híradó 9.15 Ma délelőtt 9.30 Hírek 9.35 Ma délelőtt 10.00 Híradó 10.15 Ma délelőtt 10.30 Hí­rek 10.35 Élő egyház 11.00 Híradó 11.15 Ma délelőtt 11.30 Hírek 11.35 Kárpát exp­ressz 12.01 Híradó 12.45 Ma délelőtt 12.50 V4­ híradó 13.00 Híradó 13.15 Ma délután 13.30 Hírek 13.35 Kék bolygó 14.00 Hír­adó 14.20 Ma délután 14.30 Hírek 14.35 Magyar gazda 15.00 Híradó 15.15 Ma dél­után 15.30 Hírek 15.35 Élő egyház 16.00 Híradó 16.15 Ma délután 16.30 Hírek 16.35 Kárpát expressz 1700 Híradó 1715 Ma dél­után 1730 Hírek 1733 Esély 18.00 Híradó 18.35 Ma este 19.00 Hírek 19.05 Család '18 19.30 Híradó 20.35 Ma este 21.00 Híradó 21.25 V4-híradó 21.30 Világhíradó 22.00 Híradó 22.35 Ma éjjel 23.00 Híradó 23.20 Idegen nyelvű hírek 0.05 Záró híradó 700 Híradó 720 Magyarország 2000 © 755 A kisasszony ® 9.00 Halálbiztos diagnózis ® 9.50 Família Kft. ® 10.50 Arany János emlékére ® 11.00 Híradó 11.15 Bűvölet ® 12.10 A néma levente ® 14.00 Mókatár ® 14.25 Látástól vakulásig ® 15.50 A kisasz­­szony ® 16.50 Arany János emlékére © 1700 Hí­rad­ó 1715 Halálbiztos diagnózis ® 18.10 Bűvölet ® 19.05 Família Kft. ® 20.05 7. szerkesztő emlékezetes esetei ® 21.10 Kéktiszta szerelem ® 22.30 Római karnevál ® 23.55 Századfordító magya­rok ® 0.55 A homok titkai ® M4 Sport 700 M4 Sportreggeli 7.45 Jégkorong Erste-liga 10.05 M4 Sportreggeli 11.00 Szabadidő-magazin 11.30 Kézilabda-ma­gazin 12.35 Sport7fő 13.35 Múlt és jelen 14.10 Asztalitenisz World Tour 15.10 Mű­korcsolya Eb 1730 M4 Sport-stúdió 1745 Alpesisí-világkupa 18.25 M4 Sport-stúdió 18.55 Hungaroring-magazin 19.20 Fradi-tv 19.50 Sporthíradó 20.00 M4 Sport-stúdió 20.30 Férfikézilabda Eb 22.00 M4 Sport­stúdió 22.30 Sporthíradó 22.40 Alpesisí­­világkupa 23.50 Asztalitenisz World Tour 0.50 Fradi-tv Duna TV ....................... 6.00 Híradó 6.45 Srpski ekran 715 Unser Bildschirm 750 Ridikül ® 8.45 Elfeledett szerelem ® 9.30 Mámoros szerelem ® 10.25 Család-barát 12.01 Híradó 12.50 Ja­mie vidéki konyhája 13.20 Honfoglaló ® 14.15 Don Matteo ® 15.20 A vidéki dok­tor ~16.10 Mámoros szerelem ® 1700 Ridikül ® 1755 Nő az esély - fejlesztéspo­litikai magazin 18.00 Híradó 18.35 Végte­len szerelem ® 19.30 Honfoglaló ® 20.25 Önök kérték! © 21.25 Velvet Divatház ® 22.20 Laura rejtélyei ® 23.10 Szerelem a hatodikon ® 1.00 Nagyok RTL Klub 7.15 Reggeli ® 9.20 Asztroshow 10.20 Top Shop 12.05 Fókusz plusz ® 12.45 Éj­jel-nappal Budapest ® 14.00 Rendőr-aka­démia ® 15.05 Szulejmán ® 16.15 Story Extra ® 16.45 Elif - A szeretet útján ® 18.00 RTL Híradó 19.05 Fókusz ® 19.45 Barátok közt © 20.25 Éjjel-nappal Buda­pest ® 21.35 Castle ® 22.40 XXI. század - a legendák velünk élnek ® 23.05 RTL Híradó 23.40 Magyarul Balóval 0.15 Gyil­kos hajsza ® TV2 ■■■■■■.................. ....... 6.55 Mokka ® 8.50 Hívj és nyerj! 10.45 Asztrovilág 12.00 Tények 12.30 Walker, a texasi kopó ® 13.35 Családi titkok ® 14.45 Paula és Paulina ® 15.45 Álmodj velem! ® 16.50 Bosszú vagy szerelem ® 18.00 Té­nyek 19.00 A piramis ® 20.35 Pénzt vagy éveket! ® 22.00 Tények extra 22.25 Szüle­tett szobalányok ® 23.25 Lángoló Chica­go ® 0.30 Backstrom nyomozó ® A Q- Klasszikusok újratöltve kedves, bumfordi játék A hasznos diákcsíny Kovács Áron, Gerner Csaba és Bodor Géza produkciója fergeteges, pofátlan, direkt és egészségesen átgondolatlan diákcsíny. Először azt hittem, kifejezetten gimnazistáknak szánt, beavató és érettségi­­vidámító segédanyagról van szó, de Gerner Csaba, a darab írója, öt­letgazdája és rendezője fölvilágosított: bár szívesen vinnék az elő­adást gimnáziumba, ez nem volt kifejezett koncepció, sőt az eddigi játékoknak viharos sikere volt minden korosztály körében. Juhász Kristóf Jaj, de rossz gyerek voltam én az is­kolában! Az ének-zene tankönyv sze­replői nem menekülhettek: Tinóditól Kodályig mindenki kapott rockerha­­jat, bőrdzsekit és elektromos gitárt. De az irodalomtankönyvek hősei is megkapták a kellő alázatot: Petőfi portréját hippi-, Kölcseyét punkjel­­mezben fejlesztettem egész alakossá. Mit meg nem tesz a kereső kamasz, hogy közelebb hozza magához elér­hetetlen hőseit... A magammal szem­ben elkövetett nyilvános indiszkréció oka: így tudom a legpontosabban áb­rázolni azt a befogadói hatást, amit a Hungarikum Pódium­­ - Klassziku­sok újratöltve című zenés komédiája kivált az emberből. De miről is van szó? A régi, illetve klasszikus magyar irodalom kincstárá­ból, a Halotti beszédtől Tinódi Lantos Sebestyénen át, Az ember tragédiáján keresztül a Toldiig mutat be a három al­kotó tökéletesen mai értelmezésű etű­döket, szkeccseket, szatírákat, disznó­­ságokat. Kovács Áron (legtöbb olvasónk talán rádiós műsorvezetőként ismerhe­ti) zeneszerzőként abszolút a mostban gondolkodik, kellő öniróniával közelít­ve a feladathoz - ne feledkezzünk meg arról, hogy ha Tinódit rappelünk, a hu­mor mindig dupla fenekű. Vagyis egyszer vicces, hogy anakronisztikus szövegeket prezentálunk az épp aktuális jelen szin­­tetizátorprüntyögős, sampleres modo­rában, másszor megint vicces, hogy ami örökkévaló, az hogyan ragyog rá úgy a mulandóra, hogy nemhogy megsérül­ni nem tud, de még kedvesen barackot is nyom a fejére neki, mint a nagypa­pa, aki már túl sokat látott ahhoz, hogy megsértődjön valamin. Az író-rendező nem a Belga együt­test nevezte meg elsődleges ihletfor­rásként, de elmondta: a Királyok a ház­ban című (hazánk királyai vázlatosan elrappelve) daluk jól jött a darab szü­letésénél. Toldi Miklós és György konfliktusát például egy mai, összeveszős talkshow­­ba ültették. Kovács Áron itt szinte ci­vil, tökéletesen hozza a show-man-ki­­rály, vagyis moderáló-ítélkező-teljha­­talmú figurát, a közben elengedhetet­len baromkodásokkal együtt: Én városi ember vagyok­­ a tú­zok, ugye, egy madár? De hát az nem sértés, Miklós!­­ De azt is mondta, hogy gunnyaszt, vagy dög is már?!” A lovagi torna ábrázolása tévéshow­­ban mackógatyás kopaszok összefeszü­­léseként pofátlanul röhögtető, a vereke­déskoreográfia egy az egyben az Arany János-i sorokat mutatja, vagyis tény­leg vér csorog a cseh vitéz tenyeréből, és tényleg a földhöz csapkodják. Tisz­ta Monty Python. Hát még a konferá­­lás: „Kellemes vérontást!” Kedves olvasók! A Q -Klasszikusok újratöltve előadására nevetni menje­nek. Minden pátoszt hagyjanak ott­hon. Ez a játék egy kedves, bumfordi, pofátlan, önfeledt diákcsíny. És hasz­nos is. Nem akar a kamasz középkori irodalmi nyelven érteni? Tessék, meg­mutatjuk, hogy egy standard hiphop­­ütemnek is ugyanaz a metruma, mint bármilyen, hatszáz éves ütemhangsú­lyosnak! Adja az Isten, hogy ez a produkció eljusson minél több olyan helyre, ahol a gyerekek az internetről tudják, mi a lap, de sehonnan nem tudják, mi a szín­ház. És lássák, hallják: a régi magyar irodalom nem életidegen mumus, ha­nem játékos, könnyed, megengedő mú­zsa - mindent elbír. Januári előadások: 25-én és 31-én. A régi magyar irodalom nem életidegen mumus, hanem könnyed, megengedő múzsa Fotó: Polgár Veronika 2018. január 23., kedd Nemcsak tiltottak, hanem meg is semmisítettek műalkotásokat Vérző emlékmű és body-art máglya A kor csapdahelyzete: a kommunista művészetpolitika realizmust követelt, ám nem olyat, amely a valóságot ábrázolja. A festők, akik nem vállalták a pártos vakságot, szinte soha nem állíthattak ki, és ha mégis, akkor betiltották az egész kiállítást. Külföldre űzték vagy mo­rálisan és anyagi értelemben is tönkretették őket, akik szinte min­den alkotásukban jelezték a szabadság fullasztó hiányát. Minderről Bárdosi József művészettörténész-muzeológus új könyvében olvas­hatunk, amelyben az 1960 és 2010 közötti realista műalkotásokat elemzi, történelmi kitekintővel. Pataki Tamás Platón óta egyedül a XX. században féltek annyira a művészet mozgósító erejétől és magától a realizmustól, hogy adminisztratív és hatalmi eszközökkel is felléptek ellene - íme egy, a könyv sok jó idézete közül. Az Évek és ké­pek nemcsak egy formás album telié­tele érdekes és nem kellő módon érté­kelt műalkotásokkal, hanem vérizgal­mas kultúrpolitikai-történelmi-irodal­­mi utalásokkal teletűzdelt művészet­esztétikai elemzés, amely megmutatja, hogy egy alkotónak milyen esztétikai lehetőségei voltak a lázadásra, ha nem a támogatott kiváltságosok csoportjá­ba tartozott, vagy ezt nem is akarta. Úgy is mondhatnánk, hogy útkeresé­sek a kiúttalanságban, de a rengeteg alkotó és munkája azt bizonyítja, hogy volt élet a pártos művészeten kívül, és nem is akármilyen, vagy mint a szerző írja: „Ebben az időben a nem megfe­lelően kiválasztott stílus még ellenzé­kiségnek számított, és retorziót vont maga után.” De mégis mi volt forradalmian me­rész egy valódi kulturális diktatúrában? Például Balogh István Vilmos 1984-ben megfestett egy szénné égett embert áb­rázoló képet, Jan Palach-ot, aki a prágai Vencel téren gyújtotta fel magát, hogy tiltakozzon a szovjet hadsereg bevo­nulása ellen - egyfajta body-artként is értelmezték ezt a korabeli művészek, ami ’56-ra emlékeztetett és a szovjet megszállásra is vonatkozott. Konkoly Gyula pedig 1969-ben mutatta be a II. Iparterv kiállításon az Emlékmű című alkotását, egy vattába csavart, hiper­­mangánt vérző, emberméretű jégtöm­böt, amely felolvadt és átvérezte a gőzt­­ a magyarok vérére, a forradalomra emlékeztetve az amnéziás kort; ezt a cenzorok megsemmisítették. A rengeteg alkotó között felmerül Csernus Tibor, Lakner László, Szabó Ákos, Konkoly Gyula, Méhes László, Gyémánt László, Kéri Ádám, Marosvá­ri György, Nyári István, Fehér László, Bernáthy Sándor, Filep Sándor, majd a rendszerváltás után Várady Róbert, König Frigyes, Adorján Attila, Hetesi Attila, Szurcsik József neve is. Talán sok név cseng ismeretlenül, ami bizonyára nem csoda, hiszen „az elmúlt hat évtizedben nemcsak az ideo­lógia kaszája suhogott a fejünk felett, hanem az elhallgatásé is, amely egy­szerűen kivágta, eltüntette a kellemet­lenkedő műalkotásokat”. Hogyan kellemetlenkedtek? Hát úgy, hogy nem a szociálrealizmus álprob­lémáin vagy korstílusában ábrázolták a valóságot, a munkás nem egy izmos sztahanovista szuperhős, hanem sze­génységben tengődő, kedvtelen és eltá­­pult proletár, akit a kommunista rend­szer nyomorított meg. A múltat vég­kép eltörölni jelszó miatt pedig csak azért is a múlt értékei felé fordultak, és az elemzésekből kiderül, hogy milyen hihetetlenül finoman csempészték be a képbe azokat az elemeket, helyszíne­ket, ábrázolásokat, érzelmeket, ame­lyeket a kommunista hatalom gyűlölt. Csernus Tibor Három lektor című fest­ménye az ilyen rendszerkritika eszté­tikai netovábbja. A rendszerváltás utáni művészetről szóló fejezetben a diktatúra kénysze­re alól kibontakozó művészeti törek­véseket veszi számba a szerző, megje­gyezve, hogy 1990 után gazdagodtak a manipulálás módszerei, mert az ideo­lógiai agressziót és az elhallgatást fel­váltotta az irányított értelmezés: „Az alkotáson túlburjánzó értelmezés cél­ja, hogy elfedje, időnként már felesle­gessé tegye a műalkotást.” Bárdosi József: Évek és képek. Tör­ténelem és/vagy esztétikum 1960- 2010. Magyar Művészeti Akadé­mia, 2017

Next